Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-06 / 127. szám

Szerda, 1928 junius 6 9 & » IV. évfolyam 12/7. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatalt Irl uccu 6. Teleion: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVASABHEXY : Szerkesztőség é» kiadóhivatal : Andróssy ucca 23. Tfelelon : 49. szám. « » « » « » « » <IS a lövArosbnn 3-00, uUllHldSn 6'40 pengő. Egyes szóm ÍO, vasór- «s Ünnepnap 24 ültéi MCBOEO: 9zcrkcsztOs«g: De№ Ferenc ucca X. Telefon: Kiadóhivatal, tölcsönkönyvlár «« Jegyiroda: Aradi Lioca S. Telefon: 30Ö. - Nyomda: Löw Lipót ucca ÍO. Tele tor» r 16-34.« »«»«>> UOIIsetésl óra havonta 3-20 vidéken es Egy férfi — három tisztség Nem akarunk értlemben hozzászólni azoknoz a nyilatkozatokhoz és cikkekhez, melyek a »zegedi közélet egyik szakaszán folyamatban /olt »különbéke-tárgyalások« előzményeit s a tárgyalások meghiúsulásának okát tárják a nyilvánosság elé. Nem szólunk a kérdés érdeméhez, de a nyilvánosság elé került tárgyalási anyagot mégsem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. Mert a nyilvánosság előtt kell megbélyegezni azokat, akik a közélet egyik szakaszán 9 közéletben küzdők egyik jelentékeny csoportIának béketörekvéseit elgáncsolták 6 ezt a műveletet a közéletben szankcionált tárgyalási szabályok olyan könnyelmű, annyira iílojális aiegszegésével végezték el, hogy hosszú időre lehetetlenné tették még a legjobb szándékú iárgyalsáok kezdeményezését is. Mi a legnagyobb készséggel ismerjük el Körmendy Mátyás személyi képességeit s azokat i tulajdonságait, melyek őt tisztességben és megbecsülésben a szegedi iparostársai fölé fcmelték. De a képességei legteljesebb és leg¡óakaratubb, még a barátian túlzó elismerése sem teszi indokolttá, de nem teszi érthetővé sem azt, hogy miért kell Körmendy Mátyással Detölteni minden állást és minden tisztséget, ami kézmiiiparost illet meg Végtére is Köraiendy Mátyás nem köztisztasági üzem-igazgató, nem városi autóbuszüzem-direktor, nem gőzfürdő-inspektor és emellett nem városi főszámvevőhelyettes is. Napóleonról azt jegyzik fel, hogy kilenc levelet diktált egyszerre, de állást ő is csak egyet töltött be egyszerre. Csak — császár volt. Szegeden az utóbbi években csudálatos módon burjánzik el az a szokás, mely az állások halmozását szinte kötelességként fogja fel. Eddig lóversenyeken lovakat halmoztak, Szegeden közéleti tisztségeket és közhivatali megbizatásokat halmoznak. Nem akarunk érzékenységeket felhorzsolni s nem akarjuk szóvátenni a kirívóbb példákat. Ami azonban most készül az iparosság közjogi képviselete körül, az a legkirivóbbat is felül fogja múlni. Készséggel elismerjük, hogy Körmendy Mátyás méltó az ipartestületi elnöki állás betöltésére. Ha ipartestületi elnök nem lenne, azt is helyesnek tartanánk, hogy a szegedi kereskedelmi és iparkamarának ő az iparosalelnöke. Ha nem lenne ipartestületi elnök és iparkamarai alelnök, azl sem kifogásolnánk, hogy ö legyen a kézmiiiparosok felsőházi képviselője. Nemcsak nem kifogásolnánk, de harcolnánk is érdekében, ha már Pálfy Dániel szomorú öröke szegedi iparosra testálja ezt a méltóságot. Nekünk csak az ellen van észrevételünk, hogy mindez a tisztség, mindez a méltóság, mindez a kitüntetés egyetlen egy embert illessen meg, egyetlen egy ember munkabírását tegye próbára. A szegedi iparosság lebecsülését, a szegedi iparosság értelmi színvonalának deklasszifikálását jelentené az a tény, ha Szegedről egyetlen egy iparost találnának közfunkció betöltésére érdemesnek Vannak még birák Poroszországban, — mondotta az egyszerű molnár. Vannak még iparosok Szegeden, — mondatja velünk a város jóhirével törődő aggodalom Minket nem téveszt meg az a tulprodukció, amit az ipartestületi élet mostanában szakosztályi elnökök szántában produkál. Ha a munkaalkalmakat is ugy tudnák szaporítani, mint a szakosztályi elnököket, akkor mingyárl érdemesebbek lennének arra az ünneplésre, amit egymás számára szoktak rendezgetni. A szegedi iparosság jólétét nem a szakosztályok száma, hanem a szakosztályok működése szolgálja. Azért felesleges megbontani a legnagyobb szakosztályt, hogy alkalma legyen programbeszédét elmondani — Körmendy Mátyás elektorának. A másik, amit szóvá kell tennünk, az az illojalitás, amivel a meghiusult tárgyalásokat nyilvánosságra hozták. Végtére is szégyelni valója nincs senkinek. Sem annak, aki a tárgyalásokat kezdeményezte, sem Körmendy Mátyásnak, aki örömmel nyilatkozott késznek arra, hogy helyét Gombos Istvánnak adja át. Eddig azonban komoly férfiak között az volt a törvényerejű szokás, hogy a bizalmas megbeszélések tartalmát sem maguk nem hurcolták nyilvánosságra, sem másoknak nem en- j gedték meg azt, hogy botor megfontolatlan- | *mm* mmmmmtt/mmmMmtmtmmmmtmtm sággal egy kárörvendő fricska, vagy egy ujságtöltelék-cikk kedvéért komoly kétségeket támasszanak a maguk megbízhatósága, egyenessége és szótartósága felől. Mit szólnának az urak, ha mi is átadnánk a nyilvánosság számára mindazt a bizalmas beszélgetésben elhullatott megjegyzést, amit fehér asztal mellett, vagy a városháza folyosójának mélyedésében mondatott el a meghittség és a bizalom? Nyugodtak lehetnek, mi soha nem fogunk visszaélni a bizalommal. A város polgársága előtt immár felesleges bőséggel bizonyítják, hogy kik a béke igazi akadályai, kik azok, akik képtelenek békességben élni. Iparosérdek? Iparosbéke? Csendes, de hasznos munka? Mindez nem fontos nekik. Csak lefoglalhassanak a maguk számára minden pozíciót és kurjanthassanak a győzelmi i mámorban, amit a — szocialistáknak köszönI hetnek. NMMMMM MMMMmtMSMWVMMMMMM* Mussolini szerint Európa helyzete tlz év múlva ismét megváltozik Mussolini külpolitikai expozéia (Budapesti tudósítónk tetefon jelentése.) j Rómából jelentik: Mussolini ma a szenátusban nagy külpolitikai expozét mondott, amelyben mindenekelőtt Olaszországnak az egyes államokhoz való viszonyáról beszélt. Beszéde második részében a leszerelési és jóvátételi problémával, valamint a Népszövetség intézményével foglalkozott. A legnagyobb részletességgel a tangeri kérdést tárgyalta. Olaszországnak Franciaországhoz való viszonyáról ugy nyilatkozott, hogy ez a viszony az utóbbi időben jelentékenyen javult. Olaszországnak Németországhoz való viszonyát szívélyes baráti jó viszonynak mondotta. Jugoszláviával kapcsolatban kijelentette Mussolini, hogy a legutóbbi incidenseket elintézettnek tekinti, Olaszország azonban már három éve vár a nettunói szerződés ratifikálására. Nem szabad eltitkolni, hogy a jugoszláv tüntetések felelőtlen elemek izgatásainak eredményei, akik közben megfeledkeztek arról, hogy Olaszország nagyhatalom, amellyel jobb barátságban lenni, mint ellenséges magatartással provokálni. Mussolini ezután Olaszországnak Anglia iránti barátságát hangsúlyozta, majd kijelentette, hogy la békeszerződéseket nem tartja örökéletiieknek, azok javításra szorulnak Szerinte tiz év múlva Európa helyzete ismét meg. változik. Nem igaz az, hogy a fasiszta kormány ellensége a Népszövetségnek, vagy, hogy csekély szimpátiával viseltetik iránta. Az olasz kormány nem tulajdonit csodaerőt a Népszövetségnek, de elismeri, hogy bizonyos esetekben hasznos szolgálatokat tett a békének. — A fasiszta külpolitika ellen felhozott sok rágalom — fejezte be expozéját Mussolini — önmagát cáfolja meg. Bár senki sem esküszik meg arra, hogy a háború végleg eltűnt a világtörténelemből, Olaszország a békét akarja, de azért nem hanyagolhatja el saját biztonságát és nem mondhat le az uj generáció katonai és erkölcsi neveléséről. Belgrád, junius 5. Bodrero olasz követ a távollevő Marinkovics külügyminiszter helyettesét értesítette, hogy az olasz kormány a jugoszláv kormánynak a spalatói és sebenicői események miatt átadott olasz tiltakozó jegyzékre adott válaszát kielégítőnek és az incidenst ezzel elintézettnek tekinti. A magyar kormány eleget tett a trianoni szerződés rendelkezéseinek, amikor megsemmisítette a szentgotthárdi hadianyagot A szentgotthárdi bizottság szakvéleménye Genf, junius 5. A szentgotthárdi incidens megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése megállapítja, hogy a kérdéses vasúti kocsikban talált Schwarzlose tipusu géppuska alkatrészeknek katonai szempontból csekély értékük volt. A szállítmányból hiányzott több fontos alkotórész. Az anyagot a szakértők véleménye szerint a háború előtt, vagy a háború alatt gyártották. Egyes darabok jő állapotban voltak, mások ellenben hoszsz»bb használat nyomait mutatták. Akadtak olyan alkatrészek is, amelyek régebbi modellekhez készültek, mint a szállítmány többi darabja. A szakértők xéleruénye szerint minden arra mutat, hogy uem olyan anyagról vaD szó, amelyet valamely speciális megrendelés számára készítettek volna. A bizottság véleménye szerint lojális erőfeszítés történt arra, hogy szél rombolják az anyagot, de Szentgotthárdon ezt nem leheteti olyan alapasan végrehajtani, mint egy arzenálban. A bizottság tagjainak kérdésére válaszolva, a szakértők kijelentették, hogy semmi okuk sincs annak feltételezésére, hogy a leltár felvétele óta az anyagból bármit is elvontak volna. A bizottság szabálytalannak minősttette nr osií rák vámtisztviselők amaz «1 Járását, hogy akkor vizsgálták meg a küldeményt, amikor a lasutj kocsikat már átadták és amikor magyar részről a leplombált^ már megtörtént. A magyar vas-