Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-10 / 130. szám

192S junius 10 IHJ.MUiYARORSZAG 3 f v fircwinHB&fiittMDKwtt ír I ÍIihSSKIKEM'I^I^I^^I V^f *TJ&í&s SBaDA ySSmülfi „A kormány hivatalosan Is szorgalmazza. a_ trianoni béke Rassay Károly feesséde a Ferencvárosi Demoltr&faKörben (Budapesti tudósítónk telefonjele ntése.) A Ferencvárosi Demokrata Kör ünnepi vacsora keretében leplezte le Rassay Károlynak, a demokrata párt vezérének arcképét. Az ünnepélyen Rassay nagy beszédet mondott, amelyben többek között utalt a Népszövetség Tanácsának •z optánspőrben hozott határozatára és Mussolininek a revízió kérdésében tett nyilatkozatára és ezzel kapcsolatosan felszólította a miniszterelnököt, hogy a történtek után most már a kormány hivatalosan is szorgalmazza • Népszövetségnél a trianoni békeszerződés revízióját. Egyidejűleg hangsúlyozta beszédében Rassay, hogy a kormánynak ezt a lépését természetesen meg kell előznie az ország demokratikus átalakulásának és bejelentette, hogy az őszi parlamenti ülésszak megnyitásával egyidejűleg. megindul az országos harc az általános titkos választójogért. Rassay felszólalása igen nagy hatást keltett és Rassayt a kör nagyszámú közönsége melegen ünnepelte. Június második felében tárgyalják Kun Bél a Iliiét CBudapesti tudóntónk telefonjelentése•) ¡Bécsből jelentik: Az államügyészség Kun Bélát belföldön való titkos szövetkezéssel, a szövetkezéssel kapcsolatos titkos összejövetelekkel 'és külföldi titkos szövetséggel való összeköttetéssel, hamis bejelentéssel és tiltott visszatéréssel vádolják. Mayerhoffer György ellen j az a vád, hogy helyiségeit a titkos összejövetelekre átengedte, Breuer Ilonát pedig a titkos szövetkezésben való bűnrészességgel vádolják. Székely Aladár és Lukács György ellen az eljárást megszüntették. Kun Béláék ügyében a tárgyalást junius második felében tartják meg. A kultuszminiszter sz óletbeláptetl az e¡ Tafos Jeleneteit a parlamení szombati ülésén a Házszabályok Körül Budapest, junius 9. A képviselőház szombati ülését negyed 11 órakor nyitotta meg Zsitvay .Tibor elnök. Az öregségi és rokkantsági biztosítási tőrvényjavaslat mai első szónoka Haller István volt. A javaslat ellen komolyan számbavehető kifogás nem hangzott el a vita folyamán. Általában grandiózus alkotásnak tartotta a Ház minden felszólalója, amely alkalmas arra, hogy alap legyen a további szociális feladatok megoldására. Haller beszéde közben érkeznek az esZt képviselők a főrendi, illetve a diplomata karzatra és Haller felhasználja az alkalmat a vendégek üdvözlésére. Az eszt képviselők Haller szavait állva hallgatták végig. Haller István ezután a javaslattal foglalkozva, azt fejtegette, hogy a létminimum és • járadék közti szakadékok eltűnjenek, nagyon helyes az az intézkedés, hogy 5 évenkint revizió alá veszik a járulékok és a járadékok nagyságát. A javaslatot elfogadta. Lukács György csak röviden szól a javaslathoz. Bizik a népjóléti miniszter gyors tempójában és ezért meggyőződése, hogy a mezőgazdasági munkásokról szóló törvényjavaslat is rövidesen a Ház elé kerül. A javaslatot elfogadja. Farkas István (szociáldemokrata): A kiadós inunkásvédelem többet használ az iutegrííásnak, mint sok ceremónia. Nem lát mohóságot ezen a téren. Nem látja meg a munkanélküliség esetére szóló biztosítást sem. A javaslattól konszolidációt remélnek és még sem terjesztik ki az egymfiliőnyi mezőgazdasági népességre. Ezután statisztikát olvas fel arról, hogy milyen rosszul