Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-17 / 112. szám

1928 május 17. DfiT,MAGYARORSZÁG 9 rr r LICHTMANN, SCHIFFER, COOKS különlegességek ROYAL CIPŐÁRUHÁZ Royaíépület. l/fabb jelenikescé&elc a vasárnapi tüntető-gyülésre (A Délmagyarország munkatársától.) Alsóközpontról 2000, Felsőközpontról 1500, Röszkéről 500, Félegyházáról 400, Kistelekről Kübekházáról és Álgyőről 300—300 résztvevőt jelentettek a polgármesteri hivatalnak. Ezenkivül kisebb csoportok jelentik a nagygyűlésen való részvételüket Békésről, Battonyáról, Kétegyházáról, Jánoshalmáról, Pusztaföldvárról, Gyomáről és Bácsalmásról. A jelentkezők száma tehát már közeledik a W.OOO-hez, pedig egészen bizonyos, hogy a budapesti hirek és a legutolsó napok eseményeinek hatása alatt sokan jönnek majd, akik azt előre nem jelentették be. A vasárnapi tüntető-gyülésre egyébként a Máv. féláru jegyek kibocsájtását engedélyezte. Különvonatokat inditanak Félegyháza, Hódmezővásárhely és Makó felől. Egyébként a menetrendszerű járatok szaporított kocsiszámmal fognak közlekedni. Tegnapi számunkban közöltük a tüntetőgyülés részletes programját, alább szemléltető rajzot adjuk a felvonulás és a tömegek elhelyezésének irányáról: TáféKosíaíó rafs a nagygyűlésről és a felvonulásról Bejárai a nőegyletek és a város székházába meghívottak számára a Feketesas-uccai kapun át yeroibitt Az I., m. és IV. csoportok elvonulás i iránya a tüntető-meneti Klduzilttp óléchenu't1 " JELMAGYARÁZAT: 1.: Klauzál-téri díszsátor m. Vidéki testületek I.: Nőegyletek IV. Szegedi testöletek II.: Dalárdák xxxx kordon a korzón SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XL VII, Az örvény szélén A milleunium esztendejében május elsejére jött meg Nagyváradra a kolozsvári j- nemzeti színház« személyzete. Akkoriban vette át az igazgatást Megyeri Dezső, aki pár héttel előbb átjött Nagyváradra és mint okos ember, mind a három szerkesztőtől megkérdezte, hogy kiváti-tí valakit szerződtetni a színtársulathoz? Megyeri nagy meglepetésére én nem egy hölgyet ajánlottam neki, hanem Bartos Gyula barátomat, aki akkor valahol Vácon »pályázott«. Megyeri rögtön szerződtette Bartost, akiben kitűnő művészt kapott — havi ötvenöt jorintért. Mikor a színészek megérkeztek, terforintért. Mikor a színészek megérkeztek, terzöttük volt Rózsahegyi Kálmán, aki pályájának még egészen az elején volt, de én már a lehető legnagyobb elismeréssel irtam róla, sőt arról az arcképről is, melyet Nagy Endre feslett Rózsahegyiről és amely ha még megvan valahol, azt bizonyítja, hogy Nagy Endréből festő is lehetett volna. Megbarátkoztam a társulat »szerelmes színészével« Janovits Jenővel Í6, nem azért, mert jő színész volt, hanem mert nagyon intelligens és hallatlanul szorgalmas volt: akkor készült a gimnáziumi vizsgáira, s néhány év múlva már a filozófia doktora lett. Szerelmes színésznek azonban túlságosan nyugodt és hideg volt Hogy valaha ő lesz a kolozsvári nemzeti színház igazgatója, azt 1896-ban még senki sem sejthette. Még aktív volt E. Kovács Gyula, a mult század leghíresebb erdélyi színésze; Szentgyörgyi István is jó erőben volt még, Vendrey Ferenc pedig a fiatalabbak közé tartozott. Turchányi Olga volt az egyik primadonna, a másik Réthy Laura huga, kinek keresztnevét elfelejtettem; sohasem beszéltem egyik primadonnával sem. A drámai hölgyekkel jobb ismeretségben voltam: Szerémy Gizella nagyon intelligens művésznő volt; Cserny Bertát sokszor lekritizáltam, noha nem volt rossz színésznő, csak nekem ellenszenves volt. Májusban minden este együtt vacsoráltam a színészekkel, egy Pokol-uccai vendéglőben, s a fiatalabb évjáratból egy-egy hölgyet vacsora után néha haza is kisértem — a kapuig. Ebből némi pletykák is keletkeztek, melyek akkor bosszantottak, ma mulattatnak. A püspöki aulában eleinte intettek, hogy ne keveredjek a színészek közé, később azonban nagy félve megkérdezték, hogy nem lehetne-e egyszer a színészekkel (és természetesen a színésznőkkel is) együtt vacsorálni, feltűnés nélkül, nem künn az udvaron a köBELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Május 17., 18., 19., 20 án, csütörtöktől vasárnapig CONRAD VEIDT, JOHN BARRYMOORE nagyszerű a a-i ¿sával Máglya és élet. Egy kö tő legénye 10 telv írásban. A z o n k i v <11 Newyork és az Újvilág csodái. Utazás Brémabó Cnikpóig 5 felvonásban. Május 17-én, csBtöríökön LEATRICE JOY »szerepHrtve,: Senki özvegye. Kacaet tó vígjáték 7 felvonásban. — Azo kivitt Falusi killviik a városban, látszunk papát, mamát Falrengetö burleszk 2 teivban. Két felv. amerikai burleszk. Narancs parancs, vígjáték 2 «elvonásban. Előadásuk kezdete: 5, 7, 9, vasár- és Ünnepnap 3, 5, 7,9 órakor. E'öadások kezdete 5, 7. 