Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-14 / 233. szám

192S október 14. lICT^IArrFARORSZÄCT •sa A jövő évben végre felépítik szegedi központi vásárcsarnokot Vállalkozónak adják ki a munkál, vagy a város maga építteti tel (A Délmagyarország munkatársától.) Szege, jöen már nagyon régen, talán évtizedek óta 'kisért a központi vásárcsarnok építésének a •terve, eddig azonban különböző okok miatt nem kerülhetett ez a terv a megvalósulás stádiumába, pedig nagyon sok újonnan létesített városi intézményre kevésbe volt olyan nagy szükség, mint erre. Most, hogy hosszas !harcok után a város hatósága végre rendet Iteremtett a kultúrpalota körül és áttelepiíette a Mars-térre azt a szekértábort, amely hetípiacos napokon valósággal tűrhetetlenné ¡tette a város legszebb uccáiban a helyzetet ife hogy a piacok elhelyezésének kérdése egyre Sürgetőbb hatósági feladattá vált, a városházán ismét komolyabban foglalkoznak a vásárcsarnok építésének a tervével is. Mint ismereües, a város az utóbbi évek alatt pagyon sokféle ajánlatot kapott ezzel kapcsolatban és az ajánlatok között nem egy olyan volt, amely megérdemelte volna a komolyabb elbírálást, azonban a város hatósága eddig nem kezelte komolyan ezt a kérdést. Volt olyan Vállalkozó, aki hajlandónak mutatkozott a vásárcsarnok ingyenes fölépítésére és nem kívánt mást, mint a csarnok bevételeinek bizonyos ideig való átengedését. A meghatározott idő leteltével azután a vásárcsarnok tulajdonjogát ís minden néven nevezhető jövedelmével Együtt átengedte volna a városnak. Hasonló ajánlatokat kapott a város legutóbb fte. Az egyik ajánlattevő beadványával most végre komolyan foglalkozik a tanács. A kérdéses vállalkozó telket kér a várostól, természetesen megfelelő helyen, lehetőleg a város központja közelében. Itt saját költségén felépítené a város forgalmi viszonyainak megfelelő nagyságú vásárcsarnokot, amelynek 15 évi jövedelmét kötné le magának és tizenöt év múlva átadná a csarnokot a városnak. A tanács az ajánlatot véleményezés és javaslattétel végett dr. Pálfy József tanácsnoknak adta ki, aki rövidesen meghallgatja ebben az ügyben az érdekeltségek képviselőinek véleményét, számításokat végeztet a mérnöki hivatallal, a vámkezelőséggel és azután megteszi javaslatát a tanácsnak. A városnak természetesen számolnia kell a piaci helypénzjövedelmek csökkenésével, ha ilyen módon, közvetlen befektetés nélkül kiván vásárcsarnokhoz jutni, mert hiszen'a vásárcsarnok felépítése után a mostani nyílt piacok nagyrésze megszűnik és a piaci árusok a vásárcsarnokban kapott árusító helyeik után fizetnék a helypénzt, amely tizenöt évig nem a város, hanem a vásárcsarnok építőjének pénztárába folyna be. Az ajánlat sorsát valószínűleg a számitások eredménye dönti el. Ha a számításokból az derülne ki, hogy a város a piaci helypénzjövedelem előreláthatólag elmaradó részéből kényelmesebben amortizálhatná azt az Összeget, amelybe a vásárcsarnok építése kerülne, akkor valószínűleg maga építteti .fel a vásárcsarnokot és az építkezés költségeinek fedezésére kölcsönt vesz fel, ha azonban olcsóbb megoldást jelent a vállalkozó ajánlatának elfogadása, akkor ezt a megoldást választja. A jelek szerint azonban, akármit is eredményeznek a számitások, most már bizonyosra vehető, hogy a jővö