fizetik a mezőgazdasági munkásokat. Ezek a munkabérek jetentik a legnagyobb szociális nyomorúságot. A korhatár tulmagas és attól tart. hogy csak nagyon kevesen tudják majd a járadékot élvezni. A javaslatot csak azért fogadja el, hogy küzdjön egy jobb öregségi és rokkantsági javaslatért. Már most bejelenti, hogy a szociáldemokrata párt ebben az irányban meg fogja indítani a haroot. Következik Malasits Géza, aki azzal kezdi, hogy sokat tűnődött afelett, hogy miféle szentlélek szállt I kormányba, hogy egyszerre szociális javaslattal (ön. Azt hiszi, hogy azért csinált a kormány most szociálpolitikát, mert megrendültnek érzi helyzetét Belátja, hogy rablógazdálkodást követett el a legdrágább emberanyaggal: a munkássággal és érzi, hogy a helyzet most már sokáig fenn nem tartható. Szociálpolitikai bankóhamisitásnak nevezi a kormánynak azt az eljárását, hogy hozott ugyan néhány szociálpolitikai törvényt, de a gyakorlatban ezekből a szociálpolitikai hamis bankókból a munkásság nem tud magának nagyobb kenyeret venni. Arra volna szükség, hogy a kormány bevezesse a munkanélküliség elleni kötelező biztosítást. Gyakran hivatkoznak a Házban XIII. Leó pápa encyklikájára. Az egyház csakugyan mindig szociális politikát hirdetett. Figyelmeztet azonban arra, hogy a szociális politika nem oldható meg holmi jótékonykodással. Vass József népjóléti miniszter: Nem is álliloin. Malasits Géza: Tény, hogy annak az öreg urnák volt érzéke a szociálpolitika iránt, a mai kereszténypárti urak tanulhatnának tőle. A javaslatom Elfogadta. Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy Malasits Géza képviselő ur, bár feltételesen »szociálpolitikai bankóhamisitásnak« nevezte el a kormány tevékenységét. Ezért utólag rendreutasítom. Vanezák János: Ebben a javaslatban a caritas gondolata minden hitelét elvesztette. Ezután kijelenti, hogy aláveti magát pártja határozatának és elfogadja a javaslatot. Az elnök jelenti, hogy több képviselő indítványozta, hogy a napirenden lévő javaslat ezentúl nyolcórás ülésen tárgyaltassék. Felteszi a kérdést és a többség megszavazza a nyolcórás üléseket. Zsitvay elnök jelenti, hogy az ülések a legközelebbi ülésnaptól kezdve délelőtt 10 órától délután hat óráig tartanak, Napirendi indítványt tesz, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden, 12-én délelőtt 10 órakor tartsa. A napirendhez elsőnek Petrováez Gyula szólt hozzá. — Ellenjavaslatot óhajtok tenni, — kezdi. — Az én beszédemet ugyanis kénytelen voltam egy tizenötperces felszólalás Procrustes-ágyába fektetni. Griger Miklóst pedig egy perc miatt elütötték a felszólalás jogától. — Puccsal! — kiáltja Griger. Petrováez Gyula: A precedensek egész sorara hivatkozhatom, hogy az elnökség nem kezelte mindig ily mereven és ridegen a házszabályt. Zsitvay elnök figyelmezteti a szónokot, hogy maradjon a napirendi felszólalás keretében. Griger Miklós: Ezt mégsem lehet csinálni. Intelligenzprüfungon kell átesnie annak, aki felszólal. Petrováez Gyula: Nem tartom méltányosnak. ami Grígerrel történt. Elnök: Másodszor is kérem, maradjon a tárgynál. Petrováez Gyula: Itt a Ház naplója. Pintér László egységespártinak az elnök az utolsó félórában megengedte beszéde elhalasztását. Zsitvay elnök most energikusan rácsenget Petrováczra: Minthogy a képviselő ur ismét eltért felszólalása tárgyától. kénytelen vagyok a szót m?gvonni. Nagy lárma tört kt erre a baloldalon. Az egységespárt némán ül a helyén. Petrováez Gyula felrohan az elnöki emelvényrí