Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-08 / 203. szám

1928 szeptember 8. DftLMAGYARORSZAG 3 Kelen-banknál: bécsi és Hindenburg hn\re7 porosz szén, bükkfa, kovács-szén. Telep Boldogasszony-sugárut 40. i\ui\Q&, Telefon 66 és 262. Csak elsőrendű minőség, versenyképes ér! f Száznegyven folyamodó közül 77-et vett fel a szegedi egyetem orvosi fakultása A bölcsészeti kar csak ha! Jelentkezőt utasított vissza „Az egyetemi zsidókérdés - középkori kérdés" mondja Mészöly Gedeon, a bölcsészeti kar dékánja (A Délmagyarország munkatársától.) A saegedi Ferenc József Tudományegyetem fakultásai most dolgozzák fel a korábban megállapított határidőig benyújtott felvételi kérelmeket. A döntést nagy és érthető érdeklődéssel várja a város közönsége, mert a felvételi kérvények elbírálási módjával kapcsolatba nagyon sok verzió keringett az utóbbi időben. A kérvénytömeg elbírálása igen nagy és komplikált munkát jelent a fakultások számára, mert minden kérvényt külön-külön kell elintézni, minden folyamodó személyi adatait külön-külön kell megvizsgálni. A felvétel feltételeit a kultuszminiszter legutóbbi rendeletében — mint ismeretes — lényegesen megváltoztatta, amennyiben ugy intézkedett, hogy az egyetemek elsősorban a székhelyükre és vidéki körzetükben illetékes folyamodókat vehetik fel, igy a helybeli folyamodóknak az esetben, ha különben egyenlő teltételekkel rendelkeznek, elsőbbségi joguk van. A sorrendet az érettségi bizonyítvány, illetve a tanulmányi előmenetel szerint állapítják meg. Előnyben részesülnek a hadirokkantak, a hősi halottak gyermekei és a Károly-csapatkeresztesek gyermekei. A vidéki folyamodók felvételére csak utánuk kerülhet sor. A kérvényeket tehát nagyon sok szempontból kell a karoknak megvizsgálniuk és ez | magyarázza meg, hogy a döntés előkészítése napokig elhúzódik. A jogi fakultás például három napja dolgozik a folyamodványok feldolgozásán, de a döntést legfeljebb csak szombaton délelőtt publikálhatják. Az orvostudományi kar hirdető* tábláfára pénteken délelőtt már kifüggesztették a felvett hallgatók névsorát, amely a következő: Aigner Károly, András Dénes, Arányi István, Bálint Gyula, Bartók Vaczek Ilona, Barbíts Antal, Beke József, Benedek Gyula, Bense Sándor. Biró Sándor, Bí/ek Dezső, Czeglédszky János, Czervínszky Arthur, Czolsch Margit, Dobó Zoltán, Droppa Gusztáv, Eidus Lidia, Elmann József, Felföldi Sándor, Frank Ferenc, Göttl Tibor, Grabenhodfer István, Győrffy Boldizsár, Hajdú György, Hegedűs Tibor, Hille Franciska, Horváth Károly, Hornyák zoltán, Hutter Károly, Imre Tetérz Aranka, Jakab István, Juhász Ilona, Kállay Ferenc, Kardos Ármin, Kertész Béla, Kiss István, Kiss László, Köberl Anna, Kun Aladár, Kunczler Dezső, Lakatos István, Lencsa György, Lantos Erzsike, Ligeti Magdolna, Nedovarszky Mihály, Mojzes János, Nagy Dezső, Nagy Viktor, Németh Gyula, Nováky Erzsébet, Nyuli Lajos, Orbán Izabella, Paky Endre, Petres Ferenc, Polyakovits Anna, Pribék László, Bavasz Anna, Réder Zoltán, Róka Imre, Roösz László, ifj. Sándor Zsigmond, Sánthy Gábor, Szorer Endre, Stachler Ilona, Szánthó György, Szilvássy Emmike, Szingár Miklós, Tormássy Ferenc, Török László, Tóth Antal János, Trenka Károly, Urbán Zoltán, Varga Kálmán, Varga Lóránt Antal. Vánky Karolin, Surányi Margit. A felsőbb évfolyamokba a következő uj hallgatókat vették föl: Bóry István, Justh Gyula, Légrády József, Leviczky György, Nussbaum Sándor, Patakfalvy Zoltán, Sándor Miklós, Szilágyi Pál, Varga László, Várady Károly, Weisfeld Frigyes, Engel Pál, Istitoris Ignác, Frank György. Az orvostudományi kar gyógyszerészosztályára a következő folyamodókat vették föl: Baboty Andor, Berkes Róza, Bota István, Bortnyás Viktória, Csontos Mihály, Babóczy Lajos, Erdélyi Margit, Éber Gyula, Faragó Klára, Galina Béla, Gara Dezső, Goldblatt Gábor, Hajós Ilona, Horváth Mária, Karácsony Erzsébet, Kekezovits Miklós, Kenéz Teréz, Kerpel György, Kovács Ilona, Lippay Anna, Wetz László, Miklós Zoltán, Nóvák Ernő, Pratzínger Endre, Rőmer János, Szabó György, Szerdahelyi László, Síeber Ferenc, Torda ECsilla, Tornyos Aladár, Várady Lajos, Weinovics Hilda, Székesy Ilona. Az orvosi fakultás első évfolyamára tehát hetvenhét folyamodót vett fel a kar, a magasabb évfolyamokba tizennégy olyan hallgatót, aki az előző féléveket más egyetemeken hallgatta. Az orvosi kar gyógyszerészosztályába harminchárom hallgatót vettek fel. Érdeklődésünkre az orvostudományi kar dékáni hivatalában még a következő adatokat tudtuk meg: — Felvételért 141 hallgató folyamodott, akik közül hetvenhetet vett fel a kar. Az első félévre felvehető hallgatók számát hetvenbon állapította meg a kultuszminiszter, tízzel emelte az eredetileg megállapított kontingenst. Hét székely hallgatót