Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-25 / 191. szám

1928 augusztus 25. цс 4W;VA40B4/U; аг eliilnl svéd repülőket Kopenhágából jelentik: Grönlandban a 63-ik foknál megtalálták Hassel és Cramer svéd repülőket, akik Amerikából Grönlandon keresztül. Svédországba akartak repülni és útközben eltűntek. A repülők elmondták, hogy túlságosan erős szél eltérítette őket a helyes iránytól és mert kevés benzinjük volt, kénytelenek voltak leszállani. „Nem ludom elviselni, hogy én vagyok Gazdag Balázs gyilkosa" Vallomásában azután elmondotta, hogy haragos viszonyban volt Gazdaggal és a bál napján társai annyira telingerelték ellene, hogy belekölöit. Szőlőkarókat hajigáltak egymáshoz, de nem ellenséges szándékkal, amit bizonyít az is, hogy a karó dobálása közben Gazdag almát evett. Közben történt, hogy egy hegyes pontosan eltalálta Gazdag Ba'ázs torkát, aki éppen egy nagy falat almát akart lenyelni. Az ölés következtében Gazdag öszszeesett és megfulladt. Gazdag Balázs halálát tehát tragikus véletlen okozta, amit a boncolási jegyzőkönyv is igazol. A hatalmas legényt annyira összetörte a tragikus eset, hogy ha állapota nem javul, szombaton beszállítják a kórházba. (A Délmagyarország munkatársától.) Beszámolt a Délmagyarország arról, hogy Szent István napján a pusztamérges! határban Heayos Péter doronggal agyonütötte régi vetélytársát, Gazdag Balázs halasi legényt. Hegyes Pétert azonnal letartóztatták és bekísérték a szegedi ügyészség fogházába. A törvényszék vizsgálóbirója pénteken délelőtt kezdte meg Hegyes Péter részletes kihallgatását A hatalmas megtermett legényt a hét napos vizsgálati fogság erősen megviselte. Egész nap sírt cellájában és amikor felvezették a vizsgálóbíró elé, a sirásrohamoktól alig tudott beszélni. — Nem tudom elviselni azt a gondolatot, hogy Gazdag Balázsnak én vagyok a gyilkosa — mondotta sírástól elfúló hangon. MNMMMMMIMI^^ SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI L XXXVIII. A Szovjet összeomlása Csupa unalomból (vagv idegességből?) orvosnövendék voltam a kommunizmus alatt. Az anatómiai órákon mindig jelen voltam és a. boncolási gyakorlatokban nagyon szorgalmas voltam. Vagy háromszázan lehettünk együtt naponkint; közöttünk volt Balogh Jenő volt igazságügyminiszter, aki minden előadást lesztenografált (és sztenogramjainak áttételével számításom szerint a legjobb esetben 1947-ben készülhet el), báró Lers Vilmos államtitkár és sok meglett ember. A juniusi ellenforradalmi puccs utáni napon a főbizalmi feIálIott a pódiumra és kihirdette: — Elvtársak! Tizenegy friss hullát kapunk! Mind fehér! Egetverő taps és tombolás volt erre a válasz. Nem igaz tehát, hogy Budapesten mindenki ellensége volt a kommünnek. A románok ellen indított vörös offenzíva AZ első huszonnégy órában sikeres volt. Hajnalban keltek át a Tiszán a vörösök s az előrenyomulásban részvett hadosztályok jelentései háromnegyed kettőkor érkeztek be hozzám. Nagyon le voltam verve, mert okom volt azt hinni, hogy a vörös hadsereget mindjárt az első napon meg fogják verni. Délután félháromkor Sebestyén Arnoldnál voltam, a Damjanich-u. 10. sz. villában, ahol nagy társaság volt jelen, — mint rendesen. Megmutattam a jelentéseket, melyekből nagy bámulatomra mindenki azt olvasta ki, hogy a románok csak azért engedik át a vörösöket a Tiszán, hogy tönkreverjék őket. így is történt. Sebestyénék azonban nem azért találták el az igazságot, mert jobb stratégák voltak, mint én, hanem azért, mert nagyobb optimisták voltak, mint én. Két nap múlva azután csakugyan lényegesen fordult a kocka: a románok erősen nyomullak előre. Miután az összes antant-hatalmak arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a magyar bolsevizmus őket nem érdekli és a párisi antantkonferencián az Egyesült Államokat e kérdésben képviselő Bliss tábornok indítványára ugv határoztak, hogy a magyar kommunista kormányzat megdöntésére nem szabad semmi intézkedést tenni, világos volt előttem, hogy a kommunizmus megdöntésére egyetlenegy mód van: a román megszállás. Minden értelmes ember igy fogta fel a helyzetei 1910 julius végén és ha a románok előrenyomulása fájdalmas dolog volt is, Budapesten mindenki, aki nem volt kommunista, örült neki. Ezt a valóságot utólag letagadni férfiatlan dolog. Mikor a románok Ceglédre értek, Kun Béla kormánya lemondott. A népbiztosokat és családjukat olasz katonai fedezet mellett ' Roma* nelli alezredes, az olasz megbizott szállította külön vonaton Kelenföldről Ausztriába. Bomanelli nélkül nem menekült volna meg egyetlenegy népbietos sem. Abban, hogy Bomanelli már nemcsak Olaszországot képviselte Budapesten, hanem az összes antant-hatalmakat, rcszem volt, mert én fordultam a nagykövetek tanácsához, hogy a várható összeomlás idejére Bomanellit az összes hatalmak képviseletével bizzák meg! A tanácskormányt felváltó szocialista »miniszterium«-ot általános bizalmatlansággal fogadta a polgári társadalom. Az uj »külügyminiszter«, Ágoston Péter a Vörös Újságban kiadott egy hosszú nyilatkozatot, melyben közölte, hogy a tanácskormány intézkedései érvényben maradnak. Mindenki ugy érezte, hogy a kormányzásban csak a forma változott, a lcnyeg nem. Augusztus 2-án, vasárnap délután a románok már Budapest határában voltak. És már a zsebemben volt a párisi nagyköveti konferencia távirata, mely jelezte, hogy az antant négy tábornokot küld Budapestre a magyar ügyek rendbehozatalára. Seress László Nvulutcai házában magyarázgattuk ezt a táviratot, Jövök! Hétfőtől a legizgalmasabb filmmel, a Rejtélyes bőrönd «ы. Douglas Fairbanks. egybevetve a napi helyzetet feltüntető egyéb jelentésekkel. Jelen volt Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője is. Augusztus 3-án, hétfőn délután három órakor kezdődött meg a román csapatok bevonulása Budapestre. Az Üllői-uton jöttek a románok, akiknek kitűnő felszerelése mindenkit meglepett. Délután hat órakor a nagykörúton vonultak végig, harsonaszóval. Nagyon szomorú látvány volt, ric egyszersmind megdönthetetlen bizonyítéka volt annak, hogy a kommunizmus teljesen és végleg megbukott. Másnap, kedden reggel el akartam utazni a családommal Sopronmegyéhe cgv faluba, melynek a nevét már rég elfelejtettem. Biztos információm szerint abban a faluban még volt élelem és már egy hét óta vártak is bennünket, mert levelezés utján már szállást is béreltem. Beggel hétkor kellett volna indulni a vonatnak, de mi már öt órakor benn ültünk a zsúfolt vasúti kocsiban. A pályaudvart már megszállották a románok, akik nem engedték elindulni a vonatot, mert a vasúti kocsik, mozdonyok, stbik elszállítását Bománia felé már megkezdték. A perronon idegesen sétálgatott Kéri Pál, aki egészen eddig halogatta menekülési kísérletét. Október 30-ika óta most láttam először; engem természetesen meg sem ismert, — a forradalom kitörése óta oly nagy világtörténeti egyéniségnek képzelte magát. Tíz óra után a románok kihirdették, hogy »ma nem megy vonat.« Leszálltunk tehát a vonatról és hazamentünk: ez évi »nyaralásunkat« ilyen hamar lebonyolítottuk. A zűrzavar tökéletes volt Budapesten. Ben! nünket olsősorhan az érdekelt, hogv semmi tervet sem csinálhattunk a közel jövőre, mert arról, hogy az újságok újra meginduljanak, egyelőre még szó sem lehetett. 1919 március eleje óta folyton azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy kivándorolok Amerikába. Botterdami tudósítónk J. H. Van Dvl közbenjárt ugyan érdekemben a hágai amerikai követnél, de beutazási engedélyt nem sikerült kapnom. Tervbe vettem tehát, hogv Uruguayba megyek. Ennek oly nagy hire volt akkor Budapesten, hogy Stigár Jenő ur, a Bózsavölgvi és Társa cég egyik főnöke egy szép napon ezekkel a szavakkal állított be hozzám: — Itt van kérem az uruguayi kivándorlási biztosság? Mert én is ki akarok vándorolni Uruguayba... Zombory István, a Széchenyi-fürdő igazgatója szép dolgokat beszélt nekem Mexikóról, hol évekig lakott. Szász József barátom, aki kivándorlási biztos volt a belügyminisztériumban, szívesen érvényesitette az útleveleinket Mexikóra. Útra készen állottunk hónapokon át, — csak éppen pénzünk nem voü Gyerekes dolog volt ez az uti készülődésünk. — de mégis természetes volt: egv sarkaiból kiforgatott világban éltünk, tudtuk. hog>itt egyelőre nincs mit keresnünk és amikor az első »atrocitásokról« értesültünk, éppen olyan kevés kedvünk volt »itt élni-halni«, mint a bolsevizmus idején. Elmenni azonban egyelőre nem birtunk. Csak P* 3'80-ha kerül a legjobb§ diáksapka Hollmann Dezsőnél, Ctckonlcs ucca 4. sz. SZÉCHÉNYI MOZI Augusztus 25. 26-? n, szí mbaton «• vasárnap том MIX töeiereplésérel- Gáláns bandita 7 felvonásban. Azonkivüt: Az autókirálynő. Vígjáték 7 felvonásban. Elfladá^ik (i Я yipárnap 5. 7. Q érakor. A 7 «s 9 cmadá'ok я Korzft kPrflvn vannak megtartva 1