és a házelnökhöz szól néhány szót. Zsitvay Tibor azonban nem reagál rá. Csontos Imrének adja át a szót, aki elfogadja az elnök napirendi indít, ványát A többség erre elfogadta az elnöki napirendi indítványt. A kereszténypártiak is megszavazták, csak Petrováez és Griger szavaztak a napirendi javaslat ellen. Petrováez most a házszabályokhoz kér szót é"j kijelenti, hogy rajta sérelem eseti, mikor az elnök nem engedélyezte a kérdés feltevését. Arra kérem az elnök urat, hogy egyenlő kezelésben részesítsen mindenkit. Zsitvay elnök most hosszasan magyarázza eljárását, hivatkozik a 203. §-ra, amely szerint az elnök hatáskörébe tartozik a tárgyalásra fordított idő megállapítása. Rassay Károly a lojalitást látja súlyosan megsértve. Formailag és látszólag az elnöknek van igaza. De kétségtelen és sokszor meg is történt, hogy a tárgyalás utolsó negyedórájában az elnök módot adott a beszéd elhalasztására. Még érdekesebb, hogy Usetty azzal indokolta eljárását, hogy cédulát kapott az elnök és a miniszterelnök üzenetével, hogy fejezze be beszédét. Zsitvay elnök: Ezért a durva séríésérí rendreutasítom. Rassay Károly: Ezek után ragaszkodni fogunk ahoz, hogy az elnök a házszabályokat a maga részére is a legszigorúbban kezelje. Az elnöki rendreutasitást durva sértésért elteszi emlékül. Zsitvay Tibor elnök: Megnyugtatom a Házat, hogy éD nem keresem az összeütközést, de elnézést sem gyakorolhatok még kíméletből sem. Felkiáltások a baloldalon: Ml van a cédulával? Zsitvay elnök: Erre a kérdésre méltóságomon alulinak tartom a választ. Ezután áttérnek az interpellációkra. Györki Imre ismét kéri interpellációjának elhalasztását a kereskedelmi miniszter betegségére való tekintettel. A Ház hozzájárult. Következik Pakols József interpellációja. Pakots kéri, hogy tekintettel a nagy tárgyra, beszédidejét negyedórával, összesen tehát félórára meghoszszabbithassa. Rassay Károly kéri o határozatképesség megállapítását. (Nagy helyeslés a baloldalon.) Kuna P. András: Következik a bosszú! A jegyzők megszámolják, hogy összesen 44 képviselő van jelen. Elnök: A Ház nem határozatképes, ezért az ülést felfüggesztem. Fábián Béla. Hétfőn katalógust olvastatunk. 5 Szünet után Puky Endre elnök megnyitotta az j ülést és Pakols József iijhól kérte a határozatj képesség mcgáltapitásál. Éry Márton: Katalógust kérünk. Puky Endre elnök megszámláltatta a jeleníívő képviselőket, majd jelentette, hogy mivel a Ház nem határozatképes, a házszabályok értelmében elrendeli a katalógiisolvasást. Amikor befejeződik a névsorolvasás, a jegyző jelenti, hogy 53 képvisplö van jelen. Következik a szavazás, hogy megadják-e Pakots Józsefnek a beszédidő meghosszabbítását. A jobboldal zajosan nemet kiált és csak az ellenzék szavaz igennel. Pakots József: .4 kultuszminiszter ur már a szünet alatt megmondotta Almássy l.ászlónak, hogy á többség ne járuljon hozzá interpellációm idejénekmeghosszabbitásáohz. [Nagy zaj.) Kábák Lajos: Megint ment egy cédula Pakots József: A miniszter urnák az egyetemi tanáccsal való konfliktusa nem járult sem az egyetem, sem a miniszter ur tekintélyének öregbítéséhez. A miniszter ur expozéjában foglalt elitélő kritika azonban igaz. Az egyetemen csodálatos laza felfogás mutatkozik a professzori kötelességnek. Mi az oka annak, hogy ezt a kérdést egészen váratlanul a parlament elé hozta a miniszter ur? — Az egyetem autonómiáját respektálom, de csak addig, amig a tudás autonómiáját jelenti. Mi történt volna, ha a miniszter he-