Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-03 / 100. szám

1928 május 3. DÉLMAGYARORSZAG van s Vört nyert a város Csak Faragó Ödönt kötelezte a törvényszéle a Turandot fordítási dijának, megfizetésére (A Délmagyarország munkatársától.) Már b második esztendeje, hogy a város radikálisan megoldotta, reménysége szerint egyszer és mindenkorra a szinház problémáját a házikezelés rendszerének bevezetésével és sikeres kipróbálásával, de azért időnkint még minidig fölbukkannak jelenségek, amelyek azt bizonyítják, hogy a megoldás mégsem tekinthető százszázalékosnak, hogy a szinház utolsó esztendői nem likvidálódtak teljesen a házikezeléssel. A pörök egész lavinája indult meg a házikezelésbe vétel óta és a pörös felek nem mindig tudják biztosan, hogy kivel szemben van követelésük, azt azonban holtbizonyosan tudják, hogy követelésük van. Pörölnek a régi színészek, akik megszolgált járandóságukat nem kapják meg, a kereskedők, akik hitelt nyújtottak, a hitelezők, akik váltók formájában őrzik a bizonytalanságok emlékét. Porlik a régi direktorokat, Andort és Faragót, de porlik a várost is, mint a direktorok jogutódjait. Ezek a pörök mindig érdekesek, mert minden tárgyaláson napfényre kerül néhány ujabb részlet, ujabb adat a szegedi szinház legutolsó korszakának históriájából. A szegedi törvényszék Weisz-tanácsa, mint felebbezési biróság a napokban tárgyalta azt a pórt, amelyet Liptay Károly inditott az ismeretes Tumndot-ügyben Faragó ödön, illetve a város ellen. A járásbíróság kimondotta, hogy Liptaynak csakis Faragóval szemben lehet követelése, mert a város nem felelős Faragó Ödön adósságaiért. A biróság ezért Faragó ödönt kötelezte Liptay követelésének kifizetésére, bár a járásbirósági tárgyaláson dr .Deutsch Imre ügyvéd, Faragó képviseletében azzal védekezett, hogy a város, amikor házikezelésbe vette a színházat és Faragó ödönt ideiglenesen művezető-igazgatóként alkalmazta, átvette az igazgató kötelezettségeit. A felebbviteli tárgyaláson a város nem is képviseltette magát. Faragó ödön képviselője, dr .Deutsch Imre azt igyekezett bizonyítani, hogy a város tartozik Liptaynak, nem pedig Faragó ödön, mert minden olyan ítélet után, amely a város kötelezettségét nem állapítja meg, eldöntetlen marad az a kérdés, hogy abban az esetben, ha a város nem jogutódja Faragónak, ha a szinház átvétele nem tekinthető üzletátruházásnak, miért fizette ki a város Faragó tartozásainak egyrészét. Három egymásután következő hónapban ugyanis a város beváltotta azokat a váltókat, amelyeket annak idején Faragó ödön adott Andor Zsigmondnak a szinház fölszerelésének vételára fejében. Ha a város nem tekintette volna magát Faragó jogutódjának, ha nem üzletátruházásnak tekintette volna a szinház házikezelésbe vételét, akkor ezeket a váltókat sem fizette volna ki. így annak a formai szerződésnek, amelyre most a város, mint bizonyító erejű okiratra hivatkozik, bizonyító ereje nem lehet. A törvényszék helybehagyta az elsőfokú Ítéletet és Faragó Ödönt kötelezte a pörölt öszszeg kifizetésére. Kimondotta a törvényszék azt is, hogy a várossal szemben támasztott követelés alaptalan. A Liptay-pör előzményeihez tartozik, hogy Faragó ödön annak idején lefordíttatta a Turandot-t és olyan megállapodást kötött Liptayval, hogy a fordítás honoráriumát két részletben fizeti meg. Az első részletet pontosan meg is fizette, mire azonban a második részlet esedékessé vált volna, bekövetkezett az összeomlás és Faragó, aki már nem vállalkozóigazgatója, hanem művezető-igazgatója volt a színháznak, nem fizette ki a második részlelet. Dr. Pollner Ödönt választották meg Tóth Károly örökébe A szegedi egyetem fövő évi rektora: dr. Désy Lafos (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi Ferenc József Tudományegyetem ianácsa prorektorválasztó ülésre jött össze, amelyen dr. Pollner Ödön nyilvános rendes tanár a jogi és államtudományi kar professzorát, a tragikus körülmények között elhunyt Tóth Károly helyébe az év hátralévő részére prorektorrá választotta meg. Ezután az egyetem tanácsa rektorválasztó ülést tarlóit, amelyen egyhangúlag dr. Désy Lajos egyetemi nyilvános rendes tanárt a bölcsészeti kar professzorát a jövő évi tanévre az egyetem rektorává választotta meg. Az egyetem felsőházi tagválasztása az ülésen nem került szóba. Szabó Gyula a Kúrián Is megnyerte porét a cipőszövetkezet ellen Nemcsak elnöke, de alkalmazottja is volt Szabó Gyula a szövetkezetnek (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes az a pör, amit Szabó Gyula, a kereskedelmi és iparkamara nyugalmazott titkára a felsővárosi cipőszövetkezet ellen inditott. Szabó Gyula ugyanis éveken keresztül elnök-igazgatója volt a szövetkezetnek. Pár évvel ezelőtt azonban, amikor az igazgatóságot a közgyűlés újjáalakította, az újjáalakított igazgatóságba azok kerültek be, akik elégedetlenek voltak Szabó Gyulának a szövetkezetben kifejtett működésével. Az igazgatóság uj elnököt választott Szabó Gyula helyett s azt a határozatot hozta, hogy az elnöki állással együtt Szabó Gyula igazgatói állását is elvesztette. Szabó Gyula azonban ebben a döntésben nem nyugodott meg. Azt vitatta, hogy ő nem. csak elnöke, de alkalmazottja is volt a szövetkezetnek s habár az igazgatóságnak joga van is más elnököt választania, az ő alkalmaztatás! viszonya csak szabályszerű felmondás utján volt megszüntethető. Bejelentette ezért igényét ia felmondási időre eső fizetésére és a végkielégítésre is. Miután azonban a cipőszövetkezet ezeket az igényeket nem tartotta teljesithetőknek, pört inditott a szövetkezet ellen, egyelőre csupán a felmondási időre eső fizetése iránt. Első fokon a szegedi járásbíróság, mint munkaügyi biróság ítélkezett a kereset felett. A szövetkezet azzal védekezett, hogy Szabó Gyula nem volt alkalmazottja a szövetkezetnek, hanem elnöke s nem alkalmazotti fizetést, hanem elnöki tiszteletdijat kapott a szövetkezettől. Előadta a szövetkezet azt is, hogy már csak azért sem lehetett Szabó Gyula alkalmazott, mert minden alkalmaztatáshoz a központ jóváhagyása volt szükséges. Szabó Gyula alkalmaztatását azonban az IOKSz soha nem hagyta jóvá, ilyen határozatot soha nem is terjesztettek fel jóváhagyás végett a központhoz s mert Szabó Gyula volt az elnök, az ő mulasztása következtében maradt el a jóváhagyás feletti döntés. A járásbíróság azonban nem tekintette helytállónak a szövetkezet védekezését s megállapítván Szabó Gyula alkalmazotti minőségét, arra kötelezte a szövetkezelet, hojgy egy. évi fizetése fejében százötvenmillió koronát fizessen meg Szabó Gyulának. A szövetkezet felebbezése folytán a szegedi