Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-25 / 167. szám

9ZSOED: SBerketzIöüég: Oc6k Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33. -KlndóhHoíoI, K»lc««nkönyvthr ét Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 30A. -- Nyomda: U)w Upöt UCCO 19. Telefon: 16—3-4.« »«*»«» Szerda, 1928 július 25 IV. évfolyam 16S. szám MAKO r Szerk«»zWség é* kiadóhivatal: I rl ucca <?. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY r Szerkeszlűséfi é» kladöhlvalal: Andrhssy ucca 23. Telefon: 49. szám. «» «» « » «» «» UOOsete*! Ara havonta 3-20 vidéken «* a MvArotban 3-eo, kttUWdOa 0--40 pengO. Egyes szóm le, vaiír. et Ünnepnap 24 filter Kalkulációk a színház tanyai előadásáról A rilágért se akarjuk lebecsülni azt a munkát, amelyet a házikezeléses színház a tanyán wégzett a Piros bugyelláris előadásával- Nem fog azonban ártani kis rávilágitás. Financiális kérdésekkel kezdjük, no nemcsak a Stílszerűség kedvéért. Az előadás, állítólag, 400 pengőt bevételezett A vallatásnál majd kiderül a pontos összeg. A kiadásokról ma még, sajnos, hozzávetőleges tételeink sincsenek. Valószínű azonban, hogy ennek az előadásnak a mérlege abban az esetben is deficitet fog mutatni, ha a tehertételek közé nem veszik fel például a díszleteknek a tanyai vasúton való ki- és heszállitását. A színház veaetősége mégis nagyon meg van elégedve az Eredménnyel. Azt mondják, számoltak a deficittel. Nem is pár garas haszonért rendezték ezt a kirándulást, hanem azért, hogy kivigyék a színházat a paraszt helyébe, ha már ő nem akar begyünni a színházba és bizony megéri a deficitet, hogy néhányszózan összesereglettek a központba a szinház kedvéért Legelőször itt vagyunk kénytelenek bejei. nteni különvéleményt. Tessék csak kalkulálni a — művészeti igazgató urnák. Persze minden'átfol függ, hogy rendszeresen akarja-e terjeszteni a kulturát a tanyán vagy pedig csak amolyan kedélyes nyári kirándulásra gondolt, amely kellemesen elszórakoztatja a vakáióbán unatkozó — szinészieket. Nem föllételezünk teljes művészeti komolytalanságot. v alami művészi, valami kulturális, valami kuttuwterjesztö célja tehát föltétlenül volt a kirándulásnak. Nem hallottunk ugyan további tervekről.Ellenben hallottuk, hogy a lársulatot csak ennek az előadásnak a megrendezése miatt tartották együtt, most aztán mehetnek valamennyien a szélrózsa bármely irányába. Ettől azonban foglalkozhatik a művészeti igazgató további néhány előadás gondolatával. Hátha lesz a következő előadásoknak állandó közönségük. Gondos vetés mellett hátha jó tömésre nyilik kilátás, nemcsak a művészi eredmény, hanem az előirányzottnál jelentékenyen kisebb deficit képében is. . De ha megint a deficitnél tartunk, most mar aztán komolyan kezdjünk el kalkulálni. Vegyük a legjobb esetet és mondjuk, hogy kiderülne, hogy tavasztól őszig husz színházi előadást lehet prezentálni a laraya népének. Mondjuk, hogy egy-egy előadás belekerülne a városnak 400 pengőjébe, amely esetben 8000 pengőt fizetne rá arra, hogy színházhoz szoktatja a tanyát. Megéri ezt a pénzt a kuf•urális eredmény? Elköltheti Szeged ezt az összeget erre a célra? Az utóbbi kérdésre nem egykönnyen mérnők rámondani az Áment. Szegednek is, mint a többi városnak, • lömérdek kulturális tartozása van és nem is kérdés, hogy szabad-e évi 20 előadásra 8000 pengőt áldozni, amig nincsenek a tanyákon prima utaink, amig kivétel nélkül minden paraszt nem taníttatja kivétel nélkül minden gyerekét irni-olvasni és amig a parasztnak pénze és bizalma csak a lódoktor részére van. Ha pedig folytatjuk a kalkulációt és azt keressük, hogy mi történne, ha minden husz városi előadásra is 8000 pengőt fizetnenek rá, akkor ahhoz az eredményhez jutunk, hogy a szinház évenint jó másfélszázezer pengőbe kerülne. Egyes verziók szierint kulturális célok és szándékok nélkül is belekerült 120 ezer pengőbe. No de most ne erről beszéljünk. Ez a tétel ma még különben is vitás. Nem vitás azonban, hogy a város az egész szezon folyamán egyetlen egy olyan előadást sem kapott, amelynél azt. hallottuk volna, hogy ennek a darabnak pedig menni kell, még pedig kilünő szereplőkkel, művészi díszletekkel, mert a házikezeléses szinház átérzi, hogy ujat, folyton tókéletesbedőt, irodalmi és színpadi tekintetben kimagaslót is kell nyutania. Pedig a házikezeléses színháznak állitóLag ebben különböznie kellene a magánvállalkozásos színháztól Különbözni kellene, mért a magasabbrendü célokat soha nem lenne szabad szem elöl téveszteni és mert nemcsak akkor kellene az állítólagos kulturhivatás szerepére ébredni, amikor arról van szó, hogy egyszer-kétszer kiránduljunk a tanyára, ami utóvégre a legtöbb szegedi részére is élménynek izgató és uj, szórakozásnak kellemes, hanem olyankor is, amikor itt benn a városban a szezon egész folyamán mutatni és tapasztaltatni kellene a hivatás átérzését és a hivatottságot. A knltura pénzbe kerül, szokták mondani kulturális szakfértiak. A kulturátlanság azonban sokkal többe kerül. És Shakespeare mindig olcsóbb, mint Pékár Gyula. Ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni most, amikor uj intendáns áll a szinház élén, uj intendáns, akiről föltételezzük, hogy uj szellem inaugurálására meglesz a felismerő és a döntő képessége, a kellő tájékozódása és a szilárd elhatározása. Mert kalkuláljunk csak tovább. Ma még nem tudjuk biztosan, hogy mennyibe került a házikezelés. De azzal, amibe került, a ható- I elfolyni. sági és színigazgatói baklővéseKet fizeti meg a város. Ez már egészien biztos. Tessék csak konszolidált viszonyok közé juttatni a házikezelést. A szegedi szinház nem Mr el 6—8 heti biztos pangást és 6—8 heti garantált szünetet. Olyan jól nem megy se a lcultura, se a tingli-tanglj, hogy mindennek az árát meg lehessen keresni. Próbálják meg gyökeres rendet teremteni a városkormányzás minden ágában, céltudatos, programszerű, alapos, hivatott és hozzáértő munkával. Ugy ma már nem lehet színházat csinálni, hogy öszszeverbnválunk valamilyen társulatot, rendezünk görögtüzes megnyitót, hétről-hétre öszszeállitjuk a heti műsort olykor beadunk kis irodalmat is, de esak nagyon kicsit, hogy, meg ne ártson és minden kifejthető műgondunkkal belefekszünk az operettek kiállításába. Ez jó volt valamikor. Mondjuk: tíz év előtt. A háború előtt talán a háború alatt is. Ma már, amikor az átértékelések és átformálódások korát éljük, művészi és irodalmi koncepció, fantázia és épitő erő kell a szinház élén. Dönteni kell: Szegeden maradjon-e egész évben a társulat vagy nem. Ha nemakkor meg kell teremteni a szegedi szinháa&i kerületei legalább két jó állomással. Ha állandósítani akarjuk a színészetünket akkoJt pedig haladéktalanul építtetni kell nyári sziltkört. Nyáron nem lehet játszani a kőszinf" házban. Elképzelünk azonban egy harmattík megoldást is. Felépíteni a nyári színkört é* megteremteni a szinikerüktet. Valamilyen komoly megoldás mellett mindenesetre dönteni kell. Akkor majd nem folyik el négy hónap alatt, amit hat hónap alatt keresett a, szinház, vagy ha elfolyik, az irodalomért é& művészetért hozott áldozatok formájában fog* Nem&etlcöszi JSíabilG-hisioítságot í Nansen és Sven Hedin a biszoiísúgban? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Dslóból jelentik: A norvég földrajzi társulat felszólította a világ nevezetesebb földrajzi társulatait, jelöljenek ki egy-egy szakértő tagot az Itália katasztrófájának kikutatására alakir tandó nemzetkőzi bizottságba. A norvég földrajzi társulat Ninsenl és Sven Hedini is jelöltetni kívánja. - v Nagy iigaiom Párisban a bécsi f(Anschlussi<-tQntatések miatt Kiürítik a Rajnavidékeí, ha Németország lemond a csatlakozásról (Budapesti tudósítónk tclefonjelentése..') J gyon is átlátszó. Szeretnék Németországot ráA bécsi dalosünnepséggel kapcsolatban elhang- i vermi arra, hogy mondjon le az Anschlussrói zott francia támadások Berlinben óriási iz- ' a Rajmi-vidck esetleges kiürítése ellenében. galmat váltottak ki. A szociáldemokrata párt esti lapja, az Abend azt irja, hogy a párisi sajtó izgalma nagyon is mesterkélt. Az *Anschulss« egyelőre nem aktuális politikai probléma, azonban még ha aktuális is volna, a' versaillesi és saint-germaiui békeszerződések nem tagadják meg kifejezetten a csatlakozást, hanem csupán annyit mondanak, hogy a csatlakozás egyelőre nem valósítható meg és majd a Népszövetségi Tanács feladata lesz az esetlcgies csatlakozási tilalom, feloldása. Ezzel az Anschluss békés megvalósításának utja adva van. A legujabh párisi sajtókampány célja naNémetország azonban önrendelkezési jogát a Rajna-vidék néhány évvel hamarabb történő kiürítéséért semmi szín alatt nem adja fel. Párisból jelentik: A francia sajtó még mkiJdig nem tud lecsillapului a bécsi ünnepségekkel kapcsolatban rendezett német-osztrák egység mellett rendezett tüntetések miatti felháborodásában. A Journal de Debafs azt irja, hogy Ausztria nyíltan előkészíti, sőt egyenesen meg is valósítja sz Anschlusst. Ez esetben Középe >. rop* ki volna szolgáltat', a Németországnak, amely bizonyos tekintetben erősebb helyzetben lenne, mint volt 1914-ben, >