Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-06 / 127. szám

Szerda, 1928 junius 6 9 & » IV. évfolyam 12/7. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatalt Irl uccu 6. Teleion: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVASABHEXY : Szerkesztőség é» kiadóhivatal : Andróssy ucca 23. Tfelelon : 49. szám. « » « » « » « » <IS a lövArosbnn 3-00, uUllHldSn 6'40 pengő. Egyes szóm ÍO, vasór- «s Ünnepnap 24 ültéi MCBOEO: 9zcrkcsztOs«g: De№ Ferenc ucca X. Telefon: Kiadóhivatal, tölcsönkönyvlár «« Jegyiroda: Aradi Lioca S. Telefon: 30Ö. - Nyomda: Löw Lipót ucca ÍO. Tele tor» r 16-34.« »«»«>> UOIIsetésl óra havonta 3-20 vidéken es Egy férfi — három tisztség Nem akarunk értlemben hozzászólni azok­noz a nyilatkozatokhoz és cikkekhez, melyek a »zegedi közélet egyik szakaszán folyamatban /olt »különbéke-tárgyalások« előzményeit s a tárgyalások meghiúsulásának okát tárják a nyilvánosság elé. Nem szólunk a kérdés érde­méhez, de a nyilvánosság elé került tárgya­lási anyagot mégsem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. Mert a nyilvánosság előtt kell megbé­lyegezni azokat, akik a közélet egyik szakaszán 9 közéletben küzdők egyik jelentékeny csoport­Iának béketörekvéseit elgáncsolták 6 ezt a mű­veletet a közéletben szankcionált tárgyalási szabályok olyan könnyelmű, annyira iílojális aiegszegésével végezték el, hogy hosszú időre lehetetlenné tették még a legjobb szándékú iárgyalsáok kezdeményezését is. Mi a legnagyobb készséggel ismerjük el Kör­mendy Mátyás személyi képességeit s azokat i tulajdonságait, melyek őt tisztességben és megbecsülésben a szegedi iparostársai fölé fcmelték. De a képességei legteljesebb és leg­¡óakaratubb, még a barátian túlzó elismerése sem teszi indokolttá, de nem teszi érthetővé sem azt, hogy miért kell Körmendy Mátyással Detölteni minden állást és minden tisztséget, ami kézmiiiparost illet meg Végtére is Kör­aiendy Mátyás nem köztisztasági üzem-igaz­gató, nem városi autóbuszüzem-direktor, nem gőzfürdő-inspektor és emellett nem városi fő­számvevőhelyettes is. Napóleonról azt jegyzik fel, hogy kilenc levelet diktált egyszerre, de állást ő is csak egyet töltött be egyszerre. Csak — császár volt. Szegeden az utóbbi évek­ben csudálatos módon burjánzik el az a szo­kás, mely az állások halmozását szinte köte­lességként fogja fel. Eddig lóversenyeken lova­kat halmoztak, Szegeden közéleti tisztségeket és közhivatali megbizatásokat halmoznak. Nem akarunk érzékenységeket felhorzsolni s nem akarjuk szóvátenni a kirívóbb példákat. Ami azonban most készül az iparosság közjogi képviselete körül, az a legkirivóbbat is felül fogja múlni. Készséggel elismerjük, hogy Körmendy Má­tyás méltó az ipartestületi elnöki állás betöl­tésére. Ha ipartestületi elnök nem lenne, azt is helyesnek tartanánk, hogy a szegedi keres­kedelmi és iparkamarának ő az iparosalel­nöke. Ha nem lenne ipartestületi elnök és ipar­kamarai alelnök, azl sem kifogásolnánk, hogy ö legyen a kézmiiiparosok felsőházi képvi­selője. Nemcsak nem kifogásolnánk, de har­colnánk is érdekében, ha már Pálfy Dániel szomorú öröke szegedi iparosra testálja ezt a méltóságot. Nekünk csak az ellen van észre­vételünk, hogy mindez a tisztség, mindez a méltóság, mindez a kitüntetés egyetlen egy embert illessen meg, egyetlen egy ember mun­kabírását tegye próbára. A szegedi iparosság lebecsülését, a szegedi iparosság értelmi szín­vonalának deklasszifikálását jelentené az a tény, ha Szegedről egyetlen egy iparost talál­nának közfunkció betöltésére érdemesnek Van­nak még birák Poroszországban, — mondotta az egyszerű molnár. Vannak még iparosok Szegeden, — mondatja velünk a város jóhiré­vel törődő aggodalom Minket nem téveszt meg az a tulprodukció, amit az ipartestületi élet mostanában szak­osztályi elnökök szántában produkál. Ha a munkaalkalmakat is ugy tudnák szaporítani, mint a szakosztályi elnököket, akkor mingyárl érdemesebbek lennének arra az ünneplésre, amit egymás számára szoktak rendezgetni. A szegedi iparosság jólétét nem a szakosztályok száma, hanem a szakosztályok működése szol­gálja. Azért felesleges megbontani a legna­gyobb szakosztályt, hogy alkalma legyen prog­rambeszédét elmondani — Körmendy Mátyás elektorának. A másik, amit szóvá kell tennünk, az az illojalitás, amivel a meghiusult tárgyalásokat nyilvánosságra hozták. Végtére is szégyelni valója nincs senkinek. Sem annak, aki a tár­gyalásokat kezdeményezte, sem Körmendy Mátyásnak, aki örömmel nyilatkozott késznek arra, hogy helyét Gombos Istvánnak adja át. Eddig azonban komoly férfiak között az volt a törvényerejű szokás, hogy a bizalmas meg­beszélések tartalmát sem maguk nem hurcol­ták nyilvánosságra, sem másoknak nem en- j gedték meg azt, hogy