Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-30 / 195. szám

£>EJLMÁ4J i AliöKSZ AG auguozliu oO. HManMÉCMMMaNaMM VEREBES ERNŐ főszereplésével: Párls áldozató 1PUNTE ragyogó filmje: ^P SzéGSí831YSfe8!l ASK olvasó rovata Idegenforgalom és frntók az állomás előli Tiszteli Szerkesztőség! Ha nem csalódom, a Dél­magyarország rendszerint értékes ügyeknek és so­roknak fen tartott hasábjain is olvastam egészen koinoly közleményeket az idegenforgalomról. Cik­keiknek hatása alatt már-már hinni kezdtem, hogy lehet Szegeden idegenforgalmat csinálni annak el­lenére, hogy nem igen van mit megmutatni az idegennek, aki idevetődik. Ma meggyőződtem róla, hogy ez a hitem oh mi balga volt At egész köz­sxdlemnek gyökerestül kell Itt megváltozni ahoz, hogy még csak suttogni Is lehessen Idegenforga­lomról. • Ma délelőtt fél tizenegy kor megérkeztem Buda­pestről, tudvalevőleg ez a vonat az úgynevezett express-gyors, amelyik tovább megy, amellyel az idegenek rendszerint jönni szoktak és bizony­bizony ezen a vonalon nagyon kevés szegedit lehet találni. A legtöbb ember rossz szokásához híven rohantam le a lépcsőkön, da autót már nem kaptam. Körülnéztem és megállapítottam, hogy mindössze hat ontó várt körülbelül harmtac­n-gvven olyan Idegen utasra, akik csomagokkal jöttek, akik tehát csal; nagy nehézségek árán inchettek villamoson. Igaz, hogy néhány konflis is szégyenkezett az állomás előtt és hogy az idege­nek jobb hijjáu ezeken baktattak be a városba, én pedig, akinek már csak villamos jutott és akivel a kofferje miatt — valljuk meg némi, joggal — sokat idegeskedtek a villamos többi utasai, elméláztam ezen az áldott szegedi tes­pedésen és lomhaságon, mert csak ilyen szellem­mel magyarázható, hogy az idegenforgalomért epexlő Srogednok már az állomásán Is a legked­vezőjlcncbb fogadtatásban részesül az Idegen. A legelemibb kötelesség lenne gondoskodni airól, hogy a vonatoknál elég autó várja az utasokat és ne a Tisza előtt tétlen ked jenek a so ff őrök, mig az állomáson nincs min befuvarozniok — az idegeneknek. Tisztelettel: Aláírás. M „Illeíékes helyünk az alak, meg az ujszegedi híd Igrn tisztelt Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy b. lapjának vasárnapi számában »Jó nfc>kat< cím­mel megjelent cikkhez néhány szóval hozzá­szóljak. A levélíró nagyon helyesen kívánja azt, hogy az »illetékes hely« személyesen fáradjon ki az emiitett útrészt megtekinteni, ami valóban a legcélszerűbb Tolna, mert a legtöbb panaszra az ad okot, hogy »illeíékes helyünk« csak a Széchenyi-téren és kör. nyékén fordul meg, onnan ismeri az egész várost, pedig nem mindenütt uralkodnak olytrn állapotok, nl a Belvárosban, jólehet a távolabbi város­ív seken lakó polgárok is épp ugy fizetik adóju­kat, mint a belvárosiak. Merjük állítani, hogy az »illetékes helyi például nem járt még autóbuszon Újszeged««, mert ha rnvzer-másszor megtenné ezt a kis utat, bizonyára ilene is azokon a tarthatatlan állapotokon, me­lyeknek szenvedő részesei azok, akik kénytelenek Újszegedre autóbuszon járni. De azt is sejtjük, hogy »illetékes helyünk* nem szokott a közúti hídon sem átjárni' mióta az Ja vitás alatt ált Mert ha csak egyetlen egyszer menne itt át, akár rmtón, akár kocsin, vagy gyalog, ha »Illetékes Neje önngyságának« is csak egyszer kellene gyer­mekkocsit áttolni ezen a hídon, m;nt ahogy kell sok anyának ezt megtenni, bizonyára talált volna »illetékes helyünk« célszerűbb megoldást, mint ami­lyennel most rendelctszcrülcg lebonyolítják itt a forgalmat. Ilyen, vagy ehez hasonlót aligha ta­lálni Európa bármely kullurvárosábnii. De azt is gyanítjuk, hogy »illetékes helyünk« nem volt még az idén a szegvdi strandon sem, mert ha egyszer kimenne oda és látná a közúti hídtól a strandlejáróig heverő ételmaradékokat, oldolrott papirosok halmazát, bokáig érő egyéb szemeteket, mint például dinnyehéj, stb. hasonló szemét, ugy bizonyára elrendelné, hogy ezt az utvonalat, amelyen ilyenkor nyáridőben naponta sok-sok száz ember halad a strandra, lcgtlább minden héten egyszer lafciritsák tel, ha már nem öntözik naponta. Ez az úttest direkt balkáni vá­rosrészre emlékeztet, ilyent csak Konstantinápoly­és Szaloniki régi városnegyedében találni. De a mi »illetékes helyünk« még egyetlen egy­szer se fáradt ide ki, honnan ismerje tehát az itt uralkodó állapotokat? A zöld asztal mellől és a Széchenyi-térről tekintve, másként festenek a dol­gok. Bizony ennek is a szatymazi horizont az oka. Nálunk mindent ebből a kiindulási pontból Ítélnek és bírálnak el. Csak egyszer Járna át »illetékes helyünk« Új­szegedre és látná például, hogy a város miként javíttatja ott ki most az uccák gyalogátjáróját épp oly hegyesen kiálló, rendetlenül lerakott kö­vekkel, mint volt 100 évvel ezelőtt és amit ma már az utolsó faluban se találni, csak egyszer kellene neki gyalog járni azokon a járhatatlan gyalogutakon, amelyek rendbehozására a háziura­kat könnyen lehetne kényszeríteni, akkor meg­szűnnének ezek az állapotok. De a mi »illetékes helyünk« meg van elégedve a Széchenyi-térrel és a Tisza Lajos-kőruttal, hol tényleg naponta takarítanak, söprenck és locsolnak és ahol a gya­logjárók is rendben vannak. A városi autók is jobb karban vannak, mint nz autóbuszok, melyek ugyan színlén a város tulajdonai, de azokon nem az »illetékes helyek«, hanem a szegény adófizető polgárok járnak, azok meg egyebet se tudnak, mint panaszkodni! Tisztelettel: Hálás cíőfiz?:®. Szegedre e mmmtlmi g (A Délmagyarország munkatársától.') A vasárnapi nemzetkőzi gyorsíró kongresszus­sal kapcsolatban — mint ismeretes — a Sze­gedi Gyorsirók Egyesülete nemzetközi gyors­irókiállitást is rendez. A kiállításra csütörtö­kön délelőtt Németországból hatalmas ládák­ban 700 leölet könyv érkezett, amelyeket szin­tén kiállítanak a kultúrpalotában. Érdekes, hogy mind a 700 kötet gyorsirási tankönyv, a legutóbbi két év alatt jelent meg Németor­szágban és mind az egységes német gyorsírás tankönyve. A nemzetközi kongressszus rendezését in­téző főbizottság a szegediek programját min­denben jóváhagyta. A kongresszus sikerének biztosítása érdekében dr. Traeger Ernő mi­niszteri tanácsos, a gyorsirási ügyek kor­mánybiztosa lankadatlan energiával fáradozik. Vezetése és elnöklete alatt ülésezik a bizottság és az ő fáradhatatlan munkájának eredménye-; ! ként ez a nemzetközi kongresszus a kormány­zó, a kormány, az országgyűlés mindkét háza képviselőinek jelenlétében fog lezajlani. Ugyancsak dr. Traeger Ernő vezeti a kong­ressszus tagjait vasárnap Szegedre. A szegedi kongresszuson a kormányzót és a kormányt, értesülésünk szerint gróf Klcltelsbcrg Kunő kultuszminiszter képviseli. Asc tírvisc ötvenéves forálulófán €?ss iparosság nagy "kiállítást rendez, a város a fogadalmi templom. felszentelésével ünnepel (A Délmagyarország munkatársától.) 1929­ben lesz a szegedi árviz 50-ik évfordulója. Az évforduló megünneplése már sokat fog­lalkoztatta a nyilvánosságot, a hatóságokat és testületeket. Többizben az a terv is felmerült, hogy az árviz emlékünnepélyébe egy nagysza­bású kiállítás rendezését is bele kell kap­csolni. Szó esett arról is, hogy miután ötven év előtt a különböző nemzetek siettek az el­sodort város segítségére, nemzetközi kiállitás tereiében kellene bemutatni Szeged fejlődését és újjáépítését az árvízkatasztrófától az ötven­éves fordulóig. A terveket később elejtették, mert a kiállítások megrendezése óriási költsé­geket igényelt volna. Az árviz félszázados évfordulójának meg­ünneplése legutóbb az ipartestület rendkívüli közgyűlésén került szóba, amikor is Kör­mendy Mátyás elnök jelentette be, hogy Szer ged iparossága, ha teljesen magára hagyatva is, de megrendezi 1929-ben, az árviz évfor­dulón a szegedi ipar félszázados fejlődésének kiállítását­A torony alatt is sokszor szóba került az évforduló ügye. Dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester szerint az évfordulót csa7: egyféle­képen lehet méltóan megünnepelni, ha fel­szentelik a fogadalom valóra válását, a felépir tett fogadalmi templomot. A templom az ár­viz évfordulóra teljesen elkészül és azt orszá­gos ünnepség keretében szentelik fel. A város erre az alkalomra meghívja a kormányzót, a kormányt, a hercegprímást, az országgyűlés | mindkét házát Hivatalosan tehát az árviz évfordulón mind­össze a fogadalmi templom felszentelésével ün­nepel a város. iurzatas autAkafasztrtifa Budapest határában Budapest, augusztus 29. Halálos kimenetelű autószerencsétlenség történt keddről szerdára virradó éjjel Piliscsaba és Sojmár község ha­tárában. Még kedden délután vitéz Ladányi László főszolgabíró, aki Budapesten lakik, ifj. lovag Ybl Miklós 33 éves mérnök, lovag Ybl Miklósné és Kajaba Margit társaságában autókirándulásra ment A társaság előbb a Hü­vösvölgyet, Remete-kertvárost járta be gép­kocsin. A hajnali órákban nagy sebességgel Piliscsaba és Sojmár kőzött haladtak és eddig ismeretlen okból az autó az árokba fordult, melyet Puskás Imre autóvezető vezetett Ka­jaba Margit rögtön meghalt, ifj lovag Ybl Miklós koponyatörés! szenvedett, vitéz Ladányi László a Icarjál és a lábát törte, Ybl Miklósné a fején sérült meg súlyosan. A sebesüllek eszméletlenül feküdtek az út­széli árokban, amikor egy arra haladó kocsi tulajdonosa észrevette őket. A mentők a sebe­s ílteket az újpesti kórházba szállították. Lo­víg Ybl Miklós mindezideig nem tért maijához lő ú 'rtnnta oaaasztó. A csendőrség és a buda­pesli rendőrség vizsgálatot indított annak meg­állapítására, hogy a katasztrófáért kit terhel a felelősség. A sebesültek kőzött van Puskás Imre a gépkocsi vezetője és a kocsi tulajdo­nosa Az esti órál:ban jelentik: A sojmári halálos végű autókatasztrófa második áldozata Ybl Miklós 33 éves mérnők, a nagy Ybl Miklós unokája, aki koponyaalapi törést és lábtörést szenvedett, az Uj Szent János-kórházban, ahová beszállították, egy pillanatra sem nyerte vissza eszméletét. Ybl állapota válságosra for­dult és az orvosai minden reményt feladtak. Este 7 óm tájban Ybl Miklós az Uj Szent9 János-kórházban meghalt. Az aulókatasztrófa többi áldozata súlyos, bár nem életveszélyes sé­rülésekkel az Uj Szent János-kórház ápolásd­l>an van. Törek y. RákÓCZl ¡ér. Tanonc felvétett2c.

Next

/
Oldalképek
Tartalom