Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-13 / 232. szám

4 DÉLMACiVAROftSZÁfi 1928 október 13. gyék a munkát, mielőtt sérelmeik orvoslást, munkabérük Dedig megfelelő rendezést nem nyer. (A DAImagyarország munkatársától) Halálos végű verekedés utolsó felvonása játszódott le pénteken a törvényszék Vfld-tanácsa előtt. Me­íws Péter 3<t éves pusztamérgesi földmives volt a vádlott. A vád: augusztus 21-én hajnali 4 órakor Gazdag Balázs földmlmt doronggal agyonütötte. Kilenc órakor a folyosó ünnepi ruhába öltözött tanyaiakkal van tele. Itt vannak a tanuk, a ro­konok ós a haragosok, A vádlott igénytelen ember, a hatalmas bekecsben majd elvész, — Nem érzem magam bűnödnek, — így kezdi mindegyik vádlott, Így kezdi Meszes Péter is. Az elnök azonban «léje tárja a csendőrség és a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, ahol bűnösnek mondta magit. Beszéde során olyan részletek kerülnek a bíró­ság elé, melyek a legvadabb beiyárvirfust ís megszégyenítik. Szent István napjának estéjén bál volt a Farkas­féle vendéglőben Reggeli négy óráig folyt a dáridó, négy órakor felkerekedtek a bálozók és ki-ki el­indult hazafelé. A bálban már két részre oszlott a társaság. A pusztamérgesek néztek farkasszemet a haltsl legényekkel. Ar egyik halasi legénynél már a bál alatt revol­verért motoztak a csendörök. A harc megbeszélt dolog volt. A mérgesiek a Magyari-tanyánál hu­• sángokkal várták a karókkal felszerelt halasiakat. Először kövek, féltóglák röpködtek, majd beleszólt az ütközetbe a karó is. Formálisan harcolt a feéc pár{. Itt is, ott is akadt katonaviselt ember, akik­nek utasítása szerint hol előre nyomultak, hol hátráltak. Meszes Péter nem akart belekeveredni az ütkö­zetbe. Valahogy azonban mégis oda került. Először őt ütötték meg ugy, hogy eszméletét vesztette egy percre és a földre bukott, majd feltápászkodott és a mellette heverő karóval valakit fejboülöií. — Hogy kerül! magához a szőlffkaró? — kérdi az elnök. — Rengeteg karó hevert o't szanaszét, — mondja — Hogy kit ütöttem meg, nem tudtam s hogy az illető meghalt, azt sem tudtam. Ittas is vol­tam, meg el is szédültem. Az ütés után a karót eldobtam és elszaladtam. A verekedés kezdetén a halasi legények előtt liatvanl Gábor érkezett kocsin a Magyari-tanyá­hoz. A kocsin ült a felesége is. Hatvani fia '«olt az, akit a csendőrök a bálban megmotoztak. A vizsgálóbíró előtt azt vallotta Meszes, hogy mikor meg akarta ütni Hatvanit, elébe állott Gaz­dag és azt mondta, hogy ne bántsa az öreget. Szombaton és vasárnap délután szalonzene és 5 órai te a I a ,,ROYAL"-ban. 380 A munkásság csakis ilyen alapokon nyújt­hat békejobbot, de korbácsütésekre és fenyege­tésekre soha. с Errü ütötte le. Hatvanit nem bántotta. Hatvani Gábor, a 60 éves halasi gazdálkodó tanúskodik először. 6 egész máskép tud mindent. Kocsin jött a feleségével, mikor a mérgesiek megtámadták őket. Megrohanták a szskereí, lefogták a lo­vakat. A felesége ijedten kérdezte, kik ezek a rablók? — Meszes Péter vagyok, — mondta Meszes a kocsihoz ugorva és megütötte Hatvanit. Farkas | Antal még biztatta Meszest: — Akit megütsz, ugy üsd m«!, hogy soha többé ne vegyen lélegzetet. Ekkor szólt • bele Gazdag, hogy n« bántsa az öreget. Meszes fölkapta a karót és ugy vágta fejbe Gazdagot, hogy csak ugy reccsent a fej?. — Olyan ttíés volt, hogy egy bikát Is agyon­üthetett volna vele. De az öreg vallomásán meglátszik, hogy nem teljesen elfogulatlan. Hatvani Gábor után sorba jönnek a tanuk. Az első hat tulnyomórészben halasiakból áll. Farkas Antal nem tudja ki ütötte le Gardag Balázst, mert ő is »le volt verve«. Az egyik csoport szerint Gazdagnál nem ie volt bot, nem is verekedett. A másik csoport szerint Gazdag ütötte le előbb Meszest. Ahány tami, annyiléleképen mosdja el az esetet: Farkas Sándor, Gazdag Lola, Gárgyán József, Bori Miklós, Bori Pál és a többi bálozó-verekedő. Az öreg Hatvani, mint egy vajda trónol a tannk padján. Fölcsillan a szeme, valahányszor a ban­dájáról beszél a tanú és büszkén néz szét a te­rembe. Hamiskásan hunyorog, ha arról beszél­nek, hogy a halasiak ütötték a mérgesieket. Az egyik tanú arról beszél, hogy verekedés köz­ben Hotraainé odakiáltott a fiához: — Ne ISJJ közibük, mert halasit fs találhatsz! Dr. Ács Sándor terjesztette elő ezután szakértői véleményét A tanúkihallgatások oly sokáig húzód­tak, hogy félkettőkor ebédszünetet adott az elnök. Délután négy órakor kerül a sor a pórbeszédekre. Dr. Mihályffy István ügyész szándékos ember­ölés bűntette miatt kéri elitélni a vádlottat. Bosz­szubél ütötte le Gazdagot. A védő, dr. Kersch Ferenc, halált okozó sú­lyos testi sértés miatt kért enyhe büntetést. Félhatkor hirdeti ki az elnök az Ítéletet. Bű­nösnek mondta ki a bíróság Meszes Pétert szándékos emberölés bűntettében és czérl 19 évi fegyházra itéli. indokolásában kimondta a törvényszék, hogy a iád érvelését kellett ejfog-dni,, mert a tanú­vallomásokból is, de a vádlott előadásából is meg­állapítható, hogy Gazdagot ő ütötte le, hogy Gaz­dagnál bot nem volt, hogy önvédelem esete sem forog fenn. Meszes Péter felebbezett az itélct ellen, az ügyész megnyugodott. Aztán felszedelőzködik a két párt. Hatvani Gá­bor a halasiak élére áll és megindulnak haza­felé. De a pusztamérgesnek pillantásából megálla­pítható, hogy az ügy korántsem zárait le. A folyosó már sóiét, az egyik padról szivettépő! zokogás" hallatszik. Meszes Péterné sir, nehéz, csukló zokogással, meri elvette a törvény az em­berét hosszú, tíz évre. Ezen még a halasiak is megilletődnek és csendben elkocognak. Irta: Wimnur Fülöp. Amióta Az »Oesterreichische Wochec mintájára nálunk egy Magyar Hét rendezése elhatározta­tott, több erre talán hivatottab és mindenesetre jobb tollú egyén foglalkozott már ezen igazán minden tekintetben hazafias üggyel, mégis köte­lességemnek tartom, mint a szegedi kamara te­rületén létesített központi szervező bizottság el-1 nóke, hogy az ügyet a magam részéről is min­den erdekeit szives figyelmébe ajánljam. Le keU, ugyan mondanom arról, hogy a »Magyar Hét«) ügyéről ujat mondhassak, különösen azért is, mi­vel minden magyar kereskedő és iparos, sőt min­den magyar fogyasztó előtt is nyilvánvaló, hogy ennél igazibb, szentebb, da egyutíal egyszerűbb és fcézfmfekvöbb ügy a mai közgazdasági életünk­ben al»g képzelhető­350 millió pengővel többet fisettünk a keres­kedelmi mérleg pontos adatai szerint 1927-ben ai külföldről behozott árukért, mint amennyit a kül­földre kivitt árukért kaptunk. Ezen adat láttára, hangsúlyoznom sem kell, hogy ezen majdnem ka­tasztrófilis helyzet javítására mindenáron töre­kednünk kell. Melyek most már az eszközök arra, hogy ezen egész közgazdaságunkat fenyegető helyzetet megszüntessük, vagy lényegesen megjavítsuk, — kivitelünk emelése, vagy az import megszorítása. Nem kell magyaráznom különösen annak a kö­zönségnek, amelynek ezen soraim szölnak, azt, hogy sokat tehetünk ugyan az export emelésére is, különösen ha áldatlan viszonyaink megjavul­nának, illetve az az ellentét megszűnnék, amely, .ajnos, nálunk — ahelyett, hogy bajunkban ösz­szefognánk — az egész vonalon uralkodik, még ott is, hogy