Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-25 / 167. szám

¿KSXAft 1928 julms 25| Orosz fSBm! A BOKHARAI MME^ hmm szűz) r^VSSSi Orosz füisl roppant. Ismét ágyba feküdt és állapota percről-percre rosszabbodott. Senki sem gondolt azért a katasztrófa bekövetkezésére, családja bízott benne, liogy visszanyeri még egészségét, pedig az orvosok már látták a feltartóztathatatlanul közeledő véget, amely hétfőn este háromnegyedtiz ulán néhány perccel be is következett. Kass János reszkető kézzel még egyszer megsimogatta kis unokáit, tekintete szeretettel suhant végig gyermekei arcán, azután csendesen, nyugodtan, megbékélve elszenderedett. A város közönsége csak kedden reggel tudta meg a szomorú hirt, amikor a Kass-vigadó homlokzatára kitűztek a fekete zászlókat. Délután a törzsvendégek szomorúan, szótlanul üldögéltek a szcp terrasz márványasztalai körül és könnyes szemmel néztek a sötét lobogóra, arnely a régi, szegedi vendégfogadós halilát hirdette. Saerda délután 5 órakor temetik Kass Jánost a belvárosi temető halottas házából. Jani bácsi Aki egyszer látta Szegedet, annak emlékében két nyugateurópai vonás maradt meg. Az egyik a pompás Széchenyi-tér, a másik az országban szinte páratlanul álló Kass-vigadó; és az országnak bármely részében jártál, ha kisült, hogy szegedi vagy, — szinte biztosra vehetted a kérdést: »Hát a Jani bácsi hogy van?« Mert Jani bácsi évtizedek óta általánosan ismert volt és össze volt nőve Szeged fogalmával. Azon kevesek közé tartozott, akiknek a - íelkc teljesen sértetlen marad, ha a hosssu évtizedek súlya fizikumában uyomot hagy js Ezért lehet talán, hogy épp olyannak ismerik kortársai, mint pár évtizedes barátai és legfrissebb tisztelői. Ez a kép, akár diszmagyarban. aká,r munkakabátban láttuk, akár a közügyekről hallatta kritikáját, akár a fehér asztalnál uralkodott, mindig a kulturával telitett ősmagyar jellegzetes vonásait mutatta, pedig az ő idegen származású családját is u magyar föld varázsos ereje formálta csak magyarrá. Raiongva csüggöt városán. Hogy annak haladását munkálja, 1S98-ban olyan helyen, hol akkor még a békák szolgáltatták a jazz-bandot, felépítette vigadóját. Nagyszerű üzlettől vált meg ezért, a városnak akkori méreteit meghaladót alkotott, de bizony a kultúrintézmények sorsát ez az objektum sem kerülhette el. Sokáig kellett küzdenie a közönnyel, amit azonban legjellemzőbben mégis az ő ajkairól mindig oly kedvesen hangzott ige fejezhet csak ki: »Ráfizetek.« Mert bizony a mi drága jó Jani bácsink három évtizeden át abból utajott annyit a nagy világban és abból adott családjának" főúri nevelést, mondjuk, abból élt szinte fényűzően előkelő életet, hogy üzletére állandóan — ráfizetett. Lelkes barátja volt a sportnak. Gyermekkoromban láttam biciklijén, amelynek még nagyobb volt az első kereke, mint ő maga, a hatalmas szál szép ember, a másik kereket pedig akár zsebórába szerelhetted volna be. Lovagolt, vivott, szenvedélyesen vadászott. A szegedi evezőssportnak egyik leglelkesebb tagja volt, aki a Tisza Szegedi Evezős Egylet alapításában is rérztvett. Ez előkelő uri társaságokban azonban nemcsak elnöki tisztet viselt, de még néhány évvel ezelőtt is szivesen és könnyedén szelték lapátjai a vizet. E tulajdonságokkal együttjárt, hogy eleme volt a vig társaság. Ebben aztán volt is része. Része volt pedig ebben napról-napra és ez életmód miatt még lelkiismeretfurdalást sem érezhetett. Sőt. Mikor egyizben csodálkoztam előtte, hogyan birja reggelig-reggelig, a legnagyobb komolysággal — ameiyből éppen csak egy huncut mosoly árult el valamit — még ő csodálkozott, hogy hát iáiért, hisz ö reggeltől-reggelig mindig csak dolgozik... A társaságoknak meg éltető eleme volt. Az ő fiatalos lelke hamarosan kinőtt a saját társaságából. Már csak elvétve kereste fel a vigadó egyik sarkában megszokott agglegény-társaságot, amelyből már csak Wimmer Fülöp él, — igaz, hogy ő örökifjú maradt — és mind gyakrabban kereste fel a fiatalság társaságát. Itt érezte ö magát igazán otthon. Ennek a fiatalságnak a tanyá3a lett a Kiss Kass, ahol az időben csak a bohémvilág találkozott. Az egyik asztalnál a színészek ültek, a másiknál a mi drága jó Jani bácsink elnöklete alatt az »aranyifjúság«. Volt ugyan ott még néhány asztal, de vendégük aligoljg akadt, — talán senki sem akarta megbolygatni ennek a helynek az intimitását Éjfélre természetesen már csak egy asztal volt, — mert a két társaság ekkorra már fuzionált Varázsos, kedves hangulatok között virradt reánk a reggel, amíg Jani bácsi vitte a szót Gyönyörűen szines volt a fantáziája. Uti és vadászkalandjairól, gáláns históriáiról mindannyian tudtuk, hogy költészettel vannak teli, — ő is tndta, hogy mi tndván tudjuk ezt, de nem zavartuk egymást, mi élveztük Öt, ő pedig örült, hogv bennünket mulattatott. És, ha a történet végén sohasem is akadt olyan tiszteletlen, — hát meghúzta ő a helyiség közepén lógó harangot maga, amelynek szíjára ékes gót betűkkel az volt beégetve: »Mondj igazat, betörik a fejed.« Nemcsak szerette, de pártolta is a művészetet. Színész, piktor, szobrász, költő, mind köréje gyűlt. Valósággal becézte őket. Sok fiatal tehetség kallódott volna el az ö mindig megértő lelke nélkül és rok tehetség kibontakozása köszönhette az 6 pártfogását. Ilyenre azonban sohasem vágyott és csodás könnyedséggel tudott kitérni mindig a hálálkodások elől. A végén szinte ugy tünt fél a dolog, mintha ő tartoznék köszönettel azért, hogy valakinek mecénása lehetett. Müérzékét lakásának berendezése is ragyogtatta. Ez a berendezés valósággal látványosságszámba ment. Országszerte liires volt a nemes ízléssel berendezett sportszoba; ha idegen vetődött közénk, mi büszkélkedtünk vele, mi mutogattuk meg éjszakának évadján is a pompás lakást és a mi drága jó Jani bácsink ezt is tűrte. Jótékonysága legendaszerü volt. A szegények egész hada lepte el konyháját délbon, este és amikor ezt azzal tettük szóvá, hogy ez rengeteg áldozatába kerüL, — panaszkodott ... Az volt a válasz, hogy rosszul megy az üzlet, rengeteg étel marad, bell, hogy azt valakivel megétesse . És mert ugy látszik, nem volt annyi szegény, mint am«nnyi étel maradt, szemérmes szegényeinek maga hordatta ki a déli és estebédet. Drága jó Jani bácsink, most hordja be a föld népe a szérűkbe a termést, az Isten áldását És most Te is aratsz, most veszed a jó Isten áldását, — amire tudom, — nem fizetsz raá , , , T. B. ELKÉPZELHETŐ LEGJOBB GVARTHANY? ELSZAKÍTHATATLAN» PÁRONKÉNT P7*5O KAPHATÓ klTÁRÓLAG : J^Éros^eitereás diszpanzert állit fii Az intézmény éjjel-nappal szolgálatot fog tartani DÍVATÁRU HÁZÁBAN. (A D álmagyar ország munkatársától.) !A! közegészségügyi blzotlság tegnap délután rendkívül fontos ügyben tartott előadást dr. Pálfy József tanácsnok elnökletével. A bizottság ezt a javaslatot tárgyalta le. amelyet néhány héttel ezelőtt a tiszti főorvosi hivatal terjesztett a tanács elé a venereás diszpanzer felállítása ügyében. A tanács ezt a nagyfontosságú előterjesztést dr. Pálfy József tanácsnoknak adta kt előkészítés és javaslattétel végett. Pálty tanácsnok előbb néhány szakemberrel tárgyalta le a kérdést, majd megfelelő kiegészitéssel összehívta a közegészségügyi bizottságot, amelynek ülésére meghívót kaptak a tagokon kívül az egyetemi szakorvosok, valamint a magánorvosok és a munkásbiztosító intézet képviselői ís. A közegészségügyi bizottság ülésén a javaslatot a tiszti főorvos ismertette. Elmondotta, hogy ezt a tervet egyesek aggodalommal fogadiák eleinte, mert azt hitték, hogy a venereás diszpanzer indokolatlan konkurrenciát teremt az amúgy is súlyos nehézségekkel küzködő orvosok számára. A diszpanzer azonban nem gyógyító intézet lesz, hanem csak tanácsadó szerű, amely a betegeket minden pillanatban kellő útbaigazítással fogja ellátni, sőt az eredeti tervet valószínűleg ki is bővítik, úgyhogy az intézmény éfiel-nappal megszakítás nélkül tart maid szolgálatot A tiszti főorvos ezután azt fejtegette, hogy milyen nagy szükség van erre az egészségügyi intézményre, amely igen hatásos működést fejthet ki a legveszedelmesebb népbetegség, a vérbaj terjedésének megakadályozása érdekében. Fentartása nagyon minimális összegbe kerül. Csupán egyetlen vezető orvosra van szükség, akinek évi fizetésére körülbelül kéiezernégyszáz pengőt kell áldoznia a városnak. Rendelőhelyiséget az intézet a közkórházban kap, tehát a városnak külön helyiségről sem kell gondoskodnia. Baár Jenő, a munkásbfc.lositó intézet kerületi pénztárának igazgatója n8gy örömmel fogadta a javaslatot és beielentelle, hogy a venereás diszpanzer fentartási költségeihez valószínül«! a munbásbizlasitó intézet is hozzáiáruihat valamivel, tehát a városra még jelentéktelenebb teher hárul. Az egészségügyi bizottság általában nagy tetszéssel fogadta a tervet, egyesek féltették csak az orvosok praxisát, de miután Pálfy József tanácsnok hangsúlyozottan kijelentette, hogy a diszoamer nem fog konkurrá/nt az orvosokkal, amennyiben kizárólag a tanácsadás szerepét tölti be, de nem gyógyít, a bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy a terv megvalósítását íavasolia a tanácsnak és kéri, hogy a város hatósága már az 1929. évi költségvetésbe vegye fel azt az összeget, amely a diszpanzer felállításához szükséges. Pálfy tanácsnok a tanács egyik legközelebbi ülésén teszi meg erre vonatkozó előterlesztésél. Az olvasó rovalö Szervezkedjenek a lakók Igen tisztelt Szerkesztő url Örömmel üdvözlöm azt a bátor hangú „Egy szegény lakó" aláírásu cikk íróját, aki tel mert szólalni a házigazdák kapzsisága ellen és szervezkedésre szólította fel a lakókat. Valóban itt lenne a legfőbb ideje a szervezkedésnek i Ha jól tudom, volt is, van is már egy ilyen szervezetféle, amelynek a célja lenne a lakók érdekeit megvédeni. De hol van az a szervezet ? Miért nem lép fel nyíltan és bátran a lakók mellett ? Fel kellene a szervezetnek a lakók figyelmét hívni és figyelmeztetni őket, hogy mit és mennyit kell fizetníök és bátorítani őket, hogy nyugodtan szálljanak szembe a házi urak túlzott vagy nem jogos követeléseikkel. így talán elérnénk valamit. Tiszteletfel: Egy másik szegény lakó. •••HMmiMB^nHMHBMBiBBHKn Dr.Grét-féle boraxos kölnivíz ngy illatánál, mint boraitartalmánál fogva kitűnő hatású. Csak zárt üvegekben kapható a -53 Szent Rókus gyógyszertárban. KI* llveu Ain 1-2Ö, nagy Urcu Ara 2.40.