Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-26 / 192. szám

DfiLMAGYAlUUBSZAG 1928 augusztus 2& Holores tragiKus halála óceánjárón. London, augusztus 25. DoWes del Rio, a világhírű mexikói fjlmszinésznő egy PImouthba menő hajó fedélzetén hirtelen meghall. A művésznő vakbélgyulladás! kapott, amelyet azonnal meg kellett operálni. A sebet valami infekció érte, ami azután okozta a halálát. A művésznő éppen európai kőrútra indult és Budapestre is el akart látogatni. A szerencsétlenség hirét mé* nem erősítették meg. rvalfímore, augusztus 25. A Délamerikából vsiszatért Steel Inuentcr revit gőzöst tegnap fertőtlenítették, meri a gőzös útjában több olyan kikötőbe is befutott, ahol sárgaláz pusztít. A fertőtlenítés után a hajófenék külömbőző helyiségeiben hót holttestei találtak, azonkívül i kilenc félig megfutnál eszméletlen embert is \ találtak, akiknek állapota aggasztó. Ez a 16 ember valószínűleg potya utas volt, akik titokban lopóztak a hajó fedélzetére és a hajófenék külőnbező helyén rejtőztek el, hogy ily módon jussanak be az Egyesült Államok területére. A szegedi Szakszervezeti Bizottság átirata a Munkaadók Szövetségéhez a kollektív szerződés felbontása ügyében (A Délmagyarország munkatársától) Beszámolt a Délmagyarország arról, hogy a Szegcdi Munkaadók Szövetsége legutóbb felmondotta a munkásoknak a kollektív szerződést. A szakszervezeti bizottság ma a következő választ küldte •» Munkaadók Szövetségéhez: »Mult hó 31-én kelt 29. számú átiratukat, melyIycl az érvényben lévő kollektív szerződéit szeptember 1-ére felmondja a t. Elnökség, a Szakszervezeti Bizottság folyó hó 22-én tartott ülésében vette tárgyalás alá és hozott határozatát a következőkben van szerencsénk közölni: Tudomásul vrszi a szerződés felmondásét és rgyultal azt is, hogy a Munkaadók Szövetsége nem kiván szeptember 1. után sem szerződéses állapotot létesíteni a Szakszervezeti Bizottsággal, mint a szervezett munkásság érdekképviseletével. A Szakszervezeti Bizottság túlnyomó többsége .nindenkor a szerződése« állapot melleit foglalt állást. Ezen állásfoglalásánál sohasem az időszakonkint változó lehetőségeket tartotta szem előtt, hanem kizáróan a terme és zavartalanságának biztosítását. Alárendelte ennek még azt a munkásmozgalom fejlődésére nem lényegtelen szempontot is, hogy a szerződéses állapot egyes munkáscsoportoknál, melyek ugy gondolkoztak, hogy a szerződéses állapot előnyei úgyis kiterjednek rájuk, a szervezeti élet iránt bizonyos közömbösséget váltott ki. Ezért volt a szerződéses állapot fentartásának ellenzéke is. De a többség még sem tette e?t magáévá, mert tisztán látta, hogy a sxerződésaélfcflli állapot etkerütheiet/eimé teszi a gyakori gazdasági harcokat, amik pedig — különösen a mai viszonyok között — salyos csapást jelentenek nemcsak az általános gazdasági életre, hanem az azokban résztvevőkre — munkásokra és munkáltatókra — is egyaránt. Ha visszatekintünk arra az őt esztendőre, mely idő alatt szerződéses állapot állott fenn, megállapíthatjuk, hogy Singeden soltkai ritkábbak és kisebb méretűek voltak a gazdasági harcok, mint az ország bármelyik olyan Ipari városában, ahol szerződéses állapot nem állott fenn. De igazolni fogja a Szakszervezeti Bizottság álláspontjának helyességét a jövő is és majd egy év leforgása után módjában lesz a t. Elnökségnek mérleget készíteni, arról, hogy a szerződésnélkülí állapot mily mértékben volt káros főkép munkaadói érdekből. De nem hagyhatja szó nélkül a Szakszervezeti Bizottság a felmondást közlő átiratban ugyan nem emiitett, de a lapokban a közvélemény felé igazolásul felhozottt azon állítását sem a t. Elnökségnek, hogy a felmondás csak azért történt, mert a Szakszervezeti Bizottság több olyan sztrájkkal azonosította magát, ami szerződésszegésnek volt tekintendő. Ezt az állítást, mlrat valótlan? és a közvéleményt megtéveszteni akarót, a Szakszervezeti Bizottság a legélesebben kénytelen visszautasítani és hozzátenni, hogy a szerződés tartama alatt számtalan; olyan eset történt, amikor a Munkaadók Szövetségének kötelékébe tartozó munkiadók a szerződéstmegszegték. Ha egyes ilyen eseteket a Szövetségnél szóvátettünk, a Szövetség vezetőségének nem volt hatalma az illető munkáltatót a szerződés bo-! tartására szorítani. Ugy a t. Elnökség, mint a Szakszervezeti Bizottság állítása helytállóságának ,vagy valótlanságán nak megállapítására a Szakszervezeti Bizottság készséggel aláveti magát bármely pártatlan fórum döntésének, de tegye ugyanezt a t. Elnökség la és a döntés eredménye közöltessék le a lapokban, hogy a közvélemény is tisztán láthassa: kinek a , részéről történt szerződésszegés?« Tisztelettel: Lájer Dezső s. k Dani János s. k. titkár. elnök. tökéletes | fotólemez és film n anpefl Imperéal4 Kihaló 388 jOigJ>3Bl@IMl Ha-mfmelleit. krislálydelekforos ¡készülékek E» 4~50 től feljebb kaphatok £14 Schöiaforuim I. Borbélyok felő! való tapasztalatok Irta: Móra Ferenc. Midas király boriiéivá szellemének ajánlom ezen pár sor írásomat, aki ezt a szimpatikus szakmát bevezette a világirodalomba. Elmés ember volt, magas állása ellenére is szivesen szóbaállt olyan közpol#árokkal is, akik nem nyirtak királyokat és szerette a virágos nyelvet, őtőle tudta meg az utókor, hogy Midas királynak szamárfülei voltak, ami a királyt is halhatatlanná tette, meg a borbélyát is. Rn második gimnazista voltam, mikor a középiskolai tanterv szivemet és elmémet fogékonyabbá tette az ókori kultura iránt a róluk szóló olvasmánnyal, amely nagyon hatékonyan szolgálta a tekintélyti^ztclet elvét is. Tudnjillik az olvasmány azzal a tanulsággal végződött, hogy »azóta fecsegők a borbélyok«. A történetet nem is felejtettem el azóta se, de mióla kikerültem a Baksay tanár ur keze alól, sok mindenféle iskolában tanultam világtörténelmet s ezek a studiumok egészen más tanulság levonására késztetnek. Midas borbélyán kívül nem tudok az emberiség történetében udvari fodrászról, aki hasonló titkot árult volna el. Ezért kénytelen vagyok azt állítani, hogy a borbélyok tudnak legjobban titkot tartani s ezt az állításomat mindaddig föntartom, mig az Akadémia történeti szakosztálya be nem bizonyítja, hogy a borbélyok több kárt tettek a világtörténelemben, mint a ^•argák. Bizonyos, hogy én borbélyban találtam eddig A legbölcsebb magyar embert. Pedig nem is maborotvája, hogy rá lehetett volna nála gyújtani az embernek. Természetesen azért, mert az áldozatnak a szeme szikrát hányt tőle. Huszonvalahány esztendeje annak, mikor valamelyik ráérő belügyminiszter elrendelte, hogy a borbélvmühelyekben dezinficiáló szerbe kell mártogatni a »késc-t, amit akkoriban még borotvának hívtak. Nem tudtam a rendeletről s nagyon meglepett, mikor a kinzó-kamrába léptem, hogy az ajtófélfába vert szögre egy kissé patinás cserépibrik van akasztva, az ibrikre cédula csirizelve s azon ez olvasható a mester saiátkezü rúnáival: Defincingáló. — Nini, Scháty bácsi, — ámultam rá az öregre — hát ez mi a ménta? — A pelügyminiszternek a találmánya mekfan esz, a nehézsék esne üpele pelei — húzogatta a pallost Scháty bácsi a fenőszijjon, de olyan mérgesen, mintha a belügyminiszter nyakán fenegetné. — Muszáj esztet most már tartani minden porpélynak. — No es milyen szer van benne? Scháty bácsi a vállamra nyugtatta hatalmas tenyerét, amelyet negyven esztendő szappanhabja se tudott megpühitani és valóságos államférfiúi mosoly villant fel bozontos szemöldöke alatt: — Aj, ne tessen félni, szépen kérek, nincs mekfan abban a viIákon semmi se nincs, csak cédula van rajta, mintha folna benne az illetői Ó, magyar hazám, mennyi ilyen Scháty Antalodat láttam én azóta, ha nem éppen borbélyműhelyekben verték is a habot t • Hanem hát friss borbély-tapasztalataimról akarok én most beszámolót tartani, amiket a lé'.en szegyar volt, torontáli sváb, Scháty Antalnak hivták, . reztem grániookon innen és tul, vagy harminc ¿tt öregedett meg Szegeden s mindig olyan volt a | idegen városban, ahol megfordultam, mint Hazafy Veray János tradícióinak ápolója. »írtam mérgemben, Debrecenben.«... »írtam haragomban Esztergomban.« Na nem, nekem nem műfajom a megrovási kaland, tudom éu hogy csak nagy Írónak áll jól a ménkű és a tüzokádás, én csak mosolyogva csavarogtam el hetedhét akácfa ellen. Ahogy a néhai szűcs fiához illjk, könnyedén vinni vásárról vásárra az apai örökség kőnynvü terhét, a rozmaringot és tulipánokat. Az első utam rendesen a réztányércimeres műterembe vezetett, ahol mindenütt kellemes és szíves emberek fogadtak azzal a biztatással, hogy csak őt percet kell várnom. Ezt az öt percet, bár a kronológiai kézikönyvekbe nincs fehére. mindenki ismeri már hazulról. Tana—' '— t tartama husz és harminc perc közt ingadozik. Az is tagadhatatlanul embernek, hogy a hadmüveletek során mindenütt fölvetik előtte az ötletet: — Ezt a hajat még érden»* volna megfesteni. — Persze, — mondom, — szoktam Is. Erre mindenütt megindul a rohanás * kincses tégelyek és fiolák felé, amelyekben hajifjító szerek tartózkodnak s okos ember ebből m'itikai orientációt is tud szerezni, Russzinszkóban például olyan kenceficét ajánlottak, amit Trot^kíj képe védjegyez, ellenben Kaposvárott valami Dtice nevű filtrával biztattak, abból alighanem a Mnssoüni haja szedi az erejét. Csakhogy én válogatós ember vagyok s nem könnyű velem üzletet kötni. — És csakugyan fekete ez a festék? — Mint a holló. ~ " j — Nem zöldül ki? — Nem létez. — Nem ázik le? — Legföljebb a haj. De a festék akkor, is íekete marad. í •