Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-01 / 197. szám

SZEGED: Szcrkeírlőiég: Somogyi nccn 22.1. cm. Telefon: 15-33—Kiadóhivatal, kmcsOnkSnyvtór és Jegyiroda : Aradi ucca • S. Telefon: 306. -- Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon: lö—34. «»«»«>» Szombat, 1928 szeptember 1 IV. évfolyam 197. szám MAKÓ : Szerketzlótég é» ktadóhlvojtal: Url ucca ó. Telefon: 131. izAm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség é» kiadóhivatal: Andróssy ucca 23. Telelop: 49. szám.' « » « » « » „ » « » Előfizetési Ara havonta 3-2« vidéken és a lőváiodxtn 3-80, UUllBldiin Ö-40 pengó. Egyes szóm le, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Veni Sancte ... Az iskolák városában szeptember elején kitárják kapuikat az iskolák és a jövendő nemzedéke sietve indul a szent küszöbök felé, amelyeken tul a tudást osztogatják a nevelés és tanítás mesterei. Igaz, hogy az iskolák városában jó ideje inkább csak az iskolák szaporodtak és nem a növendékek. A magyar Dél sorompóit elzárták előlünk és különösen a felső oktatás intézeteinek a kapuit se tárják ki olyan egészen, mint régen, amikor még boldognak, boldogtalannak joga volt a tudás és a tudásnál is fontosabb diploma megszerzés sére. Ma külömbóző Cerberusok állanak az iskolák ajtajában és mindenféle tiltó rendelkezésekkel állják el útját a szabad bemenetnek. Maguk a tanárok is tudják és érzik a lelkük mélyén, hogy ez nem igen van rendjén, hogy a huszadik századnak ez a magyar vívmánya nem felel meg túlságosan a kor követeléseinek, hiszen ezek a tanárok jelentékeny részben teljesen európai műveltségű és humanisztikus szellemű emberek, akik a tanulás és tani';'s szabadságát valahogy másképpen értelrr. •> világban éltek és működtek azelőtt. Ezek a .uuárok alapjában véve elitélik azt, amit ,végre kell hajtaniok és kénytelenek e legkülönfélébb helyes értelmezések, méltányos magyarázatok kibúvóihoz folyamodni, hogy tudós lelkiismeretüket megnyugtassák. A halieri korszak csökevényeit ideje lenne már- revizió a'á venni és a középkori klauzura méltatlan <"s oktalan intézkedéseit megszüntetni. Mindenekelőtt és legfőképpen a helyesen és okosan értelmezett magyar nemzeti érdek kivánja ezt, hiszen ez az egész anakronisztikus história elsősorban azt a célt nem szolgálja, amelynek érdekében annak idején dilettáns fajvédelmi kontárok megcsinálták. A főiskolai oktatás a teteje a pedagógiának, ide ha az alapok nem elég erősek és biztosak, akkor a tető is a levegőben fog lógni. A középiskolai nevelésnek és tanításnak korszerű reformja még mindig késik, mert ami ma van, az ugy lebeg a mult és a jövő között* mint Mohamed koporsója. A mostani középiskolai rendszerek (mert nem is egyről van szó a jelen állapotban) se nem egészen humanisztikusak, se nem egészen praktikusak és azt se lehet rájuk fogni, hogy egyenlő adagban mérik a humaniórákat és a reáliákat. Az öszvérhez hasonlítanak ezek a rendszerek, a mester maga is állandóan tanítványnak érezheti magát bennük, de maga se igen tudja, hogy kinek a tanítványa? Mintha egy nagy és állandó kísérletezés volna a jelenlegi középiskolai tanítás, amelyben elavult régiségek és bizonytalan újdonságok keverednek tarka egyvelegben. És éppen az a nemzeti szellem látszik itt a legkevésbbé erőteljesnek és diadalmasnak, az a nemzeti szellem, amelyet folytonosan hangoztatnak és rendszeresen elkallódni hagynak a divatos jelszavak, talmi szólamok, üres beszédek hangzavarában. Egyáltalában legfőbb ideje volna már, ha az iskolákban végképpen leépítenék azt a meddő »korszellemet«, amely a boldogult kurzusnak szomorú maradványa és amely olcsó és hig frázisainak mákonyával csak elbódítja és elernyeszti a fiatalságot, ahelyett, hogy a férfias akarat, a munka, a helytállás és az önismeret vértezetével látná el a jövőre, az életre, amely előtte áll, kegyetlenebbül, mint valaha. Annyi bizonyos, hogy az iskola legjelenté- . kenyebb és leghatékonyabb tényezője magának a nevelőnek és tanítónak egyénisége. A legkülömb művész e földön a jó pedagógus, ő a valódi szobrász, aki eleven embereket farag, jellemeket alakit, egyéniségeket formál. De ha ez a nevelőtanitó maga is mindenféle előítéletek és elfogultságok gúzsába van kötve^ ha maga is a kor kóros áramlatainak sodrában vergődik, akkor mit várhatunk attól a generációtól, amely az ő kezéből kikerül Ha azt látjuk, hogy egy szegedi középiskolai értesítő szerkesztője a magyar nyelvtan és a stilisztika elemi szabályaival is hadilábon áll, sőt a helyesírás körül is téves fogalmai vannak, akkor egy kissé fájdalmas lemondással tekintünk a közel jövő elébe és megilletődve gondolunk a magyar kultura lelkes és buzgó miniszterére, akinek emberi ereje ujabbnál ujabb iskolai épületeket emel a magyar homokon, de persze ezeket az épületeket ő maga nem töltheti meg teljesen azzal a szellemmel, amelyet neonacionalista programjában annyi lendülettel e's meggyőződéssel hirdet. Az iskolákba, a kicsinyekbe és nagyokba, az alacsonyakba és magasakba szeptember elején ne csak az ifjúság vonuljon be, de az igazi tudás is, amely a nemzeti élet termékenyítő levegője. Az a tudás, amely nem holt betű, de eleven lélek. Szentlélek: világosító is boldogító. Levegőbe repüli két főépület és kél lőszerraktár — Nyolc halott (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Párisból jelentik: A normandiai Ablon városka dinamitgyárában ma borzalmas robbanás történt, aminek okát még nem tudták megállapítani. A robbanás következtében elpusztult a gyár két főépülete és két lőszerraktár. Estig a romok alól nyolc holttestet és számos súlyos sebesültet áslak ki. Szabadlábra fpelyesztéR Siinnes Hugó magántitlcárát Stinnes azzal védekezik, ßogy semmit sem tudott alkalmazottal manipulációiról (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A Stinnes-ügynek ma ujabb szenzációja van, amennyiben a vizsgálóbíró ma szabadlábra helyezte Stinnes magántitkárát, Waldowot, aki már hetek óta fogságban ült. Stinnes kihallgatása néhány napot fog igénybe venni. A terhelő bizonyítékokkal szemben azt állítja, hogy alkalmazottainak manipulációiról ladomása nem volt. ; -e a a magyar Icormátny javaslatát ? „Az optánspör tárgyalása elöl nem leöet kitérni' (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Tanács tagjai között élénk eszmecsere folyik afeletf, hogy eleget tegyenek-e a magyar kormány kívánságának, hogy ismét napirendre tűzzék a magyar-román optánspört- Az előjelek szerint a többség véleménye az, hogy a magyar javaslat tárgyalása elől nem lehet kitérni, mert különben a döi- i tőbirósági eljárás kezelésének egész komp- | lexuma rendkívül kedvezőtlen megvilágításba kerül. Az optánspörök előadójának, Chamberlainnek távolléte nagy mértékben megnehezíti a tanácstagok egységes állásfoglalását. Genfből jelentik: A Népszövetségi Tanács ma délelőtti tanácsülése befejeztével titkos ülést tartott, amelyen Costarica beadványával foglalkozott. E beadványában Costarica a Monroe-telv értelmezését kérte a Népszövetségtől. Apponyi levele a Népszövetség titkárságához (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: Gróf Apponyi Albert ma levelet intézett a Népszövetség főtifkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a a magyar delegációhoz intézett közleményét, mely Antóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzékét tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levélben, hogy nem | kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állításokkal, amelyek Antóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli, megitélésbeli tévedéseket tartalmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács elölt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, amelyek ezekből a tévedésekből folynak.