Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-04 / 199. szám

WFT JÜÜIJJ^ •tt.wu.s ••''."•IL' M-ty.j-y.f-j» ii^is szeptember map -WW aw » i «ter»— E*ntán térhettek csak rá • kongresszus érdemleges tárgysorozatára. Dr. Schack Béla indítványa foglalta le a napi­rendet és azt javasolta, hogy alapítsák meg a Gyorsírók Világszövetségét. Az indítvánnyal együtt került tárgyalásra Wi t tnann Józsefnek, az alsóausztriai tartományi gyors­iroda vezetőjének javaslata a gyakorló gyorsírók szövetségének megalakulásáról, valamint Graber Pál bécsi újságíró indítványa a Gabelsberger­rrndszerü gyorsírók szövetségének megalakításáról. A javaslatok felett széles vita indult meg, végül azonban a magyar javaslat ment keresztül, mi­után Wittmnnn és Graber indítványaikat vissza­vonták. Bankett a Kassban Három órakor kezdődött a város 200 személyes bankettje a Kass-kávéház helyiségeiben. Az első felköszöntőt dr. Széli Gyula mondotta a kormány­zóra, majd dr. Somogyi Szilveszter polgármester a gyorsírókat köszöntötte. Nagy ünneplésben része­sítették dr. Katona Dávidot, akit dr. Schack Béla, mint a gyorsírás igazi katonáját köszöntötte fel. öt óráig tartott az ebéd, ezután a kongresszus ! sikerült szegedi kongresszus, vésztvevői a Markovics-szoborhoz vonultak. Dr. Traeger Ernő német nyelvű beszéde külön élménye volt ennek a kegyeletes aktusnak. Estély a Tiszában A kongresszusi vendégek a Markovics-szobor megkoszorúzása után szétszéledtek. Sokan autó­busszal Alsótanyára rándultak ki, ahol a Dobó­tanyán vendégelték meg a kirándulókat. Sokan Újszegeden voltak, nagy társaság pedig autón a város nevezetességeit tekintette meg. Este a Tisza nagytermében 200 terítékű ban­kettet adott a város, amelyen újból számos fel­kőszöntő hangzott el. Egy francia kiküldött fuvo­lán rázendített a gyorsíró-indulóra, majd éjfél körül táncra perdült a társaság és fél 3-ig ropta a táncot. A sok idegen hölgy egy-kettőre meg­tanulta a csárdást és vége-hossza nem volt az ujrázásnak. A XV. nemzetközi kongresszus tagjai feledhe­tetlen emlékkel hétfőn reggel utaztak vissza a fővárosba. A pompásan sikerült kongresszusi nap előkészí­tése dr Tóth Béla, dr. vitéz Szabó Géza és dr. Katona Dávid érdeme. Az ő fáradságot nem ismerő munkájuknak volt az eredménye a kitűnően Megkoszorúzzák a Markovlls-szobroí A kongresszus legmeghatóbb része a Markovics­szobor körül játszódott le. Markovics Iván öz­vegye zokogva állott férje szobra mellett és ami­kor a Szegcdi Gyorsírók Egyesületének koszorú­ját a szoborra helyezték, Puky Endre megható­dottan emiitette meg, hogy ő még Markovites Ivántól kapta a képesítést, mire egy ezüsthajú öreg ur reszkető kezekkel előkotorászott zsebéből egy régi megsárgult irást. Az öreg ur Markovics első tanítványai között szerezte meg a gyorsírói képesitést. j Budapesten Budapestről jelentik: A nemzetközi gyorsiró­kongresszus tagjai ma reggel Szegedről visszatérve, 11 órakor ismét teljes ülésre gyűltek össze a par­lament delegációs termében, ahol dr. Murányi Kálmán elnöklete alatt folytatták érdemleges mun­kájukat. Az elnöki bejelentések kőzött elsőnek szerepelt dr. Serédi Jusztinián bibornok, herceg­érsek, a kongresszus egyik védnökének levele, amelyben a kongresszus megnyitásától való távol­létét mentette ki. Egyéb elnöki bejelentések után dr. Kállai Emil szegedi ügyvédnek »Kultura és gyorsírás« cimü előadását olvasta fel dr. Murányi Ernő. Az elő­adást a kongresszus nagy tetszéssel fogadta. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XCV. Hungarian-American Engraving Co. Vári Dezső, a Pallas igazgatója már 1921 őszén emlegelle nekem, hogy jó volna a bank­jegyek nyomását a Pallas részére megszerezni A Pallas már régóta tárgyalt erről a kormány­nyal, de eredmény nélkül. Nem tudnák-e én valamit ebben az ügyben kigondolni? — Dehogy nem! feleltem. Hiszen én hivatá­sos »kigondoló« vagyok... És rögtön ki is gondoltam valamit. Elmen­tőm az amerikai konzulátusra Hattala István barátomhoz. — Sleve érdekli-e Amerikát a magyar bank­jegyek nyomása, mint üzlet? — Lehetséges, hogy érdekli, felelte Mr. Hat­tala. Meg fogjuk kérdezni... Másnapra megjött a válasz Washingtonból: (Ve are i>ery inlerested in the matter• »A dolog nagyon érdekel bennünket«. Már az nap nálam volt Digby A. Wilson konzul, akit részletesen tájékoztattam az ügy­ről A következő napon U. Grant-Smith, az amerikai követ jegyzéket nyújtott át Kállav Tibor pénzügyminiszternek. A nekem átadott másolat szerint az Egyesült Államok kormánya közli, hogv az amerikai cégek is pályáznak a magyar bankjegyek nyomására és kéri, hogy a döntés előtt az amerikai cégek ajánlatát is hallgassák meg. Az egész ügyről már meg is feledkeztem, mikor 1922 március végén Wilson konzul is­mét eljött hozzám két idegen úrral. Az egyik Mr. Joseph Claudet, az American Bank Notc Compang alelnöke, a másik Gaston Stalins, az amerikai bankjegy-nyomda európai kép­viselő/e volt. Mr. Claudet elmondotta, hogy azért jött Európába, hogy velem értekezzék. Egész nap tárgyaltunk, mert igyekeztem minél többet .tanulni az amerikaiaktól. Megértettem, hogy egyetlen állam sem oly gazdag, hogy jó bankjegyeket tudna előállí­tani és hogy minden bankjegy könnyen utá­nozható, kivéve azokat, amelyek Amerikában készülnek. Amit fotografálni lehet, azt utá­nozni is lehet. Az amerikai bankjegyet nem lehet fotografálni, mert a betűk és rajzok festékje egy kissé kiemelkedik a papíron s emiatt az irás és a rajz a fotográfián itt-ott »árnyékos« lesz. Az amerikai eljárás azonban rendkívül drága és csak akkor olcsó, ha a termelés óriási nagy. Az amerikai bankjegy­nyomda negyvennégy nemzet részére nyom bankjegyeket, — negyvenötödiknek szeretné megnyerni a magyarokat, még ha erre az üzletre valamit ráfizet is. mert foglalkoztatni kell a gyárait. Papírjuk és nyomásuk hason­líthatatlanul jobb volt, mint a Zürichben nyo­mott magyar bankjegy és az áraik is alacso­nyabbak voltak. Másnap tovább kellett volna tárgyalnunk, — azonban az amerikaiak búcsúzás nélkül itt hagyták Budapes'.et. Miért? Mert aznap történt az Erzsébetvárosi Körben a bomba­merénylet, melynek a külföld sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint mi képzeltük. Májusban Vári igazgató újból szóbahozta a bankjegynyomás ügyét. írtam tehát egy memorandumot, melyben azt ajánlottam az amerikai bankjegy-nyomdának, hogy a Pal­las-szal társulva alakítson egy magyar rész­vénytársaságot a magyar bankjegyek nyomá­sára azon az alapon, hogy az ezer koronán felüli értékeket Amerikában, az ezer koronán aluliakat pedig Budapesten fogjuk nyomni s a balkáni rendelések egy részét is Budapestre fogjuk terelni Erre hamarosan megjött a válasz: »Javaslatát elfogadjuk.