botor megfontolatlan- | *mm* mmmmmtt/mmmMmtmtmmmmtmtm sággal egy kárörvendő fricska, vagy egy uj­ságtöltelék-cikk kedvéért komoly kétségeket tá­masszanak a maguk megbízhatósága, egye­nessége és szótartósága felől. Mit szólnának az urak, ha mi is átadnánk a nyilvánosság szá­mára mindazt a bizalmas beszélgetésben el­hullatott megjegyzést, amit fehér asztal mel­lett, vagy a városháza folyosójának mélyedésé­ben mondatott el a meghittség és a biza­lom? Nyugodtak lehetnek, mi soha nem fo­gunk visszaélni a bizalommal. A város polgársága előtt immár felesleges bőséggel bizonyítják, hogy kik a béke igazi akadályai, kik azok, akik képtelenek békes­ségben élni. Iparosérdek? Iparosbéke? Csendes, de hasznos munka? Mindez nem fontos nekik. Csak lefoglalhassanak a maguk számára min­den pozíciót és kurjanthassanak a győzelmi i mámorban, amit a — szocialistáknak köszön­I hetnek. NMMMMM MMMMmtMSMWVMMMMMM* Mussolini szerint Európa helyzete tlz év múlva ismét megváltozik Mussolini külpolitikai expozéia (Budapesti tudósítónk tetefon jelentése.) j Rómából jelentik: Mussolini ma a szenátusban nagy külpolitikai expozét mondott, amelyben mindenekelőtt Olaszországnak az egyes álla­mokhoz való viszonyáról beszélt. Beszéde má­sodik részében a leszerelési és jóvátételi prob­lémával, valamint a Népszövetség intézmé­nyével foglalkozott. A legnagyobb részletesség­gel a tangeri kérdést tárgyalta. Olaszországnak Franciaországhoz való viszonyáról ugy nyi­latkozott, hogy ez a viszony az utóbbi időben jelentékenyen javult. Olaszországnak Német­országhoz való viszonyát szívélyes baráti jó viszonynak mondotta. Jugoszláviával kapcsolatban kijelentette Mus­solini, hogy a legutóbbi incidenseket elinté­zettnek tekinti, Olaszország azonban már há­rom éve vár a nettunói szerződés ratifikálá­sára. Nem szabad eltitkolni, hogy a jugoszláv tüntetések felelőtlen elemek izgatásainak ered­ményei, akik közben megfeledkeztek arról, hogy Olaszország nagyhatalom, amellyel jobb barátságban lenni, mint ellenséges magatar­tással provokálni. Mussolini ezután Olaszországnak Anglia iránti barátságát hangsúlyozta, majd kijelen­tette, hogy la békeszerződéseket nem tartja örökéletiieknek, azok javításra szorulnak Sze­rinte tiz év múlva Európa helyzete ismét meg. változik. Nem igaz az, hogy a fasiszta kor­mány ellensége a Népszövetségnek, vagy, hogy csekély szimpátiával viseltetik iránta. Az olasz kormány nem tulajdonit csodaerőt a Nép­szövetségnek, de elismeri, hogy bizonyos ese­tekben hasznos szolgálatokat tett a békének. — A fasiszta külpolitika ellen felhozott sok rágalom — fejezte be expozéját Mussolini — önmagát cáfolja meg. Bár senki sem esküszik meg arra, hogy a háború végleg eltűnt a világtörténelemből, Olaszország a békét akarja, de azért nem hanyagolhatja el saját bizton­ságát és nem mondhat le az uj generáció katonai és erkölcsi neveléséről. Belgrád, junius 5. Bodrero olasz követ a távollevő Marinkovics külügyminiszter helyet­tesét értesítette, hogy az olasz kormány a jugoszláv kormánynak a spalatói és sebenicői események miatt átadott olasz tiltakozó jegy­zékre adott válaszát kielégítőnek és az inci­denst ezzel elintézettnek tekinti. A magyar kormány eleget tett a trianoni szerződés rendelkezéseinek, amikor megsemmisítette a szentgotthárdi hadianyagot A szentgotthárdi bizottság szakvéleménye Genf, junius 5. A szentgotthárdi incidens meg­vizsgálására kiküldött bizottság jelentése megálla­pítja, hogy a kérdéses vasúti kocsikban talált Schwarzlose tipusu géppuska alkatrészeknek ka­tonai szempontból csekély értékük volt. A szállít­mányból hiányzott több fontos alkotórész. Az anyagot a szakértők véleménye szerint a háború előtt, vagy a háború alatt gyártották. Egyes da­rabok jő állapotban voltak, mások ellenben hosz­sz»bb használat nyomait mutatták. Akadtak olyan alkatrészek is, amelyek régebbi modellekhez ké­szültek, mint a szállítmány többi darabja. A szak­értők xéleruénye szerint minden arra mutat, hogy uem olyan anyagról vaD szó, amelyet valamely speciális megrendelés számára készítettek volna. A bizottság véleménye szerint lojális erőfeszítés történt arra, hogy szél rombolják az anyagot, de Szentgotthárdon ezt nem leheteti olyan alapasan végrehajtani, mint egy arzenálban. A bizottság tagjainak kérdésére válaszolva, a szakértők kijelentették, hogy semmi okuk sincs annak feltételezésére, hogy a leltár felvétele óta az anyagból bármit is elvontak volna. A bizottság szabálytalannak minősttette nr osií rák vámtisztviselők amaz «1 Járását, hogy akkor vizsgálták meg a küldeményt, amikor a lasutj kocsikat már átadták és amikor magyar rész­ről a leplombált^ már megtörtént. A magyar vas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom