Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-14 / 207. szám

1928 szeptember 14; arai ORI MAGYAKORSZAG Tilos a kerékpár csomagtartójára vendéget ültetni A belügyminiszter uj rendelete (.A Délmagyarország munkatársától.') A kerékpárosok uccai közlekedését szabályozó belügyminiszteri rendelet részletesen meghatározza a kerékpárforgalmat. A rendeletnek azonban több olyan hiányossága van; amely csak a gyakorlatban derült ki. Nem egyszer fordult elő, hogy a kerékpár és motorkerékpár szerencsétlenséget az okozta, hogy a kerékpáros a kerékpár vázára, vagy pedig csomagfartójára egy másik személyt ültetett• Az ilyen körülmények között történt baleseteknél rendszerint mind a két személy megsérült. A belügyminiszter most pótlólag kiegészítette rendeletét és a rendőrség figyelmét felhívta arra, hogy kerékpáron, vagy motorkerékpáron csak egy személy ülhet. A rendelet ellen vétők a belügyminiszteri rendelet értelmében száz pengőig terjedhető pénzbirságban részesülnek. A rettegő parasztok a földhöz vágták a megsebesüli Bálául Kolozsvár, szeptember 13. Fogarasról jelentik, i hogy Balan, a hírhedt haramia lábainak megbénít- J iása a gerincvelő sérülése folytán állott be. Ez ugy keletkezett hogy amikor a haramiát lelőtték, az elfogatása színhelyétől az autóig, amelyen kórházba szállították, a helybeli földmivesek vitték a sebesültet a hátakon. Az önkéntes betegszállítók akik már hetek óta legnagyobb rettegésben éltek a haramia miatt, nem bántak valami kíméletesein Balánnal, hanem amikor az autóhoz értek. testét a kftves ufcioz vágták. A gerin'ooszlop egy kőben ekkor sérült meg, úgyhogy a haramia egész életére béna marad. A haramia már beismerésben van és a büníratok egy egész kötetre szaporodtak. Az ügyész hatrendbeli rablógyilkos&íggal, több rablással, erőszakkal és hatóság elleni erőszakkal fogja vádolni a haramiát- A tárgyalást előreláthatólag Fogarason tartják meg. Színházjegyek a Délmagyarország jegyirodájában elővételi dij nélkül válthatók i^irvrtmmrtfLifijuiLmriKmjijifuü SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XC1X. Körutazás Magyarországon 1927 május havában fölkeresett a szerkesztőségben egy szegedi ügyvéd, dr. Fülöp Zsigmond. Elmondotta, hogy a »cillagos cikkeket« Szegeden nagyon sokan olvassák s a Kass-ban az ügyvéd-asztalnál gyakran meg is vitatják. Tudják, hogy a cikkek irója szegedi; de miután én már nagyon régen elkerültem a szülővárosomból, nem lenneje célszerű lemenni s azokkal, akik a csillagos cikkek révén úgyis mindennapi kontaktusban vannak vetem, személyesen is megismerkedni? Dr. Fülöp Zsigmond ötletét helyeseltem és június 15-én le is rándultam Szegedre. Hogy ne csupán szórakozzam, hanem valamit dolgozzam is, a kereskedelmi és iparkamara termében előadást tartottam »Szeged lelkéről«. A Lloyd Társulat erre az előadásra igen előkelő közönséget hozott össze s a Lloyd elnöke, Bokor Adolf vezette be az előadásomat. Amikor felszólaltam, nagyon meg voltam hatva és örökké szégyenlem, hogy meghatottságomat elleplezni nem tudtam. Arról beszéltem, hogy Szeptember 14., 15., 16-án, péntektől vasárnapig Budapesttel egyidejűleg! (Évezredek dala.) Nngy gtaettó dráma 8 ¡elvonásban. Szerep ők: Rnhinovitz kántor — — Warner Glanc] Sára — — — — — Eugénia Besseret ladeison — — — — Olló l íderer Marj Daie — - — — May Mc. Avoy Azonkívül: Híradók. Eltedások kezdete: 5 órakor a <«11, 7 ás 9 órakor a nyári helyiségben. j Szeged büszke demokráciája mindig Haladó ! szellemű volt, de különösen az volt az én i szűkebb pátriámnak, a Felsővárosnak népe. Persze nem is sejtettem, hogy a világ azóta mennyire megváltozott. Este vacsora volt a Tisza-szálló kertjében. Dr. Erdélyi László egyetemi tanár, dr. Szivessy Lehel, dr. Biedl Samu, dr. Fülöp Zsigmond és Juhász Gyula szólalt fel; természetesen egy kissé politizáltak is a szónokok s az elhangzott beszédeknek nagy visszhangja támadt a szegedi és a budapesti sajtóban. Éppen szegedi látogatásom idejében jelent meg 1925-ben irott csillagos cikkeimnek gyűjteménye »Magyar hibák — magyar gondok« cimmel az Athenaeum kiadásában és junius 16-án délelőtt Szegeden, a Tisza-kávéház előtt olvastam Rákosi Jenőnek a könyvemről szóló vezércikkét, melyben oly sok volt az elismerés és a dicséret, mint amennyi rendesen csak a nekrológokban szokott lenni. 1927 őszén újrakezdtem előadásaimat a szegedi egyetemen. Ez ugy ment, hogy Budapesten pénteken délig megírtam a szombatra és vasárnapra való cikkeimet, az íróasztal mellől fölkelve rohantam a vasútra; Szegeden a vasúti állomásról engem az egyetemre, podgyászomat pedig a szállodába vitte az autó. Az előadás után, este nyolckor már vártak szegedi barátaim, akik közül velem töltötték az estét azok, akik éppen ráértek: dr. Fülöp Zsigmond, dr. Szivessy Lehel, dr. Mezei Pál, dr. Palócz Sándor, Vas Károly, dr. Szekerke Lajos, dr. Eisner Manó, dr. Schwarcz József, stb. Néha velünk tartott dr. Gaál Endre városi tanácsnok, dr. Rottenberg Pál, dr. Biedl Samu, dr. Bodnár Géza, dr. Haberl Pál és mások is. Volt rá eset, hogy harminc-negyvenen ültünk az asztalnál. A tél folyamán csaknem minden héten uton voltam: számos városba ellátogattam és előadásokat tartottam. Mindenütt nagyon szépen fogadtak: Makón, Hódmezővásárhelyen, Orosházán, Békéscsabán, Gyulán, Debrecenben, Nyíregyházán, Kecskeméten, Szolnokon, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen, Baján, Pécsett, Nagykanizsán, Kaposváron, Pápán és Tatárt stb. A pécsi egyetemen is tartottam egy előadást és amerikai jogi témákat fejtegettem a szegedi, szolnoki, miskolci és debreceni ügy-i védi kamarában. A sátoraljaújhelyi és nagy-, kanizsai jogász-közönség előtt is tartottam egyegy jogi előadást. Közben Budapesten is szor-i goskodtam: előadást tartottam a Béke Egye-« sületben, az Újságkiadó Tisztviselőknél, at Feministáknál, a Kereskedelmi Alkalmazottak! Szövetségében, a Pedagógiai Társaságban és a Cobden Szövetségben. Ha arról van szó, hogy meglehetősen fárasztó körutazásom ideje alatt újságírói mű* ködésemet folytattam-e, ugy ha az elvégzett! munkának csak a mennyiségét tekintjük: mindenesetre jogosítva vagyok megveregetni a saját vállamat. Majd el is felejtettem, hogy; ez idő alatt könyvet írtam A hirdetés tudomás nyáról és egy másik könyvet Az amerikai demokráciáról. És 1928 elején elkezdtem irogatni ezekeE a visszaemlékezéseket, — ez azonban már nem munka volt, hanem passzió. Az utolsó. Ahhoz, hogy valaki még életében közzétegye emlékiratait, igen nagy bátorság szükséges. Az egész világ egyetért abban, hogy, minden önéletrajznak az a célja, hogy az író önmagát minél kiválóbb jellemnek és minél nagyobb jelentőségű férfiúnak tüntesse fel. Az önéletrajziró elhallgatja vagy legalább szépítgeti hibáit. Azt hiszem azonban, hogy ért ezt nem tettem: hibáimmal és bajaimmal együtt irtam le magamat, annyi őszinteséggel, amennyi csak kitelik egy embertől. Bátran állíthatom azt is, hogy azt a hatást, amit a közügyekre és a közéletre alkalmilag gyakorolni tudtam, vagy egyáltalán meg sem emiitettem, vagy csak igen vázlatosan adtam elő. Amikor már megjelent egy-egy fejezet eléggá hányatott életemnek a leírásából, utólag természetesen sok olyan dolog is eszembe jutott, amit talán meg is irtam volna, ha előbb gondoltam volna rá. Miután azonban egyelőre semmi szándékom sincsen meghalni, remélem, hogy majd a jövőben még élhetek az öreg embereknek azzal a privilégiumával, hogy időnkint elfecsegjek még egyetmást multamból, mely másnak a szemében lehet nagyon egyhangú, de amely az én szempontomból megítélve sokkal változatosabb volt, mint óhajtottam. Emlékezéseimből fejezeteket 1928. évi szabadságomon, Lussin szigetén, Cigaleban vetettem papirra, oly környezetben, hol családomnak jelenléte, a természetnek elragadó, csodás szépsége s egy iskolatársamnak és jó barátomnak, dr. Rajnik Béla főorvosnak és szeretetreméltó családjának barátsága és sok figyelmessége egy hónapra elfeledtetett velem mindent, ami ebben az életben kellemetlen. Aúz rovata Tréning a cirkuszban Tisztelt Szerkesztő Url A cirkusz előtt, mely egy idő óta Szegeden szerepel, megálltam tegnap néhány percre nézni, hogyan »tréningeznek« délután — amikor nincs előadás — a jövendő akrobatái. Mondhatom mindnyájan — akik ott álltunk — megbotránkoztunk az embertelenségen, amelyet ott láttunk. Az oktató egy kisgyereket tanított (talán 6 eves volt a gyerek). Már olyan fáradt volt, hogy sirt szegényke, de az oktató csak akkor engedte el, amikor már félholtra kifárasztotta. Ugy gondolom, emberségesebben is lehet akrobatákat nevelni és a rendőrségnek figyelmébe ajánlom ezeket a »tréningeket*. Tisztelettel: S. P. H SZÉOIENYI MOZI Szeptember 14, lS^e^nl p?nteken, szombaton, vasárnap 1 Szeress Béla ffi, Nem nősülök H M Vipjálék 7 (elvonásban. Fös7erepiö: Nell Hemllton. Azonkívül: Lj 1 Szalmaözvegyek. H Vígjáték 6 felvonás'un. Föszeieplö: Madge Belláuy. aj Íj Előadások kezdete 5 órakora téM 7 és 9 órakor a Korzó nyári |j