Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-16 / 111. szám

9ZBOKD: SzerkettlOtég: SeAk Ferenc ucca Telefon: 13-33.^ Kladóhlraial. «ölcüönkönyvtár ét legytrodo: Aradi ucca S. Telefon: 30Ö. ^ Nyomda: t»w Upól ucca M.Telefon: 16-34.« »«»«<» Szerda, 1928 má}us 16 9 « 0 TV. évfolyam 111. szám MAKÓ : SzerketztAMg <» kiadóhivatal • Eri ucca O. Telefon: 131. »zAm.« » «c » « » HÖDMEZŐVASÁBHEIY: Szerkesztőség •és kiadóhivatal: AndrAssy ucca 23. Telelőn: 49. szám. «» « » « » « » K » Előfizetési a-« navod.i 'S-20 vidéken é» a tövárosb&n 3-00, uUltlildOn 6-40 pengő. Egyes sza/u Iö. vas&r- es Ünnepnap 24 Hllér Jobboldali siker — baloldali győzelem Vártunk huszonnégy óráig az ipartestületi választások jelentőségének felmérésével. Megvártuk a pogány »Te Deum«-okat és profán »Jubilatc Deo«.-kat, melyek a váratlan 6iker megittasult lelkesedésében hangoznak fel a szélső jobboldali politika őrhelyein. Ezekkel a rikoltozásokkal, a jelszavak borral öntözött máglyájáról elszálló szópernyékkel nem fogunk vitatkozni. Bennünk csak mosolyt kelt, amikor az egyik sajtóorgánum, úgyis, mint a szegedi közélet »felügyeleti hatósága«, miután pár héttel ezelőtt a szegedi királyi törvényszéket rótta meg, most a Város főispánjának küld intőcédulát, amiért az csak közvetlenül lapzárta előtt avatkozott be az iparosok választási harcába. Nekünk derűs látványosság az az olimpiai próbaverseny is, amivel most két lap futtat az — ipartestületi választás érdeméért. Az egyik nincs megelégedve azzal, hogy a másik a saját igazgatósági tagjáról mennyi jót irt. Pedig az a mai vezércikkben ugyancsak könyökig vájkál a szitkozódó szavakban. Az uj rezsim kilenc hónapja alatt ma jelent meg az egységes párt szegedi félhivatalosában az első »saját« vezércikk s az első vezércikkben fejcsóválva olvassuk a szavakat: »kaján pofa«. A stilas az ember. Amilyen a stilus, olyan az ember. A magyar publicisztika hangjának emelkedettsége, méltósága és szolemnitása eddig nem tűrte első hasábokon ezt a hangot. Az egységes párt reprezentánsa a nyilt-tér hangját léptette elő vezércikké. Ezek azonban csak a kísérő jelenségek, a gomolygó füst az örömtüzek felett. Ha azonban a dolgok miért.jét keressük, ha arra keresünk választ, hogy mi duzzasztja ilyen gőgösre a győzelem vitorláit, akkor a tények mást felelnek, mint az örvendezők. Gyözelera-e az, amelyet a szavazásra jogosultaknak egy hatodrésze helyesel ? Lehet-e többségről beszélni ott ahonnan az ifi-hatodrész hiányzik? Hái-omezerhatszáz szavazatból hatszáz szavazott a »többség« listájával. A régi időben, amikor az önérzetnek még jutott szerep s amikor még nem collstockkal lehetett mérni az az arcbőr vastagságát, nem fogadták volna el B megválasztást azok, akikre a szavazásra jogosultaknak csupán egyhatodrész-töredéke szavazott. Felvonultatták maguk mellett a hatalom tekintélyét, megkapták az engedélyt a röpcéduláik terjesztésökí, (a BaToldali ipai-osok röpcéduláinak terjesztőit őrizetbe vették), a hazafiság szentélyéből kiátkozta a szegedi Szilveszter pápa azokat, akik nem őket támogatják s nem rájuk szavaznak, az éhes szájakon végighúzták a kormánykegy mézes madzagát és — ilyen felkészültség és ilyen uralmi szervezettség mellett egyedül a szociáldemokratáknak köszönhetik a választás sikerét. A szocialistákról ugy beszéltek és ugy írtak eddig, mint akik megmételyezik az iparosokat, destruálják a konstruktiv munkát, nemzetköziek és hazafiatlanok, ellenségei a hazának és a kereszténységnek. S mo6t azt a sikert, amit nekik, egyedül es kizárólag a szociálfstáknak köszönhetnek, ugy ünneplik, mint a lózan megfontolásnak, a „konstruktív" munkának, a keresztény és nemzeti politikai irányzatnak győzelmét. Pedig ha ez az eredmény a keresztény és nemzeti politikának sikere, akkor — Peidl Gyula megválasztása is az. Körmendy Mátyás ugyanazoknak köszönheti megválasztását, mint Peidl Gyula. Legyenek hát egy kicsit csöndesebbek, csavarják le az öröm lámpásait és legyenek illemtudók. Mert a legelemibb illemszabály arra kötelezné őket, hogy köszönő levelel küldjenek — a Munkásotthonba. Ugyanezzel az elfogulatlansággal meg kell azonban mondani véleményünket a magunk tábora felé is. A komolytalanság, a szervezetlenség, a legjelentéktelenebb helyi, szempontoknak a legjelentékenyebb országos szempontok fölé való helyezése buktatta el ezt a választási harcot. Mi nem akarunk igazságot tenni abban a sokáig lappangó s a legveszélyesebb időpontban kiélesedő vitában, ami a baloldali iparosok polgári és szociáldemokrata tagjai kőzött szakadást idézett elő. Peccatur intra et extra muros. Vétkeztek a falakon kívül és