Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-12 / 131. szám

delmagyakoksz ao íy^o lunius u. mulató engedélyének kieszközlésével és meg­hosszabitásával. Jól tudjuk a választ előre: az ügyvéd köteles eljárni az ügyfele érdekében. Szabad volt hadseregszállitót is védeni, szabad volt kommunista propagandával terheltet is, mert amjg jogerős itélet nem állapitja meg a bűnösséget, addig a védő mondhatja, hogy ártatlant véd. De aki bordélvosok ügyeinek elintézését vállalja, az nem védehezhetik ezflel. MUtfen pénztel fizettette meg magát etekben at ügyekben a katolikus kör elnöke, az egyházmegye jogtanácsosa. Bordélyotok pénzét zsebre vágni és vé­deni a keresztény erkölcsöt — mit szól­nak ehez a harmóniához, ehez az esztétikai é6 lelki kiegyensúlyozottsághoz? A kegyesrendi tanár urnák azt ÍR méltózta­tott még irni, hogy művészi tekintetben amorá­lis elveket vallok. Nem védekezem. Szép kis művészet lenne, amelyet a tanár ur moralitása koncedálna. A művészetet és irodalmat azon­ban részemről most már elintéztem. Kíváncsi­an várom, találje közös alapot kizárólag morál dolgában a két piarista tanítvány? Pásztor JózseJ. Ötletek, eszmék, tervek a határvárossá degradált Szeged . megmentésére A Délmagyarország ankétja Szándékosan mellőzök minden nagyobb koncep­ciójú tervet, minthogy az ilyen tervek megvaló­sítása nemcsak nagy anyagi erőt, hanem a városon - kivül fekvő tényezők hozzájárulását is feltéte­lezi. Inkább néhány apró, de nem egészen jelen­téktelen ötlettel szeretném az ankét anyagát nö­velni abban a reményben, hogy még mások is hoznak ilyen kisebb ötleteket, amelyeknek meg­valósulása után rákerül a sor az igazi, nagyobb tervek keresztülvitelére. Szeged iparától és kereskedelmétől sokat elvon az úgynevezett láthatatlan import. Mindenki, aki bármilyen ügyben Budapestre uta­zik, szinte kötelességének érzi, hogy valamelyik negvobb áruházban valamit bevásároljon. Még in­kább áll ez a külföldre utazókkal. Aki nyaralási, vagy egyéb célból külföldre megy és onnan vissza­tér. nem mulasztja el, hogy annyt ruházati cikket gyömöszöljön táskájába, amennyit a csempészés veszély« nélkül hazahozhat. Sokszor még ennél többet is. Ha sikerül is az ilyen árukat az el­vámolás megkerülésével behozni, legtöbbször ki­derül, hogy a megtakarítás vagy semmi, vagy egészen Jelentéktelen volt és egyáltalában nem állt arányban azzal az izgalommal, amit a nya­ralásról hazaérkező utas a vámnál átszenvedett A szegedi üzletekben a választék oly nagy, a verseny folytán az árak olyan mérsékeltek, hogy csak a legritkább esetben merül föl annak komoly szüksége, hogy valami árut idegenből kelljen be­hozni. Propagandái kell tehát indítani, hogy min­den szegedi lakos itt szerezze be minden szük­ségjetét, ha a keresett cikket a kívánt kivitelbea a rendes piaci áron itt megkaphatja. Az állam­kincstár érdekeit is sérti, hogy nem jelen éktelen mennyiségű áru, különösen ruházati cikk, elvámo­lás nélkül jön be a határon. • Az elvesztett délvidéki fogyasztókért valami sze­rény kárpótlást nyújtanak az idetelepített állami intézmények. A város közönsége sokszor a leg­nagyobb áldozatokat hozza egy-egy állami intéz­mény idehelyezéséért, hogy az ahoz tartozó sze­mélyek bekapcsolódjanak a város forgalmába. A gazdasági eredmény azonban nem szokott meg­felelni n várakozásnak, mivel az ilyen intézmé­nyek meg szokták alapítani a maguk szövetkeze­tét. így előáll az a helyzet, hogy nemcsak a kötelékükbe tartozó egyének vesznek el a város kereskedelme számára, hanem ezek a szövetkeze­tek igyekeznek vevőkörüket más társadalmi ré­tegekből is kiegészíteni. Természetesen minden érdekcsoportnak megvan az a joga, hogy meg­alapítsa a maga beszerzési és fogyasztási szövet­kezetét. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy • város közönsége áldozatokat hoz az állami inté­zetek idetelepítése és fentartása érdekében. Ez áldozatokkal szemben legalább is méltányos a vá­ros kereskedelmének az a kívánsága, hogy az illeni intézményekhez tartozó személyek a város kereskedelmének és iparának legyenek fogyasztói. Ez a kérdés bizonyára sérti egyesek érzékenysé­gét, de a méltányos megoldás elől előbb-utóbb nem lehet elzárkózni. Sok szó esett már az idegenforgalom tellendi léséről is. Miután számottevő történelmi neveze tessége vagy egyéb látnivalója alig van a város nak, ezt máról-holnapra nem lehet megteremteni Vannak azonban a városnak olyan egészségügyi intézményei, nevezetesen az újjáalakított kórház és az épülőfélben lévő klinikák, amelyek a város volt vonzási körzetében, vagyis a Bácskában és a Bánátban, versenyen kivül állnak. Gondoskodni kellene tehát arról, hogy a kórházban és a kli­nikákon bárki méltányos árakon szanatorlumszerü kezelésben részegülhessen. Ha az elcsatolt dél­vidék lakossága — esetleg egy kis propaganda révén — tudomást szerez arról, hogy a hozzájuk közel eső Szegeden legalább is olyan jól el van látva, mint valamelyik németországi szanatórium­ban, akkor a tehetősebb betegek szivesebben jön­nek majd ide gyógyulást keresni. Erre annál is inkább szükség van, mert — mint szakértőtől hallottam — az egészségügyi intézmények egyelőre kissé tul vannak méretezve. Az idegenforgalom egy másik lehetséges eszközéről, jól berendezett és könnyen megközelíthető strandfürdőről, már elég szó esett e lap hasábjain és igy ezt csak érintem. A boldog béke éveiben a havlbucsu rengeteg sok idegent hozott egy napra a városba. Nagy jelentősége volt akkoriban kereskedelmileg is e napnak. Az itt megforduló búcsúsok itt szerez­ték be szükségleteiket és a forgalom a legerősebb országos vásár forgalmával vetélkedett. Manapság a havibucsu sokkal jelentéktelenebb és a kereske­delem meg sem érzi, hogy a városban valamivel több idegen fordul meg. Külön ankétot kellene tartani, hogy vájjon hogyan lehetne ezt a napot a régi jelentőségére emelni. Ugy, ahogyan a fő város Szent István hetében különböző attrakciók­kal (színházakban díszelőadások, sportversenyek, kiállítások stb.) igyekszik a vidéki közönséget ma­Tavaszi újdonságok uri kalapokban Gyukict, Pichler, Ifta stb. legjobb gyártmányai, 823c óriisiválatztékban rendkívüli olcsó árakon Pollák Testvéreknél Csekonics és Feketesas u. sarok. Kérdezze meg logorvosai, miért lçgjobjb a NEIGER Kóser éttermei Budapest, Teréz körút 4. Szeoedlek találkozó Helye. 48 FOGPÉP, SZÁJVÍZ, FOGPOR. m gához vonzani, ugy kellene itt is — ha kisebb méretekben — az idejövő közönség világi szóra­koztatásáról gondoskodni. Talán nem volna lehe­tetlen erre a napra vlzumkönnyitéseke! és menet­díjkedvezményeket kieszközölni. Két hónap választ el még a havibucsutól de ha azt óhajtjuk, hogy, ez a nap ne sorvadjon el teljesen, ugy a ren­dezés előkészületeihez már most hozzá kell ala­posan látni • Tudom, hogy ha a fenti kívánságok teljesedné­nek is, az még nem volna biztos gyógyszere a lokális gazdasági bájolnak, de a legszerényebb eszközökkel elért legkisebb javulás is már nagy­jelentőségű volna Sz. A. Hz Inartestiilet ellenzéknéVklilfi elöljáróságának első illése (A Délmagyarország munkatársától)' Az ipartestület uj, ellenzéknélküli elöljárósága hétfőn délután hat órakor tartotta első alakuló ülését. Az ülés megnyitása után Körmendy Mátyáa elnök politikamentes munkálkodásra hívta fel az elöljáróság tagjait. A napirend letárgyalása előtt Ki« Géza a békés munkálkodás érdekében szólalt fel és kijelentette, hogy ő az ellenzéki frakcióhoz tartozik, de ellenzéke lenne minden olyan ellen­zéknek. amely nem az iparossás; gazdasági érde­keit tartja szem előtt. Hácz Antal, Erdélyi And­rás és Metzger Péter alelnökök székfoglaló beszéde jután az elöljáróság hozzákezdett a tárgysorozat pontjainak letárgyalásához. Az Indítványok so­rán Herczeg Samu indítványozza, hogy az elöl­járóság kezdje meg a szervező munkát Körmendy Mátyás felsőházi taggá való megválasztása érfeké­beni Körmendy Mátyás az indítványra kijelen­tette. hogy ha az ország iparosságának bizalma mellette nyilvánul meg, ugy elfogadja a ielölt­séget. Léderer Vilmos a közszállitásoknál szokásos kaució-rendszert sérelmesnek tartja az iparos­ságra. Indítványozza, hogy a kőzszállitáaoknál az iparosnak csak akkor keljen letenni a kauciót, ha már elnyerte a közmunkát. Sommer Endre az adóterhek csökkentése érdekében országos moz­galom megindítását indítványozta. Takács Endre a forgalmi adó kivetése körüli egészségtelen viszo­nyok megszüntetését sürgette. Néhány lényegtelen bejelentés után az uj elöljáróság első ülése nyolc óra után ért véget. Kőnig Jenő, a Back-malom cég­vezetője felakasztotta magát (A Délmagyarország munkatársától) Egy derék és munkás tisztviselő, König Jenő, a Back-malom cégvezetője hétfőn reggel nyolc óra­kor Boldogasszony-sugáruti lakásán felakasztotta magát. Mire tettét észrevették, már halott volt, A kihívott mentők az életunt főtisztviselő holt­testét a törvényszék bonctani intézetébe szállí­tották. A megindult rendőri nyomozás megálla­pította, hogy Kőnig öngyilkosságot követett el és igy a család kérésére bonoolás nélkül temetik el. Az öngyilkos Kőnig Jenő több, mint harminc éve állott a Back-malom szolgálatában. Mint szürke kis gyakornok kezdte meg szolgálatát és rövid idő alatt szorgalmával és kiváló tisztviselői eré­nyeivel a legfelelősségteljesebb pozíciók egyikét érte el. Példaképe volt a mintatisztviselőnek. Vég­zetes tette érthető megdöbbenést és általános rész­vétet keltett mindazokban a körökben, ahol is­merték. Hivatalában néhány iiónap, óla kollégái feltűnő idegességet tapasztaltak nála. Ideges viselkedését azonban nagyarányú elfoglaltságával magyarázták. Senki sem sejtette, hogy a legsötétebb tervek végrehajtásával foglalkozik. Hátrahagyott levelé­ben hozzátartozóitól, barátaitól és főnökétől bú­csúzik el. Egyes verziók szerint szerelmi bánat az oka az öngyilkossáymii. Sze^é-iy elvált asszonyt akart elvenni. A családalapítás tervein kivül az önállósítás gondolata is foglalkoztatta, de ugy látta, hogy terveit nem tudja megvalósítani és efeletti elkeseredésében határozta el végzetes tet­tének végrehajtását. Temetése szerdán délelőtt lesz. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom