Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-03 / 100. szám

9ZBOED: SierkosziOtég : DeAk Ferenc носа X. Telefon: 13--33.^KlndóhlvnlnI, liClctOnkOnyvtár 6» Jegyiroda: Aradi ucco S. Teleion: 306, - Nyomda: Löw Upól ucco 19. Telefon: 1Ö—34.« » « » « » Csütörtök, 1928 május 3 ® ® Ф IV. évfolyam ÍOO. szám MAKÓ: Szerke»z<6»ég éí kledúhlvatal: Crl ucco в. Telefon: 131. Sz6m.« »«»мм HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkcszi6ség É» Kiadóhivatal: Andrüssy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » EIOIteet«»l Ara havonta 3-20 vidéken 6» a fövAroeban 3-00, kUimidOn 0-40 pengd. Egye» »zdra 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Iparosok harca ffem arról a küzdelemről akarunk most Síólni, amit a szegedi iparosok a mindennapi kenyérért folytatnak. Ennek a harcnak súlyos s még egyre súlyosodé terhei egyformán nehezednek mindenkire, aki a munkából, a maga munkájából él meg. Az az országos politika, a végrehajtói hatalom kezelésének az a módja, mely az erő és tekintély importált elveit érvényesiti a gazdasági élet területén, inkább megnehezíti, mint támogatja a magyar iparost munkájában és életküzdelmében. A magyar iparosnak fel kell ismerni életérdekeit, tisztán kell látnia azt, hogy kiktől remélhet, kiktől várhat támogatást. Gazdasági és politikai szabadság nélkül a magyar iparos nem remélheti megpróbáltatásos életének jobbrafordulását. Az az iparipolitika, amelyik visszavezet a céhrendszer intézményeihez s a céhrendszer szellemét hívja újra életre s az a politika, amelyik a céhrendszer virágzásának idejekori feladatok megvalósítására törekszik a céhrendszer idejének szellemében, nem szolgálta soha és nem fogja soha is szolgálni sem a termelésnek, sem a termelő iparosnak érdekét. Szabadság nélkül nincs ipar, a gazdasági élet szabadsága nélkül nincs iparpártolás. A szegedi iparosok most nem azon a fronton harcolnak, ahová közös érdekük közös szolgálatának parancsa állitja őket. A szegedi iparosoknak egyrésze még mindig nem azt keresi, ami őket egy táborba tereli, hanem azt, ami korlátokat, választófalakat emel közéjük. Két táborban küzd most a szegedi iparosság s bár csak jelöltek, listák választják el őket látszatra egymástól, a harc mégis másért folyik. Az egyik tábor az iparosérdekek érvényesüléseért küzd, azért kezdett harcot, hogy az iparosok számbeli erejét, tekintélyét, befolyását az iparosérdekek szolgálatába állítsa, azért küzd, hogy az iparosság ne legyen tovább is pódium egyesek számára, akik iparostársaik vállán szeretnének felemelkedni s akik a mögöttük álló iparosokra s a mögöttük nem álló iparos tömegekre csak akkor szeretnek hivatkozni, amikor a maguk politikai érdemeinek elismeréséről, közéleti működésűk honorálásáról — nem esik szó. Az iparosoknak ez a tábora megelégelte már, hogy iparos politikáról és iparvédelemről csak banketten beszélnek s akkor is olyan módon, hogy az iparpártolás csak ürügy a pártagiláció kissé ellenszenves munkájának leplezézésére Nem grófi diszszónokolc kellenek ennek az iparospártnak követelése szerint, nem leleruccanó előkelő vendégek raccsolása, hanem könnyítések az adóztatás terén, könnyítések az Anyagbeszerzés terén s könnyítések a munkáhozjutás terén. A józanul gondolkodó és lisztán látó iparosok, akiknek ítélőképességét nem zavarja meg a politikai szolgálatkészség elfogultsága, jól tudják, hogy az állami kedvezményezés rendszere milyen veszedelme az ipAri munkának. Az iparosok nagy tömege a kedvezményezés rendszere ellen akar küzdeni, nem pedig a kedvezményben való részesedésért. Megelégelték már azt, hogy megnehezedett életük és súlyossá vált munkafeltételeik csak jogcimekiil szolgáljanak egyesek esztétikai szempontból nem mindig kifogástalan törekvései számára. Az iparosok másik csoportja a hatalom« megtartásáért küzd. De ha valaki számonkérné tőlük — s erre a számonkérésre mosl érkezett el az idő, — hogy mi7 végeztek a kezükbe adott erővel, mü harcoltak ki nem a maguk, de az össziparosság érdekében, mit valósítottak meg, milyen alkotásokat hoztak tető alá, milyen reformokat érleltek ki, mivel szolgálták meg az iparosok bizalmát, amig az megvolt s mivel igyekeztek az visszaszerezni, amikor már elveszett, — akkor ugyan mit hallunk válaszul és mit Icapunk feleletül? Olcsó személyeskedéseket, alaptalanul gonosz, rosszhiszemű rágalmakat s olyan inszinuációt, amit méltó haraggal utasíthat vissza a közélet minden harcosa. Rágalom és személyeskedés nélkül hallott-e már tőlük valaki programot? Eddig csak a mellétverő önérzet, a hangos fogadkozás s a sértő gyanúsítás szavait hallhatták azok, akik arra lettek volna inkább kíváncsiak, hogy mit akarnak tenni az iparosság érdekében s mire akarják felhasználni az iparosság érdekében azt a bizalmat, amik nem kérnek, de követelnek iparostársaiklól. Mi s velünk az iparosság nagyobb csoportja békét igyekeztünk teremteni a szegcdi iparosok között. Nem rajtunk s nem a békét mindenek felett sürgető iparostömegen múlott, hogy áll a harc azok között, akiknek a közös érdek kiküzdéséért egymás melleit s nem egymás ellen kellene harcolniok. .1 választás eredménye fogja megteremteni azt a békét, amit az iparosok maguk között nem tudtak létrehozni. De ez a béke azoknak i'ogja megszerezni a sikert s azokra fogja bizni a munkát, akik nem a maguk érvényesüléséért, de a szegedi iparosság jobb életéért, több munkájáért és gondtalanabb kenyeréért küzdenek. Statáriummal várják a román parasztpárt vasárnapi gyulafehérvári gyűlését (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: A kormány elhatározta, hogy a nemzeti parasztpártnak május 6-ra összehívott gyűlését engedélyezi. Az ellenzék szerint azonban a kormánynak ez az elhatározása ellentétben áll több olyan intézkedésével, amely azt célozza, hogy a gyűlést a kormány mégis meg fogja akadályozni. Tatarescu belügyi államtitkár már napok óta Erdélyben tartózkodik, hogy a kormánynak a népgyűlés megakadályozására irányuló műveleteit irányítsa. A kolozsvári hadtestparancsnokság, amelynek körzetébe tartozik Gyulafehérvár, életbeléptette az ostromállapotot és kihirdette, hogy az uccán háromnál több ember nem gyülekezhet. A parasztpárt tiltakozását jelentette be Duca belügyminiszternél, aki megigérte, hogy a hadsereg főparancsnokságnál intézkedni fog a rendelet viszszavonásáért. A parasztpárt meggyőződése szerint a kormány a gyulafehérvári gyűlést min. den eszközzel lehetetlenné akarja tenni. Földrengés után pusztító vihar Bulgáriában A szélvihar ledöntött egy templomot Szófiából jelentik: Az a rendkívül heves vihar, amely Stara Zagorában dühöngött, iegy templomot ledöntött. A járókelőket a földhöz vágta, a házak tetejét lesodorta, a fákat pedig gyökerestől tépte ki. A vihart jégeső követte, amely a termést elpusztította. A földrengés után a közintézebek irodáinak és irományainak elhelyezésére készített épületnek a falai bedőltek a vihar következtében A szél az irományokat magával ragadta Kun mélái nem adjáU 3cí Magyarországnak Németország átengedi területén ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A Berliner Tagéblatt moszkvai jelentése szerint dr. Schmerán, a kommunista internacionálé végrehajtó bizottságának tagja, újságíróknak kijelentette, hogy Kun Béla bécsi letartóztatását komoly ügynek kell tekinteni és az egész világ proletáriátusának tiltakozni kell akár az ellen, hogy Ausztria Kun Bélát kiutasítsa, vagy akár Magyarországnak kiadja. Dr. Rosenfeld német birodalmi képviselő ma Bécsbe érkezett és Kun Béla védőjének társaságában meglátogatta dr. Dinghoffer igazságügyminisztert. Kun Béla védője utalt arra, hogy amikor Kun Bélát 1919-ben Karlsteiba internálták, a magvar hatóságok már akkor kiadatási kérelemmel fordultak az illetékes bírósághoz. A helyzet azóta sem változott és igy most sem lehet szó kiadatásról. Dr. Rosenfeld hangsúlyozta Dingholfer igazságügyminiszter előtt, hogy a porosz belügyminiszter biztosította őt arról, hogy nem gördít akadályt Kun Bélának német területen való átutazása elé. Az osztrák kormány még nem foglalt állást ebben az ügyben, azonban valószínűnek látszik, hogy nem fogják Kun Bélát kiadni Magyarországnak. Párisból jelentik: Az Excelsior és a Petit Journal Londonon át jelentést közöl, amely szerint Kun Béla attól félve, hogy a börtönben megmérgezik, éhségsztrájkkal fenyegetőzik. Budapestről jelentik: Schweinitzer rendőrtanácsosnak Bécsben számos adatot és bizonyítékot sikerült beszereznie Kun Béla bécsi tartózkodásának a céljairól. A tanácsos még azt akarja megállapítani, hogy kik voltak azok az emberek, akik Kun Bélával Budapestről érintkezésbe állottak. Erre vonatkozólag sikerült is néhány adatot beszereznie és ezek az adatok alapul szolgálnak a főkapitányság további munkájára. A rendőrtaná-