Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-08 / 203. szám

IÜ28 szeptember 13. t>fiT,M4fíVAIÍOKSZ AG ÜZLETflTOLOKITÓS ÉLŰIT női divatcikkek ÍHlUSSSliHÜ? MÉLYEM LESZÁLLÍTOTT ÜRON VÁLASZT-E A KÖZGYŰLÉS TANÁCSNOKOT? Előrebocsátjuk minden félreértés és félremagyarázás megelőzése végett, hogy a város érdekében is kívánatosnak tartjuk Pálfy Józsefnek tanácsnokká választását. Tiszta fej, nagy munkabírás, alkotókészség. tájékozottság, — a taxáció nem kimerítő, mert ©zek csak legszembeötlőbb tulajdonsáéi mindenki által elismert képességének, őszintén örülünk annak, hogy képességeihez méltóbb helyre, munkakedvéhez és munkabírásához jobban illő hatáskörhöz jutott életének ama szakasza után, mely sikereket igért és megalkuvásokra kényszeritett Pálfy József ott, ahova eljutott: a megfelelő ember a megfelelő helyen. Éppen ezért kívánatosnak tartjuk hogy a szeptemberi közgyűlés tanácsnokká választásával oszlassa el azokat • formahibákat, melyeket a törvénytisztelet s az Édkotmányos gondolkodás mai hivatali beosztásával szemben joggal felvethet s melyek éppen nem alkalmasak arra. hogy a munka folytonosságának s a munkát végző nyugalmának érdekeit biztosítsák i köz számára. Azzal a megbecsüléssel azonban, amit vele szemben érzünk mi s érez ennek a városnak minden elfogulatlanul gondolkodó polgára, nem tartjuk öszszeegyeztethetőnek azt a módot, amivel a tanácsban szereplését jogszerűvé kívánják tenni. Nem akarjuk feltárni ennek a kérdésnek valamennyi .közigazgatási szempontját Kétségtelen azonban, hogy a város tanácsnoka csak az lehet, akit a város közgyűlése tanácsnokká megválasztott. A behelyettesítés, vagy tiszzteletbeli állásokra kinevezetteknek szolgálatra berendelése módot nyújt ugyan arra is, bogy tanácsnoki munkakört nem tanácsnok is elvégezzen, de ezek az átmeneti megoldások nem jelenthetik azt, hogy a törvényhatóságnak olyan tanácsnoka is lehessen, akit a közgyűlés tanácsnokká nem választott meg. Helyes tehát az az elhatározás, hogy Pálfy József pályázni fog a tanácsnoki állásra, mert amíg arra meg nem választják, addig ő csak tanácsnoki hatáskört ellátó árvaszéki elnök. (Az most nem tartozik ide. hogy közte és a megválasztott tanácsnok között mi a különbség.) Különös' csak az a mód, ahogyan éppen Pálfy Józsefre tekintettel a tanácsnoki pályázatot kiírták. A pályázatot ugyanis egy, esetleg két tanácsnoki állásra hirdették meg. A városnak két megválasztott tanácsnoki állása betöltetlen, de csak egyre hirdetnek feltétlenül pályázatot, a másikra csak feltételesen. (Tudják-e azt. hogy még a helyettes polgármesteri választás sem volt szabályos, mert olyankor tartották meg. amikor nem minden tanácsnoki állás volt betöltve. A közgyűlésnek valamennyi tanácstag közül van joga helyettes-polgármestert választani; a közgyűlés jogának korlátozását jelentette tehát, hogy olyan tanácsnoka is volt a városnak,, aki helyettes-polgármesterré megválasztható nem volt) A terv szerint most a választás ugy fog történni, hogy először arra a tanácsnoki állásra szavaznak, amelyikre Pálfy József is pályázott. Bár kétségtelennek tartjuk, hogy Pálfyt meg fogják választani, mégis számolni kell azzal az eshetőséggel is. hogy esetleg kisebbségben marad. Most méltóztassanak idefigyelni. Ha Pálfy Józsefet megválasztják az első szavazáson, akkor megtartják a másik tanácsnoki állásra is a választást s betöltik a másik tanácsnoki állást is. Ez eddig helyes, kifogásolhatatlan, — reméljük, igy is fog történni. Ha azonban — qaod Deus avertat, — Pálfy József kisebbségben marad, akkor egyszerűen nem töltik be a másik tanácsnoki állást, minek is töltenék be, hiszen az nem üresedett meg, hisz — »elvégre utóvégre«, mint az adóhivatal egykori derék főnöke mondogatta, — Pálíy József tanácsnok. Vagyis; ' ' ; na Pálfy Józsefet