Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-22 / 165. szám

SZEOED: 9zcrk.cMl6ség: Вейк Ferenc uccu X. Telefon: 13-33, ^Kiadóhivatal, *L4c»«nk«nyviAr és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 30G. — Nyomda: Löw Upót ucca 19- Telefon: 16-34.« » « » « » *.таи^АШ*м1Ы1иидииа1М1,< мшима Vasárnap, 1928 Julius 22 ФФ® IV. évfolyam 166. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kladAhlvaial: Vxt ucca 6. Telefon: 131. »zAm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség •és kiadóhivatal: Andráasy ucca 23. Telefon: 49. szám. «< » « » « » « » « >» KlOIIzetesi ara navanfa 3-2« vldCSten és a IövArosha.1 3-ftO, ícllUdldtta 0-40 pengő. И» un mi i ni ним • HIPIHIW III—II И 11 HIHI Wí&wémsok dicsérete Cikket olvasunk egy erő&eu konstruktív pesti lapban arról, hogy Budapest, amely a kurzus első eveiben megindult a »regenerálódás* utján, kezd megint »visszacsúszni«. A keresztény nemzeti megújhodás virágkorában ngy tetszett, hogy csöndes, becsületes, igénytelen, korán fekvő és nagyokat alvó kisváros lesz belőle, a vidéki elet tisztes örömeivel és mocsoktalan puritánságával s most iine megint azon az uton van, hogy a régi bűnös, éjszakázó, erkölcstelen nagyváros lesz belőle. Pedig talán ez a mindent elfelejtő nemzet se felejtette még el, hogy a régi Budapest, a bűnös Budapest fertőzte meg mérges khelletével az országot, az csinálta a forradalmat, a kommunizmust s a/, fröcskölte szét az egész magyar földön az erkölcsi romlási, mint valami óriási fecskendő a sátán markában. Ezt a ma se éppen elszigetelt felfogást, amely valamikor vezérfrázisa volt a kurzusnak, naivnak is lehet ugyan szépíteni, de kisvárosi őszinteséggel együgyüségnek kell mondani, amely még ma sincs minden veszedelem nélkül. Hiszen a régi világban is lantollak ilyesmit a poéták, de azt kerek e világon senki se vette komolyan. Ma azonban, mikor Maradék-Magyarország egy nagy paraszti majorság a régihez képest, némely körökben egész komolyau vett politikai krédó a »bűnös Budapest« s mindig célzatosság van abl ajj, mikor a kisvárost magasztalják egyetlen nagy városunkkal szemben. Nem Budapest védelmében irjuk ezeket a sorokat, hanem az urbanitás védelmében, amely a régi Magyarországon is kisebb volt, mini kellett volna, ma pedig anyagi nyomoruságaink révén minden hangulat csinálás nélkül is veszedelemben van. Mi minden Uszteletet-fcecsületet megadunk például Sokorópátkának, vagy Kalocsának, de azért nem szeretnénk, ha az egész ország ezeknek az idilliku, kis helyeknek a képét öltené magára. Bizonyár» a kisvárosnak is megvannak a maga dicséretes erényei s a kisvárosi élet is dicsekszik örömekkel és szépségekkel, de mintha u kisvárosoknak se cppen az volna a. karakterisztikumjuk, hogy azok mind a paradicsomkert itt felejtett darabjai. Biztos az, hogy a kisvárosokban minden merő becsületesség és erény és hogy a nagyvárosok mind elsű1 yeszteni való Szodomák és Gomorák? Biztos az, hogy a kisvárosi közélet sokkal tisztább és puritánabb, mint a nagyvárosi? Biztos az, hogy Battonyán kevesebbet sértik meg a tízparancsolatot, mint Budapesten, és hogy Izsákon, vagy Kömpöcön mind olyan magyarok élnek, akik talpon állva jutnak be a menvországba? Biztos az, hogy Budapesten az Andrássy-ulon több és rútabb káromkodás kergeti az ember arcába a vért mint a kiskőrösi nagyuccán s hogy a Rákóczi-utori több a részeg ember szombat este Budapesten, mint Szegeden a Kossuth Lajos-sugáruton? Vájjon Budapesten emberibb volt-e az élet hajdanál>an-danában, ébredések korában, mikor a fővárosban több volt a féjbeverés, mint Pusztamérgesen/ Tagadhatatlan, hogy Budapest e tekintetben erősen elvidékjesedett néhány esztendővel ezelőtt, de hát csakugyan olyan idők voltak azok, hogy vissza kell őket sirni? A vissza a kisvároshoz' jufeiavávul szem-, ijen nem akarunk az Elsodort, falu ra hivatkozni, ahol dauW erővel van megrajzolva a : gye* szám lö, vaяАт~ és Ünnepnap 24 <11 tér vidéki közélet hajmeresztő képe. inkább hivatkoznak magára arra a publicistára, aki olyan elkeseredetten vall szerelmet a kisvárosoknak. Ha Püspökladányban érdemesebb élni, mint Budapesten, mért nem ott hirdeti a kisváros dicséretét? Az iróink, a művészeink, sőt a bíróink és tanáraink is mért kívánkoznak inkább a nagyváros mérgezett légkörébe, mint a kisváros porába és sarába? És ugyan mi lehet a magyarázata annak, hogy az angol, a francia, a német, az amerikai polgári élet kifejlődése összeesik London, Páris, Berlin, NeV/ork nagyvárossá lételével? Sőt hogy a magyar történeti fejlődés vonala is pontosan egybe esik Budapest nagyvárossá fejlődésének vonalával? De itt jobb lesz elhagyni, mert ebből a le nem tagadható ténymegállapításból az következik, hogy Budapest pár évvel ezelőtti elkisvárosiasodásának a magyar történeti fejlődés lezuhanása felel meg, — inert ez már politika volna. Mi pedig ezúttal minden politikától mentesen csak a kuliurát védjük, a város kulturáját. Ha az egész ország elkisvárosiasodik, az igen érdekes fejlődési folyamat lesz, de veszedelmesen - hasonlít ahoz, mint mikor valakit fazékban nevelnek mesterséges törpének. Óriási csatlakozási tüntetéssé nő a hatalmas bécsi dalosinnap „Vágyakozva gondolunk Nagy-Németországra" — mondotta kilencvenezer ember előtt a dlszszónok (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik : A dalosünnepség mai harmadik napja hatalmas csatlakozási tüntetéssé atakalt át, A dalcsarnokban több mint khenczenezren gyűltek Össze — dalosok és közönség — és körülbelül ennyien lehettek a dalcsarnok körül is. Az emelvényeken notabilitások foglaltak helyet. Ezek között volt gróf Lerhenfeld német kötet, f^oebe német birodalmi gyűlési elnök, Severing birodalmi belügyminiszter, Seitz Bécs polgármestere és több más előkelő közfunkcionárius. A bevezető dalok elhangzása nián a dalos* szövetség elnöke, List doktor beszédet mondott, amelyben kiemelte Ausztriának és Németországnak a hábora alatti szenvedéseit, majd igy folytatta: — Mindannyiunk szive egyfiiiérez abban, hogy németek vagyunk, mindannyian megakarjuk teremteni Nagy-Németországot, mind• nyáian egy nép és egy birodalom akarunk lenni. (Dörgő tapsvihar és éljenzés) — Mi német dalosok mélyen átérezzük azt, hogy ez a gondosság és ez az akarat nemzeti kötelességünk. Vágyakozva gondoltunk Nagy-Németországra, de okosságunk azt mondja, hogy e pillanatban még nem érhefjük el célunkat. A várakozás idejét azzal kell eltölteni, hogy a csatlakozásra minden élőmunkánkat elvégezzük. Beszéde után a hatalmas gyülekezet lelkesedése határtalan lett és elénekelték a „Deutschland, Deutschland über Alles" első versszakát. A díszvendégek is együtt énekelték a tömeggel. Szűnni nem akaró éljenzés és taps követte a daM és több mint egynegyed óráig tartott, amig a dalosok a program következő számát előadhatták. Má&od&zzar is felboncoiíátlc l£€Zfll££?jr f)OltíeSÍét Леи» faló.Jialc gyillco&ságra valló gyanús lci$rUlményi (Budapesti tudósítónk tele fon jelen- kijelentéséből arra következtetnek, hogy a vtesgfttése.) Párisból jelentik: Calajsban nra másodszor is felboncoHik LAwímstein bankár holttestét A boncolást ezúttal egy párisi törvényszéki orvos vezette. Az eredmény még nem került nyilvánosságra, azonban az orvosnak njsáfifírók cWtt tett lat nem talá't gyaníts körülményt. A holttest belső részéi laboratóriumba küldték, hogy vegy vizsgálat utján állapítsák meg. hosy nem történt-e mérgezés. Csehország aláírja a nemzetközt háborúellenes egyezmény! (Budapesti. tudósítónk telefon jelentése.) Prágából jelenlik: Ma hozták nyilvánosságra annak a jegyzéknek a szövegét, amelyben a cseh kormány hajlandónak nyilatkozott arra, hogy aláírja a háborúellenes egyezményt. A jegyzék kiemeli, hogy a cseh kormány nagy jelentőséget tulajdonit annak, hogy a looarnói szerződések aláíróit meghívták és ezért köszönetét fejezi ki az Amerikai Egyesült Államoknak A viaduktról a folyóba zuhant a gyorsvonat Sewyork, julius 21 Az Island Bay egyik ; kocsiból álló vonala kisiklott t onicui clsfi viaduktján a Tar Rockwey vasúttársaság "hét | személvkocsifq. a kalanzkocsi és a wo»Wonw