Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-03 / 223. szám

DfLMAGYARORSZAG BZEOEO: SzetkeazHbég: Somogyi ncca II. Lcm- Telefon: 13—33.^Kladóhtratal. kOIcsflnh Hnyvlér é» Jegyiroda : Aradi ncca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda: UJw ___ _ _ _ _ Upót ncca 19. Teleion 116-34. «»«•«» IV. cVIOlyaiD 223. SZcÜXi Szerda, 1928 október 3 MAKÓ : SzeifcMzMtég él kiadóhivatal s KJrl ncca O. Telefon: 131. izAm.« »«»«» HÓDMEZÖVÁSAí HELY : Szcrketzldség Ét kladóhlralal: AndrAssy ucca 23. Telelőn: -40. »rAin. «» « » «» «» « » ElOOsetétl Ara havonta 3-20 vidéken 6« a Mvftmban 3-00, kUUSldSn 0-40 pengd. Egye* azAm ÍO. vathr- «b» Ünnepnap 24 'Illír. A hirdetési pausálé és a kritika szabadsága Az 1878 :V. t-c. 351. szakasza három évi "fogházzal rendeli büntetendőnek azt, aki azért, hogy magának, vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen, valakit rágalmazó, vagy becsületeértő állitások nyomtatvány utján leendő közzétételével fenyeget A magyar sajtó becsületére legyen mondva: felette ritka esetben alkalmazták a bíróságok a büntető törvénykönyvnek ezt a rendelkezését S a törvényhozás még sem tartotta elegendőnek ezt a törvényes szabályokat, a sajtótörvény 24. §-nak 6. pontja értelmében már az is. büntetendő cselekményt, vétséget, esetleg a 25. § második bekezdésében megbatározott feltételek fenforgása esetén büntettet követ el," aki pénzt, vagy más előnyt — tehát szabadjegyet is, — azért eszközöl ki magának, hogy a sajtóban valamit elhallgasson. A törvény szigorúbbá vált ahoz, hogy bűncselekmény megállapítható legyen, nincs már arra szükség, hogy rágalmazó, vagy becsületsértő cikk közzétételével fenyegetőzzék az újságíró, akkor is bűncselekményt követ el, vétséget, esetleg büntettet, ha -pénzért, vagy vagyoni előnyért valamit elhallgat. Minden tisztességes embernek helyeselni kell ezt a törvényes rendelkezést, amit ha a törvényhozó súlyosbítani akarna, nem lenne olyan magyar újságíró, aki az ellen tiltakoznék. Hatályos jogszabályaink alapján azonban megállapítható, hogy ha az újságíró pénzért, vagy vagyoni előnyért elhallgat valamit, büntetendő cselekményt követ el. Ha tehát akármelyik laptól azt kívánják, hogy szabadjegyek, vagy hirdetési dijak ellenében kedvező, dicsérő kritikát irjon, hallgassa el az észlelt hibákat, ne tegye szóvá a tévedéseket és mulasztásokat, akkor olyan kívánságokat támasztanak a lappal szemben, mely kívánságok teljesítése esetleg a büntető törvénykönyv alkalmazását vonná maga után. A mi el nem alkudható erkölcsi felfogásunk szerint ha arra vetemednék Szegeden akár lapvállalat, akár újságíró, hogy pénzt, vagy anyagi előnyöket kérjen a színháztól s pénznek vagy anyagi előnyöknek nyújtása ellenében kedvező, dicsérő, magasztaló kritikák írására vállalkoz. nék, ki kellene seprüzni a városból azt a lapot, vagy azt az újságírót, aki ilyen módon akarná megzsarolni, ilyen módon akarná megrevolveresni a várost, illetőleg annak egyik vállalatát A tegnapi sajnálatos közgyűlési kisiklást azért nem is akarjuk annak tekinteni, amit az leplezetlen meztelenségben bejelentettKapcsoljunk ki az ügyből minden személyi vonatkozást, bármily hatásos, átütő, sőt leütő erejű érvekről vagyunk kénytelenek lemondani ennek