Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-22 / 165. szám

1928 jnláos 22. I)Í • ЕЯИ _ ív Mozifilmre való szökési történet a Csillagbörtön 85-ös számú cellájában Az életfogytiglani fegyházra iiéli nővérgyilkos Herédi Mihály vakmerő szökési lervel dolgozott ki, de a íerv egy véletlenen meghlusul! A cellában félholtra varfék és összekötözték rabtársukat, aki ellenezte a szökés tervét (A Délmagyarország munkatársától.) 'K Csillagbörtönben pénteken reggel vakmerő, mozifilmre való szökési kísérletnek jöttek a nyomára. Az állandó és a legszigorúbb ellen­őrzésellenére négy rab fantasztikus elképzelés­sel próbált megszökni. Tervüket oly pontosan és nagy. leleményességgel készítették elő, hogy a szökés könnyen síkénél járhatott volna, ha a véletlen keresztül nem húzza számításaikat. A börtön harmadik emeletének 85-ös számú cellájában volt elhelyezve Herédi Mihály, Joó Sámuel és még két fogoly, akik közül az egyik néhány hónap múlva szabadult volna. Herédi Mihályt életfogytiglani fegyházra ítélték, mert 1920­han feleségének' segítségével megfojtotta nővéréi. Herédi Pirost. A gyilkosság után az elvetemült házaspár a holttestet zsákba varta, majd más­nap a zsákot éjnek idején beledobták a rókusi tóba. A holttestet tartalmazó zsákra a házas­pár nehéz köveket kötött, hogy titkuk örökre benmaradjon a hullámsírban. A véletlenazon­ban néhány hónap múlva keresztülhúzta szá­mításukat. A rókusi tónak egyrészét kotorni kezdték és ekkor bukkantak rá a holttestre. A x rendőri nyomozás a borzalmas lelet után né­jhány óra múlva megállapította a gyilkosok személyét. Herédi Mihály és felesége a bizonyítékok terhe alatt mindent bevallolt. Herédi Mihályt életfogytiglani fegyházra itél­'ik, felesége tizenkét évet kapott. Herédi Mihály hét éve lakója a Csillagnak. Munkás és rendszerető embernek ismerték a J börtönben. Olyan példás magaviseletet tanú- 1 sitott, bogy egy éve j társas cellába 1 ™™ i Ez magyarul annyit tesz, hogy ebatta paraszt, j i sakhogy a finom Kazinczy természetese® nem • mondhatott ki ilyen goromba fogalmat magya- i rul. Lehel, hogy az á«-t is csak kipontozva j mondta, mint ahogy a szemérmes Bitnitz is írja. Ettől fogva aztán a Kazinczy párt négyszemközt mindig boeotiaiaknak csnfolta a debrecenieket, akik így beszélnek magyarul: tndós társaság, párt­fogó. Sok vita volt amiatt is, hogy egy-egy fogalom­nak milyen magyar nevet adjanak és néhány ma már rég bevett magyar szó ezeken a bizottsági tárgyalásokon keletkezett. Például ekkor kanoni­zálták a megalapít szót s ekkor keletkezett a la­liu feriára a szünidő. (A Szili-féle magyar nyelv­újítási szótára csak 1832-ből ismert.) Ekkor csi­nálták a contra ágensra az ellenőr szét, amelyet Szili egy évről később ismer egy vadászati könyv­ből. Ezt a szót Kisfaludy Sándor csinálta. Sokfélekép próbálgatták, jegyzi fel Bitnitz, mig végre Kisfaludy Sándor ezt mondá: >Az ellenőr, amelyet ajánlottam, szintén megfelel s amellett jól hangzik«. Azért Kisfaludy Sándor eme szülöttét elfogadták. Kisfaludy Sándornak még egy kérdésben volt döntő szava. A pestiek azt követelték, hogy az Akadémia rendes tagjai — akkor dolgozó tagok­nak mondták — leginkább pestiek legyenek. A vidékiek felzudultak és Kisfaludy Sándor kijelen­tette: »Hogyha a dolgozó tagok csak pestiek lesz­nek, akkor ő oppositiót kezd«. Az ő álláspontja győzött, még pedig annyira, hogy a vidéki tagok ssámát többen állapították meg, mint a pestiekét. Ennek azonban nyilván más magyarázata is van, mint a Himfg költője iránt érzett respektus. (Száz fővel ezelőtt fíndapesten nem volt annyi iró, \hegg kitelt volna belőlük cm akadémia...) tették át és így lett Herédi Mihály a 85-ös számn cella lakója. Társai mind csak néhány évre voltak elitélve. Munka után mindegyik rab közeli szabadulásának idejét reménykedte. Mindenki számolta a napokat és tervezgetett. Csak Herédi Mihály nem remélhetett, ő életfogytiglani börtönre volt el­ítélve. Ilyen légkörben és ilyen bizakodó, remény­kedő rabtársak között fogamzott meg Heré­diben a szökés gondolata. Tervét hosszú ideig senkivel sem közölte. Márciusban történt az­után, hogy Herédi Joó Sámuel előtt célzási tett arra, hogy jó volna közösen megszökni. Joó Sámuel fantasztikumnak és kivihetetlen álomnak találta a szökés gondolatát, de hosz­szas tárgyalások után 5 is beleegyezett. Most már csak a szökés tervének pontos kidolgozása volt hátra. A szökés tervébe beleavatták a velük lévő két rabot is, akik szintén hajlandók voltak a szökésre. Március első napjaitól kezdve ju~ lins 18-ig lázas munka folyt a 85-ös számú cellában. A négy szökésre készen álló rab különböző műhelyekben dolgozott és a legpompásabb vé­sőket, szerszámokat szerezték be a hónapok folyamán. Herédi Mihály, aki legrégebben volt a bör­tönben, dolgozta ki pontosan a szökés tervét, ö pontosan ismerte a börtön berendezését, pontos rajzai és méretei voltak az épületek­ről, tudta és ismerte az ellenőrzést. Tervét a legpontosabban dolgozta ki. Még az eshe­tőségekre is számított. Öt kölönböző véletlen akadályt állított fel tervének kidolgozásakor. Tervét az öt vételien esetre is tovább szőtte. Mindenké­pen sikerült volna a szökés. Minden véletlen akadályt figyelembe vett, úgyhogy társai va­kon bíztak a szökés sikerében. Herédi tervei szerint a cella mennyezetében akkora nyílást vágtak volna, hogy azon mind a négy rab felmászhatott vol­na a börtön padlására. Kiszámitotlák a cella mennyezetének vastagságát és tudták pontosan azt is, hogy a mennyezet átfúrása milyen hosz­szu időt vett. volna igénybe. A padlásról a szökevények a villámhárítón ereszkedtek volna le a börtön udvarára. Az udvarban elrejtett anyagokbői létrát készítettek volna és igy ju­tottak volna keresztül a börtön négy méter magas kerítésén. Az elmúlt hét szerdáján a 85. számú oella lakói teljesen készen voltak a szökésre. Csü­törtökön délelőtt mégegyszer végigvizsgálták a terepet és ugy határoztak, hogy este nyolc órakor megkezdik a munkát. Az utolsó pillanatban azonban nemvárt aka­dályra bukkantak a reménykedők. Az egyik rab, aki néhány hónap múlva szabadult volna, kijelentette, hogy nem szökik meg. Elmondotta, hogy a szökés úgysem sikerül és a szökés felfedezése esetén ujabb büntetést kapna. Herédi Mihályt és társait valósággal két­ségbeejtette társuk kiielentése. Hosszut ideig vitatkoztak, majd Herédi egy alkalmas pill»­natban hátulról áíkaroHa rabtársát, fejét pok­rócba csavarta, mire a többlek nekirontottak és félholtra verték . hfltlen társukat. Amikor látták már, hogy társuk eszméletlett állapotba került, kalapáccsal beverték a fejét, összekötözték és beledugták az egyik ágyba*. A dulakodás rövid percek alatt zajlott le. Az őrök szerencsére nein lettek figyelmesek * dulakodás hangjaira. Csönd honolt a börtönt folyosóján, amikor Herédi elrémülve látta^ hogy egyik társa a dulakodás hevé­ben ídegrohamot kapott és esz­méletlenül esett össze. Ekkor már csak Herédi és Joó Sámuel voltai] akcióképes állapotban. Bövid tanácskozás utáttj ugy határoztak, hogy két társuk nélkül hajt' ják végre a szökést. Hozzá is láttak a mennyezet ki­bontásához, amikor hirtelen arra lettek ügyeImesék, a zárban kulcs fordul meg. Herédi erre aaj egy eshetőségre nem számított- Azonnal lo' ugrott társának válláról, helyére tette a fel-, állított ágyat és segítségért kezdett kiáltoznia A szerencse e pillanatokban még nem hagyta el a szökevényjelöltekel. Az ellenőrző bőrtől*-! őr nem is akarta kinyitni a börtön ajtaját,1 csak a kulcsot próbálta ki a zárban. Herédi segitségkiáltásaíra azonban az őr berohant: a cellába, amire Herédi elmondotta, hogy tár­sán szívbaj jött elö. A bőrtönőr futólépésben hozott segítsége!. Az eszméletlen állapotban lévő rabot honP ágyon vitték el és ugy volt, hogy amire az magához tér, ismét visszaviszik a cellába Herédi Mihály az ujabb nem várt akadály' láttára, már lemondott a szökésről. Kétségbeesve támolygott a cel­lában. Semmi kivezető utat nem talált. Joó Sámuel is kijelentette, hogy már most szó sem lehet ej szökésről, amire azután á két rab megadta magát sorsának. Éjféltájban a börtőnőrök a szívbajos rabot visszavitték a cellába. Társuk alig állt aj lábán, beszélni sem tudott. Reggel hat órakor a cellába belépő börtőnőrök azután megdöbbenve látták, hogy egy rab hiányzik a cellából. Herédi meg sem mozdult helyéről, csak az egyik­ágyra mutatott. A börtőnőrök azonnal felborí­tották az ágy takaróját, ami alatt megtalálták az Összekötözött rabot. Ekkor már a börtön ké­szültsége a cella előtt volt. A börtönőrök azonnal megbilincselték Herédi Mihályi és Joó Sámuelt és hozzálátlak, hogy az összekötözött rabot ki­szabadítsák. A szerencsétlen rabot Herédi Miháty és társai ugy összeverték, hogy az életv<? zélye* sérüléseket szenvedett. A házi vizsgálat során Herédi Mihály és Joó Sámuel bevallották, hogy szökni akartak. Részle­tesen elmondották a szökési kísérlet terveit ár elmondották azt is, hogy egyik rabtársukat azért kötözték meg és azért verték meg, meri féltek attól, hogy elárulja őket. A börtön igazgatóságának intézkedésére Heréd? Mihályt és társait külön-külön cellában helyezték el. Ellenük a legszigorúbb eljárás indul meg én свей kívül súlyos testi sértés címén ismét bíróság elé kerülnek. Külön házi vizsgálat indnl meg annak megállapítására, hogy n 85. számú oella lakói hogyan szerezték nwg a szSkéshez '¡süksé­ges szerszámokat anélkül, hogy azokat :i börtön­őrök felfedezték volna. A házi vizsgálat, értesülésünk szerint, eddig po­zitívumot még nem állapitolt meg, de informá­ciónk szerint a börtönörök*! a történtekért fele­lősség nem terheli. ujj Л Korzó Mozi vMAraspt 9 órel YViOjKP Я Belőad«ís<il 10837 ióö esetén a Sz<xhenyt Ц ЯЧОЕПмп, |ó idd esetén г Korzó téli helyiségben lesínek m Кв^нв^^н^м^^^нн^вяимяяияянвя'Я

Next

/
Oldalképek
Tartalom