Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)
1928-10-18 / 236. szám
SZEGED: Szcrkcsrtűséo: Somogyi ucca 22. L cm. Telefon: 13-33.'KlnclőhlvoloI. kölcsönkönyvtár éí Jegyiroda : Aradi ucca S.Telefon: 306. ^ Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon : 16-34. *t » « » «c » Csütörtök, 1928 október 18 «Ö® IV. évfolyam 236. szám MAKÓ : Szerkesztőig és kiadóhivatal Url ucca O. Telefon: 151. szóm.« » « » « >• HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andr&ssy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » «» « » « » ElOUzetésl «ura havonta 3-20 vidéken és a tövArosban 3-00. t*uifOId»n ©-40 pengO. Egyes szóm 16, vasór* és Ünnepnap 24 llllér A gyilkos kenyér Az angol munkáspárt országos kongresszusa elvetette azt az indítványt, hogy a teljes leszerelés követelését foglalják be a pártprogramba. ¡A felszólalók azzal harcoltak az indítvány ellen, hogy a fegyverkezések korlátozása, vagy éppen megszüntetése következtében több száz. ezer munkás veszítené el kenyerét s a munkások politikai pártja nem sürgethet olyan átalakulást, mely beláthatatlan módon növelné a munkanélküliek seregét Ezzel a gondolkodással nem most találkozunk először a haladás.történetében. Amikor a vasút építését sürgették, a fuvarosok akkor is azzal harcolták a vasutak ellen, hogy elveszítik kenyerüket A gőzhajók ellen is küzdöttek a dereglyék tulajdonosai. Ezt a harcot megvívta a faggyúgyertya a petróleummal, a petróleum a gázzal s a gáz a villannyal, természetesen minden fronton és minden harctéren tőkeérdekeltségek képviselték a küzdő feleket. Ezt a harcot megharcolták a kuruzsIókkal az orvosok is. De valami különbség mégis csak volt eddig ezekben a harcokban. Eddig azok a tőkeérdekeltségek szállták harcba, melyeknek anyagi érdekeit, befektetett vagyonuk pentabilitását, részvényeik osztalékjaít: munka nélküli jövedelmeiket fenyegette az az uj találmány, vagy az az üj gondolat, melyet a fejlődő emberi szellem a haladás szolgálatába akart állítani. S a tőkésekben volt mindig annyi értelem B volt mindig annyi fantázia, hogy a legönzőbb anyagi érdekeiket az emberiség egyetemes céljainak védelmezésével takargassák el. A fuvarosok nem azt mondották, hogy a vasút megfosztja őket jövedelmeiktől, hanem azt, hogy szélhüdést okoz az utasnak s el fognak ájulni azok is, akik messziről nézik csak a robogó vonatot. Az angol munkáspárt most nyíltan kezébe veszi azt a fegyvert, amit az általa önzőnek és erkölcstelennek bélyegzett kapitalizmus is burkoltan, eltakartan örökemberi célok szolgálatának vignettájával dekoráltan mert a szégyenkezésből kezébe venni Az angol munkáspárt azt mondja: inkább legyen háború, csak ne legyenek munkanélküliek. Nincs kapitalista felfogás, amelyik ennél önzőbb és cinikusabb. A háború a legjobb munkaalkalom s a háborúra való készülődés a munkások millióit foglalkoztatja, — mondják a leszerelés munkáspárti ellenzői. És nem is gondolnák arra, hogy ha egyszer produktív célokra lehet majd felhasználni azokat a horribilis áldozatokat, amikkel az emberiség most csak az arzenálokat és lőporos tornyokat tölti meg, hogy ha az állami költségvetések negyedrészét nem a háborúra való készülődésre költenék, ha utakat, vasutakat, kórházakat, iskolákat lehetne építeni, ha terméketlen területeket lehetne termővé tenni, folyókat szabályozni, sivatagokat termőfölddé varázsolni azon a pénzen, amin ma ágyukat öntenek és hadiflottákat szerelnek fel, micsoda hatalma^ micsoda szédítő, milyen beláthatatlan perspektívája állna elő azoknak az uj munkaalkalmaknak is, melyek nem az emberiség romlására és pusztítására adnak az embernek kenyeret és munkát. Az angol munkások politikai szervezete nem érzi-e, hogy méltatlan hozzá az a munka, amit a munkaadó háború szerez számára. A történelem ítélőszéke a felelősség padjára ülteti le a világ szervezett munkásságát, mert a világháború kitörésekor a maga megsemmisítő hatalmával nem állt a béke oldalára. Ez a vád bizonyára igaztalan, mert akik politikai hatalommal nem rendelkeztek, nem viselhetik a felelősséget a politika bűneiért sem s főként nem viselhetik a felelősséget olyan vád alapján, amit a felelősséggel tartozók emelnek ellenük. De az a vád joggal éri őket, hogy maguk is résztvettek a háborús költségek megszavazásában De milyen eltörpülő, milyen je. lentéktelen ez a felelősség az angol munkáspárt álláspontjához képest! Csak fegyverkezzünk, mondják az angol'''-munkások, legalább esznek azok, akik készítik a