következtében. Az eset s az abban megnyilatkozó morális felfogás azonban minden személyi tekinteten túlmenő figyelmet érdemel. A személyi vonatkozások kizárása annál könnyebben történhetik meg, mert ezeknek a soroknak irója csak újságíró és — sajnos, — egyetlen részvénye sincs egyetlen szegedi lapvállalatnál sem. Mi a hirdetési pausálé, amit a szinház ad a lapoknak és mi a szabadjegy, amit nem a szinház, de a város ad s nem az újságíróknak, de a szerkesztőségeknek? A szinház hivatása szerint kulturális feladatot betöltő üzleti vállalkozás. A színháznak, mint üzleti vállalkozásnak, szüksége van a legnagyobb nyilvánosságra. A Bzinháznak szüksége van arra, — nemcsak a szegedinek, de a világ minden színházának, — hogy minél több ember vegyen tudomást arról, amit a szinház a közönségnek nyújt A szinház igy kénytelen hirdetni a műsorát, kénytelen hirdetni az előadott darabokat s a szereplőket A szinház nem azért hirdet hogy a lapoknak szívességet tegyen, azért hirdet, hogy minél többen váltsanak jegyet és minél több legyen a bevétele. A szinház tehát azért hirdet, mert szüksége van rá. Éppen olyan szüksége van a hirdetésekre, mint a traktorbizományosnak, rádiókereskedőnek, vagy divatáruháznak. A szegedi laptulajdoncsok állandó hirdetőikkel megállapodnak a hirdetések nagysága és terjedelme felől. Megállapodnak a színházzal is a színházra nézve sokkal kedvezőbben, mint bármelyik más hirdető féllel A szinház természetesen fizet a hirdetésekért De ezért a fizetésért semmi mást nem követelhet, mint a hirdetéseknek szerződésszerű helyen és szerződésszerű terjedelemben való közlését. Minden tisztességes lapvállalat megegyezik abban, hogy a szerkesztőségi munkát függetleníti a hirdetési rovattól. A gázgyárnak is vannak hirdetései, de mit szólnának ahoz az egyébként el sem képzelhető esethez, ha a gázgyár hirdetések fejében azt követelné a szegedi lapoktól, hogy a várossal kötendő megállapodások kérdésében a lapok a gázgyárt támogassák? Amihez egyetlen hirdető félnek sincs joga, azt nem igényelheti a szegedi szinház sem. S nem igényelheti főként akkor, ha a közmarái legsúlyosabb sérelménél lehetne ezt az igényt kielégíteni * ha a közmorál legsúlyosabb sérelmével jár már ennek az igénynek bejelentése is. Az úgynevezett szabadjegyek dolgában hasonló a helyzet Az újságíró éppen ugy jár színházba, mint ahogy a tanácsülésre megy el, mini ahogy törvényszéki tárgyalásra Jár el, vagy ahogy bed! a közgyűlésbe. Fötárgyalási elnöknek még nem jutott eszébe, hogy dicséhallgatja a tárgyalását A városi tanácsnak reteket csikarjon ki az újságírótól, mert rnegsem jutott még —• eddig, — eszébe, hogy csak azt az újságírót engedje be a tanácsülésre, aki megdicséri a jól elkészült előadót, a kellemesen domborító tanácsnokot és a polgármestert az >Ur szavat szerepében. »Jellemzésképen« meghallottak egyébként a nagy harag egyik okát is. A szegedi sajtó nem rogadta hozsannával azt a tervet, hogy a városi szinház háromezer pengős pályadijat tüz. zön ki három pályadijat nyert darab jutalmazására. A szegedi sajtó valóban nem lelkesedett azért, hogy ilj'en céltalan, avult, kilátástalanul meddő, kér [élhetetlenül eredménytelen feladatra háromezer pengőt áldozzanak közpénzből. Az ilyen levendulaszagu ötletek, ásatag gondolatok valóban nem találkozhatnak azok tetszésével, akiket már hivatásuk is modernségre, frisses igre s a mai idők szellemének megértésére késztet Reinhardt vagy, Píscator nem igy gondoskodik repertoárról, pedig ha a szegedi színháznak lesz annyi köze a magyar irodalomhoz, mint amennyi közük nekik a német irodalomhoz van, akkor talán nem fogja a szegedi sajtó azt sem kifogásolni, hogy például a költséj ¡vetés javaslata szerint a város jövő évi uccafeltöltési és kövezést költségeire éppen annyi volt előirányozna, rnint, amennyit a szegedi szinház elköltött a Mersz-e Marg előadására. Az a legnagyobb baj, hogy a szegedi színház az ujságirómorált a színházi függöny bérletével méri. A szegedi ¡színház azt hiszi, hogy, azért, mert a szegedi szinház a színházi függöny önkényes bérbeadásával meg tudta túsárotni egy nyomdatermék tömjénjét, a tisztességes újságokra és a tisztességes újságírókra hatni tud a hirdetési dijaknak és szabadjegyeknek megvonásávalAz Isten szerelmére, hol itt az üzleti koncepció? Kell az üzleti vállalkozásnak, hogy a közönség dicséretet olvasson? De hogyan fog értelmes újságolvasó ezután hinni a dicsérő kritikának, ha azt kell hinnie, hogy csak a fenyegetés hatása alatt, a hirdetések elmaradásától való félelmében dicsérő a kritikaf Ezután a kijelentéi után önérzetes újság eis önérzetes újságíró kényelmetlen helyzetben lesz, ha meggyőző^ tíése dicsérd, elismerő szavakat diktál neki, mert kiteszi magát s kiteszi a lapját annak a toüoos látszatnak, hogy — hatott a fenyegetés. Szeretnénk azt hallani, hogy a vita izgalmában hangzottak el esek a megbékíthetétlenül bántó szavak. Szeretnénk azt hallanij hogy senki nem formál ÍZ újságírói munkáról olyan bántó, megalázó véleményt, mint ami ebből a fenyegető követelésből következtethető. Szeretnénk ezt a kérdést az ad hominem argumentáció nélkül, amiről pedig nem könnyű lemondani, befejezni, olyan módon, hogy elégtételhez jusson nem is a megbántott szegedi újságírás, — ki olyan botor, hogy újságírónak elégtételt kérien? —- de a megbántott közi morál. Október 7~én a szocialisták is (elvonulnak Bécsújhelyre Az alsóausztrlal kormányzótanács helyi adott a szodalist&k leiebbe résének (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: A kritikus október 7-iki felvonulás ügyében ma váratlan fordulat történt. Az alsóaasztriai kormánytanács többórás vita után helyt adott a szociáldemokrata párt felebbezéséQefe és hatályon kívül helyezte az államrendőrség bécsújhelyi vezetőjének végzését, amellyel a szociáldemokratáknak október 7-re tervereit (elvonulását betilto'.ti. A határozat következtében a szociáldemokraták is. felvonulnak október 7-én Bécsújhelyen. Ezt a határozatot Boresíh alsóaasztriai tartó* mányfőnök és Selpel kaaotUár között hosszabb tanácskozás előzte meg. A tartományfőnök Seipeltől azt kérte, hogy ha b< tiltották a szociáldemokraták felvonulását, akkor a honvédelmi szervezetek se vonalhassanak lel. Ebbe azonban Sejpel nem ment bele és inkább hozzájárult ahoz, hogy a szociáldemokraták felvonulását is engedélyezzék Kedden este a felvonuló pártok vezetői össze, ültek, hogy megbeszéljék azokat az intézkedéseket amelyek a felvonulás rendjét biztositiák,