évben jelépül végre Szegeden is a központi vásárcsarnok, amely egycsapásra megszűnteti a piacok körül uralkodó lehetetlen és egészségtelen helyzetet VASÁRNAPI KONFERAMSZ Tisztelt Választópolgárok és Polgárnők! Méltóztatnak még emlékezni arra, hogy egy Kanizsához cimzett magyar színházban az isteni plebs győzelmesen megtapsolta a nyilt választásban diadalmaskodott ellenzéki gondolatot. Ez a feltörő, lelkes és magával ragadó taps két hordó sörébe terült egy szegedi vendéglő nemes vendégeinek... (Történt ugyanis, hogy a mozgalmas napokban Kállay Tibor neve megmozgatta a szegedi polgárokat is. És akadt egy ur, aki boldogan ringva a madátum mámorában, két hordó sört fogadikozott —. Bazsó János győzelmére! A vendégek ¡hitetlenkedtek, de a fogadást elfogadták. Elvégre •két hordó sör nagy dolog még a nyiltszavazásos világban is... És csütörtökön este a legszomorúbb ember Szegeden a két hordó sörös dreheres Horváth vendéglős volt, aki elvesztette a fogadást. Szegénynek sógora Bazsó János, akinek mandáituma Szegeden is megért volna két hordó sört az ellenzéki vendégeknek... A Kis Kapu felé, az elveszített sörökön tul van egy másik szenzáció. Kiosztották G. B. Shaw ÍSzcnt Johannáná-jának szerepeit, ami annyit jelent, hogy a Londonban 600 előadást megért Jeanne d'Arc szatíra rádobog a szegedi színpadra is. 'Majd talán három hét múlva, ha nem marad már semmi a rengeteg munkából. Peéry Piri — a szegedi Orska — a Johannában fog bemuItatkozni és Hont Ferenc fogja rendezni, aki Párisin Gemier mellett inaskodott és végignézte Pítoeffék párisi Jeanne d'Arc-ját is.., A Házibarát utolsó előadásán történt. Tarnai direktor gratulált Vesellynek, aki a pesti hordárt alakította: — Ma voltál a legjobb I — Alig tudtam játszani Direktor ur, a bajuszomból egy szőrszál szaladt a torkomra, alig tudtam beszélni... Mire a direktor: — Na látja fiam, mindig szőrt kellene nyelnie... A napokban Czobor Károly leérkezett Pestről és nagy zongorabemutatót tartott a színházban. Elzongorázta két egyfelvonásos operáját. Teljes sikerrel. Mert a direktor mindkettőt elfogadta. MINDEN HÁZNÁL LEGYEN 2-3 GYEREK • i s'-V »wH-t ES LEGALABB EGY ÜVEG DIANA SÓSBORSZESZ Az egyik cime: Tanítónő, a másik: Angéla. Ha j igaz, még az idén szinre kerül... A Riccordi-cég Milánóból végre elküldte Szegedre • az Aida egész anyagát. Az operatársulat kitörő \ őrömmel üdvözölte a postást, de a kitörő őrömet daoos büszkeség váltotta fel, amikor ránéztek a csomag címzésére. így irták a jő milánóiak: Operaház, Szeged. A cimkét főlvitték a színházi kincsek közé. Berámázták. Milánóban ugy tudják, hogy Szegeden Operaház is van... Tolnay Andor megjárta már Pestet. A Király Szinházban megtartották áz első próbát a Szilágyi—Zerkovitz-operettből. Nagyon büszke, hogy nagy revedenciával fogadták Pesten és amikor visszajött Szegedre nagy komolyan beült a Somogyi-könyvtárba és kutatni kezdte családja ősi címerét. Kisse ugyan megrettent, hogy mennyi rebellis forradalmár tarkítja ősi famíliáját, de azért megfesteti a megtalált címert. És duplán büszke. Páger és Vágó összesúgtak: majd ők is festepek egy Tolnay-cimert! A szinházban már tudják, hogy milyen rebellis lesz ez az ajándékcímer. Szegény Tolnay... Megint kibővült a pesti—szegedi szinészek listája. Kovács Kata futott be