törvényszék elé került az ügy, ahol a feleb'bezést a Tóth-tanács tárgyalta. A törvényszék azonban indokai alapján helybenhagyta a járásbíróság ítéletét s végrehajthatónak mondotta ki az ítéletet. A megítélt összeg kifizetése után a szövetkezet most már a Kúria elé vitte az ügyet. A Kúria a mult hét szerdáján tűzte ki az ügynek tárgyalását. A Kúria meg is kezdte a tárgyalást, de annak tárgyalását félbeszakította s folytatását mára tűzte ki. Ma azután kihirdette az ítéletet, mely a szövetkezet felülvizsgálati kérelmét elutasította, a törvényszék ítéletét helybenhagyta s a szövetkezetet az összes s igen jelentékeny összeget kitevő perköltség megfizetésére is kötelezte. Szabó Gyulának igy a második pöre végződik sikerrel a szövetkezet ellen. A mult hetekben fejeződött ugyanis be a Iakáspöre. A szövetkezet a lakás átadása iránt inditott ellene pört, a járásbíróság előtt meg is nyerte, de a törvényszék Szabó Gyulának adott igazat. Most kezdődik a harmadik pör, amelyikben Szabó Gyula a végkielégítését fogja követelni a szövetkezettől. Véres május Varsóban Budapest, május 2. Budapesten május elseje a legnagyobb csendben és rendben folyt le. Hasonlóképpen nyugalom volt egész Európában. Párisból, Berlinből, Bécsből, Grácból, Prágából, Belgrádból és Szófiából egyaránt nyugodt május elseji ünnepségeket jelentenek. Kivétel egyedül Varsó, ahol a szocialisták körmenetét kommunista rohamcsapatok megtámadták, ebből verekedés, majd lövöldözés támadt, amelynek során három embert agyonvertek, négyet veszélyesen, 50-et, közöttük Warski képviselőt könnyebben megsebesítették. A Wieczor Warszawszki és a Czas Üyolc halottról és kétszáz sebesültről tud, a Glos Narodu jelentése szerint az összeütközéseknek két halottjuk, tiz súlyos és száz könnyen sebesültjük van. A Kurjer Codzienny négy halottat és tizenöt súlyos sebesültet jelent. A harcok folyamán mindkét részről számos revolverlövés történt. A rend helyreállítása után a szociáldemokraták akadálytalanul megtarthatták tüntető felvonulásukat, míg a kommunista tüntetőket a rendőrség kergette 6zéjjel. A törvényszék másodszor is kétévi börtönre ítélte Kiss Gyulát (A Délmagyarország munkatársától.) 1926 karácsonyán történt, hogy az egyik Rákóczitéri vendéglőben Kiss Gyula asztalosmester összeszólalkozott Osznovits Sándor rézöntővel. Az összeszólalkozás után mindketten kijutottak a Rákóczi-térre. A két haragos itt egymásnak rontott. A dulakodás hevében Kiss Gyula kirántotta zsebkését és olyan szerencsétlenül szúrta meg Osznovitsot, hogy az nemsokára elvérzett. Kiss Gyula ellen szándékos emberölés címén indult meg az eljárás. A szegedi törvényszék annak idején Kiss Gyulát bűnösnek mondotta ki és kétévi börtönre ítélte. Felebbezés folytán a tábla elé került az ügy. A tábla a törvényszék ítéletét megsemmisítette és uj főtárgyalás megtartására utasította a törvényszéket. A tábla ugyanis elrendelte Kiss Gyula elmebeli állapotának megvizsgálását. A törvényszék Gömöry-tanácsa tegnap tárgyalta újból Kiss Gyula ügyét. A vádlott kihallgatása alkalmával önvédelemre hivatkozott, majd elmondotta, hogy teljesen részeg volt és nem tudja, hogy mit követett el. A biróság végül is Kiss Gyulát ismét bűnösnek mondotta ki és kétévi börtönre ítélte. Az ítélet ellen Kiss Gyula felebbezést jelentett be. ' ^ • • ^