Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-30 / 121. szám

DÊLMAGYARORSZAG rr г LICHTMANN, SCHIFFER, COOKS m&m ROYAL CIPŐÁRUHÁZ ЗЗШ SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LV, Házasságom története flsződőn ugy bánt velem mindenki, mintha * testvére lettem volna. Az összetartásnak, a barátságnak és szeretetnek sehol és soha nem lapasztaltam olyan nagy mértékét, mint a régi őszödi társaságban. Egyedül Kulseherék vollak gazdagok, a többiek mind a fizetésükből élő emberek. Rendkívül bámultam, hogy százötven, vagy kétszáz forint havi jövedelemből milyen rendes, nyugodt és szép életet tudtak élni ezek a családok! A harmadik nap délután három óra tájon, noha kánikula volt, elkezdtem iázni. Néhány perc múlva már vacogott a fogam. Felvettem a gumi kabátomat, - - tovább fáztam. Kiültetlek a napra és begöngyöltek egy nagy teveszőr-takaróba. — még mindig fáztam és féltem, hogy leesem a székről. Nekem még nem mondták meg, de mindenki tudta, hogy ez malária. Pár napig; csak lézengtem, s többet feküdtem, mint fenn voltam Valakinek eszébe jutoLt, hogy paprikás bort kellene innom, de forrón. .Vállalkoztam rá. De amint lenyeltem néhány kortyot, megbénult a torkom, csilla, gokat láttam s azt hittem, hogy vagy meghalok, vagy talán már rég meg is haltam. Eltol kezdve azonban nagyon javult az állapotom; egy jól járó óra pontosságával naponkint visszatért a lázam, de talpon maradtam. s naponkint kétszer fürödtem a Balatonban, jó hosszan. Az én érkezésem után nyolc nap múlva gyarapodott az őszödi kolonia. Már napokkal eiöbb beszéltek róla, hogy meg fog érkezni Ehmannc keresztlánya, Ehmanné székesfehérvári volt és még leánykorában vitte kereszt«lőre egy Wesztfáliából odaszármazott templomfestőnck, Gahlen Józsefnek a leányát. Gahlenné, Baumann Terézia egy igen jómódú kereskedőnek volt a leány»., idősebb volt ugyan, mint Ehmanné, de nagyon jó barátnők voltak már régóla. ' Egy hétfői napon tizenegy órakor minden őszödi nyaraló kiment a szemesi állomásra n vendég-kisasszony elé, meri mindenki ismerte. Én részint azért, mert a leányok nagyon hamar elbízzák magukal, ha nagyon figyelmesek vagyunk iránluk, — nem mentem ki a vasúti állomásra, hanem elmentem fürödni. Mikor egy óra tájon hazamentem p Göndöcs-portára, ahol Ehmannék laktak, egy nagy, öreg körtefa alalt mutatkoztam be a vendég kisasszonynak, Gahlen Gabriellának: — Szabó László vagyok ... Feltűnt mindjárt, hogy nagyon jó termete van és igen dus szőke haja és még jobban feltűnt, hogy a/, első perctől kezdve minden elfogódás nélkül, oly egyszerűen és őszintén beszéltünk egymással, mintha tízezer év óla jó barátok lettünk volna. Az asztalnál az uj vendégnek én mellettem adtak helyet,:> ónban eszemben sem volt, hogy udvaroljak, — a teritett asztalnál táplálkozni kell és nem udvarolni. Aznap este, vacsora elölt Ehmanné megszóli tolta H kereszt leányai: — Ella, ma hozták meg a bort, a hordónak pihenni kell legalább egy napig. Eredj csak ál a Sturczékhoz és hozz két üveg bort, más1(1 literes Kristály vizes-üvegben! Bár Sturczék a harmadik házban laktak, illőnek tartottam, hogy Gahlen kisasszonyt elkísérj . in A bort megkaptuk és egy-egy üveget a nyakánál fogva hazavittünk. | — Talán kocinthatnánk' ís? — mondtam, éppen csak azért, hogy valamit mondjak. — Kérem, ha ugy gondolja. . És összekocintoltnk a két üveget. Olyan érdekes volt a hangja, hogy tovább próbál, gattuk a kocinlásl, míg egyszer a kezemben tevő üveg eltörött és csak az üveg nyaka maradt a kezemben. Mikor így hazaérkeztünk Kutscherné, aki ott. állott a nagy körtefa alatt, ugy elkezdett nevetni, hogy alig tudott meg. szólalni: — Eltörték az üveget! Hahaha! Ez a Szabó tel fogja venni az Ellát! Természetesen nekem kellett visszamenni még egy üveg borért.. (Azóta huszonnyolc esztendő mult el, de nem szűnt meg köztünk a viLa akörül, hogy ki törte el az üveget? Szerintem világos, hogy nem én: az én üvegem törött el, tehát az én üvegemet másnak kellett eltörnie.) Az őszödi szép napok igen gyorsan, multak, de rcggelenkint legalább négy órát dolgoztam és így a Flammarion fordítással hamar elkészültem. Százötven forintot kaptam érte, de ugyanazon a napon megérkezett az apám levele is, aki pénzt kért tőlem. Elküldtem neki az egész összeget. Őszödről Budapestre visszatérve uj életmódot kezdtem: éjfél után'egy órakor mindig hazamentem és már tizenegy órakor fölkeltem. Szeptembertől kezdve Ehmannékhoz jártam ebédelni a Rottenbilîer-utca és a Dembinszky utca sarkán levő lakásukba. Ehmannék ugvanis minduntalan meghívtak ebédre és feszélyezett engem, hogy ilv sok meghívást elfogadjak; kiegyeztem tehát, hogy inkább - fizető kosztos - leszek. Fentartottam ax ismeretséget a többi őszödi nyaralókkal is; mind meghívlak ebédre vagy vacsorára, s a meghívást ugy viszonoztam, hogy én is rendeztem egy nagy vacsorát — Kőbányán, a Polgári Serfőzőben Akkoriban a híres Bálóné volt ott a vendéglős, akinél jobb »halpaprikást« senki sem tudott főzni és a tésztái is országos hírűek voltak- A vendéglő tulajdonképeni vezetője »Tombátz ur« volt, Tombátz István szegedi iskolalársamnak és néhai Tom bátz Károly alezredesnek a bátyja. Fiatal korában maga is tiszt volt. de egy napon kirugaszkodott a polgári társadalomból s ugy 1896 óta Bálóné üzletéi vezette. Nagyon derék embe/ volt; kitűnően értett a borokhoz is és az országban neki volt a legjobb dohánya. Vendégeim közül valamennyinek a pipáját kiszállítottam Kőbányára a vendéglőbe, ahol nagy gonddal állítottuk össze az étkek rendjét husz vendégem számára. Meghívtam a Gahlen nővéreket is, akik közül az ifjabbik öszödön eltörte a boros üvegemet. A vacsora a legkitűnőbb hangulatban folyt le, s annyira sikerűit, hogy pár hét múlva meg kellett ismételni. Az összes fürdővendégekhez eljártam, s azt hiszem, vagy kétszer ellátogattam a Gali_ len családhoz is a Mária-utcába. 1901 január 6 án, Vízkereszt napján Gerlei Szevéréknél voltunk vacsorán: Ehmannék, Gergely István, Sturczék, a Gahlen leányok és én. Vacsora után sajnálkozva említettem, hogy a gyerekeket nem láthattam, Dezső akkor 5 vagy 6 éves lehetett, Magduskû még kisebb. Az édesanyjuk, Geiger Böske, (Geiger Dezső kúriai biró nővére.) behívott a gyerekszobába és megmutatta, hogy alusznak a gyerekek. Ez alatt az egy vagy két pere alatt jutott as eszembe, hogy kevés pénzzel w № het boldog családi életet élni és hogy ad embernek e földön semmiben sem lehet olyaj nagy öröme, mint a gyermekeiben; tulajdon« képen ostoba volnék tehát, ha ettől az öröm* tői magamat megfosztanám. i Január 11-ikén este Gahlenéknál voltajjfc Gahlen mama beszélgetés közben egyszer^ bosszúsan igv szólt: — Sokáig babrál az a gyereR a teával Щ konyhában. Bíza, nézz utána! Riza helyett én ugrottam fel és kimentem Й konyhába megnézni, hogy mi van a teával? | — Már hozom, mondotta a kisebbik Gahtoe leány. — Maga nekem még nagyon sok teát feg főzni, mondottam, mert én magát elvesaetít feleségül. Minden színésznői póz nélkül hangaott ti válasz: — Maga okos ember és biztosan tudjad hogy az ilyesmit meg kell gondolni... Azon az éjszakán tényleg gondolkoztam egész reggelig. És még három napig gondolkoztam A negyedik napon megint GahlenéJu nál voltam, s óvatosan megkérdeztem a hál* gyemet: — Szólt-e már a mamánakt — Eszemben sem volt, hiszen csak volt az egész-.. 5 ezt annyira minden affektáltság néűcölg oly nyugodtan mondta, hogy a kővetkező pfl» lanatban már e szavakkal nyitottam be a Gabi» lennéhoz: — Mint leánykérő jövök, ha Ki nem rüznek... Nem seprűztek ki. Elővettem a zsebnaK» táramat, belenéztem és így szóltam. ~ Születésem napja, junius 20-ika az idén csütörtökre esik- Megvárom, míg a húszon* hetedik évemet betöltöm. .Azután az első nafl péntek; nem vagyok ugyan babonás, de még. se 'Jl-én, hanem junir .„ombatoe lesz az esküvő... Rendben van? — Rendben van, válaszolta a menyassw»« nyom. Hát így kezdődött a dolog, minden romáik» tíka nélkül. De minden érdek nélkül Any* nyira г magát ól ment minden,« hogy noha azóta több, mint negyedszázad telt el, soha nem jutott még az eszembe, hogy megkérdez* zem a feleségemet, vájjon szeret-e engem t Viszont én sem mondtam neki soha, hegy: hogy szeretem. De. e hosszú idők alatt érzel* meink sohasem változtak, se melegebbek, эй hidegebbek nem lettek soha egy tized fokkal sem és egyikünk sem birja elképzelni, hogy, voltak valaha olyan idők, amikor mi nem is ismertük egymást... Egy tízezer éves, vagy! millió éves létnek a folytatása a mi egymáshoz való viszonyunk és minden kétségen tat hisszük és tudjuk, hogy folytatódni fog millió éveken át. Hogy ezt nem mindenki érti meg? Nea* bizony! De mi értjük! VÉRTESI cipMzaloalAI az u) Ctoagrádl-palotAba. Horvéíh Mlhoíy ucca helyeute 4L Ingyen nap aSzéch в n y H11 я t siartárhai ! Minden -vevő e hó 29-én «s 30»An tekintet néllrtil a vieéxtós értékére ingyen kap: egy llveg KOlnl vteet vnpy .. darab pipere »eappmt „ ., Uvei) »tójvlzet tégely arckréméi »lb. El ne mulassza a kedves« alkalmatI SzéchenyMIIatszertár .Kékem»« gm UMm g _• • _ • Mielőtt tavotel ruhassBkaágleiét baaaanf, kérjttk dnaan faluereit r aktéinak magtaUatéiái, ahol a Jaatabb Sajat erdeke! ИГ férfi,f lu és gyermekruhéM^filtSk legnagyobb választékban legolcsóbb árfmn kedvestf flzeíée! ítítóíel mellett ЬмишДОк m ТеШбв Jfr~Mr 1/лСк ^^ cégnél, Károlyt носа 1. szám, Városi bérház, ¥а.|Оа G9 roaor Ш»П urt »«ab****!