a Városi Színház Nizzai éjszakájában és rátalált egy másik régszegedi—pesti színészre is: Fenyves Sándorra. Le premier Ameur... A /íéuész-görlök is nagyban dolgoznak — az Aidára. Futó Klári és Sándor Stefi balettezni fognak. A többiek készülnek az Éva grófnőre és a Szereilekre. A kis fekete Bródy Hajnal csinálta az első görl karriert: főcsoportvezetővé avanzsált az Éva grófnőben ... Vannak néha jó elszólások is a színpadon. A fekete lovasban az öreg Rónai egy mindenttudó foghuzó-orvos-kovács-borbélyt játszott. Nagy ambícióval. És amikor Kovács Károly sebesülését kötözte nagy szakértelemmel, így szólt; — Milyen kardlövés ez... Szegényt azóta nem hagyják élni, reggel, délben, este megkérdezik: vájjon milyen sebet lehet karddal lőni... A Szibéria premierjén ott ült a földszinten egy viruló szőke virág, Főidényi Lászlóné. Akit valahonnan Tomszk felől hozott magával a régi hadifogoly Főidényi, kasztjának hivják, Főidényi Nasztja. Szőkeségénél csak magyar beszéde édesebb, amit kimond merev mássalhangzós szájával. Végigtapsolta Szibériát és aztán a premier utáni enyhe banketten csöndesen igy szólt, kissé nosztalgiás szomorúan: — Tetszett nekem minden, mindenki, de legjobban mégis a Páger... — Ugyan miért Nasztja, kérdezte becézve Főidényi: — Mert 6 ott maradt Oroszországban, a szülőföldemen... Szegény nem volt otthon kilenc éve. A napokban mondhatni tragikus jelenet játszódott le a pesti gyorsvonaton. A tragikus történet hőse a megmaradt magyar földesnr, a szegedi borok öreg és elmúlhatatlan bohémje a maga házaival és autójával. Aki egyedülálló Szegeden, aki a Ieggálánsahb gavallér és a leghangosabb alsós játékos. Aid délutánonként viharos szóképeivel öli alsós közben partnereit, Korponay biró urat és Arany operaénekes urat Szóval a nyájas, olvasó egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy ki- j ről lészen szó az alábbi történetben. Hősünk tehát unottan és Laurens cigarettát füs-' tölve a Nyugati pályaudvaron beszállott a szegedi gyorsvonatba. A másodosztályú fülke csöndes pamlagán átszaladt az újságokon és ahogy; elérte a vonat az állatkert barna palánkjait, szokásához hiven vonafrazziára indult. Az egyik fülkében meglepődve rábukkant egy feltűnően elegáns, feltűnően szép és feltűnően előkelő hölgyre. Egyedül ült a pamlagon és elmerülve olvasott Hősünk — kipusztíthatatlan gavallér, gáláns lovag — gáláns kalandra gondolt a Szegedre guruló vonaton. Átköltözött a fülkébe, leült az ablakhoz i és olvasott. Elmerülve és komolyan. Mint elegáns szomszédnője. Aztán Ceglédnél engedelmet kért, hogy rágyújthasson. Az elegáns szomszédnő kimérten felelt: — Tessék! Kecskemétnél megkérdezte, szabad-e kinyitni az ajtót. — Tessék 1 Félegyházánál megkérdezte, szabad-e becsukni. A válasz még elegánsabb és kimértebb volt: — Tessék! Hősünk mindent megpróbált, amit csak lehet itt a guruló kerekek fölött, de elegáns szomszédnője kérlelhetetlen volt. Nem felelt. Hősünk már megadta magát tehetetlen sorsának és már csak csöndesen ült és nézte a futó mezőket. Aztán végre feltűntek a szegedi tanyák és az elegáns, előkelő, szótalan hölgy most merész ivbeo átvetette lábát megcsillanó térdén, kihívóan és merészen cigarettára gyújtott, rácsapott hősünk vállára és fölkacagott: — Na apukame most már elegem van! Három