Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-24 / 117. szám

¿928 május 21 DÉLM AG V ARO RSZ AG A tanács tárgyalni akar a gázgyárral a koncesszió meghosszabbításáról A gázgyár teljesíti a belügyminiszternek a külvárosok világítására vonatkozó kívánságait ' (A Délmagyarország munkatársától.) rM város tanácsa a májusi közgyűlésen beterjeszti azt a leiratot, amely néhány héttel ezelőtt érkezett a belügyminisztertől a küívárosrészek világítására vonatkozó közgyűlési határozat ügyében. A belügyminiszter, mtnt Ismeretes, kifogásolta a oáros és a gázgyár között létrejött megállapodás néhány ponttét és azt a tanácsot adta a városnak, hogy kezdjen egyezkedő tárgyalásokat a gázgyárral a gázgyár koncesszlöjánek meghosszabbítás * dolgában. A miniszter ugyanis attól tart, hogy nyolc* kOenc év múlva, amikor a Jelenleg ¿vényben levő szerződés értelmében a gázgyár teltet fölszerelésével együtt a város tulajdonává tesz, a városnak nem fog rendelkezésére állani az az összeg, amely az amortizációs tervezet szerint a külvárost aj beruházások értékéből akkor még törlesztetlen lesz és amelyet a városnak az uj szertöd és alapján egy összegben kell kifizetnie. A belügyminiszter leirata alapján a polgármester már régebben tárgyalásokat kezdett á gázgyár igazgatóságával. A tárgyalások alapján a gázgyár igazgatósága most beadványt Intézett a tanácshoz és bejelentette, hogy hajlandó a kfllvárosrészek világítására vonatkozó szerződés egyes belügyminisztertleg kifogásolt pontjainak módosítására. Ezek között a leglényegesebb az, hogy az uj beruházásoknál a gázgyárnak is be kell tartania a közszállitási szabályokat, bár ezek a szabályok a gázgyárra, mint magáncégre nem vonatkoznának. A belügyminiszter kifogásolta még a beruházások törlesztésére készített tervezet rendszerét is, ennek azonban csak admintsztrativ jelentősége van. A gázgyár igaigalósága a miniszter valamennyi kívánságát hajlandó telfesiteni. A tanács a legközelebbi közgyűlésen, amely harmincadikán lesz, a gázgyár igazgatóságának elhatározását bejelenti és felhatalmazást kér a külvárosi szerződés kifogásolt pontjainak módosítására. A közgyűlés határozatát ismét felterjeszti a tanács a belügyminiszterhez. A tanács a koncesszió meghosszabbításának ügyét fs a közgyűlés elé terjeszti, még pedig olyan formában, hogy felhatalmazást kér a közgyűléstői, a gázgyár képviselőivel folytatandó tárgyalásokra. BELVÁROSI MOZI M A ESHOND HARMSWORTH Sopron, Budapest, Szeged ée Debreoenben való látogatás^ alkalmából késztilt nagyszerű filmfelvételek bemutatása. Azonkívül i Rod la Roque Gerard brigadéros főszereplésével: Conaan Doyle érdekfeszítő regénye 9 felvonásban. Előadások Kezdete 5,7,9. vasár- és ünnepnap 3,5, 7 és 9 órakor. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI tn Harmadfél meddő esztendő Ambíciómat természetesen nem elégítette ki a riporteri munka és sok egyébbel is foglalkoztam, hogy a rendőri ügyektől szabaduljak. Nem akartam versenyezni az öreg Swobodával, aki a Pester Lloyd riportere volt és oly bámulatos művészettel tudta kivenni az órát a mellényzsebemből, hogy előre megmondta: >nagyon vigyázzon és néaze a kezeimet, mert három percen belül elveszem az óráját !< És mincBen figyelmem ellenére három perc múlva nemcsak az órám, de az aprópénzem és pénztárcám is Swoboda bácsi zsebében volt. Micsoda vagyont szerezhetett volna ez az ember, mint zsebmetszői De aki ennyire otthon volt a bűntettesek világában, az összes riporterek közül kimagaslott. A »fiatalok« persze nem tudtak többet, mint én; közülök azonban csak dr. Hajdú Miklósra emlékezem, aki a Budapesti Napló riportere volt rövid ideig. Utolsó rendőri riportom lefolyását megirtam A modern újságírás c. könyvem 116—120 lapján. Fényes Lászlóval együtt kimentünk a Csikagó városrészi« egy nyugalmazott miniszteri tanácsos lakására, akinek postás-kisasz szony leánya száz koronát sikkasztott «kelengyére«, mert félt. hogy a vőlegénye elhagyja, ha tovább halogatja az esküvőt. Éjfél tájon értünk ki a nyomor-tanyára, hol a »bűntettese leány a konyhában aludt a szalmazsákon; az udvari lakás egyetlen udvari lakásában »őméltósága» elmondta nekünk, hogy hogyan fog megjelenni reggel a lapunkban ez az »éjszakai riport*. Tényleg Fényes László körülbelül ugy irta meg az esetet az Egyetértés-ben, én azonban sehogy sem írtam meg és többé sohasem írtam rendőri riportot. Ezt Légrátiy nem is bánta, mert engem sokféle munkálja lehetett használni a lapnál. Én honosítottam meg a Pesti Hírlapnál azt a szokást, hogy a »Vegyes« rovat előtt egy rövid francia tárcának a magyar fordítását közöltük. 1898-tól 1901 október végéig minden idegen nyelvű tárcát én fordítottam le a lapnak s ezért valami külön honoráriumot is kaptam, ugy hogy jövedelmem a lapnál körülbelül 150 forintra rúgott. Zsoldos László volt az utódom, mint rendőri riporter, — de csak rövid ideig. Zsoldos egy napon irt egy tárcát s mivel Murai Károly jónak találta az irást, közzé ls tetette. Másnap délután Legrády Károly képviselő ur megkérdezte Schmitfely segédszerkesztőtől: — Az a Zsoldos, akitől ma tárcát közöltünk, azonos a rendőri riporterünkkel? — Azonos, felelte Schmittely. — Akkor fizessék ki a fizetését hat hétre és azonnal bocsássák el a laptól, mondotta a főszerkesztő. Holnapra már más riportert keressenek helyette. Ezen én nagyon csodálkoztam ós közbe is szóltam: nmmssamm KORZÓ MOZI Május 24-én, CsOtertOKBn Az ópium~ha}ó rejtélye. (Barbara Ford (lika.) Egy szeszélyes leány törttne'e 7 felvonásban főszereplő Leatrlce Joy. Azonkívül: Ferke, * fekete kéz. Muki, a pulykaíofás. ftSSfir* Előadások kezdete 5, 7. 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor. mm -Js* — De képviselő ut, hogyan lehet eJköWbnl egy embert csak azért, mert egy jó tárcát irt? ~ "Légráidy megmagvnrázta a dolgot* ' _ — Fiatal ember, i .iaga még sok dolgot ntam ért. A tároarovatun - ha most Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly és Tóth Béla dolgozik. A tárca u álunk nem okoz dolgo,t, de honnan vegyek egy jó riportert? Ez a Zsoldos nem tehetségtelen ember és most, hogy a tárcája megjelent, föltétlenül fog egy másik elbeszélést is irni és utána még számtalan tárcacikket, — de akkor ki fogja irni a rendőri riportot?! Nem akarom, hogy aki egy rovatba dolgozik, az egy másik munkakörben óhajtsa az ambíciójának kielégítését. Ezt akkoriban megértettem, de nem helyeseltem?. Ma már nemcsak értem, de helyeslem is. Életmódom akkoriban »rendetlen«, a magam felfogása szerint azonban »rendes« volt. Sohasem szerettem az élet apró-cseprő gondjaival bajlódni, kineveztem tehát az egyik szolgát, Ferencet a gondnokommá, ő vette fel az illetményeimet és ő fizetett helyettem mindent, mert szinte betegesen irtóztam attól, hogy »pénz érintse a kezemet«. Utáltam a pénzt és most is megvetem és nem markolok bele, noha néha lehetne. Ferenc fizette a házbéremet, ő fizetett helyettem a vendéglőbon, kávéházban, ő rendelt nekem ruhát és ő törlesztette a pénzemből, ő mondta meg, hogy kellje ma beretválkozni, elintézte ügyeimet a mosodával és közölte velem, hogy »ezt a ruhát, vagy inget tovább már nem lehet viselni«. A legaprólékosabb dolgokig mindent ő intézett el. Egy este a kezembe adott egy kulcsot ezekkel a szavakkal: ' — A Vadász-utnából ma el hurcolkodtunk; 9 Váci-kőrut 77., III. emelet 15 alá tessék majd hazamenni, a lépcsőházra nyilik az ajtó... Ha Ferencnek nézeteltérései voltak a főbéj% lővel. akkor engem egyszerűen elköltöztetett egy másik albérleti bútorozott szobába. Pénzem sohasem volt, »felesleg« sohasem mutatkozott, de deficit sem volt. Mikor néhány év múlva megnősültem, a feleségemnek nagy félénken ajánlottam, hogy ezt a gazdálkodási rendlsaert folytatni kellene... Az asszony Igen nagyot nézett, rögtön megvizsgálta az ügyet, Ferencet a háztartásomból azonnal kikapjcsolta, — mint mondotta: a résrfetefebe Q6ÜU bocsájtkozik a békesség érdekében. A Pesti Hírlapnál 1898—1900-ban az volt az életrendem, hogy délben ÍJ óra 30 perckor felkeltem, mosakodás és öltözködés után 1 óra. kor bementem a szerkesztőségbe, hogy megnézzem a postát Félkettőkor a New-York kávéházban egy »nagy fekete« volt a reggelim. Háromig újságot olvastam, háromtól négyig egy nagy sétát tettem, négy órára az Alkotmány-utca és a Váci-körűt sarkán levő Seeman kávéházba értem, ott megittam egy csésze fehér kávét és elolvastam az Esti Ujság-oi és a Pester Lloyd esti lapját, öt órától félnyolcig a szerkesztőségben dolgoztam. Félnyolctól nyolcig vacsoráltam, s utána 1898—1899-hen n> áron kimentem Ös-Buda várába, ahol a Steuer kávéház egyik sarokasztalánál fekete kávM ittam, télen pedig a Somosi Orfeumba mentem. Nyáron tíz órára, télen pedig féltizeukettőre mentem vissza a szerkesztőségbe, ahol dolgoztam reggel félnégyig. Hivatalos kötelességem csak az volt, hogy a bécsi esti lapokat megvárjam és belőlük azt, ami kell, átvegyem. Ezzel a munkával este háromnegyed tizenegyre elkészülhettem volna, de inkább ott maradtam, hogy mindenben segítsek a segédszerkesztőnek, aki éjfél után már egyedül maradt volna a szerkesztőségben. Ez az éjszakai munka, különösen félkettőtől félnégyig, nagyon alkalmas volt arra, hogy a lap összeállítását, a technikai szerkesztést megtanuljam. Az ujjaímon meg lehet számlálni azokat a magyar, újságírókat, akik ehhez a munkához komolyan értenek. Félnégykor azután elmentünk a Nemzeti Kávéházba, mely a Nagymező-utca és Váci-körut sarkán volt és ott étkeztünk, többnyire ugy, mintha ebédeltünk volna: leve®, sült, tészta, reggel négykor Reggel lefekvés előtt vagy kibicikliztem a \ árosligetbe. vagy sétáltam egy nagyot és rendesen hét árakor