belül egyaránt. Nemcsak helyi szempontból fölmérhetetlen, de országos politika szempontjából is megbecsülhetetlen eredmény lett volna a választási siker. A koncepciózus vezetés, a szereplő 'személyeken túltekintő érielem nem engedte volna azt meg, hogy jelentéktelen személyi kérdéseken, csip-csup jelölteken s még a legvicinálisabb szempontokat sem betöltő kérdéseken múljon olyan eredménynek sikere, melynek helyi hatása fölmérhetetlen s országos hatása is visszhangos lett oolna. A szervezetlen, a választási taktikában járatlan, a polgármesteri bollával kiátkozott, a két fronton támadott s hatásági intézkedésekkel akciójában megbénított baloldali peigári iparosok olyan eredményt produkáltak ezen a választáson, mely minden elismerésre és tisztelete méltó. A szociáldemokrata párt határozatával és akciójával megfogyatkozottan és megtörten is mindössze hatvan szavazattal kaptak kevesebbet, mint a hatalom, az uralom, a tekintély, a demagógia aktivitásával és a — szociáldemokrata párt passzivitásával támogatott jobboldal. 1 siker nem lett az övék, de övék a győzelem. Valóban nem érdemelték meg, hogy egy taktikai hibán elcsússzanak. A hiba az volt, hogy nem mentek el szövetségeseikkel szemben az engedékenységnek addig a fokáig, ameddig az iparosbéke megteremtésének utján ellenfeleikkel szemben is elmentek. Súlyos taktikai hibát követlek el s egyedül ennek a taktikai ballépésnek az eredménye, hogy csak a győzelem az övék, de a siker nem De súlyos taktikai hibát követeli el a szociáldemokrata párt is. A szegedi, — de nemcsak a szegedi, — iparosok kezdők még a politika sikamlós parkettjén és labirintusos útvesztőin. Nekik el lehet még nézni, ha csak a célt nézik s az eszközök jelentőségében tévednek. De a szociáldemokraták a Iegtanultabb politikusok, akik a legöntudatosabban és legcéltudatosabban cselekszenek és — mulasztanak. Nekik nem volt szabad itélőszéket tartani szövetségestársaik felett, amikor azok helyes irányban, ha nem is mindig helyes uton haladtak. Nekik nem lett volna szabad áldozatul dobni ennek a mozgalomnak helyi súlyát és országos jelentőségét. Be akarták bizonyítani az erejüket? Ezzel az erővel mindenki számolt éf számol bizonyítás nélkül is. Nem választhatták volna azonban a bzonyifásnak azt a módját, mely leginagyobb, legkérlelbetetlenebb és legkonokabb politikai ellenfeleiknek juttatja a sikerl. Ök maguk bizonyára tisztában vannak ennek a »sikernek« jelentőségével, ám számolni kell annak a tömegnek ítéletével, hangoltságával és kormányozhatóságával is, amelyik csak az eredményt látja s nem vizseália az eredmény tényezőit. A srociáldemokrata párt nem állhatott volna oda szekerét tolni a szélső jobboldali tö ekvéseknek, a polgármesteri bullának, a főispáni encikllkának s a Szegedi Ul Nemzedék akcióiénak. Soha semmi körülmények közótt a szegedi szociáldemokratáknak nem lehet azonos céljuk, azonos törekvésük a — Szegedi Uj Nemzedékkel, Az akcióban nem fontos az egyéni érvényesülés. Az sem fontos, hogy a baloldali iparosok közül valóra vált-e valakinek az aspirá.iója. vagy nem. Nem a baloldali iparosok, de a baloldali gondolat szenvedett vereséget, nem Körmendy Mátijás győzőtde az nszitő, a szélsőséges, a minden szociáldemokratában »hazátlan bitang«-ot, minden liberális polgárban a hazának és kereszténységnek ellenségét üvöltő mentalitás S ha nem is ez győzött, ez erősödött. Mert legyünk tisztában azzal: az ébredők kivesznek, kipusztulnak, de az ébredők mentalitása egyre jobban terjeszkedik el. a magyar közélet minden társadalmi és állami intézményében. Ezzel a közszellemmel áll szemben a szociáldemokrata párt, sokkal inkább, mint bármikor az ébredőkkel állt s most ennek a közszellemnek szállította paszszivitásával a sikert, a választási győzelmet, az eredmény tekintélyét és a többség hitét. És még nem is mult el tiz esztendő sem Orgovány óta 6 nem mult el öt éve sem annal$, hogy az internáló táborokat feloszlatták. Ennek a választási harcnak tanulsága azonban többet ér, mint amennyit a kudarc árt. Lesznek még választások Szegeden s akárhogyan rögzit a polgármesteri akarat járszalagján a törvénytelenül összeállított közgyűlés s akárhogyan is rögzíti a törvényességhez a közgyűlést a belügyminiszter, mégis csak meglesz a törvényhatósági választás is egyszer. A baloldali gondolat, a progresszív világnézet, a jelszavak uralmát detronizáló konstruktív, nemzetépítő munkának politikája csak ugy remélhet itt győzelmet, ha munkás és polgár összetart. A széthúzás, akárkinek hibájából következett is be, csak a közös ellenfélnek használ »Az eszmék barrikádjain- össze kell találkozni pol.