Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-19 / 113. szám

1928 május" 19. DÉLMAGYARORSZÁG F „Ónként megyek a halálba, „miért" maradjon örök titok.. Egy fiatal tanítónő tragikus Öngyilkossága ff (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön délelőtt jelentették a szegedi ügyészBégnek, hogy Földeákon Csató Kálmánné huszonhétéves tanítónő férjének revolverével halántékon lőtte magát és uzonwl meghalt. Az öngyilkosságnak azonban olyan személyes körülményei voltak, hogy az ügyészség elrendelte a tanítónő holttestének felboncolását, mert az a gyanú merült fel, hogy meggyilkolták. Névtelen feljelentés érkezett ugyanis az ügyészségre és a feljelentés szerint a szerencsétlen asszonyt előbb megmérgezték, azután agyonlőtték. Csató Kálmánné férje a földeáki református elemi iskola igazgatója. Az alig huszonhétéves fiatalasszony három évvel ezelőtt ment férjhez, házasságukból két gyermek származott. Boldog családi életet éltek. így tudta a község egész társadalma. Éppen ezért a tragikus haláleset általános megdöbbenést keltett a faluban, mert senki sem tudta, hogy mi késztethette a szerencsétlen, fiatal és boldognak hitt fiatalasszonyt a végzetes tettre. A nyomozás során megállapították azután, hogy szerdán délelőtt nyolc órakor Csató Kálmánné még rendes időben bement az iskolába, hogy az előadást megtartsa. A tizórai szünet közben a tanitónő visszament lakására, ahonnan néhány perc múlva dörrenés hallatszott ki. Csató Kálmán és az iskolás gyermekek berohantak a lakásba, ahol t fiatal tanitónő a szoba padlóján feküdt itlőtt, vérző halántékkal, eszméletlenül. Kezében férjének revolvere, mellette pedig egy kis pohárban arzén volt. Két levelet találtak a szoba asztalán. Az egyik levélben férjétől búcsúzik el és arra kéri a teremtőt, hogy »Kálmán találjon vigasztalást hátralévő életében«. Egy másik levélben néhány kusza sor: »önként megyek u halálba, a »miért« maradjon örök titok«. A földeáki csendőrség a helyszíni szemle után erélyes nyomozást indított a titokzatos öngyilkosság hátterének megvilágítása érdekében. A nyomozásnak eddig pozitiv eredménye nincsen. vaaárnapl számát Angliába küldfUk. Exportcégek részére a leg« kitűnőbb hirdetési alkalom. A hirdetéseket Angol nyelven Is közölJUk és vállaljuk a szöveg fordítását. i*l ÍÉB SZABÓ T ÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XL VIII. Dolce far niente A millennium esztendejében, 1896 julius közepétől szeptember végéig, naplopó voltam. Egy krajcárt sem kerestem. Huszonkettedik évemet már betöltöttem s egyelőre ingyenélő voltam a szüleimnél, akik ekkor már a Dugonics-utcában laktak, Bures festő mellett. Ez a két és fél hónap mégis nagyon kellemesén telt el. Kaptam napi husz krajcár zsebpénzt és igy mindennap kávéházba mehettem, ami azért volt fontos, mert igy mindennap olvashattam az összes újságokat és nem hiaradtam el az eseményektől, ami rám nézve, ki az újságírásba már beleestem, nagyon fontos dolog volt. Egész élelem folyamán talán csak akkor élveztem ki az »édes semmittevés« gyönyörűségeit. Délután ötkor mái- a Stefániasétányon voltam s néhány százszor mindennap végigjártam a Tisza-parti részt. Kormányos Benő akkoriban lette le a jogi doktorátust és nagy ambícióval magyarázgatta nekem hosszú 6étáinkon a jog elemeit. Bár őszintén megvallom, hogy a jogtudomány akkoriban nem érdekelt, igen figyelmesen hallgattam Kormányos Benő jogi előadásait két ok miall. Az egyik ok az volt, hogy én őt művésznek tartottam; mint nyolcadikos diákot hallottam szavalni s 1896-ban az volt a nézetem, hogy egy nagy szinész veszett el benne. A másik dolog, ami miatt uagyrabecsültem, az volt, hogy én jól ismertem Kormányos Benőnek az édesanyját: ott volt a sátra a Széchenyi-téren az Aigner bolt előtt legszélről s abban a kis sátorban Kronstein néni a két hetivásári napon rőfös áruival keresett annyit, hogy a családját szépen eltartotta. Benő, mint nagy diák könyveivel a hóna alatt déli tizenkettőkor nem haza ment, hanem a piaci sátorba és Kronstein néninek ugy csókolt kezet, hogy több tiszteletet és szeretetet Kronstein néni akkor sem várhatott volna tőle, ha történetesen grófné lett volna. Társaságomhoz tarNEM REPRÍZ! Bánky Vilma Ronald Collmann fllrrremeke A sivatag árvái hétfőtől a Belvárosiban tozott volt iskolatársam Fröhlich Jenő, aki aki már gyakornok volt Kolozsvárott Udvánszky László élettani intézeteiben s aki arról akart meggyőzni, hogy nincs szebb és fontosabb dolog a világon, mint a kísérleti kutyák gyomorsav-tartalmának a meghatározása. Jevrics Szvetozár, a szegedi rác pap fia is kedves sétapartnerem volt, mert szerbül beszélgethettem vele. A Varsóból Szegedre menekült Ausländer fogorvos fia, Dezső, baritonistának készült, de egyelőre ugyanugy lopta a napot, mint én; hogy mégis legyen valami dolga, oroszul tanultam tőle. Csupa unalomból két-három nap alatt magyarra fordítottam Ibsen legújabb drámáját, »A kis Eyolf«-ot, mely Balla Jenőnek annyira megtetszett, hogy attól kezdve a skandináv irók iránt egyre jobban érdeklődölt. Hogy az újságírást el ne felejtsem, minden második vagy harmadik nap irtam valamit a Szegedi Napló-nak, melynek szerkesztősége akkoriban a Schlauch-ház első emeletén volt. A Napló akkoriban gyenge létszámmal dolgozott. Palócz László már átvette a Szegedi Hiradó szerkesztését s az utóda a Naplónál, Újlaki Antal, nem volt még annyira otthonos a városi ügyekben, hogy Palóczot pótolni tudta volna Tömörkényt a Pesti Napló már felfedezte, a j családi élet is elvonla egy kissé a szerkesztő- j ségi munkától. — neki is jól esett tehát, ha egy-egy törvényszéki tárgyalásra csupán kollegiális szívességből elmentem helyette. Munkásságom honoráriuma gyanánt Kulinyi Zsigmond szerkesztő megajándékozott egy vasúti szabadjeggyel s igy én is láttam a millenniumi kiállításból annyit, amennyit egy nap alatt meg lehet nézni. Erre az időre esett az a szomorú dolog, ami miatt a Szegedi Napló tulajdonosának, Bába Sándornak vissza kellett vonulnia a közéletből és vállalatát el kellett adnia. Az uj tulajdonos, Engel Lajos Pécsről került vássza Szegedre és nagy buzgalommal látott hozzá az üzlet megmentéséhez, ami sikerült is neki, — ami azonban a lap szellemi szükségleteit illeti, az iránt neki sem volt több érzéke, mint elődének. Szeged millenniumi ünnepei szeptember közepére estek: ekkor avatták fel a kultur-palotát, a gőzfürdőt s a fa- és fémipari szakiskolát. Az ünnepségen a kormányt báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter képviselte, akinek kíséretében leérkezett Szegedre Enyedi Lu. kács, Szterényi József osztálytanácsos és Barthos Andor fogalmazó, — mindnyájan diszmagyarban. Az ünnep minden mozzanatáról én irtam a tudósítást a Naplónak, sőt a Budapestről lerándult uraknak is: Sipulusznak a Budapesti Hirlap, Heltai Jenőnek a Magyar Hirlap és Sas Edének a Pásti Napié számára, — igy nekik nem kellett a sablonos épület-fel avatási és hasonló ünnepségeket végig élvezniök. Az egész dologban csak egy mulatságos dolgot találtam, nevezetesen azt, hogy mennyire bámult a miniszter, amikor az egyházak tisztelgése alkalmával Löw Immánuel megmagyarázta neki, hogy a Dániel család a mult században mi mindent tett a liberálizmusért, sőt néha a zsidókért is. A miniszter mindezekről soha nem hallott semmit, nemhogy tudós lett volna a saját családja történetében. Az a nagy munka, amelyet különösen e napon végeztem (éjfélig Békefi Antal lakásán, azután pedig reggel négyig Újlaki Antal Iskola-ulcai legénylakásán körmöltem,) anynyira meghatotta a Napló kiadóját, hogy egy német filózófiai munka bekötéséért, amelyet az ő műhelyében rendeltem meg, a harminc krajcárnyi dijat nem fogadta el. Mikor ezzel a szerkesztőségben eldicsekedtem, Kulinyi Zsigmond egy rám nézve nagyon kedvező indítvánnyal állott elő. A Naplót akkoriban Budapestről az Egyetértés segédszerkesztője, Benes János tudósította, még pedig igen roszszul. Kulinyinak az volt az ötlete, hogy elcsapja a pesti tudósítót és engem alkalmaz helyette, havi nyolcvan forint fizetéssel, amiben azonban már benne kell lennie a vdologi kiadásoknak« is. Feladatom az volt, hogy legyek jelen a képviselőház minden ülésén, Írjak az ülésről eredeti tudósítást és gondoskodjam róla, hogy a délután fél háromkor induló gyorsvonat a tudósít ásomal expressz-Ievélben elvigye. A délutáni híreket az este BELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Május 19., 20 áii, szombaton és vasárnap CONRAD VEIDT, IOHN BHRRYMOORE nagyszerű alifásával Máglya és élet. Egy költö regénye 10 felvonásban. A i o n k 1 v ül Newyork és az (Jjvilág csodái. Utazás Brémából Chikápólg 5 felvonásba». Május 19., 20-án, szombaton és vasárnap MONTÉ BLUEST1 A rohanó express.1 Izgalmak filmje 8 felvonásban. Azonkívül:« Híradók. Előadásuk kezdete: 5, 7, 9, v uár- és ünnepnap 3, 5, 7, D órakor. tlöadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap J 5, 7 és 9 őrikor. £