fegyvereket »Átkozott kenyér« az, amit a gyilkolás eszközeinek megteremtői kapnak munkájukért, aminek produktumaival egyszer az ő testvéreiket, talán őket magukat, kik önző és gonosz éhségből megvédték a gyilkolás szervezett munkáját is, fogják legyilkolni. Várhatjuk-e ezek után, hogy a töke militarízmusa őszinte iparkodással odaáll a le-. szerelés követelői sorába? Várhatjuk-e, hogy a municiógyárosok politikai hatalma meg fogja engedni a leszerelést, ha a világ legnagyobb municiógyárainak munkássága maga tiltakozik ellene? Volenti non fit injuria. És ahogy! az írás mondja: aki kardot fog, kard általi vesz el. Aki kardot kovácsol, megérdemli, hogy; biüncset viseljen kardot kovácsoló kezén. 99 A revízió ügye 99 mondotta st miniszterelnök Az egységes pártban beszélt Kállay kilépéséről, a <|Ifetaturáról, a fajvédőkről, a hadikölcsönökről és a kivételes hatalomról „Gazdasági téren még nem tökéletes a konszolidáció" (Budapesti tudósítónk telefonj dentés e. > Az egységes párt szezonnyitó értekezlete a nagy békesség jegyében zajlott le. Felszólalt ugyan az értekezleten Erdélyi Aladár és mások is beszéltek, de a beharangozott nagy el. lenzékieskedésből nem lett semmi. Bethlen miminiszterelnök hosszabb beszédet mondott nagyon konciliáns hangon és mint már annyiszor, most is kiderült, hogy Bethlen a legügyesebb taktikus, akinek mai beszédével sikerült ismét minden frondőrösködést leszerelni. Beszédének legkiemelkedőbb része az volt, amelyben a külpolitikai kérdésekkel foglalkozva óva intette a pártot, hogy még meg nem érett kérdéseket jelszóvá tegyen és kiemelte azt, hogy a revizizió kérdése különben sem lehel pártkérdés, hanem csak az egész ország ügye. Rámutatott arra is, hogy a revízió kérdésének fellevéséhez a helyzetei még nem tarifa elég érettnek. Nem elég megfújni a jerikói trombitát, mert a falak összedőlésének nolitikai feltételei is I vannak, Erősen tiltakozott a diktatúra vfidfa ellen és foglalkozott Kállai/ kilépésének ügyével is,, mondván, hogy Kállaynak semmiben sincs igaza, mert a gazdasági minisztérium felállítása nem alkotmánysérelem, a szabadságjogok kér-; désében pedig ismét kijelentette, hogy fokozatosan mindenben vissza fog térni a békeálla- j potokhoz. Harsogó éljenzés fogadta a miniszterelnök; beszédét, azután Wekerle Sándor pénzügymi-j níszter beszélt adóügyekről, majd a megbékélt,' és megnyugtatott párt baráti vacsorára ült1 össze, amelyen Csontos bé' üdvözölte Gömbös Gyulát, az uj államtitkárt, aki hosszabb beszédben azt fejtegette, hogy Bethlen az egyetlen em-i ber, akinek a politikáját követni kell. Akii Bethlen mellett áll, az az ország mellett van, — mondotta. Kedélyes hangulatban végződött az egységespárti vacsora, mintha sohasem lett volna szó elégedetlenkedésről, konzekvenciákról, pláne.1 kilépésekről. Bethlen beszéde A miniszterelnök többek között a következőket mondotta: — Néhány szót kell szólnom a békere vízió kérdéséről Az utóbbi időben mind sűrűbben hallatszottak hangok a sajtóban és egyes gyűléseken, amelyek oda tendáltak, hogy a magjar kormány tegyen most már hivatalos lépéseket a revizió érdekében. Még szemrehányások is hangzottak el, hogy a magyar kormány ilyen lépéseket nem tett és ha nem is gyávasággal, de Sétlenségg?! vádolták meg a magyar kormányt. Különösen a belpolitikai vezetés irányát kifogásolták ebből a szempontból és rámutattak arra, hogy a magyar kormány belpolitikai működés? nem alkalmas arra, hogy szimpátiákat keltsnn a revizió iránt a külföldön, öva intem a pártot és az egész nemzetet attól, hogy tévedésbe essék afelől, hogy bizonyos irányú propaganda miker tehető hivatalos kérdéssé, öva intem a pártot és az országot attól, hogy elhigyje, hogy hatalmas trombitaszóra Jerikó falai összeomlanak. Lehetett ez igaz a bibliai időkben, dc a mai időkben ilyen könnyen nem omlanak le falak. Szükség van elsősorban olyan külpolitikai konstellációra, amely erős alopat nyújt arra a külpolitikai lépésre, amelyet sürgetnek. Amennyiben az ilyen' lépés visszautasításra volna itélve, csak arra volna jó, hogy a külföldön kompromittálja a magyar ügyet. Azt hiszem, hogy nemcsak helyes, de kötelességszerű volt az, hogy a magyar kormány eddig hivatalos lépéseket nem tett. — Nagyon szerencsétlennek tartanám, ha a re. vizió kérdését a pártpolitika alapjává tennék. A revízió nem Ishet pártprogram. Senki sem monopolizálhatja ert a gondolatot a maga számára. Aki ezt magának arrog£lja, az mérhetetlenül túlmegy azon a határon, amit pap,