Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-22 / 115. szám

tnn május "22. DftLMAGYARORSZAG "^.L'IMI «•"ttanással törik darabokra az aszfalton. Egy óra óta tart a felvonulás. Harmswortb állja a rettentő napot, kis cserkószfiu ernyőt *kar feje fölé tartani. Tiltakozva elhárítja. Most jönnek a társadalmi egyesületek, a •városok, falvak küldöttségei és elhalmozzák virágokkal, ajándékokkal. A vitézek fokost adnak át. Vásárhely pompásmüvü dobozban bronz rózsát. Vásárhelyről 2000-en jöttek át és jó negyedóráig tartott, inig elvonultak a díszsátor előtt. A hódmezővásárhelyiek sorai közül egy bájos szőke fiatal leány, a háborúban elesett dr. Langfeldcr Artúr törzsorvos árvája, Langfelder Zsuzsa lépett az emelvény elé és maga készített gyermekjátékokat nyújtott át Harms•worthnak azzal az óhajával, hogy vigye haza azokat egy magyar hadiárvától a két legboliAx»abb angol kisleánynak. íz ajándékok egész tömegével lepték el Harmsworthot, külön asztalt kellett felállítani, amely roskadozott az emléktárgyak tömege alatt. A tápéiaktól szatyrot kapott, a dorozsmaiak figy gyönyörű Nyilassy-képpel kedveskedtek. Sok babát kapott, remek kézimunkákat. Egyike a legmeghatóbb. jeleneteknek az volt, amikor Papp Gábor lépett Esmond Harmsworth elé és átnvujtotia neki saját festményét, amely erdélyi faluvéget ábrázol. Bába Károly fajtiszta magyar kölökvizslát adott át a képviselőnek. De mindennél megkapóbb volt a felvonulók mámoros és lelkes ünneplése, amelyben lord Rothermere. fiát részesítették. Orosháza, Algyő, Dorozsma, Szentes, Tápé, Sándorfalva, Sövényháza, Kübekháza, Apátfalva, Csanádpalota, Mczőkovácsháza, Röszke, Alsó, Felsőtanya, Szatymaz, Doraaszék egyszerű népe melegen érző szivének túláradó szeretetét hozta el. — Az isten áldja mög lelköm gyerököm! — kiáltja feléje a menetből egy öreg, töpörödött nénike. Három gyevi menyecske egyenesen táncra perdült előtte. Bájos jelenet volt, mindenkit mélyen meghatott a szeretetnek ez a mester3«éLetlen, őserejü megnyilatkozása. Rét óra hosszáig állott ott Harmsworth a fáradtság legkisebb jele nélkül, pedig körülötte jobbra-balra, percenként vitték ki az ájult embereket. özvegy Winkler Sándorné járult most flarmsworth elé s mint lord Rothermere személyes ismerőse és tisztelője, gyönyörű selyem kendőt nyújtott át Közben egész zászlóerdő sorakozott a Kossuth-szobor elé, ahova a különböző testületek zászlótartóit helyezték el. Három zenekar felváltva húzta a menetnek, amely alig-alig akart ritkulni. Három órakor ért véget a hatvanezer ember felvonulása, amelynél külömbet még sohasem láttak Szegeden. Egy és egynegyed órás késéssel indult el Harmsworth és kísérete a város dísze bédjére. TtanUett Harmsmorífít bestédével Félnégykor kezdődött az ebéd. Szük és keskeny asztalokon volt terítve, hideg ételekkel, de kitűnő mérgesi rizlinggel és burgundi vörössel. Harmsworth Nagy Emil és gróf Teleki Pál között ült. A páholyokból érdeklődő hölgyek nézték végig az ebédet. A menü ez volt: Karfiol leves. Velős palacsinta. Bélszín körözve. Rántott csirke saláta és burgonyával. Torta. Fekete kávé. A levesnél angol szavalatot mondott Baranyai Erzsébet. A pecsenyénél gróf Teleki Pá! a kormányzóra és az angol királyra ürítette poharát. Dr. Tooelii Sándor az újságírók nevében beszéli fts kifejtetté, hogy ha valaki azl kívánná tőle, hogy néhány szóban foglalja össze Magyarország mai helyzetét, azt mondhatná, hogy ez a határtalan lehetetlenségek országa. Az egész ország együtt eszményi, geologiai, gazdasági és földrajzi egység, egyöntetű, önmagát eltartó terület. Szétdarabolva egynehány ezer uégytzöjímértfőldíjvi terület, természetes határok és a független nemzeti élet előfeltételei nélkül. Mégis a halálra ítélt és darabokra szaggatott nemzet él és jövőjébe vetett bizodalma sehasem volt erősebb, mint megpróbáltatásának óráiban. Két előfeltétel van azonban, amely a dolgok természetes fejlődését meggyorsíthatja. A megcsonkított ország határain belül a békés, de kitartó nrunka, a határokon kivül pedig azoknak a barátaiknak támogatása, akik szintén meg vannak győződve róla. iu>iy az igazság napjának el keH jönni. Ar, összekötő kapocs e két tény«»» közölt a modern világ legnagyobb hatalmassága a raj!tó. A magyar sajtó nevében kérem önöket uraim, hogy vigyék magukkal e város polgárainak és az egész nemzetnek köszönetét a brit sajtó ama kiváló képviselőjének, akinek adósai vagyunk a világ lelkiismeretiének felébresztéséért, amely a magyar feltámadásnak záloga. Nagy óvááók között állott fel szólásra Harmswortb képviselő s a kővetkezőket mondotta: — Tele, van a lelkem csodálattal e szép város iránt és a pompás parasztság iránt, amely előttem ma elvonult. Tudom, hogy Magyarország népének még ma is legfőbb foglalkozása a mezőgazdaság és amennyire a magyar vidéket láttam, őszinte bámulattal kellett adóznom annak a szorgalomnak, amellyel ez a parasztság az őseitől örökölt földet megmiveli. Olyan fizikummal és olyan odaadással, amelynek ritkán lelni párját. A mai délelőttnek történelmi jelentősége van és az a lelkes tömeg, amely a történelmi jelentőségű Klauzál-téren előttem elvonult, bebizonyította előttem, milyen életerő lakik e népben. Nagy megtiszteltetés ez a fogadtatás . az én számomra és tudom, azok az ünnep- I ségek, amelyeket önök oly kedvesek voltak részemre rendezni, sok nyomort takarnak és sok igazságtalanságot. Tudom, hogy a jókedv mögött, amellyel engem körülvesznek, sok ború is rejtőzik. És sok mindent szeretnék még látni Magyarországon és sok mindent végezni és fogadom, ha időt adnak rá, el is végzem. Lesz még alkalom, hogy ide visszatérjek és azt, amit eddig elmulasztottam, pótoljam. Főleg pedig, hogy belepillanthassak a magyar vidék mindennapi életébe, nem mint az önök vendége, hanem mint egyszerű utas, aki ezt az országot megismerni kivánja. A mai napon különös erővel éreztem át azt a nagy igazságtalanságot, amelyet önökkel szemben elkövettek. De remélem, hogy nincs már messze az az idő, amikor Magyarország újból elfoglalhatja régi helyét, amely őt mint a világ régi, történeti nemzetét megilleti. Mégegyszer és teljes szivemből köszönöm a szives fogadtatást, a melynek során nemcsak a nép érzelmeit és lelkesedését ismertem meg, hanem erélyét ér őszinteségét is. Éljen Magyarország! Tomboló lelkesedés után dr. Kngntnwttz Károly felolvasta annak a sürgönynek a szövegét, ame lyet lord Rothermerenek küldtek Londonba: — A magyar Alföldnek ezer éven át sokat szenvedett és határvárossá lett metropolisába a mai napon gyalog és kocsiszerrel sokszáz kilométernyi távolságból egybegyűlt majd 100.000 főnyi gyülekezet, amelyben a lakosság minden rendje és rétege képviselve volt, a hála és szeretet érzésével üdvözli Lordságodat, mint Magyarország föltámadásának leghatalmasabb bajnokát. Szenlpéfery Lily szavalt most egy angol verset. Félőt felé járt az idő, ami bor a város diszbankettje befejeződött. Lord Rolhermereí díszdoktorrá avatja az egyetem Már a kora délutáni órákban, amikor még javában tartott a város bankettje, hatalmas tömeg verődött össze az egyetem központi épülete előtt, a Dugonics-téren. Az emberek még egyszer akarták látni a lord fiát, aki édesapja díszdoktori diplomáját átveszi és magával viszi Szegedről. Az egyetem központi épülete ünnepi diszt öltött erre az alkalomra. Az előcsarnokot díszes üvegházzá változtatlak a művészi csoportokban felállított pálmák és délszaki növények. A bejárattól egészen az auláig széles biborszőnyeg futott fel és a kapu tol az egyetemi ifjúság állt merev sorfalat. A tömeg egetverő, lelkes éljenzése pontosan 5 órakor jelezte Esmond Harmsworth érkezését. Útjára virágokat szórtak most és az éljenzés még akkor is tartott, amikor az egyelem bejáratánál dr. Issekutz Béla rektor üdvözölte a mosolygó, fáradhatatlan képviselőt, akit azután felkisért a zsúfolásig megtelt aulába, ahol a meghívott előkelőségek már várakoztak rá és felállva, lelkes éljenzéssel fogadták. Esmond Harmsworth számára a polgármester és gróf Teleki Pál között jelöltek ki helyet. Néhány perc múlva a rektor vezetésével bevonult az egyetem hagyományos jelvényekkel feldíszített tanácsa és megkezdődött a díszközgyűlés. A rektor mondott rövid megnyitó beszédet, miután üdvözölte az egyelem vendégeit, majd felszólította dr. Menyhárt Gáspár professzort, a jogi fakultás dékánját, hogy tegye meg előterjesztését. Dr. Menyhárt Gáspár a következőket mondotta: — A szomorú és sötét magyar jelenbe jótékonyan világított be az a meleg fénysugár, amelyet lord Rothermere, a nagy britt államférfiú, a tollnak kiváló és bátor harcosa gyújtott fel avégből, hogy egyfelől megmutassa vele a világnak azt a vért cs könnyetfakaszló igazságtalanságot, amelyet a magyar nemzeten a békeszerződésnek csúfolt trianoni diktátummal a világ hatalmasai elkövettek; másfelől pedig, hogy a felismert igazság erejével az elkövetett igazságtalanság jóvátételének szükségességét hirdesse és elismertesse s ezzel a világ békéjének ntját egyengesse. — Ez a bölcs megfontolással, önzetlenül és melegen érző sziwel elkezdett és nem fáradó buzgalommal állandóan folytatott legnemesebb közdelem, mely az igazság érvényesüléseért, az erőszak helyébe a történeti jog uralmának biztosításáért folyik, a jog eszméjét szolgálja s minden tudomány végcéljának elérésére, az emberiség nyomorúságának enyhítésére s milliónyi kis ember sorsának javítására irányul s igy méltán áörtható az ars aequi et boni: a fog kultuszának és a jog tudományának művelése és terjesztése érdekében folytatott munkásság keretébe tartozónak s olyannak egyszersmind, amely mellett a jogtudomány papjai megindultság nélkül nem mehetnek el. — Mindezeknek megfontolása és átérzése alapján jutott el jog- és államtudományi karunk — mint a trianoni kiáltó igazságtalanság áldozatául esett s Így az elsősorban érző egyetemünk egyik fakultása — mindannyiunk lelkéből fakadtan ahhoz az elhatározáshoz, hogy lord Rothermerel, a magyar nemzet részéről neki méltán kijáró elismerésnek és hálának a magunk részéről való kifejezéséül is, az összes jogtudományok honoris causa doctorává kreáljuk, amit 1928 március 27-én tartott jelen tanévi VII. rendes ülésünkben nagy lelkesedéssel egyhangúan határozattá is emeltünk. — E határozatunkat kormányzó urunk őfőméltósága elfogadni és az oklevél kiadására az engedélyt megadni méltóztatott. — Ennek alapján tehát már most én, mint egyetemünk jog- és államtudományi karának ezidei dékánia tisztemhez kötött hatalmamnál fogva ezennel lord Rothermere-t azoknak az érdemeinek elismeréséül, amelyeket Magyarország ügyének felkarolásával és igy végeredményben az ig&zság szolgálaiában szerzett, — az összes jogtudományok nonoris causa doctorává avatta és felruházom mindazokkal a jogokkal kiváltságokkal, amelyek a honoris causa doctorokal íoegjlletik, >• ' -