Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-20 / 163. szám

1928 július 20. I)f! v \nanS7AC, 54MÍ A szegedi törvényszék a lövő héten dönt a gyilkos béresfiu kiadatása ügyében Ujabb részletek a kegyetlen horgosi gyilkosságról (A Délmagyarország munkatársától') 'fii Délmagyarország szerdai számában részletesen beszámolt arról, hogy a szegedi rendőrség elfogta Csere Istvánt, a 22 éves béresfiut, ald május 28-án bestiális kegyetlenséggel meggyilkolta gazdájának hatéves kislányát. Csere István, aki a gyilkosság előtt erőszakot követett el a fiatal lánykán, ma már az ügyészség foglya és itt várja a kiadatási eljárás befejezését A szerb ügyészség már julius 14-én jelentette a szegedi ügyészségnek, hogy tudomása szerint a horgosi gyilkos Szegeden, Szentmlhályteleken lak/» nővérénél tartózkodlk. A szerb ügyészség kérte Csere István elfogatásit és kiadatását. A rendőrség azonban Szentmihályteleken nem találta meg a gyilkostj Rokonai semmit sem tudtak Csere holtéttéről ás azt sem tudták, hogy ő követte volna el a kegyetlen horgosi gyilkosságot. Csere István elfogatása rgyébként rendkívül ér3ekes körülmények kőzött történt. A béresfiu bűncselekményének elkövetése után még a gyilkosság éjjelén átszökött a magyar határon. Napokig bolyongott az alsótanyai homokon, mig végre felkereste egyik távoli rokonai, Oláh Istvánt, akit addig nem is ismert és csak azt tudta, hogy egy távoli rokona Feketeszélen lakik. Oláh Istvánnak a gyilkos azt mondotta, hogy szerb katonaszökevény és a szerbek kegyetlenkedése miatt kényszerüli szökni. A jószívű rokonnak megesett- a szive a lerongyolódott Csere Istvánon, megvendégelte, majd felajánlotta neki házát, amig munkához tud jutni. Oláh István azután Vőneki András gazdálkodóhoz ajánlotta bc lávoli rokonát és ezidőtől ('sere mint béres szolgált Vőnekinél. Csere István elfogatása után a rendőrség Oláh Istvánt is kihallgatta, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy tudott Csere bűncselekményéről. A rendőri nyomozás azonban kétségenkivül megállapította a jószívű rokon jóhiszeműségét és kihallgatása után azonnal clbocsájtották « rendőrségről. A gyilkos béresfiu Vőneki birtokán jó munkaerőnek ígérkezett. Nagy szorgalommal vett részt az aratásban, amikor néhány nappal ezelőtt elkövetkezett a cséplés ideje. A cséplés alkalmával egyik munkásnak feltűnt, hogy Csere István nyakán két nagy forradás helye látszik. Hz a munkás hallott arról, hogy a rendőrség ilyen forradásos nyakú gyilkost keres és ezért felfedezését azonnal elmondotta Vőneki Andrásnak, akinek már régebben gyanús volt Csere István nyugtalan viselkedése. Kedden reggel azután a gazda munkásaival közölte gyanúját, amire a munkások haditervet dolgoztak ki és együttesen rárontottak Csere Istvánra, akit azután megkötöztek. l élóra múlva már lovasrendőrjárőr jelent meg Vőneki tanyáján. A gyilkos még az elfogatás helyszínén bevallott mindent és csak az erőszak elkövetését tagadta. Csere István elfogatását a szegedi ügyészség még szerdán jelentette a szerb társhatóságoknak Az ügyészségen Csere Istvánt még egyszer kihallgatják. A kihallgatást, értesülésünk szerint, a vizsgálóbíró foganatosítja, hogy Csere István beismerő vallomásáról bíróilag felvett jegyzőkönyv is álljon a szerb büntetőhatóságok •rendelkezésére. Csere István letartóztatása alatt az ügy aktáit az ügyészség átteszi a törvényszékhez és kísérő iratában javasolja Csere István kiadatását. Szerbiával ugyanis még a mult év őszén megkötöttek a kölcsönös kiadatási szerződést, amelynek értelmében mindkét állam kölcsönösen kiadja a közönséges bűnösöket. A szegedi törvényszék, értesülésünk szerint, még a jövő hét első napjaiban dönt a kiadatás kérdésében. A törvényszék a kiadatási tárgyalás alkalmával azt birálja el, hogy a kiadatás előirt feltételei megtalálhatók-e Csere István bűnügyében. A törvényszék döntésének eredménye információnk szerint nem kétséges és igy Csere István kiadatása elé semmi akadályt sem gördítenek. A gyilkos egyébként a szerdai napot az ügyészség fogházában teljesen nyugodtan töltötte el. őrei előtt többször kijelentette, hogy, tettét azért követte el, mert a leány szülei állandóan csúfolták golyváfa miatt. Nagyon megharagudott rájuk és ez a harag vette el az eszét. Tagadla azonban Csere, hogy kéjgyilkosságot követett volna el. Annyit beismert, hogy kísérletet tett az erőszak elkövetésére, szándékát azonban nem hajtotta végre. A szabadkai törvényszék orvosszakértőinek boncjegyzőkönyve azonban megcáfolja Csere István vallomásának ezt a részét. ,*A nyugdijtervezet helyett hagyják a kereskedőket becsülettel dolgozni és Buegélni!" A kamara ankétján a kiskereskedők elfogadhatatlannak mondották a népjóléti miniszter tervezetét (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes, hogv a Szegedi Kereskedők Szövetsége az elmúlt napokban foglalkozott a kiskereskedők részére tervezett nyugdijbizlositási javaslattal. A szegedi kereskedők elvben kitűnő gondolatnak tartják a nyugdíj biztosítást, a mai helyzetben azonban lehetetlennek mondják a feltételeket. A kiskereskedők nyugdíjbiztosítása ügyében csütörtökön délelőtt a kereskedelmi és iparkamara hivott össze ankétot, amelyen résztvettek a kamarai körzethez tartozó vidéki kereskedelmi testületek képviselői is. Az ankéton körülbelül ugyanaz a felfogás domborodott ki, mint a Szegedi Kereskedők Szövetségének nagyfanácsi ülésén. Vértes Miksa kamarai alelnök nyitotta meg az értekezletet. Ismertette a népjóléti miniszter tervezete ügyében eddig lefolyla'.ott megbeszéléseket. Dr. l/andesberg Jenő ügyvezető-titkár fölolvasta a miniszter leiratát, amely két kérdést kíván először lisztázni. Kivánfák-e a kiskereskedők a nyugdíjbiztosítást és nem jelent-e nagy terhet a tervezet. Fölolvasta ezután a beérkezett Írásbeli véleményeket. A bajai Baross Szövetség elfogadta a miniszter tervezetét, ugyanilyen szellemben foglaltak állást a kamarai kerülethez tartozó nyilt szavazással választó községek. Landesberg titkár végül ismertette a Szegedi Kereskedők Szövetségének állásfoglalását és azt, hogy legutóbb harminc szegcdi kereskedő Glück Lipót kezdeményezésére beadványt intézett a kamarához, amelyben állást foglaltak a nyugdíjbiztosítás mai tervezete mellett. Kzután megkezdődött a vita, amelynek első fölszólalója Bokor Adolf volt. Súlyos aggályai vannak a népjóléti miniszter tervezetével szemben és nem tartja szerencsésnek, hogy a betegsegélyezést összekapcsolják az aggkori ellátással. A tervezett tőkeelhclyezés sem helyes. Óvást jelent bc, hogy a befizetett dijakból állampapírokat vásároljanak. — Bár jó hazafiak vagyunk — mondotta —, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy oly szomorú tapasztalataink vannak ezen a téren, hogy mindenképen ellenezni kell ezt a tervelBennünket koldussá nem a rossz üzletmenetel tett, hanem az, hogy a békében keserves verejtékkel összegyűjtött filléreinkért vásárolt állampapírjaink ma egyetlen fillért sem érnek. Nem kérünk olyan megoldásbői, amiért csak koldusbotot kaphatunk. Megtörténhetik, hogy a kereskedőket belekényraeritik a biztosításba, de melyik kereskedő fog tudni elegei tenni a hatvanöt évi díjfizetésnek • — Elárverezik majd a párnáját — szól közbe valaki. — Mit csinálnak majd — folytatta Bokor Adolf —, ha a biztositolt kereskedő harmincnegyven, ötven percentje fizetésképtelen lesz? Az állani nem fogja fizetni dijaikat. Annyi szeretettel nincs irántunk. A többieknek kell tehát majd megfizetni, amit mások nem tudnak teljesíteni. Ilyen atyai gondoskodásból nem kérünk. — Hagyják a kereskedőket becsülettel dolgozni és megélni, ne támogassák a szövetkezeteket, ne kössék gúzsba a szabadkereskedelmet, a kereskedelem sohasem kivánt mást, mint szabad munkalehetőséget és akkor gondoskodni fog magáról. Ilyen ajándékot nekünk ne adjanak. A tervezet helyett hagyják szabadon dolgozni a kereskedőket. (Hosszas éljenzés.) A következő fölszólaló Klein Rezső (Baja)' volt. A bajai kereskedők állásfoglalása szerint a tervezet nem jelent segítséget, hanem ujabb terheket. Kevesen tudják, hogy hogyan néznek ki a vidéken a kereskedők és az üzletek. Károlyi Mihály (Makó) kijelenti, hogy a kiskereskedők mai kétségbeesett helyzetükben egész apátiával fogadják a tervezetet, már ott tartanak, hogy nem törődnek semmivel A nyugdíjbiztosítás eszméje helyes, de megvalósítása a mai helyzetben és a tervezett formában lehetetlen. Pintér Lajos (Békés) szerint nem lehet puszta tiltakozással elmenni a lervezet mellett. Indítványozza, hogy a hadikőlcsönöket és az állampapírokat fordilsák a járulékok befizetésére. Boda Bertalan ismerteti a vidékiekkel a szegedi kereskedők állásfoglalását cs kétségbevonja, hogy a tervezet segítséget jelentene a kereskedők számára. A tervezet helyett adjanak olcsó hitelt, ne támogassák a szövetkezeteket. ezzel megelégszik a kereskedelem biztosítás helyett Ha a. kereskedők szabadon dolgozhatnak, akkor majd maguk gondoskodnak aggkorukról. Teljes mértékben elvetcndönek tartja a javaslatot Vértes Miksa végül összefoglalva ismerteti a szegedi kereskedők legutóbbi állásfoglalását, amelyről a Délmagyarország már részletesen beszámolt. Mindenki megállapíthatja, hogy nemes gesztusról van szó, de olyan távoli időre szól ez, hogy keresztülvitele nem jelent-