Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-05 / 200. szám

SZEGED: Szerkesztősig: Somogyi ucca 22. L em Telefon: 13-33.^Klndóhlvolof, KölcsönkOnyvlÄr és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 300. ^ Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon : 10-34. «»«»«> Szerda, 1928 szeptember 5 IV. évfolyam 200. szám MAKÓ: Szerkesztősig és klBdóhlVBlal: Url ucca 6. Telefon: 131. »Ám.« >»«»«>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség é* kiadóhivatal: Andrhssy ucca 25. Telefon: 49- szóm. « » « » « » «< » « » Előfizetési uta navonia 3-20 vldélten és a fővárosban 3 00, KUlMldUn 6-40 pengő. Egyes szóm 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér A városi tanács felfrissítése Rendkívül kényes,'de nagyjelentőségű kérdést szeretnénk most szóvá tenni ezen a helyen. Nem várhatunk vele. Addig lehet csak szólni róla, amig a közeljövőben történő tanácsnokválasztás pályázatai be nem érkeznek. Mert annak még látszatát is el akarjuk kerülni, hogy csak azokra vonatkoznak megállapításaink, akik most pályáznak a tanácsnoki tisztségre. Amig a pályázatokat nem nyújtják be, csak addig lehet erről a kérdésről személyi tekintetek nélkül beszélni, vagy legalább is oly módon beszélni, hogy egyéni érzékenységet ne sértsünk. Pedig ahoz igazán nincs kedvünk, hogy megbántsuk derék, szorgalmas, törekvő tisztviselőinket. Még ki sem irták a tanácsnoki állásra a pályázatot s már is meg lehet figyelni a közeljövő választási küzdelmének harcmozdulatait. Ma még titok, tehát mindenki tud róla, hogy egyik legtekintélyesebb bizottsági tag zsebében őriz egy nyilatkozatot, amelyen ötven közgyűlési tag kötelezte magát arra, hogy olyan aspiránst fog szavazatával támogatni a választáson, aki a városi tisztviselőkarhoz nem tartozik. A közgyűlés ötven tagja már lekötötte magát ahoz az elhatározáshoz, hogy kívülről egészíti ki a váron tanácsot. Most nem akarjuk bírálni ezt az állásfoglalást, egyszerűen csak regisztráljuk s annak szimptomatikus jelentőségére hivjuk fel a figyelmet. Kétségíe'en az is, hogy Wimmer Fülöp indítványának benyújtására is, ha nem is az impulzust, de az aktivitást a tanácsnokválasztás előkészületei adták meg. Wimmer Fülöp indítványa azt a célt kívánja szolgálni, hogy a városi tanács kívülről kiegészíthető legyen olyan módon is, hogy ezáltal ne szenvedjenek sérelmet a városi közigazgatás fogalmazási szakának idősebb, soron lévő tagjai- Wimmer Fülöp azt kívánja, hogy az aljegyzők előtt a szervezeti szabályrendelet nyissa meg a hetedik, illetve hatodik fizetési osztályt, vagyis az aljegyzők hosszabb szolgálati idejük esetén ugyanolyan fizetést kapjanak mint kapnának akkor, ha tanácsnokokká megválasztanák őket. Nem akarunk most az indítvány érdemével foglalkozni, melynek kiinduló pontjában kétségtelenül sok megszívlelni való van, csak rá akarunk arra mutatni, hogy az indítvány által célzott rendezésnek törvényes akadálya van. Mert a tisztviselők fizetési osztályba való besorozása törvényes intézkedésen alapul, a törvényhozó szabta meg, hogy az egyes tisztségek a javadalmazás szempontjából milyen fizetési osztályba soroztassanak. Nem lenne tehát elég a szervezeti szabályrendelet módosítása, ami egyébként olyan módon úgysem foghat helyt, hogy a törvénnyel ellenkezzék. Az indítvány alapgondolata azonban kongruens azzal a törekvéssel, ami mellé ötven közgyűlési tag már lekötötte magát. Ez a szám annál figyelemreméltóbb, mert a pályázók nagy száma miatt joggal lehet feltételezni azt, hogy a küszöb előtt álló tanácsnokválasztáson ötven szavazat már többséget jelenthet. Ez az indítvány s ez a mozgalom leglényegében mégis találkozik egymással: ugy látszik egyre erősebb lesz az a törekvés, hogy külső pályázók megválasztásával frissítsék fel a városi taná: cso.t Addig beszéltünk a közgyűlés felfrissítéséről. amig a köaszükséglet felismerése s a közérdek szolgálatára irányuló törekvés a városi tanács felfrissítését tűzte ki programul. S ha már okfejtéseink utján eljutottunk idáig, szembe kell őszintén nézni a következményekkel is. .4 város népének oka van arra, hogy ne legyen megelégedett n város tanár csáuil s hogy ha módja van a tanácsot kiegészíteni, ne azok közül válasszon, akik ugyanannak a szellemnek, ugyanannak a rendszernek lennének képviselői a város tanácsában is, mint ami eddig jellemzője volt a szegedi közigazgatásnak. Vannak még férfiak, akiket közügyek intézésénél semmi más nem vezet, csak a közérdek. S ezek a férfiak ilyenkor, amikor vezető tisztviselőt kell adni a városnak, aggodalmas, tétova lélekkel néznek szét maguk körül. Vájjon %hol van az eljövendő?« Vájjon hol találják meg azt a tisztviselőt, akár a városi tisztikaron belül, akár azon kívül, akiben van annyi tanultság, van annyi európai műveltség, van annyi munkaszeretet, van annyi lelkesedés, van annyi hivatottság, hogy friss szellemet, bátor önállóságot, modern kezdeményezést s fáradhatatlan alkotókészséget jelentsen az elszürkülő, eljelent ék telenedő, elbagatelizáló városi szenátusban. Talán felesleges most hangsúlyoznunk, hogy nem pártszempontok vezetnek bennünket mindezek elmondásában. Mi most még azt sem nézzük, hogy a liberálizmus helyi szempontjai mit igényelnek. A város érdekét még a liberálizmus. érdekei fölé is szívesen helyezi nénk, csak a — város érdekei kerüljenek ki győzelmesen a tanácsnoki állásért meginduló közelharcból. Mindenki egyet fog ebben velünk érteni, aki a város érdekét előbbre helyezi a maga csip-csup közéleti guerilla-hadjáratának csip-csup sikereinél. Elérkeztünk végső idejéhez annak, hogy magunk tudjunk segíteni a városnak ma még látens, de nem sokára már akuttá váló bajain. Aki ma is csak azzal törődik, hogy klikkek és kotériák szeszélye érvényesüljön a legkimagaslóbb személyi kérdések megoldásánál is, aki azt akarja, hogy az utolsó években rendszerré vált módon ezután is az öblös hang s az eszközökben nem válogatós korteskedés döntse el, hogy kik vezessék a várast, az — a polgármester szavait használva, — árulója a városnak, árulója a város legvitálisabb érdekeinek. Ami közigazgatásunk egyik legnagyobb fogyatékossága az, hogy nem gondoskodik utánpótlásról, nem nevel szukkreszcenciát, elhanyagolja az utánpótlást• A fiatalabbak között sok derék, törekvő, tehetséges tisztviselőt ismerünk. Elvégzik feladatukat becsülettel, elintézik az aktákat kifogástalanul, de senki nem törődik azzal, hogy a vezetést, az önállóságot, a gondolkodás és cselekvés függetlenségét is elsajátítsák. Senki nem törődik azzal, hogy ismereteik szaporodjanak, világszemléletük táguljon, hogy alkalmuk legyen külföldi példák ösztönző hatásához mérni az itthoni feladatokat, az itthoni teendőket. Senki a valóban arra hivatottak közül nem törődik azzal, hogy ami tehetség a pályájuk kezdetén álló fiatalságban megmutatkozik, azt igyekezzenek a város szolr gálatába állítani. A városhoz senkit meg nem hívnak, senkit arra nem szólítanak fel, hogy a városnál vállaljon szolgálatot, városi tisztviselő csak az lesz, aki »megy« a városhoz. S nem mindig az megy, akit a hivatottság jegyez el a közigazgatással. Lázár Györgynek, Kelemen Bélának volt szeme, volt ítélete ahoz, hogy idegenből hozzanak magas, vezető állásokba tisztviselőket, ugy tartották, hogy a tehetség és hivatottság különb ajánlólevél, mint a helyben születettség, vagy a városi szolgálat s különb protektor, mint a leghangosabb kortessel való atyafiság. Az ő idejükben azonban még más volt a közszellem, mint manapság. Aki magát nélkülözhetetlennek, aki magát pótolhatatlannak hiszi, az soha nem gondoskodik az utánakövetkezőkről. Minek is gondoskodjék? Hiszen őt pótolni úgysem fogja senki. A pótolhatatlariságnak, a csalhatatlanság dogmájával való felruházottság álhite tette csenevésszé a város szenátusát, ez törpitett el minden elhatározást s ez tenyésztette ki a független gondolat és önálló cselekvés predesztinált munkahelyein a szervilizmust, az akaratnélküliséget, a hajbókoló beleegyezést. A város lelkiismeretes polgárai azonban felismerik azt a veszélyt, ami ebből a városra háramolhatik. Egész embert akarnak arra a helyre állítani, amelynek feladatai, amelynek munkaköre egész embert követelnek meg. Hogy meg fogják-e találni azt, akit keresnek, az más kérdés. De hogy már keresik, az már magábanvéve is jelentős haladás, érdemes eredmény és köszöntenivaló felszabadulás a mesterséges elsatnyulás rendszerének s a szervilizmus szellemének uralma alól. Nem akad! szónok a Népszövetségben Felszólaló hlány&ban be kellett zárni az ölési (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A népszövetségi közgyűlés délutáni ülésének napirendjére első pontnak a fő itkárí jelentés általános vitája volt kitűzve. Az ülés azzal a váratlan meglepetéssel kezdődött, hogy az általános vitához egyetlen szónok sem iratkozott fel. Zaale elnök többször is felszólította a közgyűlés tagjait a felszólalásra, azonban eredménytelenül- A kínos helyzetnek végül is az elnök azzal vetett véget, hogy az ülést bezárta és holnap délelőttre halasztotta azzal a megjegyzéssel, hogy az általános vitát csak abban az esetben kezdi meg, h® jelentkeznek szónokok. A közgyűlés délutáni ülésének meddő lefolyása népszövetségi körökben óriási feltűnést keltett, miután a Népszövetség fennállása óta először törtéint meg, hogy az általános vitának nem akadt szónoka• Sokan azt mondták, hogy az általános vita azért maradt el, mert a Népszövetség tanácskozásainak érdemleges résae nem is annyira a plénumban, mint inkább a kulisszák mögött folyik. Az esti órákban jelentik: A Népszövetség közgyűlése holnap mégis megkezdi a főtitkári jelentés általános vitáját, mert estiq több szónok ielentkezett.