Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-04 / 199. szám

SZCOED< Scerke*zUM<g: Somogyi ucca ZZ. L em Telefon: 13-ЭЭ. ^Kiadóhivatal, kOlctOnROnyvtAr 6* Jegyiroda: Aradi uoca S. Telefon: ЭОО. -» Nyomda : Löw Llpól uccn 19. Telefon ? 1Й-34. «*»«»«>>• EIOIIselM Ara havonta Э-20 vidéken 6« a Iör4ro»ban 3-00, KU1IM: ••••••••^ШННПНВИНВПНШШП^НВ MAKO : Szerketztdaég es kiadóhivatal i Urt ucca ö. Telefon: 151. izAm.« » « » « » HÓDMEZŐVASA«HELV: Szerke*zt6s«g é* kiadóhivatal: Andlósiy ucca 23. Telefon: 49 izAm. « >» « » « » « » « » >0 pengO. Egyes »óm 1(>, vasár- és Ünnepnap 24 Ullér. Kedd, 1928 szeptember 4 IV. évfolyama 199. szám Kisebbségi komák forradalma Hideg vér, nem olyan forradalom ez, amely miatt félre kellene verni a harangot Ha volt valaha reménytelen forradalom Magyarorszá­gon, ahol Koppánytól Friedrich Istvánig még eddig minden forradalom elbukott, hát ez az. Még szerencse, hogy előreláthatólag nem fo­lyik benrue vér, legföljebb bikavér »hossza­lépés«-ben. Ebből a prognózisból azt lehetne sejteni, hogy itt valami kedélyes tréfáról van szó, ami­vel találékony magyarok frissítik magukat eb­ben az álmos világban. Pedig a dolog nagyon komoly, ahogy abból a rejtélyes tudósításból kivesszük, amit egyik pesti újság vasárnapi számában olvasunk az x-i összeesküvésről. Igen, X-nek hivják azt a nagy magyar várost, ahol a kisebbségben levő komák és sógorok konspirálnak a többségben levő komák és sógorok ellen. A tudósító kedveli az érdek­fos zitésnek ezt a különös módját, ami a negy­venes évek novellairodalmában volt divat. X. városban az Y. családok nagyméretű össze­esküvést szövögetnek a Z. családok ellen: ilyen sok ismeretlenü egyenlet alakjában van meg­szerkesztve a tudósítás, talán nem is egészen romantikus hajlandóságból. Nemcsak azért, inert a forradalom ugy szép, ha rejtelmes, hanem azért is, mert a komák polgárháborúja esetleg olyan fordulatot is vehet, hogy kos­akarattal fejbeverik a tudósítót. Ha ellenben a hadszíntér X. betűvel van jelölve, abban az a jó, hogy az minden nagy magyar város és trinden kis magyar falu lehet. Mert a lé­nyeg: összeesküvés a családi befolyás ellen, amely ráfekszik a városra, a megyére, az egész közéletre s amelyet mifelénk paraszh tcsan ugy hivnak, hogy sógorság-komaság. Ez )>edig országos nyavalya, amely otthon van az egész helységnévtárban Abától Zsühőcig, az országos politikától a falusi bakterválaszs­tásig. A trón betöltésénél csak azért nem ér­vényesült az utolsó négyszáz év alatt, mert nagy uraink Mohács után eladták a szabad­királyválasztás jogát a többet Ígérőnek, az Isten áldja meg őket érte a haló porukban is. Mert ha el nem adták volna, akkor nem kellett volna Trianonig várnunk az ország földara­bolását. Földaraboltuk volna mink saját turáni kezünkkel régen ugy, hogy a jó Isten se liirná többet összerakni. Sajnos azonban, nálunk nemcsak a trón­szék öröklődő természetű, hanem egyéb her nyéradó hivatalok és magas méltóságok is. Egyetemi katedrák, vezetői tisztségek, előkelő hivatali állások, amelyekhez nem elég csupán az Isten kegyelme, hanem bizonyos tehetség is kivántatódnék. Tisztségek, amelyek nem aranytól ragyogó szinekurák, hanem első­rendű munkahelyek, észt, tudást, lelkiismere­tet, arravalóságot követelik. Állások, amelyek­nél csak egy szempont lehetne az irányadó: a közérdek. Pozíciók, amelyek talán szük­körüek, de ha rosszul vannak betöltve, az nagyobb károsodása a köznek, mintha sok­kal magasabb helyen ül nem egészen odavaló ember. Egy király gyöngeségét takarhatják és jóvátehetik a tanácsadói; egy meg nem felelő falusi jegyző végzetes szerencsétlensége a köz­ségének. A közérdek a jelszava az x-i konspirációnak is, amely nem akarja tovább tűrni, hogy egy városnak és egy vármegyének a sorsa időtlen iuükön át egy-két oligarcha család kényére­kegyére legyen bizva, amely minden hivatali állásba a maga retye-rutyáit duggatja. Ki ne látná be elméletileg, hogy ennek az összeeskü­vésnek nagyon tiszteletreméltó az elvi állás­pontja. A középkor állitólag elmúlt, ami vi­lágunkban nincs helye az Omodéknak, az Aporoknak, a Csák Mátéknak, akár patinás cimerii ősöket tudnak kimutatni a magyar heraldika kézikönyvéből, akár maguk kezdik a családfát mint cukorbárók és cérnagrófok. Aki közhivatalt keres, csak a maga képessé­geit pakolja be a tarisznyájába, ne az apósáét, a sógoráét, az apjáét, a nagybátyjáét és a ke­resztmamájáét. Aki kőzdologban akar szóvivő lenni, az a maga szájával boldoguljon, ne a famíliájáéval. Aki föl akar kapaszkodni, an­nak a maga tehetsége legyen a létra, ne az atyafisága hegyén-hátán másszon fel az ubor­kafára. Ezek bizonyára mind ész szerint való dol­gok és ahol nem igy van, ott jogos az elke­seredés és indokolt a forradalom a családi befolyás ellen. Csak az a baj, hogy az ész­szerűség minden aszerint igazodik, az ellen­felünk sógorsága-komasága erősebb-e, vagy a mienk. Mert ha ők vannak többen, akkor szégyengyalázat, hogy a hivatalok betöltésé­nél nem az érdemet nézik, hanem az Ö6sze* köttetést. De ha nekünk sikerül hegyibe ülni az ellenkomáknak és ellensógoroknak, akkor észszerű dolog lehet ugyan a közérdek; de a» meg természetszerű, hogy a vér nem válik vizzé s hogy közelebb a testhez az ing, mint a kabát ö, ha semmi egyebünk nincs is nekünk, kifosztott magyaroknak, közmondá­sunk van bőségesen s lehet belőlük válo­gatni minden álláspont igazolására. Olyan hinár ez a családi befolyás, hogy nyakig van benne az egész ország s a jószán­dék kicsiny horgával bizony ki nem húzzák belőle a konspiráló kisebbségi komák és sógo­rok. Nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mint a magyar történelemnek náluk ismertebb nevű forradalmárai. Azok csak lódítani akar­tak egyet a magyar glóbuson, ők a tenge­lyéből akarják kifordítani. Bokanowtky holttestét Párisba vitték A francia kereskedelmi miniszter halálos katasztrófája miatt nem mernek repülni Franciaorszógban (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Párisból jelentik: A vasárnap megdöbbentő repülőgépsserencsétlenség áldozat* lett Bokanov­szty kereskedelmi miniszter holttestét vivő vonat hétfőn reggel 6 órakor érkezett Párisba. A vonattal jött az özvegy is, akit a pályaudvaron Sarrauk belügyminiszter fogadott. A holttestet a pálya­udvarról a kereskedelmi minisztériumba vitték, ahol felravatalozták A temetés időpontját szerdán délelőtt 11 órában 'állapították meg. A lapok nagy cikkekben méltatják Bokanovsíky érdemeit, több lap pedig ® párjsi légiforgalmi társaságok ellen intézett heves támadásokat, ami­nek eredményeképen ma rengeteg utas adta visz­sza a már megváltóit jegyét. Bokanovszky utódjának személyéről még nem történt döntés. Valószínűleg Locheor munkaügyi miniszter kerül a kereskedelmi minisztérium élére, mig az ő utódja Oberfcirch államtitkár lenne, áll­nék kinevezése nagy mértékben feljavítaná Elszász viszonyát az anyaországhoz. Véres mészárlás egy bolgár faluban Macedón forradalmárok megöllek tizennégy komilácsi! (Budapesti tudósítónk telefonjelen! ése Belgrádból jelentik: A Pravda szófiai jelen­tése szerint vad mészárlás folyt le Newrokop délkeleti bolgár faluban, ahol a macedón for­radalmi bizottság uj elnökének hivei egy 16 főből álló komitácsi bandát körül fogtak egy magános házban. Rövid tusa után tizennégyet megöltek a komilácaik közül, kettőnek sikerült elmenekülni R Népszövetség minden erejével azon van9 hogy megakadályozza a háborúkat" Ünnepélyesen megnyitották a közgyűlési (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség közgyűlésé­nek kezdetét fél 11 órára tűzték ki, de a dele­gátusok kevéssel 10 óra után sűrű egymásután­ban kezdtek szállingózni. A hatalmas termet hangos zsibongás tölti be. Csakhamar meg­érkezik gróf Apponyi Albert is, akinek szálas alakja itt is, ott is.feltűnik az egyes csopor­tok kőzött. A delegátusok padsoraiban sok nő látható. Érdeklődést kelt egy indiai nábob, aki lilaszínü turbánt visel a fején. A padsorokban az államok képviselői az or­szágnevek francia abc-je szerinti sorrendben foglalnak helyet. Ehez képest elsősorban Dél­Afrika, Albánia és Németország delegátusai ülnek. A magyar delegátusok, gróf Apponyi Albert, báró Szterényi és Tánczos Gábor az ötödik sorban ülnek. Prokope, a Tanács ezidőszerinti elnöke hár­mas kalapácsütéssel jelzi az ülés kezdetét. A terem elnémul és Prokope elmondja elnöki megnyitó beszédét,, amelyet nagy figyelemmel hallgattak meg. Pro­kope rámutatott a Népszövetség munkájának kiváló fontosságára a béke megszervezése kö­rül. A Népszövetség tevékenységét taglalva, különösen a kérdések két csoportját emelte ki. Az egyik a nemzetek gazdasági téren való együttműködésének az elősegítésére, a másik a leszerelésre és a bizottság feltételeinek a meg­teremtésére irányul. Hangoztatta, hogy a A'é^f

Next

/
Oldalképek
Tartalom