Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-16 / 234. szám

TB28 oEBbep^TS DÉO? \ GT * n nn*TiG Duplát olcsóbban kap olcsé dohányt is élvezheti ezért vegyen 120 Senator pap A Délmagyarorsság regénye NCYIHftCK: X 17 Az ajtó mögötti folyosóról léptek zaja hal­latszott; gyorsan zakcstójába rejtettem a ti­latszott; gyorsan zacskójába rejtettem a ti­dupla bélése közé. Rögtön utána kinyilt az ajtó s a püspök állig felfegyverzett legényei tódultak be cel­lámba; első ijedtségemben arra gondoltam, hogy a püspök szertartások s birói ítélet nél­kül, rövid uton. végezni akar velem. De nem ez volt a parancs; a fegyveresek közrefogtak, hogy Bartlett Green máglyájához szállítsa­nak: hadd készüljek el a máglya közvetlen közelében 6 a szakállamat pörkölő lángok szomszédságában saját megtisztulásomra, a földi bűnös élettől való szabadulásomra. Le­het, hogy a sátán sugallatára a püspöknek az volt a reménye, hogy ily módon a haldokló , Bartleftből vagy belőlem, az észtveszejtő fé- j lelem hatása alatt ki tudja csikarni a rég­várt vallomást. De rosszul számított. Nem aka- j rok sok szót vesztegetni annak leírására, ami j amúgy is kitörölhetetlenül vésődött emléke- ; zetemfce, ezért röviden csak annyit akarok ! megjegyezni, hogy Bouner püspök egész más : kóstolót kapóit a Ravenheadek természetéből, ! mint amilyenre kegyetlen s kíváncsi mohó- j ságában számított. Pontban 5 órakor Bartlett oly fürgén szaladt fel a máglyára, mintha nászágyóba készülne; önkéntelenül is saját szavai jutnak eszembe irás közben, amikor is arról beszélt, hogy még a nap folyamán vőlegényként fog bevo­nulni a Nagy Anya házába — nyilván a fekete Izais anyára célzottak istenkáromló szavai. Felugrott az emelvényre, hangosan nevetve s dörgő hangon kiáltotta az érsek felé: »Tói vigyázz, kis csuhás, mert amikor rá fogok zendíteni mennybemenetelem nótájára, a te tonzurádnak is jutni fog egy cseppel s egy sugárral abból az andalító szurokból s . édes izü kénből, amellyel engem a más­világra szállítasz. Hogy égne az agyadba a saját pokolbaszállásodig U A máglya pedig oly ravasz kegyetlenséggel alattomosan s oly volt felépítve, mint máglya s adja Isten, soha eddig semmiféle hogy a jövőben se lássa senki mását! A ned ves, rosszulégő fenyőfa rönkök fölött egy rud állt magasan, erre a rúdra kötözték rá.Bart­lettet kötelekkel s vasbilincsekkel. A rud maga végig volt futtatva kénes fonalakkal, a szegény áldozat feje fölött pedig óriási szurok­koszoru függőt. Amikor a hóhér fáklyájával felgyújtotta a rőzsét, elsőnek, mint egy kanóc, a kénes fonál gyulladt meg, az olajos lángokat a halálraítélt feje fölött függő koszorúra vezetve, csakhamar égő szurokból s kénből lassú eső kezdett per­metezni BarOeltra. De a szörnyű megpróbáltatások ellenére isi ugy látszott, mintha a megkötözött csodálatos férfi elégedetten, sőt boldogan üdvözölte volna e pillanatot. Oly nyugodtan állt a lángoki között, mintha mennyei manna, vagy tavaszil eső zuhanna fejére. Szája pillanatra nem állt mCg, maró, gúnyos megjegyzések özönével zudultak a püspökre, aki rövidesen alighanem kényelmetlenebbül érezte magát bársonytró­nusán, mint áldozata a lángoló máglyán. Sí ha Sir Bonnernek módjában lett volna szép­szerével megmenekülni erről a helyről, ame­lyen stenori hangon dörögte el valaki minden titkos bűnének lajstromát és vádbeszédét, ezer örömmel megtette volna, ezer őrömmel lemon­dott volna bosszújának minden kéjérőL Ugy.« látszott azonban, mintha megmagyarázhatatlan» átok tartotta volna hatalmában s nem tehetett mást, minthogy helyénmaradva, remegve tűrje el szégyenét habzó szájjal, üvöltve unszolván szolgáit, hogy gyorsítsák az exekuciót, amely, nek pedig lassú kéjjel akarta volna kiélvezni minden mozzanatát. Mint a jégeső, ugy hul­lottak Bartlettre az égő lövegek, csodálatoskép azonban egyik sem tudta elnémítani. Ugylát­szott, hogy sérthetetlen és hallhatatlan ez az er. Végül azonban néhány sebtiben fel­hányt rőzsecsomósszáraz gyapot fellobantotta azegészmáglyátsahalálraitélt eltűnt a maga­san felcsapó lángok és füst mögött. Csak a hangja hallatszott ki már egy iszonyatos, föl­döntúlinak hangzó ének szárnyain. S mire az ének utolsó szava elhangzott, elszörnyü­ködve láttam, hogy a püspök állati üvöltés­sel felugrik székéről s fejéhez kap. Hogy egy, hirtelen szélroham tette-e vagy pedig a tény­legesen jelen levő démoni hatalmak müve volt-e, nem tudnám megmondani, tény azon­ban annyi, hogy a máglya legtetejéről egv, lángcsomó szállt el az ég felé, vöröses sárga nyelvekkel és lobogó pántlikákkal, forogva az esti felhők felé s a püspöki trónus fölött haladva el közvetlenül. Ugyancsak nem tudom megmondani, hogy e lángnyelvekből és sátáni kéncsőp pékből leesett-e valamelyik a püspök fejére, mint ahogy azt Bartlett rövid néhány, perccel ezelőtt megjósolta, a püspök kíntól és félelemtől eltorzult arcából azonban teljes joggal lehetett erre következtetni. Hogy kia­bált-e, nem tudom, semmi esetre sem lehetett volna meghallani a TJÜZIÖ udvart megtöltő tömegek vad zajában A hitelesség kedvéért még megírom azt hogy amikor á jutásomból magamhoz térve; ke­szemmel végigsimítottam homlokomon, mintha az elmúlt órák emlékét akarnám kiűzni alóla, halántékom fölött levált egy elperzsdtt haj­fürt s ölembe hullott.« (A napló itt újból megszakad, látszik, hogy, megint szándékos pusztításnak estek a követ­kező lapok áldozatni Amennyire meg tudom ítélni, újból John Dee maga volt az, aki megsemmisítette a folytatást Ugylátszik, hogy röviddel azután, hogy befejezte a naplót, meg­bánta, hogy megírt benne bizonyos részlete­Nincsen pénze­Annyi baf legyen mégis A legolcsóbban vásárolhat Leánykabalok ... Nöl szőrmés kabátok . I Sealskln bunda .... Ferű mlkAdó .... Téti kabhí szörmeeallérrai Átmeneti kabát .... Bőrkabát Fekete hossza kabát plüch béléssel, siörmegaHérral . Slaulgnátz, Kelement!. 5 női és férfi ruhaáraháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom