Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-08 / 104. szám

BZEOta: sierfceííiőíég: De6k Ferenc Itcca Teleton: í3- j3. ' Klodóhivainl, KmcsSnKSnyvtár és Jegyiroda: Aradi nccft 6. Telefon.: 306. ^ Nyomda: Löw UpOf utca 1». Telefon : 10-34.« » « » « » Kedd, 1928 május 8 £> 0 <•> IV- évfolyam 104. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucco 6. Telefon: 151. izAm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndráMy uccn 25. Telefon: 49. szóm. « » « » « » « m « » CigilzelÉsI tra bnvoala 3-20 vidéken és a fővárosban 3-ÖO. üUUlfldiSn 6-40 pengő. Egyes szóm lö, vas&r- és Ünnepnap 24 fillér Tehát megindult a birnami erdő... Nem %ell sajnálni a shakespeareí szint az ember­lerdőtől, amely Gyulafehérvárról hömpölyög Bukarest felé. Sok romantikus van ebben a különös felvonulásban, amely békés látványos­tágnak volt tervezve s talán azóta már meg­állíthatatlan és kiszámíthatatlan következmé­nyű forradalommá változott. Nemcsak a kül­sőségek romantikusak, hanem az is, ami a ¡kecskebőr-bundákon, a pakulár-süvegeken be­lül van. Valami elképzelhetetlen burleszk vo­taás van abban, hogy a liegyi pásztorok, a vadonok ősemberei, az állati lét határát alig meghaladott mócok európai jelszavakat har­sogva százezres tömegekben dobogtassák a föl­det és rengessék a talajt Bukarest alatt. A fluonok becsületes demokráciát követelnek! 'Olyan fantasztikum, mintha Dzsingisz kán hordájáról jegyezte volna fel a történetírás, hogy az általános választójogot éltették. Mindenesetre számításba kell venni, hogy Bománía sakktábláján is uri kezek játszanak fe paraszttömegekkel. Fölsorakoztatták, elhe­lyezték, elindították őket, mint mindig, most Í . elfelejtkezve arról, hogy megindítani lehet •ember-csordát, de vezetni nem. Arra megy, (amerre ő akar s ott árad ki, ahol neki tetszik. Ez régi törvénye a tömeg-pszichológiának, de 0 bukaresti felvonulásban mást is észre kell venni. Románia szét hullhat bele, dc a román nép ezzel veszi fel az európai jelleget. Amelyik nép ilyen megmozdulásra képes, azt ezután Memzet számba kell venni. Ha ma még csak jelszó s talán értelem nélkül való jelszó is a demokrácia a román parasztok száján, az többet erről a jelszóról leszokni nem fog 6 majd megtanulja az értelmét is. Ezt a né­pet többé nem fogja oktalan barom módjára kezelni se egyik, se másik oláh csordapásztor, se a miniszteri székből, se az ellenzéki pa­jdokról. A helyzet különben eléggé zavaros — *a románok szempontjából. Valószínű, hogy ott se tudja senki, tulajdonkép mit akar. A tö­meg inkább ösztönösen, mint politikai átgon­doltsággal becsületesebb és tisztább levegőt, mint eddig. A régi tolvajok további rablási lehetőségeket, vagy talán ma már csak az ed­digi zsákmány megmentését. A hatalmon kí­vül állók kormányra jutást, vagy legalább részesedést benne. Esetleg akad néhány jó­hiszemű ember is a politikusok közt, aki szán­déka szerint joggal játsza ki magát megvál­1 tónak. A káosz mindenesetre oly tökéletes, /hogy tökéletesebbet kívánni se lehet — ma­gyar szempontból. Maradnak a régi tolvajok, í vagy jönnek az ujak, Európa és a Népszö­vetség, mint Románia patrónusa kénytelen \ beismerni, hogy földrészünknek ez a legrot­Jiadtább országa, amely a saját életét se ér­demli meg, nemhogy a mi életünkből lemet­szett karajt. Nincs az a román-ellenes pro­' paganiéa, amely annyi hasznot jelenthetne ne­künk, mint amennyi kárt tesz önmagában Románia. Ami ma történt a Bukarest felé vezető uton, azt se lehazudni, se elszépiteni nem lehet. Amelyik országban igy fordul szembe a nép a kormányával, az halálra van Ítélve, az nem lehet Keleteurópa őre s nem lehet a magyarság rabtartója. Maniu népe nemcsak Bukarest ellen indult el, hanem tTrjanon ellen is. ___ Romániában a mi búzánk érik", ez két­ségtelen még akkor is, ha ezuftal a kormány bizonyul erösebbnek s hamu alá tudja te­metni a parazsat. A tömegeket talán meg­állíthatja a kormány, bár az se lenne éppen szokatlan dolog, hogy a fegyvertelen tömeg sodorja el és szívja fel magába a fegyveres tömeget, — azonban Románia bomlását meg nem állíthatja senki és semmi. Még az sem, ha a románok meg tudnák azt tenni, amire mi magyarok képtelenek vagyunk és a fel­ismert veszély pillanatában összebékülnének öíjmagukkal. Az összebékülés csak pillanatnyi lenne s a polgárháború csak elodázódna. Más az, amiért mi szívszorongva nézzük a nekünk kedvező romániai eseményeket. A történelem ismeri Hóra és Kloska lázadását