« Stalins álta­lános felhatalmazást kapott az ügy lebonyolí­tására és két izben is Budapestre jött velem tárgyalni. 1922 julius 18-án formálisan is megalakult a Hungarian-American Engraving Company ötvenezer dollár alaptőkével. Gratz Gusztávot választottuk meg elnöknek, báró Pap Gézát alelnöknek; az amerikai bankjegy-nyomda öt igazgatósági tagot delegált, a Pallas pedig ket­tőt, nevezetesen Vári Dezsőt és engem. Időköz­ben a Pallas igazgatóságába is beválasztottak. Az a körülmény, hogy az amerikai bank­jegy-nyomda egy üzletre társult a Pallas-szal, természetesen igen jótékony hatással volt a Pallas részvényeinek árfolyamára, melyben (nem a tőzsdei konjunktura idején, hanem egy évvel előbb) száz percentes ugrások voltak tapasztalhatók. Mint a tőzsdén mondani szok­ták, »az emberek részegre keresték magukat.« A kedvező helyzetet felhasználva, lebonyolí­tottunk egy nagy alaptőke-emelést is. Ez az ügy rám nézve rendkívül tanulságos volt, mert igen aktív szerepem volt benne, — mindent láthattam s az a bankár, aki az egész müve­letet fényes sikerrel lebonyolította: Halász Lajos olyan jó volt hozzám, hogy nemcsak semmit el nem titkolt, hanem minden taktikai húzást meg is magyarázott nekem. Ez az alap­tőke-emelés, melyben a siker főrugója az ame­rikaiakkal való kapcsolat volt, óriási aján­dékhoz juttatta a Központi Sajtóvállalatot, mely vaióban mindent elmondhat a világon, csak azt nem, hogy nekem semmit sem köszön­het. A magyar-amerikai bankjegy-nyomásból azonban nem lelt semmi. A magyar »Jegyinté­zet« elnöke, Popovics Sándor berendeztetett Budapesten egy bankjegy-nyomdát. Hogy miért, azt nem akarom megérteni. Hiszen Magyarország egész bankje^yszükségletét éveti­kint átlag tizennégy nap alatt elő lehet állí­tani; az év többi munkanapjain mit csináljon az a nagy nyomda? Ennél kevésbbé gazdasá­gos és kevésbbé racionális dolgot világ éle­temben nem láttam. Már Amerikában voltam, mikor a Hunga­rian-American Engraving Co. csendesen fel­számolt. Mikor Magyarország a pengő-valu­tára áttért, az amerikaiak mégegyszer átjöt­tek »körülnézni«, sőt tanácsomra egy minta­bankjegyet is csináltak Széchenyi István gróf képével díszítve. Ennek egyetlen példánya Dorogi Ervin budapesti ügyvédnél van, — nála meg lehet nézni, hogy milyen lenne a magyar bankjegy, ha ugy nyomnák a bank­jegyeket, ahogy én elgondoltam. 6 havi hite! ÉRTESÍTJÜK | Megbízható áruk igen tisztelt vevőinket, valamint az Excelsior r. t. régi t. vevőkörét és a nagyközönséget, hogy ŐSZI áruink minden igényt kielégítő NAGY VÁLASZTÉKBAN beérkeztek és reinciki'vUJ olcsó áron kerülnek eladásra. © havi lürlesztés melí Kérjiik régi vevőink, valamint a nagyközönség szives érdeklődését. Megbízhatóságunkat mindenki isir.cri és elismeri ^ Or mm ES TRRSR TEXTILKERESMEDELMI R.T. Dus választék S Excefsior) Somogyi u. 22. Zrínyi u. sarok. I^kolaruhák ! Szolid árak Reich Mér és Fia r. t. éftszer-. arpfiy-, ezüst- és műipar! fftrgrak raktírr; • Kelemen ucca 11. Árban, választékban és minőségben utolérhetetlen. jj óra 280 NEIGER Kóser éttermei Budapest, Teréz körút 4. Szegediek találkozó helye. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom