Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-24 / 142. szám

DÉLMAGYARORSZAG Í928 JÜNIUS 24. A többség zajos izgalmak közben megszavazta a gyufajavaslatot „Vonnak lentjezöK, amelueK Kerestek a szerződésen" — Az elnök Esztergályos Jánostól megvonta a szót Budapest. június 23. A gyufajavaslat első szó­noka a képviselőház mai ülésén Esztergályos Já­nos volt. A kőrút csődbekerült üzleteinek fel­iratai jutnak eszembe: Itt minden eladó. Az ellen­zék ostroma közben megjelent a parlament po­rondján az ezeréves m?>f»yar dsmtrlgőg. A minisz­terelnök a szemünkbe vágta, hogy nem fél tő­lünk. Erre nincs is oka, mert övé minden hatalom az országban és ml nem mondhatunk egyebet, csak azt. hogy szégveljék magukat. Az elnök rendreutasítja Esztergályost. Esztergályos 'János: Én nem használtam most az »aljas« szót. Gróf Bethlen István diktátori hangot használt és ezért ünnepli a túloldal. Minden a mi­niszterelnöké: a taps, a hatalom, Igazság, a vám, az adó, csak a terheket viseli a nép. A miniszter­elnök kijelentése a közvélemény megtévesztésére alkalmas. Megnéztem a pénzügyi kompaszt. Érde­kelt, mi uton jut a Magyar-Német Mezőgazdasági Rt. a gyufajavaslat pénzügyi részének lebonyo­lításához Hál ez a Mezőgazdasági Rt. Idegen tő­két képvisel, de magyar urak szerepelnek az igaz­gatóságában. Az igazgatóságban benn ülnek: Ha­lász Lajos, Lingauer Sándor, Koós Zoltán, Khuen­Iléderváry Károly. Az elnökségben pedig: gróf Teleki Pál, Prónay Gábor és dr. Németh ödön Esztergályos János: Itt a Házban már felemlítet­tek egy képviselőt, akinek 28 Igazgatósági tag­sága van. Görgey István (az előadói ¡»nelvényről): Ke­vesebb, csak 27! Esztergályos János ezután arról beszél, hogy a pénzügyminiszter bűnös könnyelműséget követett el, amikor a szerződést a képviselőház előzetes hozzájárulása nélkül aláirta. Tetemre hívom aj, egész kormánypártot. ötven esztendeig fog Magyarország cson­kán maradni? Talán paktumot kötött már a kormánypárt a cseh, szerb és román területen lévő gyufagyárak­kal. hogy ezeket ls eladhatja? Lelkiismeretlen árulás ez. Mi történhet akkor, ha Nyitra vagy Kassa gyufagyárának tulajdonosa majd azt fogja mondani, hogy nem engedi bolsevlzálni a gyá­rát? Ha önök ezt a szerződést elfogadják, — fordul Esztergályos a kormánypárt felé, — ak­kor joggal felírhatják önök is a magyar cimer tetejére, hogy Magyarország területén minden el­ndó, szabad a vásár. Zsitvay Tibor elnök erélyesen csenget és rendreutasítja Esztergályos Jánost, meg­vonja tőle a szót. Kray István báró után Hegymegi Kis Pál a kővetkező szónok. Ha ezen az uton megyünk to­vább, — kezdi beszédét — akkor elérkezik az uj Mohács. Ez a javaslat a szanálás megcsúfolása, a nemzet integritásának megsértése és könnyelmű játéle p. nemzet jövőjével is. Megállapítja, hogy igenis vannak tényezők, amelyek keres­tek ezen a szerződésen. í Sérll ez a szerződés erkölcsi integritásunkat ls. Ugy bánnak velünk, mintha gyarmati állam vol­nánk. Ennek a szerződésnek megkötésével Ma­rokkó nívójára süllyedtünk le. Az elnök ezután a vitát bezárta és a gyufaja­vnslat általános vitája véget ért. Nagy izgalom közepette állt fel Bud János pénz­ügyminiszter: — A javaslat numerus clausus jellegét kétség­bevonom, minthogy a hivatkozott szakaszban nincs antiszemitizmus. (Ellentmondások a halolda­lon., — A törvényjavaslat leglényegesebb pontja az, hogy ez erős államra mutat. Nem adtam el az iparágat. (Nagy zaj a baloldalon.') Az iparágnak itt kell maradni.) Kabók Lajos: A szerződés mást mond. Bud János: A földhöz juttatottak, az uj egzisz­tenciák olcsóbb kölcsönhöz jutnak. Aki jobb és olcsóbb kölcsönt tud, hozza ide. másnap visz­szalépek ettől a kölcsöntől. 4 miniszter beszédét befejezve leült, nem tö­rődve a vmaros ¿»jjm, "-"elv körülötte kitört. A jobboldalról helyeseltek, tapsotok, : baloldal­ról pedig lármás közbekiáltások hangzottak. Puky Endre alelnök elrendelte a szavazás a tőr­vényjavaslat felett. Az egységespártról körülbelül hatvanan álltak fel a javaslat mellett. Az ellenzék természetesen a Javaslat ellen szavazott. Az elnök elfogadottnak jelentette kl a javaslatot, biztosítani kell a kormánynak a gyufaiparba való latot. A 4. szakasznál Wolfl Károly hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a kormánynak gyua'tparba w»íó beavatkozás jogát. Farkas István attól tart, hogy a fröszt egészen megszünteti a magyarországi gyufagyártást és kül­földi, racionálisabban termelő «váratok gv**­mányalt Importálja. Bud pénzügyminiszter: A lényeg az, hogy az itthoni fogyasztást itthoni termeléssel kell fedez­ni. Az is természetes, hogy a közönséges gyufában való itthoni szükségletet nem szabad a trösztnek Csirigán szomszédjai Irta: Móra Fereoe. Ennek a szép névnek a gazdája volt a mi vá­rosunkban az utolsó görög boltos. Valamikor na­gyon el volt szaporodva nálunk a fajtája, betöltött egy egész uccát, azt ugy hivták, hogy görög sor. Do lassankint kipusztultak, ki elhalt, ki elmagyaro­sodott, csak az öreg Csirigán maradt meg hír­mondónak. Igaz, hogy nem csoda, ha ő nem kívánkozott el tőlünk sehovase. Jobb sorsa talán seholse lett volna ueki, mint nálunk volt. Annyi volt a pénze, hogy rakásra penészedett a nagy vasládákban. Akkor aztán Csirigán szakajtókkal hordta ki a pénzt az udvarra s ott ugy szelelte, mint a 'zegény ember a búzát. Tehette, mert akkora udvara volt, hogy vásárt lehetett volna benne tartani. Igaz, hogy akkora palota tartozott hozzá, aminek a szobáit reggel­ül estéig alig győzte bejárni. Nem is volt egyéb mulatsága az Öreg Csiri­gánnak, mikor a boltosságot abbahagyta, mint naphosszat bujdokolni egyik szobából a másikba. De ezt se muiatságból csinálta a jámbor, hanem n;:ért, hogy a szomszédjai elől menedéket találjon. Két fecskefészek formájú házacska ragadt két­felől a kevély Csirigán palotájához. Az egyik házacskában lakott Kurucz kovács, a másikban meg Patyi lakatos, az alsó szomszéd. Mindakettő jóravaló, derék mesterember, akikkel a világod senkinek baja nem volt, csak az öreg Cslrigánnak. Neki se egyéb, csak annyi, hogy a kovács is, a lakatos is egész álló nap kalapált s attól őneki soha nyugta nem lehetett. Akármelyik zugába vette magot t >lotának, mindenhová bcéfrkőzött a műhelyek muzsikája. — Derek ember a kovács, kipp-kopp-kopp, nem pihen a kalapács, kipp-kopp-kopp — hallatszott a kovácsműhely felől napkcltítől—napáldozatig. Amire a lakatosmühely azt csengte-bongta vissza: — Itt a gazda lakatos kling-klang-klang, a munkája alapos, kling-klang-klang. Ami hiszen nagyon szép muzsika annak, aki szereti, de Csirigán uram nem szerette. Szalajt­gatta is az inasát, hol az egyikhez, hol a másikhoz kemény üzenettel. — Azt izeni kelmeteknek a nagyságos Csirigán ur, hogy hagyják abba kelmetek a kalapácsolást addig, mlg szépen vannak, mert azt meg nem köszönik, ha ő egyszer kijön a béketűrésből. — De nagy az az ur, adjon egy garast, — ütött a küllőre Kurucz kovács akkorát, hogy csak ugy rengett bele a műhely. Nekem ez a kenyerem, mint Csirigán uramnak a pénzolvasás. — Mondd meg a gazdádnak fiam, cseréljünk mesterséget, — üzente vissza Patyi lakatos is. — Bizony én is jobban szeretnék pénzt lopátolnl, mint vasat kalapálni. — No, majd megmutatom én ennek a két kor­mos ábrázatunak, hogy mit tudok — csikorgatta a fogát Csirigán s feldőcőgőtt a városházára. Sok őneki ott a jóembere a városi urak közt, majd segítenek rajta. De biz azok alig tudtak szóhoz jutni a nagy nevetéstől. Csirigán meg kékült-zöldült mérgében. , — De engem ki ne nevessetek, hanem tanácsot adjatok, úgyis elég kalácsomat megettétek már. Azt mondjátok meg, ha okos emberek vagytok, hogy szabaduljak meg a szomszédaimtól? — Nem nagy sor az Csirigán uram. Vegye a hátára a palotáját és vigye tovább egy határral. Más egyebet itten nem lehet tenni. Csirigánnak hirtelen jó gondolata támadt. — Többet ésszel, mint erővel, — nevetett magában. S azt találta ki, hogy megrakta a zsebét apró­pénzzel, kiállt a háza eleibe s útját állta minden­kinek, aki a kovácshoz, vagy a lakatoshoz igye­kezett. — Ugyan jó ember, keress magadnak másik luxusgyufával fedeznie. Ha az összegeket nem tartja meg, akkor a szerződésszegés áll be és a szerződes elveszti érvényét. Az aggodalmak tehát megokolatlanok. A 7. szakasznál az előadó kérte a szakasz olyan módosítását, amely a büntető rendelkezéseket a tröszttel szemben megszigorítja és az esetleges jö­vedéki kihágásokat súlyos jövedéki kihágásoknak minősíti és a pénzbüntetés felső határát 10.000 pengőben állapítja meg. A 8. szakaszt "ita nélkül telt« madá6"á a Ház. amely az egés* törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. Ezután áttértek az Interpellációkra. Farkas István a belügyminiszterhez intézett in­terpellációjában szóvátette, hogy a budapesti rend­őrkapitányság megtiltotta a szociáldemokratáknak legutóbb Budapestre összehívott gyűléseit. Ameg­obolásban főleg a gyülekezési jo2 kiterjesztését követelte. Scttovszky belügyminiszter utalt a miniszterel­nök egyik legutóbbi kijelentésére, mely szerint a kormány a legközelebbi ülésszakra tervezi a gyü­lekezési és egyesülési jog törvényes rendezését. Csík József intézett interpellációt a kereskedel­mi miniszterhez a Budapest környéki falvakban érvényben lévő vámdijak leszállítása tárgyában. Másik interpellációjában azt kérte a népjóléti mi­nisztertől, hogy állítson fel betegpénztári kiren­deltséget Újpesten. Az ülés háromnegyed 5-kor véget ért. Bocskay—Turul 4:0 (2:0) (Budapesti tudósítónk telefonjelentése•) A Bocskay nagy gólarányu győzelmét rendkí­vül lelkes jálékának köszönheti. A kitűnő debreceni csapat ezzel a győzelmével blzto­sitoiia magának a jogot az I. ligában való továbbjátszásra. A Bocskay győzelmét Debre­cenben óriási örömmel fogadták. Három gólt Markos lőtt. „DUrkopp", „Lucifer", „Steyer" fi j Amerlcán" 0 KERÉKPÁROK a világversenyek győztesei minőségben ul í> érhetetlen Gyári árak! Gumntlk. alkatrészek legolcsóbban GYERMEKKOCSIK legszebb kivitelben reklám árakon Kardos István mti&xerésx Ártegyzék Innyen. 451 Csekonlc» u. 5. WilMUleiMVafMaMMatMUKlSau^ IHEB lakatost, vagy másik kovácsot. Nézd, inkább a magaméból ti*etem ki. «rút a munkáért kérnek tőled. Ennek megint az lett a vége, hogy a jő embe­rek eltették a markukba nyomott pénzt s olyan nevetéssel mentek be Kurucz kovács, vagy Patyi lakatos műhelyébe, hogy az még a nagy kalapálás­ból is kihallatszott. — No, megálljatok, az én eszemen tul nem jár­tok! — acsargott Csirigán. — Ha a garas nem se­gített, majd segit a forint. Annak pedig nem volt szűkében Csirigán. Ki­doboltatta a piacon, hogy száz pengő-forintot ád annak, aki ki tudja eszelni, hogy hogy kellene el­költöztetni az ő palotája mellől a két szomszédot. Az pedig olyan nagy pénz, hogy némelyik sze­gény ember életében sem lát annyit egy rakáson. Bizony nem lehet rajta ' csudálkozni, hogy Patyi lakatos, meg Kurucz kovács még aznap este fői­ballagtak a gazdag szomszéd oszlopos palotájába. Csirigán fölfujta a képét, mint a duda s diadal­masan eresztgette ki a szót a foga közül. — Nincs kegyelem. Most már ki tudlak űzni benneteket a házatokból. Annyi tanácsot kaptam már, hogy nem győzők bennük válogatni. — Senki se tud neked jobb tanácsot adni, mint mi .uram, hajtotta le fejét alázatosan a kovács, — Mert nem ellenség gyanánt jöttünk mi hanem kérőbe, — magyarázta a lakatos. — Mi a kérésetek, mi a tanácsotok? — kérdezte gyanakodva a kalmár. — Látjuk már mink uram, hogy nincs mara­dásunk a mostani helyünkön. Nem lehet a te eszeden túljárni. — No, no? — ragyogott Csirigán ábrázata — eltökéltük, hogy elhurcolkodunk ősi portánkról, mind a ketten a magunk jószántából, — vallotta a kovács. — S nagyon megköszönnénk, ha nekünk adnád a hurcolkodásra azt a száz nenstő forintocskát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom