Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-14 / 207. szám

IÜ28 szeptember 13. t>fiT,M4fíVAIÍOKSZ AG Ni van a hidburkolási munkálatok körül! Aggályok merültek fel a burkolás kérdésében — A technológiát intézetben vizsgáltatják meg a vállalkozó anyagát (A Délmagyarország munkatársától.) A polgármester a napokban fölküldötte Mihályffy László műszaki tanácsost, a mérnöki hivatal városrendezési osztályának vezetőjét és dr. Turóczy Mihály tiszti főügyészt Budapestre. Ennek a különös összetételű kiküldetés, ruek igen érdekes, egyelőre azonban még teljesen tisztázatlan háttere van. A két városi tisztviselő mintát vitt fel magával abból a fenyőfaanyagból, amelyet a város budapesti vállalkozója a közüli hid burkolására használ fel, a fenyőfaanyag pácolószeréből. Ugy a fát, mint ezt az impregnáló szert megvizsgáltatják a budapesti technológiai intézet anyagvizsgáló és vegyelemző osztályával és a vizsgálat eredménye dönti el, vájjon a város íelbon!;a~e a vállalkozóval kötött szerződését. Már napok óta az a hir kering a városban, hogy a közúti hid burkolásánál felhasznált anyag minőségét illetőleg a szakértők körében bizonyos aggályok merültek fel. Ezeket az aggályokat a város törvényhatósági bizottságának egyik tekintélyes szakértő tagja szóbelileg közölte a polgármesterrel, aki azonnal utasította a kérdés tisztázására a mérnöki hivatalt. Az a gyanú merült ugyanis fel, hogy a vállalkozó, aki munkájának nagyobbik részét már elvégezte, nem a szerződésileg megállapított anyagot használja a hid burkolásához. Ezt a kérdést fogják most tisztázni. A Délmagyarország munkatársa érdeklődött csütörtökön ebben az ügyben Berzenczey Domokos műszaki főtanácsosnál, af mérnöki hivatal vezetőjénél, aki a következőket mondotta: — Nem a burkolóanyag minősége ellen van kifogás, mert az kétségtelenül megállapithatólag vörösfenyő, tehát a szerződésnek megfelel, hanem más súlyos kifogások vannak a hid körül. A polgármester éppen ezeknek a kifogásoknak az elintézése végett küldötte Budapestre Turóczy főügyészt és Mihályffy László műszaki tanácsost. Arra a kérdésünkre, hogy mik azok a súlyosabb bajok, Berzenczey Domokos nem adott felvilágosítást. Megkérdeztük ezekután a polgármestert is, akitől a következőket tudtuk meg: — A főügyészt és Mihályffy tanácsost a technológiai intézet anyagvizsgáló hivatalába küldtem fel, hogy ott megvizsgáltassák a hid burkoló anyagának impregnálásához használt pácolóanyagot. Az a minta ugyanis, amelyet a vállalkozó bemutatott, nem felelt meg a követelményeknek, a szakértők tul gyöngének találták, mire a vállalkozó azt mondotta, hogy az anyag kifogástalan, csak a mintát vették rossz helyről. A folyadék, állítása szerint nem keveredik tökéletesen, a sürübb pácolóanyag a hordó fenekére ülepedik le, a mintát pedig a pácolóanyagot tartalmazó hordó felső részéből vették. A kérdést az anyagvizsgálat eredménye fogja eldönteni. Azért ment fel Mihályffyval együtt Turóczy főügyész is, hogy közvetlenül értesülhessen a vizsgálat min. tien mozzanatáról, mert szükség esetén esetleg sor kerül a vállalkozóval kötött szerződés felbontására és a kártérítési pör megindítására is. A hidburkolat faanyaga egyébként megfelel a szerződés feltételeinek: vörös fenyőkockákat basztnál a vállalkozó. Véleményt kértünk erre az ügyre vonatkozólag attól a szakértőtől* aki felhivta a (dor logra a polgármester figyelmét. Ez a szakértői vélemény a következőkben foglalható össze: — Kétségtelen, hogy a vállalkozó vörösfenyőt használ a hid burkolásához, tehát ebből a szempontból nem kifogásolható szállítása. A város a faanyag pácolási módját kifogásolja és a pácolóanyag minőségét. Ehez nem értek. Véleményem szerint a szerződés felbontására csakis akkor kerülhet a sor, ha a városon kívül a vállalkozó is fel akarja azt bontani. Ez a három nyilatkozat — ha lehetséges — még bizonytalanabbá teszi ezt a kérdést, amely valószínűleg csak a technológiai vizsgálat eredménye alapján tisztázódik majd A szegedi felsőipariskolában a kultuszminiszter rendelete ellenére egy tanár árusítja a tanszereket Az összes papirkereskedők szolidárisán leszállították az árakat, veszteséggel áru* sitanak és igy küzdenek az iskolai tanszerkiszolgálás ellen (A Délmagyarország munkatársától.) A mult tanévben, mint emlékezetes, igen súlyos A szegedi könyvkereskedők, amikor tudomásukra jutott a felsőipariskolában folytatott sérelem érte a szegdi könyvkereskedőket a tan. i üzleti tevékenység, küldöttségileg akartak tiltakozni a miniszteri rendelet megszegése ellen Czizmazia igazgatónál, de hiába próbálkoztak, nem juthattak sohasem eléje. így elhatározták, hogy a tanszerek árának leszállításával felvet szik a versenyt Sikorszky tanárral és erről ma a következő röpiratot adták ki: könyvmonopólium bevezetése miatt- A szegedi tanfelügyelőség például elrendelte tavaly, hogy kerületében az iskolák csakis a Kalász által kiadott könyveket használhatják, aminek az lett a következménye, hogy a könyvkereskekedők, akik más kiadású tankönyvekkel is fölszerelték raktárukat, súlyos veszteségek érték. Ezek a mul(esztendei bonyodalmak az idén elsimultak, sőt a kultuszminiszter egy ujabb keletű rendelete alapján ugy alakult a helyzet, hogy a könyvkereskedők végre megszabadultak az illetéktelen és az illegitim konkurrenciától is. A háború óta az a furcsa szokás honosodott meg különösen a középiskolákban, hogy a tanterv szerint szükséges könyveket és tanszereket az iskola szerezte be és árusította. Ez természetesen súlyos mértékben sértette a súlyos adókkal megterhelt kereskedők érdekeit, mert hiszen az iskola nem Mrt üzlethelyiséget, azért nem fizet házbért és kereskedői működését sem terhelte semmiféle adófajta. A könyvkereskedők kérésére a kultuszminiszter nemrégen szigorú rendeletet adott ki, amelyben eltiltotta az iskolában való könyvés tinszerárusítást és kimondotta, hogy a diákok abbém a könyvesboltban szerezhetik be szükségletüket, amelyikben akarják. A kultuszminiszter rendelete értelmében az összes szegedi iskolák beszüntették a régi rendszert és a diákság igy minden akár valódi, akár látszólagos presszió nélkül a legitim kereskedelem ltján szerezte be tankönyv- és tanszerszükségletét. Egyetlen iskola van csak Szegeden, amely nem tartja be ezt a miniszteri rendeletet: a szegedi felsőipariskola, ahol Sikorszky tanár ur továbbra is foglalkozik tanszer-, rajzszer- és irószerárusitással. >A felsőipar iskolai tanulók (¡gyeimébe! A felsőipariskolában dnló Illetéktelen verseny ellen kénytelenek az összes szegedi papir- és irószerkeresketfők az ott használt cikkeket az alábbi árakon, veszteséggel árusitani. Slkorsiky tanár nr eladási árai Ai Oasxe* paplrkeretdflk irai 1 üveg Pelikán tus, kicsi P —.80 P —.60 1 üveg Pelikán tus, nagy P 1.60 P 1.20 1 darab egész ives rajztábla P 12.— P 9,— Monopol rajzpapir P 1.— P —.75 40 lapos kemény füzet P 1.— P —.75 60 lapos kemény füzet P 1.30 P 1,— 80 lapos kemény füzet P 1.60 P 1.20 100 lapos kemény füzet P 1.80 P 1.35 Továbbá minden a felsőipariskolában használatos cikkek (pl. fejesvonalzók, háromszögek, mérő- és logarléoek. valamint rajzeszközök, stb.) mélyen leszállított árakon kaphatók az összes szegedi könyv-, papir- és irószerkereskedésekben.« Talán a Legérdekesebb a dologban az, hogy a felsőipariskola miért nem törődik a kultuszminiszter rendeletével. Ez az iskola nem tartozik a kultuszminiszter hatáskörébe, hanem a kereskedelmi minisztérium a felettes hatósága. A kérdéses rendeletet, amely eltiltja az iskolában való tanszerárusitást, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter irta alá. A szegedi felsőipariskola álláspontja szerint pedig ez a rendelet csak akkor kötelezné a felsőipariskolát is, ha azt a kereskedelmi miniszter, is aláirta volna... Egyemeletes székházat épit az Ipartestület a Horváth Mihály~uccai háza helyén Elöljáróság! ülés az ipartestületben (A Délmagyarország munkatársától) | A nyári szünet óta csütörtökön délután ült össze először az ipartestület elöljárósága rendes ülésre Körmcndy Mátyás elnöklete alatt. A szünetben sok ügy halmozódott fel és az előljárósági ülés programján 38 pont szerepelt. Nem ígérkezett semmi különösebb a tárgysorozat letárgyalásánál. azonban napirend előtt Takács Béla beszámolót tartott a szolnoki kongresszusról és bevezetőben megemlékezett a kézmüveskamarák ügyéről. Az erről szóló sorokat szórói-szóra a következőképen olvasta fel: »A szolnoki kongresszuson akarták ugylátszik döntő ütközetre vinni a közös kamarák s kézmüveskamara ellen azokat, akiket magukhoz láncolni. vagy félrevezetni tudtak, vagy hamis jelszavakkal tüzeltek az IPOSz becsületes törekvései ellen. Levették a kézmüveskamarák ügyét a napirendről. ami indokolt volt, mert a feszült légkörben a beugratott iparosok féktelen üvöltésének közepette tárgyilagos határozatot hozni nem lehetett ^ Az a harcmodor, amellyel a »tömbösök« Szolnokon harcoltak, naiv, gyerekes, közönséges nem kamarai főtitkárhoz méltó, hanem a »hátul gombos» gyerkőcökből illő háborúsdi volt.« (Megjegyzendő, hogy Takács kétebelei a gombosokról e jelvényt viselő kamaraeHmes«kre vonatkozik.) Takács kitételeit Körmendy Mátyás felszólítására enyhítette. Közben Kis Géza áDt fel szólásra. Többen állandóan éltetik a kézmüveskamarát. Balogh Péter, a zajongás vezetője, aki most az ellenzéknélküli elöljáróságban virgonc tevékenységet fejt ki a közbeszólásokban. Annyi a tárgy, hogy a jegyzőkönyveket fel sem akarják olvasni és csak ugy akarják látatlanba hitelesíteni, mire Kis Géza tiltakozására mégis felolvassák. A szegedi iparosság nyomorúságos helyzetének javítása érdekében felírnak az IPOSz-boz, hogy járjon el az illetékeseknél. Körmendy elnök felolvasta a feliratot, amely mindég bajnak okát Trianonban jelöli meg. Nagy vitát nxovokáít a házépítés ügye, Ujgtanúj