megválasztják, akkor tanácsnok less, ha Pálfg József kisebbségben marad, akkor tanácsnok lesz. Tehát: akár megválasztja a közgyűlés, akár nem, akár többséghez jat, akár kisebbségben marad, tanácsnok lesz. Ebbe a frivol játékba nem szabad belevinni Pálfynak érdemes személyét, súlyos egyéniségének ki nem kezdett tekintélyét Még sem lehet Pálfy József megbecsült személyén keresztül igy — packázni a közgyűlés akaratával. Ettől a sok viharon »átvészelt« közgyűléstől nem nagyon sajnáljuk azt a fricskát, amit — el kell ismernünk — leleményes, kimunkált agyvelő tartogat számára. De a törvénytiszteletünk, az alkotmányos érzésünk hangosan és ünnepélyesen tiltakozik a haldokló önkormányzatnak ilyen megcsúfolása ellen.' Vagy ne hirdessenek pályázatot arra a tanácsnoki állásra, amit végtére is Pálfy Józsefnél ma senki hivatottabban ellátni nem tud, vágy ha hirdetnek, akkor respektálják a törvényhatóság megnyilatkozó akaratát s könnyelmű mókával ne játszassák el vele a régi anekdótát az egyszeri emberről, aki fiának azzal engedett választani a szürke és a pej lova kőzött, hogy a szürkét nem választhatja, mert az az övé. A közgyűlés is választhat tanácsnokot, választhat a tanácsnok jelöltek közöl tetszése szerint, de ha esetleg nem Pálfy Józsefet választaná, akkor — Pálfy József lesz a tanácsnok. Híveinek, akik közé soroljuk magunkat K kell elsősorban tiltakozni az ellen, hogy Pálfy József kénytelen legyen viselni annak az esztétikai szempontból is kifogásolható, bántó, igaztalan látszatnak terhét, mintha csak ilyen gusztustalanul lehetne a városra rálöcsőlni azt a férfiút, akinél érdemesebbet és hivatottabbat választani nem tudnak. ~ x * v 99 Nem akarok visszagondolni az elmúlt ötven évre, mert még sok dolgom van itt" — védekezett az interjú ellen a félszázad óta Szegeden lelkészkedö L8w Immánuel „Minden egyháznál 3—4 lelkész is volt azóta.. (A Délmaggarország munkatársától.') A mennyezetig érő könyvespolcok között egy harmatos, friss rózsacsokor illatozik az asztalon. Ez minden — néhány szál pompás virág a zöld levelek remek keretében —, ami itt a jubileumról beszél. Mert hiába jönnek hívek, barátok és újságíró: az ötven év óta Szegeden lelkészkedö Löw Immánuel nem akar tudomást venni a dátumról, hogy 1878 szeptember 8-ika óta pontosan félszázad mult el 1928 szeptember 8-áig. Az újságíró tudja, hogy kevés nehezebb interjúalany van, mint. Löw Immánuel felsőházi tag, a 6zegedi főrabbi, a mindenütt ismert botanikus. Gondoltam a virágokról, a bokrokról és a levelekről fogunk beszélgetni az ötvenéves szegedi lelkésszel, aki egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy a jubileumot nem lehet kiradírozni. De ahogy elhelyezkedtünk az öreg székeken, Löw Immánuel rámnézett és szinte rámtámadt: ! , ' — Imi akar rólamf Akkor nem fogok beszélni! A válasz fölösleges volt Ültünk tovább az öreg székeken és a mennyezetig érő könyvek nyugalmas, megejtő hangulatában lassan megenyhül az interjú-kísérlet szigorú hangulata. Megenyhült, de föl nem engedett Mofítmái egy másik hang szólt: — Csak nem akar írni rólam... Ugyan, mire való ez... De kérem, legalább ne bántson nagyon- Elég lesz harminc sor~ ha muszáj... És mindjárt rákapcsolt a következő mani datokra: — Az újságból olvastam, hogy valami jubileumot akarnak csinálni velem. Ha leheteti volna, nem jöttem volna még haza Scheve• iningenből. De nem lehetett kitólni tovább az utazást, szombaton itt kell lennem az ünnepi istentiszteleten- És csak ma reggel olvas, tam az újságban.. Most még enyhültebb lesz a hangulat Sctíeveningen kerül szóba, a hollandi tenger ée a remek allé, ami Hágából kivezet a világfürdőbe, a Béke-palota mellett. Most nem kell a jubileumról beszélni. — Minden évbe Hollandjába utazom fele vd& ipen ¿aiáfo mvnótáped/ StötadCjfi** cyythteáneá