Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-27 / 218. szám

SIEOED : SzerkcMiOtég: Somogyi ucco 22. Leen Teleion : 13-33. ' Kladóhtvolal, KOlcsflnKBnyvlAr é» Jegyiroda : Aradi ncea S. Telefon : 30A. « Nyomda : Löw Lipót neca 19. Telefon : 16-34. «»«»«» Csütörtök,, 1928 szeptember 27 IV. évfolyam 218. szám MAKÓ : Szerke»zMI*«g <• kladóhlvalal: Urt ucca O. Telefon: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kladóhlvalal: AndrAssy ucca 25. Telefon : 49. szám. « » «>» «» « » « » ClOOsetesl ara havonta 3-20 -vidéken és a Idvérosban J-OO, kllUOldOv Ü-40 pengO. Egye* szém 16, vasér. és Ünnepnap 24 tllier. A város és a polgárság hx előkészítő tanácsülésen történt. Az elő­adó »mertette a székesfőváros átiratát, mely az egyfázisos forgalmi adó követelésében csat­lakozásra hívta fel a társtörvény hatéságokat. Az előadó természetesen elfogadásra ajánlotta v előterjesztését, amely hasonló tartalmú felirat küldését javasolta a közgyűlésnek. A polgár­/ mester azonban aggodalmaskodott: »Ha le­\ szállítják a forgalmi adót, akkor kisebb lesz a város részesedése is; nem lehet nekünk ilyen .'Vl iratot küldeni, f S a forgalmi adó leszállí­tásának kéréséhez is csak akkor járult hozzá, amikor megnyugtatták, hogy a felirat a vá­I rosok részesedésének megrögzitését is kérni ) fogja. / Nem mi magunk mondjuk, de az ország f' gazdasági életének független és tekintélyes ve­zetői, hogy a forgalmi adó mai rendszere, a forgalmi adó behajtásának és ellenőrzésének mai módja egyik legfőbb akadálya az ország gazdasági talpraállásának, az ipari és keres­kedői tevékenység sikereinek. Ezzel az adóval nz államkincstár a legközvetlenebb módon ré­szesedik a termelő munka eredményében, min­den iparost és kereskedőt adószedőjévé tesz s az adószedő-adófizetők ellenőrzése olyan pél­dátlan szigorúsággal történik, ha csak a tör­vény valósul meg s olyan példátlan kímélet­lenséggel, ha a törvényen felül még az adó­ellenőrök visszaél isek után szimatoló kedvte­lése is, hogy a termelő munka folytonossága, nyugalma és biztonsága szenved általa pótol­hatatlan károkat. A munkát nehezíti, az életet drágítja, az adófizetőt izgalomban tartja ez íiz adó. Meggyökeresedett már az a meggyőző­dés, hogy a kormány által végre programul hirdetett magángazdaságok szanálása a for­galmi adó rendszerének radikális reformja nél­kül meg sem kezdődhetik. S amikor a magyar törvényhatóságok a »keresztény, nemzeti« és egységespárti több­séggel rendelkező székesfővárosi törvényható­ság vezetése mellett országos mozgalmat szer­veznek meg, hogy a kereskedelmet és ipart megszabadítsák megbénító béklyóitól, akkor Szeged város polgármestere nem azt vizsgálja, hogy mit követel a városi polgárság érdeke, hanem azt latolgatja, hogy a városi pénztár érdeke mit követel. Mintha a városi pénz­tárnak lehetne más érdeke, mint ami a yá­ros polgárságáé! Mintha a városi pénztár kü­lön életet élne megszemélyesítvén a közérde­ket, mintha a városi pénztár a felettünk álló ismeretlen hatalom volna, hasonlatos a dalai lámához, aminek csak hatalmát érzik, de szín­ről szinre halandó szem nem láthatja A Városi Pénztárnak nem lehet olyan ér­deke, ami ellentétben áll a város népének érdekével. Ezt a várost először a városi pol­gárság részvételével igazgatták, azután a vá­rosi polgárság részvétele nélkül, most pedig a városi polgárság ellenére kezdik igazgatni. Most már csak az a fontos, hogy a Városi Pénztárnak jövedelme legyen, de nem fontos az, hogy honnan, miből van ez a jövedelem. Most már szabad szedni az adót, amit a kor­mány eltiltott, szabad szabályrendeletté kine­vezni tanácsi határozatokat s most már a városi polgárságot legjobban sújtó adó eny­hitését sem szabad kérni, ha csökkenne általa a város bevétek. Mintha a városnak lehetné­nek törvény által tiltott jövedelmei, mintha a város Gazdagodhatnék a polgárai kárára, mint­ha származhatnék haszon abból, ha az össze­roskadó adófizetők és kimerülő magángazdasá­gok romjaiból, roncsaiból bevételi tétel lesz a városi pénztár számadásaiban. Ha a polgá­rok szegények, szegény a város is, a város gazdagságát polgárai gazdagsága teremti meg. S ha még a garast fogához verő takarékos­ság szelleme uralkodnék a város háztartása felett De amerre nézünk, hiábavaló reprezen­tációk, felesleges kiadások, költséges kedvte­lések terpeszkednek. Miért lett volna arra szükség, hogy a város a forgalmi adó enyhí­tésének kérésétől visszariadjon? Hogy a sze­mélyi kiadások még jobban felemésszék a vá­ros bevételeit? Hogy a Speyer-vasutra teljen évi háromszázezer pengő ráfizetés? Hogy a város lakpénzt adhasson annak a tisztviselő­jének, akinek természetben is ad lakást? Hogy a munkanélküli számvevők közpénzen alimen­tált munkaalkalmai ne csökkenjenek? Hogy verejtékes éjszakáinkon és meghajszolt nap­palainkon mi dahlemezzük ki a nem erről a világról való álmokat? Nincs külön város és nincs külön polgár­ság. Ami a város érdekét szolgálja, az érdeke a város polgárságának is. A városért csak olyan áldozatot lehet hozni, aminek hasznát a város polgársága látja. Nem lehet szembe­állítani a várost népével. A város egy a né­I pével. Csak a tiszt viselőkara érzi magát a I város felett és a polgárság felett az önmaga | által kitenyésztett hatalom magaslatán. A levegőbe repült Felrobbant 20 ezer kiló lőpor — 30 halott, 200 sebesült (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Madridból jelentik: Melliiai jelentések szerint a város közelében fekvő lőporgyár ma délután levegőbe repült. A lőporgyárban húszezer kilo­gram puskapor volt felraktározva A gyár. telep és a környező épületek rombadőltek. Az első jelentések szerint a robbanásnak 30 halottja és 300 sebesültje van. Kállay Tibor kijelentette, hogy fokozottan fog küzdeni a titkos választó jogért Riánlóivelt eddig kétezren irták alá (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nagykanizsai iparosságnak 400 főnyi kül­döttsége tisztelgett Kállay Tibornál, akit az iparosok után a szociáldemokrata munkásság küldöttsége keresett fel. Ezeknek nevében Berke György párttitkár arra kérte Kállay Tibort, hogy kövessen el mindent az általános titkos választójog érdekében. „ Kállay kijelentette, hogy mindig az általános tilkos választójog hive volt és a jövőben még fokozottabb mértékben fog annak életbelép­tetése érdekében munkálkodni. Kállay Tibor jelölő iveit ma délutánig 2000 választó irta alá. „A magyarok voltain asz elsoJc, akik ssembesszállialc Urianddlal és megmondták asz igaszat", — mondja a német sajtó Apponyi genfi besssédéröl (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) | Berlinből jelentik: Az egész német sajtó a ­legnagyobb csodálkozással és elragadtatással ír Apponyi tegnapi genfi beszédéről. A Tageszeitung és a Neue Presssische Zei­tung közös tudósítója igy ir: A beszéd szónoki és tárgyi értelemben egyaránt csodálatraméltó teljesítmény volt. A nyiltság és bátorság olyan iskolapéldája, amilyennel Genfben csak rit­kán találkozunk. A magyarok valóban büszkék lehet­nek Apponyira. Amit a tiszteletreméltó, 80 esztendeje ellenére még mindig teljes erejében lévő csodálatos friss szellem a közgyűlésnek mondott férfias szava volt ama kis nép képviselőjének, amely annak ellenére, hogy kisszámú és országát bor­zalmasan megcsonkították, sem a bátorságát sem a lélekjelenlétét nem vesztette el. Apponyi hangja az igazság hangja. a kérlelhetetlen logika hangja volt, amely egy tisztult szellemű agg ajkáról a legyőzhetetlen ifjúság tüzével tör elő. A né­metek irigykedve hallgatták ezeket a fejtege­téseket. Mennyire máskép beszélünk mi Genf­ben. A magyarok voltak az elsők, akik szembeszállua Brkmddal és Paul Bon­courral és a sokféle hazugsággal, meg­mondták az igazat. A Berliner Lokalanzxiger és a Tag Apponyi beszédét nagy szenzációnak tartja. A Tag igy ir: Még sohasem mondták meg ilyen nyíltan és tisztán, de amellett diplomatikusan és ba­rátságosan a Népszövetségben az igazságot, mint ez alkalommal. A Vosstscbe Zeitung igy ir: őszintén Iriváart* mindenki, hogy ez a fejtegetés «gy német dtfegábi* ajkairól hangzott volna el. A Népszövetségbe«) Apponyi olyan sikert aratott amjlyenre cbbf i K gyülekezetben csak Brt-md ta azelőtt Herriot és I

Next

/
Oldalképek
Tartalom