Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-18 / 186. szám

1328 augusztus 18. DELMAtiYAKORSZAG 5 | Jg»? CONRAD VEIDT Borgia tucretia ¡S,,,,^ f FANAMET FILMEK!! Telefon Görlíce hétfőn, kedden I a Széchenyiben | ítélet nélkül A csongrádi választás és a Piroska-iivérelc (A Délmaggarország munkatársától.) A «segedi törvényszéken pénteken délelőtt sajtópöröket tárgyallak. Aszűneii tanácshan elnökváltozás történt, mivel Gömőrij Andor tanácselnök hirtelen megbetegedett és igy helyette Schlachta Jenő tanácselnök foglalta el az elnöki széket A törvényszék elsőnek Nadányi Oszkársajlópörét akarta letárgyalni. A vádlottat a közelmúltban ismételten elővezetni rendelte a törvényszék. Az elővezető parancsnak azonban tt bajai rendőrség nem tudott eleget tenni, mivel a vádlott közben ismeretlen helyre utazott. A törvényszék most mégegyszer megpróbálja a vádlott elővezettetését. A következő ügyben dr. Lévag Ferenc mint ¡vádlott és mint főmagánvádló is szerepelt lOr. Gálfy Ferenc ügyvédjelöltet sajtó utján el hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja betegségét. Ezután a régóta húzódó Nagy Sándor—Piroska György sajtópör került főtárgyalásra. Ez ügyben Nagy Sándort már a tábla is elitélte Piroska János sérelmére elkövetett rágalmazás miatt. Az ügy' iratainak ismertetésénél a törvényszék azonban nem tudta megállapítani, hogy Nagy Sándor korábban melyik Piroska ügyében kapott már Ítéletet és ezért a tőrvényszék a tárgyalást elnapolta, amig a táblánál lévő iratokat, amelyek még a Kúria elé kerülnek, vissza nem kapja a tőrvényszék. A szegedi törvényszék kiadta Jugoszláviának a gyilkos béresfiut (A Délmagyarország munkatársától.) A horqosi elvetemült kéfgyilkos béresfiu kiadalés! ügyében a szegedi iörvényszék egyszer már tartott tárgyalási, de akkor a döntést elhalasztotta, mivel a szerb megszállóit területről átszökött gyilkos iratai nem voltak leikövetett rágalmazás cimén ültette a vádlottak 1 'esen rendben. Nemregiben ezulán a sza,padjára, őt viszont dr. Szécsényi István je- badkai törvényszék megküldte Csere Islván iratait, úgyhogy a Iörvényszék pénteken dönthetett a kiadatás kérdésében. A törvényszék a kiadatás elrendelése előtt még egyszer megvizsgálta Csere Islván ügyélentette fel az emlékezetes csongrádi válasz tási kampány idejéből. Dr. Lévay Ferenc azonban maga helyett egy terjedelmes beadványt juttatott el a bírósághoz, amelynek felolvasását derű és kedélyes diskurzus követte. »Lévay Ferenc beadványában elmondotta, hogy « főtárgyaláson lelki és testi indiszpozició miatt nem jelenhet meg. Nemrégiben halt meg testvéröccse és igy nincs olyan lelki állapotban, hogy Szécsényivel megmérkőzzön. Részletesen elmondja azután a beadványban, hogy hadifogságban, valahol Kelet-Mandzsuriában napszúrást kapott és ilyen meíeg időben minidig előveszi régi betegsége. Amellett régi maláriája is vissza-visszatér. Ezért nem kívánhatja tőle senki. nek körülményeit, majd vizsgálat tárgyává tette, hogy az előfeltételek megfelelnek-e a kiadatási eljárás követelményeinek A tőrvényszék értesülésünk szerint Csere Isloán kiadatását elrendelte és az ügy iratait végső döntésre megküldte az igazságügyminiszferiumnak, amely felülvizsgálja a kiadás akláll, itt döntenek végül, hogy Csere Istvánt kiadják-e a szerbeknek vagy pedig a magyar bíróságok Ítélkeznek a gyilkossági ügyben SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXXV. A bolsevizmus kitörése n. Nagy hiba volt az is, hogy amikor a for hogy emlékezőtehetségének radalom forró napjaiban fenyegető cikkek je teljes birtokában legyen, pihenésre és nyugalomra van szüksége, amiért is kéri a tárgyalás elnapolását. Dr. Szécsényi: Az nem lehet ilyen nagyon beteg, aki tanyákra tud járni és emellett renÖes ügyvédi tevékenységet folytat. A sajtótörvény idevonatkozó szakasza értelmében kémem a vádlott letartóztatását. Dr. Gálfy az ellene megindított sajtópör megszüntetését kéri. Elnök: Lévayt én is láttam. Tárgyaltam is >Vele, de letartóztatni azért még sem lehet. lllszen kezelőorvosa is igazolja, hogy beteg. A törvényszék végűi is ugy határozott, hogy vádlottat felhívja, hogy nyolc napon belül lentek meg Az Est ellen a szélső baloldali sajtóban, Az Est védekezésül azokra az érdemekre hivatkozott, amelyeket a forradalom előkészítésével szerzett. Ezt a közleményt Seress László kollegám irta, akiről köztudomású volt, hogy minden forradalomnak ellensége. Az Est forradalmi érdemeit magasztaló cikk egy ügyetlen, szerencsétlen visszavágás volt egy oly támadásra, melytől én nem ijedtem meg, mert nem volt semmim, de megijedhetett az, aki ugy érezte, hogy minden vállalata, élete egész munkájának minden eredménye végső veszedelemben forog. A bolsevizmus kitörésének napján nem dolgoztunk a nyomdász-sztrájk miatt, de én azért fenn voltam a szerkesztőségben. Délután négyt, a-dó+uzcAdsp, Adáíitup, Aalütnya, fy^ü^íá*^ zúdkor értesültem róla, hogy Károlyi átadta • kormányt a kommunistáknak. Nagyon megrémültem és rögtön a Berger-kávéházba siettem (a körút és a Király-utca sarkán) Az Est törzsasztalához. Pár perccel utánam érkezett oda Miklós Andor, aki közlésemre csak ennyit mondott: — Kommunista kormány 1 A lehető legnagyobb marhasági De majd elmúlik! Én azonban ugy kétségbe voltam esve, hogy nem tudtam ülni a széken. Teljesen tisztában voltam vele, hogy most mi fog következni s láttam azt is, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen nagy veszedelem fenyegeti őket. Miklós Andort meglepte az izgatottságom, — felültetett tehát a kocsijára és hazavitt. Otthon szinte beestem az ajtón. — A gyerekek menjenek ki, mondtam a feleségemnek és végig dőltem a szófán. Azután konyakot kértem, majd még egy, pohár konyakot s halálra rémült feleségemnem csak azután mondtam meg, hogy: — Itt a kommunizmus! — De hiszen nekünk nincsen semmink, amit elvigyenek! mondotta a feleségem. — Nincs, feleltem én, de éhen fogunk halni, vagy egy szörnyű polgárháborúban lógunk elveszni! A feleségem ezt sem értette meg, de érezte, hogy valami nagy baj fenyeget bennünket. | A vacsorához pezsgőt kértem. Volt a háznál vagy tizenöt üveg pezsgő; ezt néhány nap alatt megittuk, >nehogy elvigyék a kommunisták.« A szerkesztőség már másnap megkezdte munkáját. Két »bizalmi« vette át a szerkesztést,—a régi szerkesztők csak nézték, hogy mi történik? Az egyik »bizalmi« elltávolitásomat, sőt állítólag letartóztatásomat követelte. Miklós Andor azonban védelmébe vett. Szerencsére éppen aznap Az Estnél járt a forradalmi újságírás egyik vezére, Göndör Ferenc, aki engem csak látásból ismert. Göndör »leintette« a tulbuzgó bizalmit és igy tovább is bejárhattam a szerkesztőségbe. Hálámat ugy ezért, valamint azért is kifejezem Göndör Ferenc iránt, mert azt sem engedte meg, hogy a vörös hadseregbe besorozzanak. Általában alig van a sajtóban olyan polgáripárti újságíró, akii Göndör Ferenc a tanácskorroáanyaJ szem-