Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-07 / 178. szám

4 Пвтлнг.у ÍRORSZÁG 1928 augusztus Т. csendőrség eggüttes erővel nyomoz a vakmerő hetőrőbanda után. A hétfői napon a nyomozás vezetését dr. Vastagh Zoltán rendőrkapitány vette át. A nyomozás számos olyan körülményre és bűnjelre bukkant, amelyekből a rendőrség már biztosan következtet a vakmerő betörő kilétére. Dr. Borbola Jenő rendőrtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője hétfőn délben munkatár«ut лак kijelentette, hogy о rendőrség eddigi nyomozása olyan stádiumba jutott, hogy a betörő elfogása rövid idő kérdése. Gáspár Imre százados állapota javult. Sebesülése annyira jelentéktelen, hogy néhány nap múlva már elhagyhatja a katonai kórházat. A nyomozás legújabb adatai szerint a röszket betörőnek társa Is volt, aki már pénteken künn volt Röszkén és szemügyre vette a posta épületét. A vakmerő betörőről pontos saemélyleirások vannak, társa azonban teljesen ismeretlen a rendőrség előtt Valószínű, hogy ez az ember a betörés idején cserbenhagyta bűntársát. Hatiser R. Sándor nyilatkozata a vasutasok házépítő szövetkezetéről (A Délmagyarország munkatársától.') Vasárnapi számunkban szóvátettük azokat a panaszokat, amelyek felmerültek a Máv. Házépítő Szövetkezet vasárnapi közgyűlésével, illetőleg azzal kapcsolatban, hogy a szövetkezet többsége tárgyalni akar a várossal az órökbérletek megvétele tárgyában. A tagok tekintélyes része ugyanis nem akarja bérletparcelláit megvenni, egyszerűen azért, mert most nincs rá pénzie, az építkezés és egyéb terhek kis anyagi erejét annyira igénybe vették. Ugyanez a csoport sokalja a szövetkezeti kötelezettségeket is. A nagyszámú érdekelt kisember érdekeinek védelmében szükségesnek tartottuk ebben az ügyben felkeresni Hauser Rezső Sándort, a szövetkezet elnökét, aki a következő felvilágosítást adta: — Elsősorban is kijelentem, hogy amikor annakidején a szóbanforgó szövetkezet megalakulása megindult, nem én voltam az, aki az alapitókat kereste, hanem az alapítók kereslek engem azzal, hogy segítsem tervüket megvalósítani és ebből a célból álljak a mozgalom élére. Különösnek találtam a kérésüket, mert hisz én nem vagyok vasutas és hogy mégis engedtem a rábeszélésnek, azt annak tessék tulajdonítani, hogy ezzel a mozgalommal ¡s láttam ama meggyőződésemnek részben való megvalósulását, hogy a közszolgálati alkalmazottak nehéz és szomorú helyzetén csak ugy lehet segíteni, ha maguk a közszolgálati alkalmazottak minden lehetőt elkövetnek gazdasági helyzetük javítása érdekében. — A szövetkezet 1821 október havában meg is alakult s a kővetkező oélt tűzte ki feladatáal: a) hogy tagjai ingatlanbérlése, vagy bérlet utján szerzett területen megfelelő nagyságú teleprészekhez juthassanak; b) hogy tagjai az átengedett leleprészeken kellő anyagj erő biztosításával családi lakóházakat építhessenek és kertgazdálkodást űzhessenek. — Az első feladatot azzal sikerűit megoldanunk, hogy a várostól a Hattyasi-dülőben 77 hold 1150 | négyszögölnyi öl nagyságú területet kaptunk örökbérleti szerződéssel. Ezt a területet átlag 446 négyszögölnyi háztelkekre osztottuk föl. Szövetkezetünk tagjai nagyrészben kisemberek, akik tőkével nem igen rendelkeznek s így természetes dolog, hogy az építkezés csak lassan indulhatott meg. Azonban ma már 100 csinos kis lakóház áll a telepünkön. Minden egyes lakóház mellett mintegy 300—350 négyszögölnyi veteményes kert van, amely kellő müvelés mellett mindennel ellátja a konyhát. — Sokkal nehezebb feladatunk másik részének a megoldása. Nagyon jól tudja azt mindenki, hogy ma kölcsönt szerezni nagyon is nehéz dolog Annál nehezebb, majdnem lehetetlen őrökbérleti háztelekre. Ezen a bajon akar szövetkezetünk igazgatósága segíteni, amidőn a háztelkek megváltása jránt indított mozgalmat. Ebből a célból tartottuk meg augusztus 4-én rendkívüli közgyűlésünket, amelyen a többség igenis a megváltás mellett foglalt állást. Hogy miért fáj ez a határozat annak a kisebbségnek, amely