Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-28 / 219. szám

NSÍ^TAGYARFÍRSZAG ttijasokat, mert nyugdijalapja nincsen. A há­lioru előtt volt már tartalékolva 80.000 arany­koronája, dc ezt befektették hadikölcsönbe és most senkisem gondol valorizációra. Pásztor ezután az üzemekről beszél, meg­inditványozza a köztisztasági üzem likvidálá­sát, majd igy folytalja: —A közgyűlés többször foglalkozott már Papp Ferenc főszámvevő dolgával, aki az autóbuszüzemet, a köztisztaságot és a gőzfür­dőt vezeti. Itt fekszik Fajka Lajos indítványa, hogy a város vonja meg Papp Ferenc lak­bérét. A tanács az indítvány elvetését java­solta, mert Papp Ferenc mint főszámvevő kapja a lakbért, a szabad lakást pedig, mint üzemvezető. Ez az indokolás tarthatatlan és ha ebből határozat lesz, meg fogja indítványozni, hogy adjanak Peppnak, mini a gőz­fürdő vezetőiének külön lakbért és mint a köztisztasági Özem vezetőjének még egy szabad lakást. Papp Ferenc működése ellen sok a kifogás. Brutálisan bánik alkalmazottaival. Az egyik alkalmazottját bottal verte meg. A polgármester erre kijelenti, hogy egy har­minctagu bizottságot küld ki Papp Ferenc működéseinek megvizsgálására. — Megelégszem egy, háromtagú bizottsággal ís, mondja Pásztor, de Back Bernát, Wimmer ^ülőp és Fajka Lajos legyenek benne. Ezután arról beszél, hogy a tanács sokszor túllép hatáskörén. Itt van például a színházi függöny bérbeadása. Ezt a város tanácsa ver­senytárgyalás nélkül adta oda ezer pengőért a halóság egyik kegyencénck. A város fanácsának nincs Joga ahoz, hogy városi fogokat ado­mányozzon és lemondjon ezek­ről. A városnak vannak más kegyeuoei. Itt van pékiául a Szegedi Uj Nemzedék, mely 1927­ben 1150 pengőt vett fel a várostól hirdeté­sekért. Van egy hetilap Szegeden, amely amel­lett lényegesen kisebb példányszámban jele­nik meg és mégis nagyobb hirdetési összeget vett fel. Miért, mert a kérdéses hetilap »kor­mánypárti« várospolitikát folytat. Az ilyen összes tételeknek revíziójával is megtakarít­hatna a város tekintélyes összeget Tíz év óta a városi hatóság munkája há­rom alkotásban kulminál. A fogadalmi temp­lom, a kisvasút és az egyetem. A tanyai vasút a város belterületi lakosságának határozottan ártalmára volt, mert a tanya termésének ex­portálását segíti elő. Az nem lepi meg, hogy a város ráfizet a kisvasúira, mert olyan kis­vasút még nem volt, amelyre ne fizettek volna rá. Tehát a városnak erre az alkotására ráfizetnek. Ami az egyetemet illeti, azt Szeged ak­kor is megkapta volna, ha nem az ismert, erejét meghaladó áldozatot hozta volna meg. A közgyűlés az egyetemre összesen majd nyolcmilliót szavazott meg. f Ez a város, amelynek nedves pincelakásai vannak, nincs víz­vezeték e, csatornája, kövezete, évente 500.000 pengőt költ el az egyetemre, feháf kifejezetten állami feladat telfesitésére. A városi adóhivatal évente 5,808.000 pen­gőt hajt be. Ebből 2,779.000 pengő, tehát 51 százalék állami adó. Az adóhivatal személyi kiadásai 325.000 pengőt tesznek ki, de a kor­mány nem vállalja el ennek a költségnek a felét. Ez cudar kíméletlenség. A polgármester ezért a kifejezésért rendre­utasítja Pásztort, aki azt indítványozza, hogy Írjon fel ebben az iigyben a közgyűlés a kor­mányhoz. Indítványozza még, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a város többet nem haj­landó