Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-14 / 233. szám

1928 október 14. DÉLMAGYABOBRZAG A város a fogyasssiási ilIeíéJcelc ssceáését Sikerrel végzödöíi a szikvizgyárosok küzdelme (A Délmagyarország munkatársától.') Isme­retes az a hónapok óta tartó harc, melyet a szikvizgyárosok indítottak a fogyasztási ille­tékek megszüntetése érdekében. Ez a küzde. lem a tegnapi napon döntő fordulat elé érkezett A város még 1886-ban szabályrendeletet ké­szített a fogyasztási illetékekről. Ez a szabály­rendelet fogyasztási illetékkel rótta meg a déli gyümölcsöt, kávét, cukrot, ecetet, keres­kedelmi süteményt, élő és konzerv halakat, mindenféle vadat, szódavizet és általában a gyógyvizeket. A kormányhatóság három évről három évre engedélyezte a szabályrendeleten alapuló fogyasztási illetékszedést s igy a vá­ros tizenkétszeri kormányhalósági megerősítés után egészen 1923-ig zavartalanul szedte ezt az illetéket. Amikor azonban 1923-ban a korona rom­lásához képest újra megállapított díjtételeket a város jóváhagyás végett felterjesztette a mi­nisztériumhoz, a belügyminiszter a pénzügy­miniszterrel egyetértésben kiadott rendelettel 1924 január elsejétől kezdve a fogyasztási illetékek szedését megtiltotta, miután az időközben életbeléptetett forgalmi adó ugyanazt adóztatja meg, ami után a város fogyasztási illetéket szed s igy a törvényha­tósági törvény által tiltott kettős adózta­tás esete forog fenn. A város tanácsának előterjesztésére a kóz­A iitokxnt*** fwítír szerelmei I X gMHMOSJOUXIHE, LIL DDGOVER i i Oones Petersen ™ « l«»<5 bt! nagy eseménye' gyűlés még 1923. év decemberében felirati kérelmet terjesztett a kormányhoz, amelyben a fogyasztási illetékek szedésének újbóli en­gedélyezését kérte arra való tekintettel, hogy akkor már harmincnyolc év óta életben volt az erről szóló szabályrendelet s mert a város nem mondhat le arról a bevételéről, amelyet a fogyasztási illetékek jelentenek számára. (Ez a jövedelem az utolsó évben elérte a száz­ezer pengőt is.) Különböző adminisztrációs hiba folytán ez a felirat csak későn került fel a minisztérium­ba s miután a város erről a jövedelméről nem mondhatott le, az ujabb jóváhagyás re­ményében a város tanácsa tovább Is élet­benfarfolla a szabályrendeletet, sőt a romló koronához képest annak díj­tételeit háromszor .is felemelte. A fogyasztási illetéket az érdekelt iparosok és kereskedők fizették is ez év nyaráig. Ekkor azonban a legújabban megállapított díjtarifa olyan súlyos terhet kezdett jelenteni rájuk nézve, hogy védekezni kezdtek ellene. Meg­bízták dr. Delire János ny. főispán szegedi ügyvédet, hogy a fogyasztási illetéknek tör­vénytelenségét mutassa ki s kövessen el min­dent a fogyasztási illeték beszüntetése érde­kében. Az ennek folytán megindult küzdelem rész­letei már ismertek. A szikvizgyárosok, később a halászok és evetgyárosok is bejelentették a város tanácsának, hogy tovább nem fizetik az illetéket. A város tanácsa a bejelentést nem vette tudomásul, azzal az indokolással, hogy a felirati kérelem még elintézve nincs. A város tanácsa egyben utasította a fogyasztási adó­hivatalt, hogy a fizetést megtagadó szikviz­gyárosok ellen vezessen végrehajtást. A végre­hajtást foganatosították is, ami ellen a szikviz­gyárosok ügyvédje panaszt emelt a kir. adó­hivatalnál. Huszonegy végrehajtási panaszt nyújtott be az adóhivatalhoz s az adóhivatal a hozzá beérkezett végrehajtási panaszok folytán a végrehajtást felfüggesztette s egyben az iratokat áttette a közigazgatási bizottság adóügyi albizottságához az adóztatás törvényességének, vagy törvénytelenségének megállapítása végett Az érdekelteket a városi tanács, a közigazgatási bizottság, a szegedi kir. adóhivatal, pénzügyigazgatóság, a köz­igazgatási bíróság, a belügyminiszter, a pénz­ügyminiszter és a közgazdasági miniszter elé terjesztették panaszaikat, kérelmeiket és me­morandumaikat. Ily előzmények után a városi tanács ujabb megfontolás alá vette a kérdést s miután a fogyasztási illetékek szedésének lörvényességs felől már a városi tanács tagjai is súlyos ag­godalmakat tápláltak, a tegnapi napon tartolt rendkívüli tanácsülésen elhatározták, hogy beszüntetik a fogyasztási Dleté­kek szedését, megszüntetik a végrehajtásokat b mindaddig, amig a kormány két és fél év óta elintézetlen felirati kérelmük felett nem hatá­roz, a fogyasztási illetékek szedésé» ről szóló szabályrendeletet nem hajtják végre. A felirat két és fél év óta elintézetlenül fek­szik a pénzügyminisztériumban. A pénzügy­minisztérium forgalmi osztálya a fogyasztási illetékek szedését megengedhetőnek nem tartja, a pénzügyminisztérium városi osztályának ve­zetője azonban azt a kijelentést tette a város polgármestere előtt, hogy ha egyetlen módot fog találni a fogyasztási illetéknek a törvény­nyel való összeegyeztetésére, akkor a maga részéről mindent el fog követni a város ké-l relménck teljesitése érdekében. Arról azonban megnyugtatta a polgármestert, hogy a múltra nézve feltétlenül keresni fog olyan elintézési módot, ami a város anyagi érdekeit meg fogja óvni. Az érdekeltek most azon fáradoznak, hogy,; a várossal megegyezést keressenek az egész! vonalon. Egyrészt az érdekelteknek békevágya, j másrészt a város vezetőinek e kérdés likvidá-í Iásánál megnyilvánuló nobilitása azt a biztos­reményt kelti, hogy az érdekelt' kereskedők-^ nek és iparosoknak a várossal lefolytatolt jog­vitája mindkét félre nézve méltányos béke-« kötéssel fog véget érni. A IKIUI 0 világhírű szabadalmazott Schűberl-ágy nappal foíel — éjjel ágy kizáró'»!; Schőberl Róbert pat butorpyirnsnil kaDha'ó Budapest, IV., Hartsköz 4. az. Óvakodjunk silány u'ánratok'ól, kép» sele! vagy viszont­eladá* sebol sincs ont- u aál Prima selyemharisnya Ismét kapható 4 pengd 50 tUlérérl 714Í Holtmann Dezsőnél, Ciekonlcs ucca 4. összes többi bolygó, sötét éccaka is látható csak ötven fillér. Tessék, kérem, tessék! Mivel egyetlen bolygó vagyok a környéken, két­ségtelen, hogy a felszólítás hozzám van intézve, s mint udvarias ember, engedelmeskedem. Kigube­rálom az ötven fillért és rövid használati utasítás után belenézek a hosszú hurkatöltő csőbe. Ür­getem-forgatom és konstatálom, hogy valóban égi­szén uj rendszerű <ez az amerikai telcszpók Sza­bad szemmel látni a csillagokat, de ezen keresz­tül nem. — Na ja, — ásit a póktulajdonos —, hiszen mondtam, hogy a sötét éccaka is látható, hát azt *átja uraságod. • A szállodámhoz közel levélpapiruzcme van egy ífju gentlemannek. Nem tartozik a legvirágzóbb üzemek közé, amint látóm. Pedig már egész re­kedtre kiabálja magát az istenadta: — Csak husz fillér egy csomag selyemmel bé­lelt levélpapír, amin magától megíródik a levél­papír és a hölgy örömkönnyeket sír. Csak husz fillér, hölgyeim és uraim, finom vétel, előny vé­'»}, utánvéttel és részvéttel. Győngéllem az ügyet. Ennél már mink falusiak ís előbbre vagyunk. Láttam én a szegedi szegény­piacon egy csutkanyaku magyart, aki egy pár rossz csizmát árult, mivel most már, hogy nyiladozik az idő, a rendes ember úgyis felköszön a csizmának 4s mezítláb jár földanyánk hátán. Tehát a magyar előtt tartózkodik a csizma és a csizmán tartózkodik egy veréb. Ha valaki kö­zeledik, akkpr fölrebben^ csippen is ejiy.et, dc el nem száll, mert oda van kötve a csizma füléhez spárgával. — Hát ez a veréb, bátya.' Ezt is árulja kend? — Nene, uram, — magyarázza a csutkanyaku —, hát ez a lekrám. Hogy iobban észrevögyenek a népek Nem is tudom, mi lesz ebből a Pestből, ha mink egyszer nekiduráljuk magunkat az üzletnek. * Az Andrássy uti lámpák fényében eícikkázik egy madár. Furcsa kesze repüléssel bukik a föld felé. Egy hölgy el visítja magát: — Jesszus, patkány! De aligha patkány, mert már megint fölváeódott a lámpáig. — Eh, veréb, — mondja egy monoklis vr —, nyilván kiesett a fészekből. — Dehogy, — állt meg mosolyogva egy másik ur —, a veréb már ilyenkor nem esik ki a fészek­ből, csak mikor a fiai megnőnek és kítaszigálják belőle. Ez fecske, kérem. A fecske költöző madár, tetszik tudni, s most keresi az utat Lám, csakugyan fecske. Ar emberik meg van­nak illetődve és poétikus érzéseik támadnak. Egy kopasz ur le is veszi a kalapját, fölemeli a fejét a lámpa felé és nagyot szippant — Ä. ózon, érzitek? A hozzátartozó hölgy is érzi. Mások is kezdik érezni. Csak ő nem szól semmit, az esti bogár­vadász, a sutaröptü madár- a denevér a pesti fecske. ... " Az Állatkertben ket egymásba nyilo kerítés... ßz egyiken is kint van a bérlő névjegye, a mási­kon is. Az egyikben a fekete bivaly lakik, a má­sfleban » bivaly, latinul és magyarul. Csak*; h°gy egyik lakosztályból át lehet a másikbamen-i pi és jelenleg a két T»érlö ki is használta ezt a le­hetőséget. Most a feltér bivaly a fekete bivaly és; a fekete bivaly a fehér bivaly és a pesti nem­zet zavarban van és nem tudja, mit higgyen. Eb­ből látom, hogy hogy keletkeznek Pesten a fél«, reértések A nyüzsgő téren, a villamosbódénál, a szürke vasoszlopon halvány rózsaszín foltocskát látok. Megnézem közelebbről: a foltocskának elmosódott szivformája van. Végighúzva rajta az ujjam- pi­rosceruzás lesz, a foltocska fog. Elég magasan van, gyerekkéz ide fel nem ért. Ez valami titkos jel, amilyent mifelénk vándorcigányok hagyogatnak cl a pusztai erdőkben. Ide piros szivet rajzolt egy­szer valaki, nyilván magamforma falusi, aki, olyan egymagában bolygott ebben az embervadon­ban, mint most én. Eső mosta, hólé áztatta, nap szárította, szél porlasztotta,, de azért megvan Ki lehet, merre jár, mit csinál, megvan-e még, aki; emléket állított, üzenetet küldött, esküt fogadolt a piros szívvel? Mindegy, akárki volt, a falusi em­ber ugy érzi, hogy neki most kötelessége egy boltot keresni, ott píros plajbászt venni s azzaí újra lángolóvá tenni a szürke oszlopon a piros szi­vet Igy ni. Hadd nyiljon ez a píros szivvirág ezek­nek a szegény pestieknek. Ne mondhassák, hogy nem hagytam itt nekik semmit s mit lehet tudni* hátha javamra irják ezt a jóvátételt valahol a Cas* sioDeia-csillasbafl., >

Next

/
Oldalképek
Tartalom