ellentét van a kereskedelemügyi és a földmivclésügyi minisztériumok között, hogy kettő­jük közül melyiknek feladata az export szervezése és ezen ellentét miatt a kivitelnek annyira szük­séges céltudatos szervezését az egyik oldalon most még csak tanulmány tárgyává teszik! Kétségtelen azonban az, hogy sokkal hatható­sabb eszköz a kereskedelmi mérleg javítására az import megszorítása, amely irányban az egész or­szág igazán komoly összefogás-'» rövid belátható időn belül nagy eredményeket érhetne el. Itt elérkeztünk most már a »Magyar Hét« fel­adatához és céljához, amely abból áll, hogy ve­gyük meg a belföldi ipar áruit még némi kis áldozat árán is, amelyet minden kereskedő és fogyasztó az egész ország közgazdaságának meg­mentésére szívcsen kell, hogy meghozzon és ha ily módon a megcsonkított országunkban hiányzó fa, vas. só, stb. szükségletek behozatalával, sajnos továbbra is a külföldi államok közgazdaságát tá­mogatnunk kell, — mégis a helyzet meglehetős ismeretével igén sok millió értékű áru behozatalát és kereskedelmi mérlegünknek ugyanannyi millió­val való javítását biztosan elérhetjük. Ez irányban természetesen nemcsak a kereske­dőket és fogyasztókat, de a magyar ipart is kö­telesség elé állítja a »Magyar Hét«, azon köte­lesség elé, hogy kövessen el mindent és hozza az ipar is a legvégső áldozatokat, hogy árujával mi­nőségben, árban és feltételekben a külfölddel ver­senyezhessen. Ezt a magyar ipar bizonyára nem­csak hazafiságánál, de jól felfogott saját érdekében is meg fogja tenni, ennek a tanújelét már a »Ma­gyar Hét. folyamán is kétségtelenül meg fogja adni és ha így egyrészt a kereskedők és fogyasz­tók, másrészt a magyar iparvállalatok komolyan teljesitik a reájuk háramló kötelességet, amellyel kétségtelenül saját helyzetüket is előmozdítják, akkor a »Magyar Hét« fő és majdnem egyetlen célja, annak állandó. Húsa valóra fog válni. Esö©rnyő3c gyári árakon! PoSSák Testvéreknél §| Széchenyi tér és Csekonics u.H »Leváltották« a rendőrséggel és adéfifemeléssel fenyegetfidző alsóvárosi gyiijtit (A Délmagyarország munkatársától.) A Dé/magyarország szerdai számában szóvá lette a ferroriszttkus módon fellépő gyűjtö­gető fiatalember alsóvárosi szereplését. A fiatalember a régi kurzusidők szellemében próbálta rávenni a hiszékeny polgárokat, hogy adakozzanak és rendőrséggel, meg adófel­emeléssel fenyegette meq a polgárokat. A fiatalember fellépése érlhető felháborodást kellett Alsóvároson, a rendőrség cikkünk nyo­mán azonnal megindította a nyomozást, hogy a nevével visszaélő fiatalember garázdálko­dásait megszüntesse. A nyomozás sikerrel járt. A rendőrség meg­állapította a szőke fiatalember személyazo* nosságát, ugyanakkor érdekes dolgok tudód­tak H. A rendőrségen ugyanis jelentkezett egy Kálmán Antal nevű egyén, aki kiíelenlette, hogy a fögyüitési engedélyt ő kapta, de a munka gyorsabb tempója érdekében öt má­sik fiatalember végezte az adományok gyűj­tését. Kálmán Antalnak a rendőrség tudomá­sára adta, hogy a gyűjtögető fiatalember mi­lyen módon lép fel egyes helyeken, mire Kálmán a gyűjtögető társaságból azonnal el­távolította az erőszakoskodó fiatalembert, aki — értesülésünk szerint — mér el Is hagyta Szegedet. Л Belváros! Mozi héíMJlöl szerdáig bemalelja a vi­lágháború egyik legna­gyobb tengeri ütközetéi az 1914 december S-lki Falkland! csatái mely az angol fen­gerészelf hivatal eredeti felvételeiből van össze&Ilüva. Tlzév! (egyházra Ítélték Meszes Péteri, a kései Rózsa Sándori A halasiak és puszlamérgesiek harca a törvényszék előli

Next

/
Oldalképek
Tartalom