áldozni az egyetemért, felkéri a belügyi és pénzügyminisztert, hogy a telekértékadót leljesen átengedjék a városoknak, mert a ké­1928 szeptember 28. szülő törvény az adó felét lefoglalja az állam számára. Intézzen a közgyűlés köriratot ,a vá­rosokhoz, hogy a városok egyöntetűen járja­nak el, amikor a kormány valamilyen intéz­ményt városi támogatással akar valahol lé­tesíteni. Jó várospolitikának azt tartja, amely a va­ros teherbíró képességét, jövedelmeinek fel­használását városi szükségletek biztosítására koncentrálja. Legyen víz, legyen kövezet, le­gyen csatorna, legyen vásárcsarnok és ne le­gyenek nedves lakások, mert a város lakos­ságának tekintélyes része egészségtelen laká­sokban lakik. A költségvetést általánosságban sem fogad­ja eL ", Dr. Fajka Lajos kifogásolta a polgármester omnipotenciáját és védelmezte a tanácsot, amely minden önkényes polgármesteri intézkedés ódiumát viseli. Ki­fogásolja, hogy a személyi járandóságokat a tanács nem terjeszti részletezve a közgyűlés elé. Ez a város nem azért van, hogy tízmillió pengő jövedelemből négy és félmillió pengőt fizessen ki személyi járandóságokra és csak tizenhatezer pengőt kövezésre. Az üzemekről szólva kijelenti, hogy az üzemigazgatóságban nincsen élet, ügyszeretet és hozzáértés nélkiU intézi az ügyeket. A költségvetést nem fogadja el, hanem indítványozza, hogy a közgyűlés a költségvetést adja vissza a tanácsnak a sze­mélyi járandóságok redukálása végett. Amikor Fajka Lajos befejezte felszólalását, hét órát mutatott a közgyűlési terem órája. A bizottsági tagok nagyrésze, köztök azok is, akik feliratkoztak a vitához, eltávoztak. A pol­gármester mégis folytatni akarta a vitát, a városatyák azonban már nagyon türelmetlen­kedtek. A polgármester végül engedett, felfüg­gesztette az ülést ós folytatását péntek délután négy órára tűzte ki. Csütörtökre virradóra betörtek egy trafikba és egy mészárszékbe A mészárszékben összesen 20 fillért talállak a betörők (A Délmagyarország munkatársától.) Az őszi szezon beálltával a tolvajok és betörők világa is megélénkült. Szerdáról csütörtökre virradóra már két helyen is próbálkoztak be­töréssel, ám a két kisérlet nem sikerült. Egyik helyen semmit sem találtak, a másik esetben pedig miután a kasszában pénz nem volt, egy csomó füstölni valót emeltek el. Az eredménytelen betörés a Petőfi Sándor sugárut 30. számú házban történt. Krause Sándor hentes és mészárosnak van itt fiz* lete, az üzlet redőnyét a tolvaj álkulccsal nyitotta fel és ugy hatolt a helyiségbe. De alaposan megjárta. A kasszában mindössze husz fillért talált, ám még azzal sem vigasz* talódhatott meg, hogy valami Jóizü sonkafélé­vel űzhesse el a bosszúságát, mert egy mák* szemnyi portéka sem volt az üzlelben. Ezen azután már annyira feldShösödött a betörő, hogy elkeseredésében nekiesett az üzleti berendezésnek, össze-vissza forgatott mindent, kihozta a fiókokat és a földre do­bálta, egyszóval a hentesüzletet teljesen fel* dúlta. Az üzlet reggel ugy nézett ki, „mintha valami nagyszabása betörés történt vokta. A másik esel a református palotában tör­tént. Itt a trafikba törtek be, de pénzt Itt sem találtak. Összeszedtek hét dohányt, cigarettát, megdézsmálták a szivarállományt, azután odább plltak. Miután a (ralikba is hasonló módon álkulccsal hatoltak be a betörők, nhics ki­zárva, hogy a két he/yen egy és eddig még Ismeretlen tettesek követték el a betörést A' rendőrség megindította a nyomozási. A biharugrai borbély revolverrel Intette le konkurrenséf A konkurrens súlyosan megsebesül?, a merénylő egy évet kapott (A Délmagyarország munkatársától.} Bi­harugra kisközség nyugodalmas csend|ét a mult év decemberének egyik délutánján ha* ialmas pisztolydörrenés riasztotta meg. Szaniszlai István, a falu borbélya belőtt a honkurrens borbély ablakán és a szobában tartózkodó Balog Ambrus borbély vérbe bo­rultan terűit el a földön. Régi háborusko­dásra tett pontot Szaniszlai golyőja, amikor elhatározta, hogy legveszedelmesebb kon­kurrensével végez. A biharugrai kis borbélyüzlet virágzó üzem volt addig, amig uj borbély nem került a fa* luba. Szaniszlai István volt az n) jövevény, akinek eleinte igen jól ment a dolga. Egyre­másra szaporodtak a vendégek és lassan, de biztosan szipkázta át Balog vendégelt. Persze, nem jő szemmel nézte a falu ősi figarója az uj mester diadalmas térfoglalását. — Mindenfélét állított rólam ez a Balog — vallotta a tárgyaláson is indignálódva Szaniszlai —, még azt is mondotta rólam, hogy nem tudok borotválni. Ilyen sértést pe­dig mér nem vághattam zsebre. De kikezdte az asszonyomat, akiről meg azt pletykálta, hogy Ilyen rossz, meg amolyan rossz . . . Az elnök: Jó, dehát térjünk az esetre. A vádlott: Megdühösődtem. December 25>én elmentem a kocsmába, ahol borozgat­tam a barátaimmal. Ezek elkezdtek húzni, „mit hagyod megad tőle, miért nem bab­rálsz ki", — szóval felhecceltek. Hazaszalad­tam a revolveremért és elmentem Balog há­zához, amelynek ablakán belőttem. Nem akar­tam megölni, csak h akartam szoktatni a nisxkos konkurrenciárói A lövés nem ölte meg Balogot, de comb­ján súlyos sérülést ejtett. Szaniszlalt szán­dékos emberölés kísérlete elmén vonta fele­lősségre a gyulai törvényszék és a harcias borbélyt, aki a konkurrenclát Ilyen szokatlan mődon akaria ellensúlyozni, egy évi bör­tönre itélte. Felebbezés folytán került ez a "falusi há­borúskodás csütörtökön a szegedi tábla Ko-\ váes Rókus-tanácsa elé, amely a törvényszék Ítéletét helybenhagyta. Az ügyész és a védő semmiségi panaszt jelenlett be, Igy a végső lokon a Xuria dönt a biharugrai borbélyok különös versengése ügyében. Lukács Györgvnek nem adnak vizumot a csehek Budapest, szeptember 27. Lukács György volt Országgyűlési képviselő, volt vallás- és közokta Út ­ügyi miniszter, a békeszerződés megkötési Ha egyik legerősebb szószólója a magyar kisebbsC: k ügyének. Nemcsak a népszövetségi ligák anio.­nak ülésein, hanem az interparlamentáris kon­ferencián is mindenkor megragadta az alkalmat, hogy az elszakított terűletek magyar kisebbségei­nek ügyét szóvá tegye. Lukács felszólalásában mindenkor megtartotta a leglojálisabb diplomáciai hangot, éppen ezért szokatlan a cseh hatóságik eljárása, amit Lakáccsal szemben tanúsítottak. Lu­kácsnak ugyanis birtoka van a megszállott Nát ­háimon és most, hogy felszólalásait megtette, lu­kács Györgynek a budapesti eseti követség n?m adott vtannot útlevelére. A csehek így akarjak megakadályozni, hogy szabad idejét birtokán tölt­hesse. Már a külügyminisztérium is közben járt, hogy vizumot kapjon, azonban ezid^g eredmény. telenül. L1LLIAN QISH a Fe5*ér apáca hétfőn és kedden a Széchenyi Moziban}

Next

/
Oldalképek
Tartalom