a jelenlegi bérleti állapotot tartja olyannyira megfelelőnek, azt igazán nem tudom és nem is értem Hiszen, aki nem akarja megváltani a háztelkét, az egyszerűen ne váftsa meg, ha ugyan az ebben a tárgyban tett ajánlatunkat az illetékes tényezők elfogadják. Kétségtelen dolog azonban, hogy az építkezés lehetőségének előmozdítása céljából legfőbb törekvésünk, hogy a háztelkek mielőbb a mai bérlők őrök tulajdonát képezzék. Megnyugtatjuk ezen a helyen is szövetkezetünk tagjait, hogy a panasz tárgyát képező szempontból nem lesz arra szükség, hogy a »városi tanács a megváltás kérdését a kisegzisztenciák érdekeire való tekintettel kezelje«. — Ki kell térnem arra a panaszként felhozott »nagy tételre« js, hogy a tagok a szövetkezet részére évi 15 pengőt fizetnek kezelési költség cimén, havi 1 pengőt pedig közüzemi költségekre. Ez nem fedi ebben a beállításban a valóságot Ugyanis a legtöbb tag — teleprészének nagysága szerint — csak 11 pengő 13 fülért fizet s ebben az ősszegben benfoglaltatík a telepőr évi dija is. Természetes dolog, hogy a szövetkezetnek, mint ilyennek is vannak kiadásai. Mint bejegyzett cég, tartozik üzleti könyveket vezetni, állandóan levelez a tagokkal, hatóságokkal és amiről a panaszosok nem tettek említést, intézi az összes tagoknak, mint szövetkezeti tagoknak összes ügyeit Mindez pénzbe kerül s ezeket a költségeket — természetszerűleg — a tagok fizetik. A közüzemi költségekre befolyt dijakból, amint azt az elégedetlenek nagyon jói tudják, a telep befásjtását csatornázását eszközöljük s eddig is már többkilóméter hosszú salak gyalogjárdákat készítettünk. De még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk, pedig mennyi közmüvet tudtunk volna már létesíteni, ha a megállapított dijak be is folynának. —A panaszosokra terhes a szövetkezeti tagság és a várossal való viszonyukban se rájuk, se a városra nézve nem jelent előnyt. Minden egyes tag, amikor a szövetkezetbe belépett, mint szövetkezeti tag kapta a nagy házhelyét és tudatában volt annak, hogy a szövetkezetből csak alapszabályszerűleg válhat ki. Miért kell házaltatni a kereskedőknek? A Délmngyarország vasárnapi számában a kereskedelmi és iparkamarában a házaltatás ellen ! lefolyt értekezlet visszhangjaként hosszabb cikk 1 jelent meg, mert állítólag egy »tekintélyes szegedi ékszerész« erélyes akció megindítását kívánja a házaltatás ellen. Tény, hogy ez az értekezlet nem a »tekintélyes ékszerész« indítványára hivatott egybe, hanem az illetékes minisztérium kérte ezen ügyben a kereskedelmi és iparkamara véleményét. Házaltatás árucikkekkel az egész kereskedelem sérelme s hogy a vasárnapi cikk miért éppen a házaltató ékszerészek érdekeit védif Valószínű, hogy az összes szakmák közt itt történik a legtöbb visszaélés és itt van a legnagyobb sérelem. Engedtessék mag nekem, hogy mint a szegedi órások és ékszerészek szakosztálya elnöke, a helyzetet kellőképen megvilágosítsam. Szűkség van-e házalta tásra? A vasárnapi cikk arra mutat rá, hogy manapság árukat s főleg ékszert csak hitelbe, vagy részletre vásárolnak s eltereli a figyelmet az értekezlet lényegéről, • házalásról! Nem az a sérelem, hogy a kereskedők részletre, vagy — ahogy a cikk mondja — hitelre árusítanak, ami szerinte nem más, mint a részlet burkolt formája. Szerintem a hitel és a kimondott részletügylet közt lényeges eltérés van. Bárki oly módon árusíthatja áruját, nevezzük azt hitelnek, vagy részletnek, ahogy akarja. A panasz a részletűztet megszerzésének módja s fői g nz utóbbi túlkapásai ellen Iránynl. Mig a kereskedő üzletfeleit a tisztességes: verseny kerete; közt a modern reklám (hirdetés, körlevelek, árjegyzékek stb., stb.) felhasználásával szerzi meg, ellene semmi kifogást tenni nem lehet Abban a pillanatban, amikor házaltat nyilt üzlettel bíró kereskedő, a többi kereskedő társai elől elveszi a megélhetés módját, vagyis az eladás lehetőségét Ez az a pont ami a sérelmet képezi! Főleg kisebb egzisztenciák érzik meg ennek romboló hatását akiknek nem áll módjukban drága ügynököket tartani s ily módon védekezni. Az ügynökök az egész város Területét leházalják, sőt még a tanyákra is kimennek. Felkeresik a gyártelepeket, az iparosok műhelyeit, magánháztartásokat és rábeszélik nemcsak a tulajdonosokat, hanem a segédeket, háztartási alkalmazottakat is oly áru vételére hangzatos ígéretekkel, amire az illető nem is gondolt s amire szüksége sincs. A« óra- és ékszerszakma az általános vélemény szerint az összes szakmák legelseje, forgalma főképen bizalmon alapszik, amit máról-holnapra nem lehet megszerezni, de az idők folyamán gondos, lelkiismeretes kiszolgálással mindenkinek módjában áll vevőkört biztosítani magának. Órával, ékszerrel való házaltatás, amikor az eladó rendszerint nem szakértő, hanem nyugdíjas vasutas, vagy más tisztviselő, aki olcsón, vagy ingyen, utazik és ismeretsége kihasználásával igyekszik af közönségre órákat és ékszereket ráerőltetni, csakhogy jutalékhoz jusson, határozottan diffamáló, a szakma becsületére nem válik és annak lezüllesztésére vezet. A közönség, mint a múltban, ha órára, ékszerre van szüksége, ott vásárolja, akár; hitelre, akár készpénzre, akihez bizalma van. A házalás a közönség azon rétege ellen irányul* amely máskülönben kisebb cégeknél szokott vásárolni és vele a társadalom azon rétegeit ugratják be könnyelmű adósságcsínálásra, amely azelőtt összetakarított pénzéért készpénzen vásárolt aranynemüt. A részletre házalóktól vásárolt áruk minősége és az azokért követelt magas árak tőkegyűjtésre nem vezetnek, mert tudnivaló, hogy a részletüzlettel járó horribilis kiadásokat: ügynöki jutalék, pénzbeszedő-jutalék, valamfnt a részlett üzlettel járó veszteség és más üzleti kiadásokat mind a vevőkkel fizettetik meg. Ezen üzletek kinövései ellen lépett életbe a megrendelésgyüjtés, nyílt üzlettel biró kereskedők házaltatás elleni tilalma. Éppen a mult héten itélt el a szolnoki kíhágási bíróság egy odavaló ékszerészt ügynökével együtt, mert hivás nélkül házalt. Igaz, hogy; ezt a törvényt meghívók előzetes aláírásával igyekeznek kijátszani; már pedig lehetnek ily meghívók vidékről szórványosan, de helyben a legritkább esetben, mert a vevő személyesen keresi fel a céget, hogy ott a neki megfelelőt kiválaszthassa. A nemesfémíparosok, kereskedők és órások országos szövetkezete, amelynek egyik legnagyobb vidéki szakosztályához a szegedi órások és ékszerészek is tartoznak, augusztus 2-ikán megjelent hivatalos lapjában felhivja az összes magyarországi tagtársakat, hogy a szolnoki szakosztályhoz hasonlóan járjanak el azok ellen, akik meg nem engedett módon keresnek összeköttetést a nagyközönséggel, azon célzattal, hogy a többi kereskedők eladási lehetőségeit és ezzel megélhetését elvegyék. Más vidéki és budapesti ügynökök ellen, ha feljelentés történt ugy a kamara, mint az iparhatóság a rendőrséggel karöltve többjzben eljárt, ez kőztudomásu. Sajnos, a kereskedők csak későn és akkor tudják meg, hogy városunkban ügynökök garázdálkodnak, mikor már mindent letaroltak és odébb álltak. A Kereskedők Szövetségének kellene ezen anomáliákkal foglalkozni és a helybelj ipartestület kebelében szervezett kontárellenőri állás mintájára valakit alkalmazni, nki az Jde merészkedő vidéki és helyi ügynököket — kik törvény ellenére házalnak — az ülető hatóságnál kímélet nélkül feljelentenék. Igen nagy köszönettel tartozik a szegedi kereskedők társadalma a, Déimngyarországban kitűnő érzékkel megjelent propagandáért, hogy kiadta a jelszót, hogy csak helyben vásároljunk. A helybeli kereskedők a velük úgyszólván nap-nap után érintkező közönséget nem tekintik »jó vidéki«-nek, akikkel nem sokat törődnek, hogy máskor is ott vásároljanak. Ha a közönség megértően pártolni fogja a szjegedí arra érdemes kereskedőket ugy azok még jobban tudják ezen előzékenységet még nagyobb és előnyősebb választékkal viszonozni. Releh Sándor. A tenger sálánfa ^ John Gtlberttel nagy tengerészdráma, szerdán és csütörtökön a Korzóban.