Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-15 / 134. szám

SZBOEü: sierkeszlöség: Dchk Feienc uccs Í. Telefon: 13-33,- Klodöhlvatnl, K{Hc(OnkOnyvl6r é« Jegyltodo r Arad! ucca 8. Telelőn: 306, ^ Nyomda : Löw i.tpót ucca 19. Telefon: HO—34.« » « » « » Péntek, 1928 június 15 » « « IV. évfolyam 134. szám MAKO: Szerketttőség es kladöhlvalal: UtI ucca 6. Telefon: 151. Mám.« »«»«<» HdDMEÍÖVÁSÁRHELY: Siterk«Uia»6g <s* kiadóhivatal: 4n<tráuy ucca 263. Telefon: 49. szám. <i» « » M » t< » M M Eldtlzcieii Ar« havonta 3-ZO vidéken es « lővAroíbon 3-00, kUlHHdVn O'-iO peng i. Legyes u&m IS, vasétr- es Ünnepnap 24 filier „Etelka Karfelben 00 Az előkeiő idegent, aki szeret bennünket és segítő kezét nyújtja felénk, az ünneplés min­den fényével és melegével fogadtuk városunk­ban. Méltó és igazságos, hogy most a demok­rata testvért is szívesen öleljük a szivünkre. A balti országok velünk rokon fiai közül először az esztek látogattak el hozzánk és te­kintették föl gazdag szegénységünket, most pedig a finnek jönnek el közénk- A finnek, akik egy független köztársasági népuralom szabadságát és boldogságát élvezik és akikkel a kulturközösségünk legtöbb szála köt össze bennünket, királytalan királyságban és sza­badságjogokat nélkülöző csonkaságban élő ma­gyarokat. Sajnos, a rokonság érzése é6 tudata egy k^ssé későn érkezeti, de ennek nem mi vágjunk az okai, hanem a magyar Romairovok háromszázéves tilalomfája, amely nem en­gedte, hogy kelet felé hivő és hivő barátsággal tárjuk ki karjainkat Suomenmaa népe felé, amely az éjféli nap országában, a gránitos, a lápos, a mohos, a tavas országban a maga csarnokainak- minden elnyomása alatt is hi­ven és épen megőrizte ősei köntösét, nemzeti jelkét, népi. kincseit, faji erejét és élte a maga életét, dalolta a maga dalát és legfőbb örömét is dicsőségét nem abban kereste és találta, hogy legjobb, legigazabb, legkiilömb fiait, akik kimagaslottak a fűzfák és nyírfák erdejéből, akik kinőttek az ódon bozótból, akik uj igé­ket és uj nólákal mondottak, üldözze, kiát­kozza, száműzze, hanem számontartotta és megbecsülte, ajnározta minden tehetségét és zsenijét, a jövőre gondolva, amely szabad lesz egyszer. Suomi földjén nem kallódott el idegen pri­békek kezén az ősi, őrök ének, a nép eposza, amelyben ez a szent, nagy gyermekség leg­szüzíbb és legdúsabb erőinek emlőit nyúj­totta a világnak, a népek hazájának és némi kárpótlásul a miénk pusztulása miatt, nekünk is magyaroknak A finnek Kriza Jánosa és Erdélyi Jánosa szerencsésebb volt, mint a miénk. Elias Lönn­rot, az áhítatos és ösztönös tudós (milyen ke­vés magyar ösztön van a mi legtöbb tudósunk­ban) még 1835-ben, faluról falura, kunyhóról kunyhóra járva, elleste és összeszedte, koszo­rúba kötötte és oltárra lette a finnek nagy­szer ii nemzeti hőskölteményét, a Kalevalát, amelyben a népdalok végtelen sorából kiala­kult az eposz, a népi, a régi, amelynek nyo­mait az idők avarában ami Arany Jánosunk hiába kereste. A mi népies dalkincsünkel a kései Bartók es Kodály próbálták menteni, de az ő gyűjté­sük máig lakai alatt porosodik, kiadatlanul. Mert a kultúrfölény neoTiacionalistáinak egye­lörc germán orientációk organizációja a fon­tos, a magyar paraszt csak várjon, ha már hosszú századokon keresztül vérezve és robo­tolva várakozott! No de azért mi illendően üdvözöljük, test­véri szívvel, szóval köszöntjük az északi atya­fiságot, noha már nem értjük meg egymás nyelvét, mint; ahogy, minden valószínűség sze­rint, egymás alkotmányos és társadalmi for­máit se tubágosan értjük A mi Romanov­jaink ittmaradt utódai igen szépen és jól elhelyezkedtek a külőmbóző társadalmi egye­sületek és alakulatok trónusaiban és mi fátyo­lokat teregetve a multakra, lassan, de biz­tosan visszahozzuk a gyönyörű középkort, amely nálunk külömben is megmaradt, amikor más elvetemült országokban már a huszadik század jelszavai is megvalósultak. Mi mindig találtunk okot és módot arra, hogy a magunk Ilmarinenjeit, akik a magyar­ság Szampóját, a boldogulás malmát, a vilá­gosság és melegség forrását kovácsolták, a kétségbeesésbe és a halálba küldjük, akár Rákóczinak, akár Széchenyinek, akár Kos­suthnak, akár Petőfinek, akár Ady Endrének nevezték őket, mi nem tudtuk és nem akar­tuk soha életre ébreszteni a mi Lemminkát­nenjeinket, akiket magyar balság és magyar konkoság a Tuonelába hajított, de azért csak és csak azért is kiáltsuk el a lelkes és szíves éljent finn testvéreink és barátaink elébe, akik az egészen elszegényedett és elhagyatott atyafi látogatására jöttek. Nem tudjuk, az illetékes tényezők mi min­dent mutatnak meg nekik a szőke Tisza part­ján a halászlén és a homoki boron lávül, de talán nem ártana megsúgni nekik bizalmas poharazás közben, hogy több mini száz éve élt és irt itt e porban egy Dugonics András nevű kegyesrendi tudós szerzetes, a szegedi Elias Lönnrot, aki példabeszédeinket és köz­mondásainkat összeszedte, aki nagyon haragu­dott mindenféle habsburgi német pereputtyra és aki Etelka Karjelben cimü érzékeny iáié­kában legelsőnek hirdette a világot jelentő deszkákon a magyar és a finn népeknek test­vériségét. Még azt se ártana megmondani a derék és hűséges halevő rokonnak, kivált az etnográfusának, hogy az a Tömörkény István, aki a szegedi föld és nép tisztaszivü irőmű­vésze volt, megérdemli, hogy könyveiből is­merje meg igazán és egészen a magyar atya­fit az a rokonság, amelynek Johannes Linnan. koski.]é.t mi is meghatott érzéssel, mélyen sze­retetünkbe fogadtuk. Súlyos katasztrófa érte a francia légi flottát CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból. jelentik: Csütörtökön virradóra a francia légi flotta egyik osztaga hazatérőben Le Bourget felé heves viharba került. I busz gépbél mindössze négy gép érte el a repülőteret minden baj nélkül. Az ötödik a startmezön, közvetlenül a leszál­lás előtt felborult és dombokra tört. Az uta­soknak nem történt baja Öt repülőgép Pá­rt ristól keletre volt kénytelen leszállani Valamennyi gép súlyosan megsérült és megsebesültek a pilóták is. Az egyik M­pülőgépet villámcsapés érte. Ennek pilótája ejtőernyő segítségével szeren­csésen földet ért, a megfigyelő azonban wsdr­nyethalt. A légi flotta többi tte gépéről egye­lőre semmi hir sincs. A légképződés nagyon megnehezíti a mentőexpedíciók munkáját (Budapesti tudósítónk telefon jelentése) Oslóből jelentik: Noha a jégviszonyok a Spitzbergák északi partvidékén most már va­lamivel kedvezőbbek, az állandó jégképző­dé, amely a repülőgépekre nézve veszélyes súlytöbbletet jelent, tevábbra is hátráltatja az uiabb fel­derítő repBIéseket. Az időjárási prognózis (avuló és remélik, hogy hóesés áll be, amely a hőmérséklet emelkedésével Jár, , Lützow Hóim ujabb részleteket kőzöl útjá­ról, amelynek folyamán — mint ismeretes — leszállásra kényszerült. Lützow hofly a jegesmedvék majdnem a gépet. elmondotta, tönkretették Budapesten összeverekedtek a „sasok" a munkásokkal Öt munkáéi előállítottak CBudapesti tudósítónk lelefon jelentése.) A budapesti faipari munkások egy résre né­hány nap óta sztrájkban áll A munkaadók a sztrájkoló szociáldemokrata munkások he­lyett sztrájktörőkkel dolgoztatnak és az Éb­redő Magvarok Egyesületének egyik alosztálya, a »sasok« gondoskodnak arról, hogy ezeknek a sztrájktörő munkásoknak munkáját meg ne zadariak A Kenspesi-ut 24 szám alatt, az Amerikai Faárugyár telepén 30 ilyen fekete­inges sas végezte a felügyeletet és a »sasok« ma, a munkaidő után énehelv* vonultak haza. A Rákőcn-ut sarkán összetúztel- három szociáldemokrata r munkással, akiket megvertek. Innen tovább vonultak a sasok, de a Szent­király-uooa sarkán körülbelül 30 főnyi mun­káscsoporttal találkoztak össze. 4 két csapat összeverekedett és tag­jai botokkal ütlegelték egymást, , ami természetesen a forgalmas Rákóczi-uton nagy feltűnést keltett. A főkapitányságról nagyobb rendőrosztag vonult ki, amelv a verekedőket szétválasz­totta és őt saocküdemokrata munkást . - előállítottak a főkapitányságra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom