Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-28 / 193. szám

„928 augusztus 28. Itr T ÍM A ar A ROF5SZ * G Husz pensö Kikiáltási ár után 121 pengőért kaptak uj gazdát a város átokházi földjei Izgalmak és óriási kertűsEct az árvsrésen (A Délmagyarország munkatársától.) Amint a Délmagyarország megírta, 22-étől a város földárveréseket tart bérföldjein. Csengelén, Atokházán, Baktóban járt le sok bérlel, amelyeket most árverés utján hasznosítanak. Sok városi bérleten már különböző beruházásokat eszközöltek a jelenlegi bérlők és bár a bérelmények lejártak, az ilyen beruházott parcellákon a város most nem tartott árverést, hanem megegyezett a régi tulajdonosokkal, akik valamilyen felárat fizetnek a rendes bérösszegen felül. Az ái-verések Csengelén kezdődlek. Fodor .Tenő helyettes polgármester volt az árverési bizottság elnöke. Egy-kettőre végezlek itt az árveréssel, alig 8—10 parcella cserélt gazdáiNem ment a dolog ilyen simán az álokházi kertekben, ahol a városnak mintegy 200 hold úgynevezett kanonok földje került szombaton árverésre. A földlicitáció a környék minden gazdáját, de gazdasszonyát is a helyszínre vonzotta és olyan tülekedés indult meg a bérleiekért, amilyenre már régen nem volt példa. A nem éppen legprímább földekért 20 pengőt kért a város holdankint. A földéhes kisgazdák erre elkezdték felfelé verni az árakat. Előbb 40 pengőt kínállak, majd 60-at, végül eljutotlak 121 pengőig. Mire a senki többet harmadszor elhangzott, leszedett kontyok, összekarmolt képek jelezték a lefolyt árverés izgalmait, örökös haragnak hintvén el magvát az átokházi kisgazda j famíliák között. A Baktóban augusztus 29-én lesz a földárverés. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XC. A sajtó feléledése J19 szeptember elején minden uj ságvállal azon fáradozott, hogy pénzt teremtsen e!ő üzemének megindításához. Nagyban készülődött a Központi Sajtóvállalat is. A szerkesztőség összeállítását reám fizták, én azonban kissé halogattam a dolgot, mert átadtak nekem »jóindulatu megfontolás céljából« egy névsort és láttam, hogy azokkal az urakkal nem lehet jó újságot csinálni. Szeptember 20 táján mégis hozzáláttam a szervezkedéshez s a Sz©ntkirályí-u. 28. sz. házban, az »Alkotmány« volt szerkesztőségében tárgyaltam a kiszemelt munkatársakkal. Itt e£y izben felkereste a Központi Sajtóvállalalot (természetesen a világért sem engem) Tormay Cecil, aki azt magyarázta nekem, hogy vezér-publicistának okvetlenül Réz Mihályt kell szerződtetni. Nekem más volt erről a véleményem és ettől kezdve (de lehet;<*Íj5i5, hogy már előbb is), Tormay Cecil engem a keresztény nemzeti (vagy nemzeti keresztény) irányzatra nézve kártékony egyénnek tartott. Miután az uj lapok szervezése körül a hátara mögött is történtek intézkedések, az utolsó konferencián, melyet a szerepek felosztása ügyében tartottunk, észrevételeimet egy pár keresetlen szóba összefoglalva, távoztam. A sajtó feléledésekor tehát ismét Az Est kötelékében voltam. De még ezt megelőzően megjelent »A bolsevizmus Magyarországon« cimü könyvem, melyben tömérdek aktát közöltem s igy ez volt az első munka, melyből a közönség hitelesen érlesült arról, hogy Kun Béla 133 napi uralma alatt voltaképen mi is történt Magyarországon? Igen rövid idő alatt harmincezer példány fogyott el ebből a könyvből, de jobban szerettem volna, ha néhány példánnyal kevesebb kelt volna el. Ugyanis vannak emberek, akik a könyveknek legfőlebb a cimét szokták elolvasni és mikor az ilyen urak látták, hogy valakinek a kezében egy olyan könyv van, amelynek cime »A bolsevizmus Magyarországon«, — az illetőt félholtra verték, börtönbe vetették stb. Hogy az én könyvem a bolsevizmus ellen az egyetlen munka volt, mely nem frázisokon, hanem tényeken, a meggyőző adatok tömegén épült fel, azt természetesen nem tudhatják azok, akik könyvet olvasni »nem érnek rá.« Ha ludlam volna, hogy a könyvem miatt csak egy embernek is bántódása lesz, — nem irtam volna meg. Az Est megindulásakor felmerült az a kérdés, hogy mi legyen Fényes Lászlóval? Ugy emlékszem, hogy erre vonatkozólag Miklós Andor megkérdezte a szerkesztőség véleményét, holott máskor mindig maga szokott rendelkezni. Egyhangú volt a szerkesztőségnek az a véleménye, hogy Az Est létérdekével nem egyeztethető össze a Fényes Lászlóval való együttműködés. Ezt kétségtelenül maga is beláíla. A lap nagyon nehezen indult meg, mert az uj keresztény sajtó nemcsak minden támogatásban részesült, hanem ugyanakkor Az Est lapok ellen erőszakos rendszabályokat alkalmaztak. Voltak közegek, melyek Az Est lapokat a vonatból kidobálták, voltak helyek, ahol mindenkit, akinél Az Est-et látták, letartóztattak. Az Est kiadóhivatali megbízottait, akik szervezés céljából a vidékre kimentek, megkötözve kisérték az utcán és letartóztatták. Mindez teljesen tájékozatlan (és néhol bosszúálló) emberek müve volt, akik »nemzeti« és »keresztény« érzületükre hivatkozva követtek el j ogtalan cselekedeteket, mert csak igen halvány sejtelmeik voltak arról, hogy mi a »nemzet« és mi a »kereszténység.« Azt meg éppen nem gondolta meg senki, hogy semmivel sem lehet egy újságot annyira propagálni, mintha üldözőbe veszik. Mindenütt, ahol Az Est alkalmazottját letartóztatták, tucatszámra jelentkeztek uj előfizetők. A népbiztosok perének tárgyalásakor és az akasztások idején nemcsak a kurzus-sajtó, hanem a konkurrens sajtó is nagyon kihasználta Az Est lapok ellen azt, hogy dr. László Jenő, a kommunista forradalmi törvényszékek kormánybiztosa, akit fel is akasztottak, Az Est szerkesztőségének tagja volt. Ezzel szemben a valóság az, hogy dr. László Jenő sohasem volt Az Est szerkesztőségének tagja. Ez a szegény ember ügyvéd volt, aki nagyon keservesen küzdött a létért és mint sok száz más ember, bejött a szerkesztőségbe, ha hallott valami érdekes hirt. írni egyáltalán nem tudott, bár tanult, jó készültségü ember volt. Abban az időben Az Est nagyon jövedelmező vállalat volt és Miklós Andor a honoráriumok kiutalásakor nem azt nézte, hogy mennyit ér valamely hir, hanem azt, hogy annak, aki a hirt behozta, mennyi pénzre van okvetlenül szüksége? Ez magyarázza meg azt a tényt, hogy noha a lapnak igen kitűnő törvényszéki rovatvezetője volt Faragó Miklós személyében, László Jenő is kapóit a maga apró és érdektelen információiért annyit, amennyiből valahogyan eltengődött, — "de mindig rendszertelenül és jótékonysági alapon kapta a pénzt s őt a lap munkalársának senkisem tekintette. Ezt csak az igazság érdekében irom le, — nem Az Est védelmére, mely sohasem tartotta szükségesnek, hogy e kérdésben a valósággal előálljon és nem is László Jenő érdekében, mert neki már semminemű érdeke nincsen. Azt hiszem azonban, hogy egykor majd revizió | alá kell venni a kivégzett emberek pőrét, — a családja érdekében. Mikor a forradalom kitört László Jenő és barátja, Vágó Béla, Az Est kiadóhivatalának fő isztviselője ezt mondta? a szerkesztőségben: — Ez nem az Igazi... Az igazi forradalmat majd mi, kommunisták fogjuk megcsinálni! Erre mindkettőjüket felszólították, hogy; többé ne jelenjenek meg Az Est helyiségeiben. Vágó Béla még elment Sebestyén igazgatóhoz és támogalást kért családja számára »arra az esetre, ha a majdan eljövendő kommunista^ kormány netán megbuknék.« László Jenő pedig, jól emlékszem, azzal búcsúzott el. hogy. jelenlétünkben átadott egy cimet Miklós; Andornak e szavakkal: — Főszerkesztő ur, ha majd vér fog folyni Budapest utcáin, teljes bizalommal menjen' Guzi elvtársnak a lakására: intézkedtem, hogy, ott teljes biztonságban legyen! Én se Vágót, se László Jenőt nem tartottam teljesen beszámítható embernek. Mindketten túlozták saját jelentőségüket s a nagy hatalommal, melyet a Sors kezükbe juttatott, nem tudlak okosan élni. A forradalmi törvényszékek létrejöttek és működtek volna László Jenő nélkül is. Tanuul hivom fel az akkori érdi plébánost, hogy mikor őt letartóztatták, nem László Jenő küldte-e haza ezekkel a szavakkal: — Ezt a papot ismerem látásból; még a forradalom elölt eljött egy törvényszéki tárgyalásra, hogy igazságtalanul zaklatott híveit1 megvédelmezze. Az ilyen derék embert nem szabad bántani, — menjen haza főtisztelendő! ur, mert önre szüksége van a népének. Egy vidéki forradalmi törvényszéki tárgya-' láson, melyen halálos Ítéletet hoztakj a tanuk? egy része szerint, jelen volt László Jenő. Ai lanuk nem a nevére, hanem az arcára emlékezlek. Gyorsilolt eljárással halálra ítélték ésj kivégezték dr. László Jenő ügyvédet, aki vesz-j tére az újságírás és a politika terén dilettáns-^ kodott. Ügyében a per újrafelvételét lehet-j ségesnek és megokoltnak tartom. BELVÁROSI MOZI Aug. 27 , 28., 29-én, hétfőtől szerdiig №№№ föszciepiésévei• ü rejtélyes bőrönd. SS55S.fi!: Azonkivüi: u yr|SÍen madárkái MflRY PICKFQRBdal. ' lőa l^rlt k-7dete: 5. 7. 0 óráltcir. A 7 és 9 órai etőutíés a kertben—IIII rST.tWm SZÉCHENYI MOZI Augusztus 27.. 28-án, hétfőn és kedden A. k £ S m Uliárdos. GyermeVdráma 8 (elvonásban. Azonkívül: Küzdelem a felhők fe'elt. Egy repülő kalandjai6felvonásban E'8ndá«nk kerdele 5, 7. !l <•».-;km-