9, vasár- és flnnepnap 3, 5, 7, 9 órakor. zönség közt, hanem külön szobában? Nekem tetszett ez az ötlet és meg is rendeztem a vacsorát, de hogy pletyka ne lehessen a dologból, csak az idősebb hölgyeket hivtam meg; fiatal nő csak egy volt jelen: Szerémy Gizella a férjével, Klenovícs Györgygyei. Szentgyörgyi és Rózsahegyi azonban kitűnően mókázott a főtisztelendő urakkal, akik soha életükben együttvéve nem nevettek annyit, mint azon az estén, vagy helyesebben szólva, azon az éjszakán. Az operett-személyzet női részének szórakoztatását Nagyváradon akkoriban egy, az uri társaságban nagyon kedvelt fiatal ügyvéd, Désy Géza eszközölte, azt hiszem, nem csekély költséggel. Beöthy László főispán egy szép napon Désy Gézát kinevezte tiszteletbeli szolgabírónak. Biharban ez szebb kitüntetés volt, mint a királyi tanácsosság. örley György, ki Désynek legjobb barátja volt, el is ment az öreg Deutschhoz, megmagyarázta neki, hogy a fiát milyen szép kitüntetés érte, a fiúra milyen nagy szerep vár a társadalomban, — s mikor az öreg Deutsch minderre nem reagált, örley végül egyenesen előállt azzal a jótanáccsal, hogy az öreg Deutsch fizesse ki Désy Géza szolgabíró urnák mintegy nyolcezer forintra felszaporodott adósságát. A keményszívű apa azonban röviden csak ennyit mondott: »Fizesse ki az öreg Désy!« Nagyon okos ember volt az öreg Deutsch, mert a fiát ezzel oly kemény munkára kényszeritette, hogy nagyon rövid idő alatt igen hires ügyvéd lett belőleAkkoriban Várady Zsigmond volt a legelső ügyvéd Nagyváradon. Engem ki nem állhatott, egy nevetségesen kicsiny dolog miatt; Fehér Dezső ugyanis egyszer azt irta a lapjába, hogy Nagyváradon senki sincs, akianynyi könyvet olvasott volna, mint én, — é6 Várady Zsigmond emiatt megsértődött. Május 31-én megváltam a Tiszántúl szerkesztésétől és Aradra költöztem. Az Arad és Vidéke akkoriban nagyon tekintélyes újság újság volt. Tulajdonosa, Gyulay István nyomdász, már nagyon öreg ember volt s nem értett az ujság-ügyekhez. A kiadóhivatalt félkezü neje vezette egy pénzbeszedővel. A lap főszerkesztője Tiszty Lajos volt, már szintén öreg ember, 48-as honvéd. »Tüske Tóni« álnévvel minden vasárnapra irt egy tárcát, melyben az aradi urakat csipkedte. Legnagyobb eredetisége abban rejlett, hogy borzasztóan egyszerű, lassan gondolkodó, a világtól elmaradott embernek tetette magát, s emelett tudott mindeftt és igen szellemes, többnyire maró megjegyzései voltak. Túlzás volna ha azt mondanám, hogy szeretett bennünket, mint a lap munkatársait. A lap felelős szerkesztője Brankovics György volt, a legrégibb újságírók ogvike, néhai Gracza György előtt a Budapest cimü képeslap szerkesztője. Hogy Brankovics mit csinált az Arad és Vidékénél, arról soha fogalmam sem volt. Én a riporton kivül hetenkint két-három vezércikket irtam: a hét többi napjain egy fiatal ügyvéd, Nagy Sándor, (később képviselő) irta a vezércikket. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az én cikkeim jobban tetszettek még Tiszty Lajosnak is. Riporter társaim voltak: Móricz Pál, kit még Szegedről ismertem és Cs. Endes Dániel, ki nálam jóval idősebb volt, s ennek ellenére barátsággal és szeretettel fogadott. Aradon mégis ugy éreztem magam, mintha Szibériába száműztek volna. Móricz Pál néha elvitt ugyan a »Vademberhez« címzett vendéglőbe, de az ottani nyárspolgári tárKORZO MOZI Május 18., 19., 20-án, pinteken, szombaton és vasárnap MONTÉ BLUE ~ A rohanó express. izgalmak filmje 8 felv fásban. Azonkívül Híradók. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap 3 5,7 és 9 Arakor