soronkivül, illetve létszámon felül vettek fel. Az elutasított hallgatók száma hatvanhárom, akiknek nagyrésze szabálytalanul szerelte fel a folyamodványát. A szegedi folyamodókat kivétel nélkül valamenynyit felvették. A szegedkörnyéki folyamodók túlnyomó nagyrészét szintén felvették. A Délmagyarország munkatársa beszélgetési folytatott dr. Hainiss Elemérrel, az orvoskari dékánnal, aki a fölvétel eredményeiről a következőket mondotta: —• Az orvosi fakultáson fölvettünk kivétel nélkül minden sze- - * gedit. Fölvettük tehát számarányra való tekintet nélkül az izraelita valBor a cigány Legelőször megszegte a fejedelem parancsát. Halkan előszedte a hegedűt, a sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szivére szorítva keresztül lopódzott vele az alvó őrszemeken. — Drágám, gyenyerim! — gügyögött neki, mint a gyereknek s messze ellopódzva a tábortól, valahol bent az erdő mélyén sirva, nevetve elkezdett muzsikálni. A tücskök is elhallgattak, a fülemülék is elhallgattak már s ő még mindig cincogott s a fülemülék újra megszólaltak, mikor a cigány hajnal szőküléséu visszalopódzott a táborba. S attól fogva akármerre jártak az országban, valahányszor szerit ejthette Csikaló, mindig kiszökött a pajtásai közül s nádasok közt, erdők mélyén, sziklák közé bújva, mohos váromladékokon ki-kimulatta magát a hegedűjével. De olyan ügyesen csinálta, hogy sohse gyanakodott rá senki. A kurucok el is felejtették már, hogy került közéjük a cigány, csak azt tudták róla, hogy a legjobb pajtás és a legjobb katona. A fejedelem azonban, mikor egyszer véletlenül a szeme elé került, rákiáltott: — Hé, Csikaló, megvan-e még a hegedűd? — Régen salonnát pirítottam már én annál, felelte egy kicsit szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány. — No azt okosan teitjd, — ment tovább a fejedelem. Akkoriban valahol a Mátra körül jártak, ott is érte őket az éjszaka. Nem sokára kigyulladtak az őrtüzek, ki is aludtak nemsokára. Ilire se volt oaűn a táion a labancnak, nem Yolt mitől tartani. nyugodtan adhatta magát mély álomnak a fáradt hadi nép. A fejedelem sátorában égett legtovább a mécses, mikor aztán az is kialudt, Csikaló fogta a hegedűjét, lábujjhegyen végigosont az alvó katonák közt és lehajtott fővel ballagott előre az erdők felé. Ezen az éjszakán különös győngédségséggel szorította magához a hegedűt. — Eltagadtalak, eltagadtalak, — simogatta bocsánatkérően a kincsét s már előhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsőtétedet a feje felett a holdvilág. Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre. Sűrű fekete felhő úszott a feje fölött, de furcsa felhő volt az nagyon, mert a suhogását is hallotta. Aztán második, harmadik felhő is jött az erdő felül s az utolsó már meg is szólalt. Azt mondta: — Kár, kár, kár! — Nini, hisen ezsek varjak! — mormogott boszszusan a cigány. De aztán hirtelen észbe kapott s elkezdett ész nélkül nyargalni vissza a tábor felé. Hiszen a varjak nem szoktak éjszaka röpködni. Különösen seregestül. Ezeket valahol az j erdők mélyén álmukból verték föl! — Talpra, kurucsok, hátunkon a labancsok! — j kiáltott torka szakadtából, ahogy a bajtársai közé i ért. De hiszen azok aludtak mind a két fülükre. Olyan bizton érezték magukat, mint az édesanyjuk ölében. Még a fejedelem sátra előtt is aludtak a strázsák. Nem vették észre, mikor Csikaló fölemelte a sátorponyvát és elfojtott hangon bekiáltott; - - - - -v " j) — Naeeságos fejedelem, jönnek a Iaban esők! Tudta, mi az illendőség s nem is akarta megijeszteni az első álomba merült fejedelmet, aki meg se moccant. Itt-ott mozgolódás hallatszott a táborban, egy-két vitéz a másik oldalára fordult, sokan horkoltak, sokan lassú lélekzéssel pihegtek. — No dádé, soruls most, mint ürge a lukba, —i kapott a fejéhez mindkét kezével a cigány s kiejtette a hóna alul a hegedűt. De föl is kapta mindjárt s a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában a bujdosó kurucok éneke. Édes hazám, Magyarország, De szomorú a te orcád, f, - . Könnyel sózod a kenyered,1 Nehéz átok lakik veled, Lakik veled... A cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjal s a hurok csodálatos zengése egyszerre talpra riasztotta az egész tábort Félóra múlva Rabutin labancai előbukkantak az erdőből s egy óra múlva véres fejjel menekültek vissza. Már, aki menekülhetett Nagyobb részük fogtynl esett a vezérükkel együtt Éppen jóreggelt integetett a hajnal szép piros kendőjével az ég ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor szeme láttára megölelte Csikalót, aki egyik kezével a kardot fogta, a másikban a hegedűt — Derék hegedűsöm — mondta neki — el nem hagylak halálos holtomig. Nem is hagyta el. Az irás följegyezte, hogy halálig együtt ették s> huidosók kenyerét