Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-29 / 194. szám

14 DÉLMAGYARORSZAG 1928 augusztus 29. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XC1. Vilma királynő őfelsége kihúzott a vizből AMU Wellington Seltona önszinező- és S. O. P. gázfénypapirokaí .„AeXi ö*na1ÍSA' Kézikönyvek ismeri- díjtalanul i Kapható 388 riPhmnnn Idtsxerésxnél l^ICJiJilUIUl Ha-Ha melleH. 1920 elején Forrai Oszkár, a »Líra« hangverseny-vállalat tulajdonosa azt az ajánlatot tette nekem, hogy menjek vele Hollandiába s ott tartsak tiz előadást a bolsevizmusról. Ezért az útiköltségen és az ellátáson kivül százezer koronát igért, a/mi akkoriban körülbelül két évi fizetésemnek felelt meg. Ebben az ügyben tárgyalnom kellett a miniszterelnökséggel, már csak azért is, hogy útlevelet kaphassak. Éppen akkoriban kezdte meg Huszár Károly miniszterelnök a népsegitő akciót, amelybe én is belekapcsolódtam, amenynyiben én csináltam meg ennek az akciónak a szervezeti szabályzatát, melyet le is tárgyaltunk a miniszterelnökségen egy értekezleten, az összes budapesti konzulok és számos előkelőségek jelenlétében. Akkor már SimonyiSemadam Sándor volt a miniszterelnök. A népsegitő akció vezetőségének tagjai lettek: Huszár Károly, gróf Széchenyi László, Pékár Gyula, Mészáros János érseki helynök, Raffay Sándor püspök és én. Fölmerült az a terv, hogy a népsegitő akció javára Amsterdamban kiállítást kellene rendezni. Mivel a miniszterelnökség tudta, hogy én különben is Hollandiába készülök, felkértek, hogy intézzem ennek a kiállításnak az ügyeit. Pénz azonban nem volt egy fillér sem. Forraira várt a feladat, hogy találjon ralakít, aki ebbe a vállalkozásba pénzét bele fekteti s a bruttó bevétel huszonöt százalékát a népjóléti akciónak átengedi. Forrai hamarosan jelentette, hogy már talált vállalkozót, aki neim akarja, hogy a nevét ismerjük, — megbízottja ebben az ügyben Roth Zsigmond uüépitész. Forrai és Roth vásárolt háromszáz képet és harminc szobrot, — mindezt előre kifizetve. Ezzel az anyaggal elmentünk Hollandiába. Alighogy megérkeztünk, láttam, hogy a terv ígen rossz volt. Akkoriban minden nemzet pályázott a hollandusok pénzére; még az angolok is kiállítást rendeztek Amsterdamban. Megnéztem az angolok, a franciák, a belgák kiállítását, — mind jobb volt, mint a miénk, bár mi is elsőrangú művészektől vásároltuk az anyagot. Láttuk, hogy se az angolok, se a franciák, se a belgák nem bírtak eladni egyetlenegy képet sem. Ez természetes is: hiszen Hollandia tele van a régi nagy mesterek képeivel és akárhányszor láthatunk műkincseket egyszerű • polgári családoknál is. Két ajánló levelet vittem Hollandiába. Az egyiket Csernoch hercegprímás irta a hollandi többségi (katolikus) párt vezérének Noulens rocrmundi kanonoknak, — ez azonban nem ért semmit: a prelátus ur lakásának küszöbén fogadott, elolvasta az ajánlólevelet és kijelentette, hogy nagyon el van foglalva. Másik ajánló levelemet Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök irta a hollandi miniszterelnökhöz, Ionkbeer Ruys van Baerenbrouckhoz. Ezt az ajánlólevelet előbb elolvastattam hágai követségünk vezetőjével, Nagy Elek követségi tanácsossal, aki felírta egy iv papírra azoknak a hollandi előkelőségeknek a nevét, akiket az ügy érdekében jó volna megnyerni, de egyébként a kisujját sem mozdította meg ebben az ügyben. Ruys (olvasd: Rajz) miniszterelnök azonban nagyon kedvesen fogadott, két vagy három izben igen hosszasan politizált velem. A szépművészeti ügyek legfőbb intézőjét utasította, hogy mindenben legyen segítségemre. Nekem mindenekelőtt ingyen helyiség kellett a kiállítás számára. A szépművészeti í-azgató e célra az amsterdami Rijks-museumot ajánlotta. A muzeum igazgatója ridegen fogadott és kijelentette, hogy »csak egy perc ideje van«, mert el akar utazniErre elővettem az órámat, ránéztem és a következőket mondtam: — Uram, én ma délelőtt Hágában jártam és Ruys van Baerenbrouck miniszterelnöknél voltam, akivel két óra hosszáig értekeztem. A miniszterelnök ur felkéri engem, hogy jöjjek el önhöz és mondjam el önnek, hogy őexellenciája a szóbanforgó ügyben mire utasítja önt— Tessék helyet foglalni csupa fül vagyok, mondotta az igazgató ur. — Sajnálom, feleltem, a beszélgetésünkre ön állal kitűzött egy perc már letelt. A többit majd a hotelből telefonon intézem el a miniszterelnök úrral. Ajánlom magam! Miért voltam ilyen szigorú? Mert mielőtt az igazgató úrhoz bementünk, körülnéztünk a muzeumban és megállapítottuk, hogy minden terem zsúfolva van, ott lehetetlenség kiállítást rendezni. Ruys miniszterelnök, akinek telefonáltam, azt válaszolta, hogy menjek el a polgármesterhez és mondjam meg neki, hogy engem a hollandi kormány minden lehető módon támogat Tellegen polgármester pártállására nézve szocialista volt. Éppen tanácsülés volt, amikor jelentkeztem a városházán; a polgármester az ülést félbeszakította, feketekávéval megkínált, meghallgatta, hogy miről van szó és utasította a városi muzeum igazgatóját, Baard urat, hogy legyen segítségemre. Mijnheer Baard, a legjobb mütőrténetirók egyike, megmutatta a város gyönyörű muzeumát. A kiállítási termekben országos történeti kiállítás volt akkoriban. Baard intézkedett, hogy a kiállítást azonnal csukják be és a termeket adják át nekünk. Három nap múlva egy nagy földszinti és négy nagy emeleti teremben már el is volt rendezve az anyagunk. Felkértem a hágai követség vezetőjét, hogy nyissa meg a kiállítást. Nem vállalkozott rá. Készilettem tehát egy kis hollandi beszédet, ezt kijavíttattam a Nieuwe Rotterdamsche Courant amsterdami irodájában és megnyitottam a kiállitást én. Sokan látogatták a kiállitást, de nem igen vásároltak. Pedig jó művészeink voltak: Bosznay, Moldován, Tatz, Dobay-Székely, Dudits, Kövér, Gimes, Vass, Szlányi, Poll, Rudnay, Mihálovits, Sándor, Juszkó, Kunwald, Pörge, Knopp, Pogány, Páldy, Mérő, Jávor, Nádler, Bruck, stb. stb. Nyilvánvaló volt. hogy itt »leégtünk!« Nem fogjuk megkeresni még a költségeket sem. Hozzáláttam az előadásokhoz, — az elsőn huszonnyolc hollandi forint volt a bevétel, de huszonötöt fizettünk a teremért; a második előadáson már kétszázhatvan holland forintot kerestünk. Roth Zsigmond akvarelleket festegetett, hogy meglegyen az útiköltség hazafelé... Itt tehát tenni kellett valamit Ruys miniszterelnöknek megmagyaráztam, hogy otthon igen fognak csodálkozni, ha a gazdag Hollandiából üres kézzel megyek haza. És előadtam azt a tervet, hogy ha már nem veszTk meg a képeket, legalább sorsoljuk ki a kitűnő műtárgyakat. — Igen, felelte a miniszterelnök, de nálunk törvény tiltja a sorsjátékot és csak a királyné adhat sorsjátékra engedélyt, igen kivételes esetekben. — Hol a királyné? kérdezi cm erraMinek részletezzem a dolgot? Egy hét múlva már kezemben volt a királyi pátens, melyben őfelsége Vilma királynő megengedi, hogy harmincezer darab sorsjegyet kibocsáthassak, darabját harmadfél hollandi forintjával számítva és nyereménytárgy gyanánt jelöljek meg száz képet és tiz szobrot. Hogy ezt elértem, azon nem csodálkoztam, de a királynő arcát megbámultam: meglátszott rajta, hogy még nem érintette púder és hogy őfelsége éppenugy, legalább négyszer mosdik naponkint meleg vízben, sok szappannal, mint az én feleségem^ Ugy látszik, ez hollandi hagyomány, — hiszen az én feleségem családjának szülővároskája csak két kilométerre van a holland határtól. Nagyon jó hatást tett rám a királynő férje, Henrik herceg őfensége is, aki szintén Hágában lakik, a város másik részében, a Lange Vorhout északi végén. Nagyon komoly, nagyon derék gentleman; a királynőt amennyire szereti az egész nép, annyira tiszteli a királynő férjét; nem hallottam róla még csak egy rossz viccet sem. Amint megvolt a sors jegy-engedély, a hollandi akció sikere már biztosítva volt. A sorsjegyek elaiását magára vállalta a Middenstandbond, a »középosztály« szövetsége, mely, uralkodik a hollandi társadalmon s a sorjegybizottság elnökségét elvállalta Meester Dirk Fock, a liberális párt vezére, a képviselőház elnöke. A bizottság tagjai lettek: Van Dijk, Snoeckhenkemans, Staalman, Wilde és Báron van Wijnbergen képviselők, D. Hans, a hollandi újságírók elnöke és sok más előkelő személyiség. Legtöbbet köszönhettem Staalman Ábrahám képviselőnek, aki a szállodások és vendéglősök szövetségének elnöke. A sorsjegyek eredeti példányának aláírása után, mint aki dolgát jól végezte, siettem haza a családomhoz, melyet már hosszú idő óta nem láttam. Iskolás fiuk részére utolérhetetlen olcsó árak: Fiuöltöny 8 pengőtől kezdve Mérték S?Bí£üt |g 0 Felöltő 15 Pengőtől kezdve ^ |ego|csó|)Il árak! 780 Télikabát 20 pengőtől kezdve" Blau Ignác, Kelemen u. 51