Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-27 / 169. szám

1328 jnláai 27. DftLMAGYARORSZAG A kurzusujság házileleplezései, illetéktelen sajtóagitáció, tévtanok és egy vaskos hazugság Nemes Hegedűs Béla eddig ismeretlen volt előttünk is és bizonyára a tisztelt olvasó előtt is. Tőrtént áronban, hogy a Reménv-uceában valamelyik házban valami összeirás miatt megjelent valaki és munkája közben igen meleg érdeklőf-ssel kezdett beleavatkozni a fel olvasmányainak a megválogalásába. Az emberek az ilyesmire is igen különbözőképen reagálnak. Az az asszony, akiről a jelen esetben szó van, a nyujtófávaí óhajtotta volna annak bizonyságát szolgáltatni hogy ax elhangziott érvek milyen megnyugtató hatással voltak az idegeire és talán azért is, mert n szándékát meghiúsították a kellő pillanatban előkészített és gyorsan véghezvitt eltávozási mozdulattal, meg bizonyára az igazság kedvéért is panasszal fordult hozzánk. A panaszt szóvátettük. Megírtuk, hogy valaki valamiféle összeirási akrió kapcsán izgat a Délmagyarország ellen, érdeklődik az emberek olvasmányai iránt és erőteljes szavakkal igyekszik őket rábeszélni, hogy a mi lapunkat ne olvassák. Aki panaszt emelt ftáhrafc, az őssseiró közeg nevét természetesen nem tudta. Ezek a köaegek rendszerint nem mutatkoznak be, még kevésbé igazolják magukat Cikkünket tehát az összeíró közeg nevének megemlítése nélkül voltunk kénytelenek megírni és közzétenni. Az összeíró közeg azonban nemes gesztussal jelentkezett. Most már tudjuk: Nemes Hegedűs Bélának hívják, IL Ac összeíró közeg, most már tudjuk, ttO^y D1©-* mes Hegedűs Béla, helyreigazító nyilatkozatot küldött be hozzánk. Emiek a nyilatkozatnak a közzétételét a sajtótörvény alapján megtagadhatnék. De nem élünk a jogunkkal, a nyilatkozatot megjelentetjük és még csak annyi kommentárt sem fülünk hozzá, hogy najvságában egyenesen — aranyos. Nemes Hegedűs Béla azonban cikket is irt, természetesen nem a bűnös Délmagyarországba, hanem a derék és becsületes knrzusujságba és igazán megtisztelve érezzük magunkat, hogy cikkében a nemes férfin konzultál bennünket »Mi f áj a Délmagyarországnak?« — kérdi nemes szívtől sugalt cikkének1 mindjárt a címében. Fáj nekünk, mondj* nemes Hegedűs Béla, hogy most, amikor ők házról-házra járnak, láthatják a szegény emberek, hogy ők sokkal, de sokkal megértőbb szívvel viseltetnek v>rsuk és bajaik iránt, mint a mi társaságunk., Erre valóban a legjobbkor hivatkozik nemes Hegedős Béla. A Remény-uecai incidens valóban bizonyíték amellett, hogy nemes Hegedűs Béláékat megértik és méltányolják a szegény emberek. >Fáj nekik, hangzik a konzultálás, hogy eg yj k ne k-m ásí kn« k hh-Hk közül kin vilik a szetne és nem hiszi többé szentirásként az általuk hirdetett igét.« Kell ehez kommentár? Természetesen boldogsággal tölt el nemes Hegedűs Bélának az a bizonyára tömérdek tapasztalaton alapuló megállapítása, hogy híveink szentirásként hiszik igéinket, kivéve persze egyiketmásikat, akik jóutra tértek. Fáj nekünk, mondja továbbá a konzultálás, hogy többet elvesztünk előfizetőink közül, mert »hisz az anyagi oldal az ideát levők legérzékenyebb pontja«* Mindenekelőtt tiszta képet szeretnénk kapni. Miről van tehát szó? Valamelyik oldalunkról, vagy csak egyik érzékeny pontunkról? Nem szabad kérem összezavarni se a fogalmakat, se az érzékeny pontokat, se az oldalakat a pontokkal, se «< pontokat az oldalakkal, se a kettőt egymással, e az egyiket a másikkal, se a másikat az egyikkel,» Miután pedig ilyen módon majdcsak sikerül egyszer valamikor tiszta képel kapnánk, megkérdeztük nemes Hegedűs Bélától, mért közti a widófaln kurzusujság zsidó «légek htrde'ésctt, mért ügynököltet a »sídófaló (.urzi-^jjság zsidó cégeknél hirdetésekért? Igyan mért? Ugv látszik, az anyagi oldal odaát pontnak is, vendégoldalnak is a — legérzékenyebbé Ellenben nemes Hegedűs Béla hallgat valamiről. Nemesen viselkedik. Nem tagadja, hogy ugyanakkor, amikor állítólag egyházi megbizás folytán a lelkek státusának összeírásán dolgozott, erőszakos módon bele akart avatkozni az emberek legprjvátabb magánügyeibe, .uszított ellenünk és nem átalotta megforgatni a meggyőzés egészen brutális fegyverét sem. Nem hisszük, hogy nemes Hegedűs Béla, vagy bárki más ilyen eljárásra egyházi hatóságoktól, vagy funkcionáriusoktól kapott volna megbízást és hogy a lelkek státuszának ilyen összeírása egyházi fnnkdonáriusok, vagy hatóságok tetszésével találkoznék. m. De foglalkozik a Remény-uecai incidens ögyével a kurzusujság is. A többi között ezt írja: »Mintha katolikus egyházi és világi részről bárki is kifogásolta volna valaha a Hevra Kadisa kézzelfogható jóindulatát a D é 1 m a g y ar o r s z á ggal kapcsolatban. • Hazudik a kurzusujság, amikor arra tesz célzást, hogy a Déímagyarország a Zsidó Szentegyletről, vagy bármely más egyházi intézménytől, vagy testülettől támogatásban részesült, vagy részesül. IV. Végül pedig rá kelt világítani néhány adsttal mintha a Délmagyarország bármikor öl hangulatot akart volna kelteni katolikns egyházi intézmények, funkciók, vagy funkcionáriusok ellen., Szegeden mintegy százezer katolikus lakik. A többi egyház hívőinek száma elenyészően csekély ésl ebben a hatalmas katolikus városban nem a kurzusujságot, hanem a Délmagyarországo^ nyomják rotációson. A Délmagyarorj zágal sukkal több keresztény ember járatja, münt a kurzusujságot. Ha ehez hozzászámítjuk, hogy a másik két szft«! gedi újság katolikus olvasóinak száma is leta* mesén meghaladja a kurzusujság olvasóinak 5Zá-> mát, akkor azt az örvendetes eredményt kapjukj bogy Í.Z uszfló kurnisu^ágot Szeged katolikus újságolvasóinak ebmvéízien kis töredéke járatja. Katolikus egyházi férfiakkal, vagy intézményekkel nem szokott bajunk' lenni. Az országos politikában is a veszedelmes szélsőséges elveknek nemi Vass József, a nagyprépost, hanem Friedrichí István, a gépgyáros és W o 1 f Károly, a biró aj. apostola. A iz'gedl kurzusujság főszerkesztője ügrvéd, de Színed katoltkus főpapja távoltar! )a ma?,át ettől az njságlól. Ha az eljáró egyetemi polgárok megmaradnak* a kapott egyházi megbízás keretei között, néma les* kifogásunk ellenük. De se tévtanok, se rágalmak, se az uszítás ismert hangjai soha vissza uetn tarthatnak áltól, hogy leleplezzük a kilengéseket, megtorlást követeljünk a törvénysértésre, és, arra a tévtanra, tuintha a kurzusujság a sze- i csirájában segítünk elfoj'ani minden egyéni akciót^ gedi katolikus társadalom orgánuma lenne és 1 akciót. I Vásároljunk Szegeden ? Támogassuk a szegedikereskedelmet és a szegeöl Ipart! SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXX1X Hogyan lettem egyetemi magántanár? i. Már említettem, hogy mikor a polgáriskolai tanárképző intézetben óraadó tanár lettem, azt a feltételt kötötte ki a minisztérium — minden törvényes jogcím nélkül, hogy mielőtt rendes tanári állást kapnék, szerezzem meg az egyetemi magántanári képesítést. Ez a képesítés, melyet általában habilitációnak neveznek, még as egyetemi tanári kinevezéshez sem szükséges, — ennek a feltételnek a kikötése tehát velem szemben teljesen jogosulatlan volt. Én azonban, ki akkor még nem ismertem e téren a viszonyokat, egészen naivul azt gondoltam, hogy majd megszerzem az egyetemi magántanári képesítést. Gonda Béla miniszteri lanácsos, akivel együtt csináltuk az Adria Egyesülelet, azt ajánlotta, hogy a műegyetemen próbáljam megszerezni a habfliláciőt: írjak valami művészettörténeti könyvet, — nem baj, ha a könyv kicsiny lesz is és a magántanári képesítés nem fog nehézségbe ütközni Elhatároztam, hogy megírom az Árpád-kori magyar épilömüvésaet történetét. Meg is irtam. Ez egy négyszáz nagy lapra lerjedő, igen (iiszes kiállilásu könyv, több, mint háromszáz képpel. A képek sokba kerültek, a nyomás is, bár mindent »önköltségi áront kaptam. Halezerhalszáz koronába került ez a könyvem 1913-ba'i, azaz ráment egyévi fizetésem teljesen. Nem akartam egy vagy két értekezés alapján kérni a magántanárságot. Tandor Ottó műegyetemi lanár nagyon meg volt elégedve a munkámmal s azt mondotta, hogy ezek után a habtlftálás tisztára csak formalitás. Mielőtt azonban Taa* dor bármit is tehetett rolna. Nagykanizsán* hol valami hivatalos vagy családi ügyben járt* hirtelen meghalt. Igv az én ügyemet a műegyetem tanácsa Schulek Frigyes tanárnak adta ki, aki csakhamar nyugalomba vonult, anélkül, hogy könyvembe vagy aktáimba bele tekintett volna. Nagy Virgil műegyetemi tanárhoz került tehát az ügyem, ki több ízben bíztató sorokat intézett hozzám, de multak X hónapok és Nagy tanár ur nem csinált ag ügyben semmit. Végre elmentem a dékánhoz í'Söpkéz Sándor volt akkor a dékán) és megkérdeztem tőle, mi az oka annak, hogy ügyemben egy év alatt nem történt semmi? — Nagy nehézségei vannak a dolognak, mondotta Sőpkéz dékán; mi ugyanis mást. mint mérnököt, nem habilitálunk. Én ennek ellene mondtam: — A magántanári képesítésről szóló szabályzatban, mely a király engedélye nélkül nem módosítható, benne van, hogy a műegyetemen az lehet magántanár, aki vagy mérnöki vagy doktori oklevéllel bír... A dékán ur vállat vont, én pedig a kérvényemet visszavontam Csak mellékesen jegyzem meg, hogy szeretném, ha annyi ezer pengőm lenne, ahány embert azóta a műegyetem mérnöki oklevél nélkül habilitált. Beadtam folyamodványomat a kolozsvári egyetemre: ott igen gyorsan, hat hét alatt lebonyolították az ügyet :néhai Posta Bélának, a régészet volt tanárának indítványára leszavaztak. sas JOSEPHINE BAKER Fekete szirénje I Q bokhara! hárem (A kiwai SZŰZ) nLYA MARA és nmUY L1EDT8CI ¡¡¡¡gl A falusi Vénusz | ördogparlpa itSrcXn. ElOadátolt. kewtole : HélUflznap ft, 9 órakor, vatór- es ünnepnap « BelvAroilbon 7, 9 oiakor. « Koiróban 5, 7, 9 órakor.