és mi magyarok soha se felejthetjük el az abrudbányai és zalatnai rémnapokat. Az oláh forradalmak mindig a bestialitás elsza­badulását jelentették. Románia belső hábo­rújában féltjük erdélyi magyar véreinket. Leszállnál* asz Esszaki Sarkon jelenti Mobile tábornok Osló május 7. Az Ilalia reggel 6 óra 45 perckor a déli Spitzbergákra érkezett. Dél­ben egy órakor pedig Kingsbay felett jelent meg. Este félkilenckor Kingsbayban az Ita­liát lerögzítették a horgonyzó árbochoz. Az ellenszél miatt a léghajót nem sikerült elhe­lyezni a csarnokban. London, május 7. Nobile tábornoktól a Spitzbergákról Kingsbayből megérkezett az "első szikrajelentés. — A bizonytalanság napjai elmultak — jelenti többek között Nobile tábornok —, mi­ntán az Italia baj nélkül megtette utjának második, sok tekintetben legveszedelmesebb részét és azelőtt állunk, hogy elérjük célun­kat. Egy hét múlva, esetleg hamarabb, de talán később útra kelünk, hogy végrehajtsunk egy olyan vállalkozást, amelyre eddig gon­dolni sem lehetett: leszállunk az Északi Sar­kon. — Az a tény, hogy a legcsekélyebb sérülés nélkül állotta meg az Italia ezt a tüzpróbát, megerősíthet minden technikust, köztük en-' gem is, abban a hitben, hogy a félmerev lég­hajótípus ~a legjobb. — Azt a keresztet, amelyet őszentsége adott át nekem, hogy tűzzem ki az Északi Sarkon a leszállás helyén, eljuttatom rendeltetési he­lyére és mi valamennyien le fogunk térdelni és bensőségesen hálát fogunk adni istennek, . amiért megengedi nekünk, hogy a keresztet I az örök jég honában a föld csúcsán letüz­I zük. Umberlo Nobile. Ellentmondó hink a iykareit felé vonuló parasztokról, Károly terveiről, a Bratianu-kormány bukásáról és a bukaresti zavargásokról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A románia parasztpárt gyulafehérvári kong­resszusa felkeltette az egész világ érdeklő­dését. A nagy világlapok külön tudósítókat küldöttek a nagygyűlés színhelyére, a Bra­tianu-kormány úgyszólván az egész katona­ságot és csendőrséget mozgósította, hogy az esetleges rendzavarásokat elnyomhassa. A pa­rasztpárt kongresszusa, amelyen egyes hirek szerint több mint kétszázezer ember vett részt az ország minden részéből, a várakozás fe­szült izgalmában, de azért nyugodtan, rend­zavarás nélkül folyt le. Gyulafehérvár, a nagy történelmi multu vá­ros képét a kongresszus teljesen megváltoz­tatta. Az «uocákat, a tereket zsúfolásig megtöl­tötték a kongresszus résztvevői, a falakon öles plakátok, proklamációk, a kávéházak, a ven­déglők és a szállodák zsúfoltak. A környék­beli falvakban többezer főnyi csendőrség tá­borozik minden pillanatban készen arra, hogy akcióba kezdjen. A kongresszuson igen éles felszólalások hangzottak el a kormány ellen és a hangulat egyre izgatottabbá vált. Amikor felbukkant az a terv, hogy a kongresszus deklarálja magát nemzetgyűléssé és a tömegek vonuljanak Bu­karestbe, a Bratianu-kormány erőszakos meg­buktatása céljából, Maniu Gyula, a parasztpárt elnöke mindent elkövetett, hogy eltérítse párt­hiveit ettől a lépéstől. Békitő, csendesítő ak­ciója azonban sikertelen maradt, úgyhogy le is mondott a további kísérletezésről, A kong­resszus résztvevői pedig elhatározták, hogy három oszlopban megindulnak a román fő­város felé. A szónokok megértették a parasz­tokkal, hogy a küzdelmet mindaddig nem hagyják abba, amig a Bratianu kormány cl nem távozik helyéről. A vidéki pártszervezetek vezetői kiadták a jelszót a Bukarest felé való indulásra. Há­rom vezér vette át az irányítást: Popovics Mihály, Dobrescu Aurél és Bocu Sevér. A három vezér elhatározta, hogy a tömeget há­rom oszlopban vezetik Bukarest ellen, három különböző uton és Brassóban egyesülnek. Te­herautomobilokat, autóbuszokat rekviráltattak s az első oszlop Popovics Mihály vezetésével azonnal elindult A második oszlop Bocu Sevér vezetésével Tövis felé, a harmadik oszlop Alvinc—Nagy­szebenen át indult Brassó irányába. A népgyűlésen 20.000 petrozsényi é6 resi­cai bányász a gyulafehérvári pályaudvaron iegy szerelvényt rekvirált s azon indult Tövis felé. Tövisen egy egész ezred csendőrség várta a vonatot, feltartóztatta, körülzárta, úgyhogy, a munkások nem tudták folytatni utjukat. A munkások figyelmeztették a csendőröket, hogy az első lövésre dinamittal felelnek. Az autókat, amelyekben az első oszlop el­indult Bukarest felé, egy zászlóalj lovasság üldözi. A második csoport elérte Tövist, harmadik Alvéget. r 3 " ~

Next

/
Oldalképek
Tartalom