Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-13 / 109. szám
IZEOED: 8№erfce«zM№g: Deák Ferenc Dcca ti. Telefon: t3~33.KtadAhlvatal, |iBlc»önkiinyvt6r és Jegyiroda: Aradi Qcca S. Telefon: 300. Nyomda: UJw Up<M ucco 10. Telefon: ÍO—»«»«» Vasárnap, 192S május 13 • « « IV. évfolyam 109. szám MAKÓ: Szerke*ztO«ég 6» Wladóhlvalal: Url ucea 6. Telefon: 131. uim.« >»«»«» HAOMEZOVÁSAHHCLV : Szerke»£löt«g é$ kladóhlvalal: Andrásty ucca 25. Telefon: 49. uAm. « » « » «» « » « » ElOflzeteal ara havonta 3-20 vidéken a (Ovorotban 3-fiO, RUlMldOn 6-40 pengő, tgycs írAm te, vasái- 6» Ünnepnap ílllér Vendégváró napok Nem mi tesszük szóvá, hanem a százszázalékos nacionalizmus vezető pesti orgánuma. IBanketí-Magyarország-ról ir ma vezércikket és sokalja a lakomákat és vadászatokat, amikkel a magyar társadalom fogadja a Rothertnere lord fiát. Aggódik amiatt, hogy kitűnő barátunkban fölébredhet a kétség, csakugyan olyan elesett isten-szegénye-e ez a parádés, Hinom-dánomos, eszem-iszomos Magyarország? Fölveti a kérdést, vájjon a fiatal lord, aki hódi tó- bevonulásokat tart városról-városra. a (népünnepek, a diadalkapuk, a fehérruhás lányok, a diszm agyarok, a rezesbandák, a vaflászatok, teák, sportünnepek művészileg rendezett kaoszában meg fogja-e látni a lényeget? Mert a lényeg mégis csak az volna, hogy a nemes lordban egy halálra itélt nép hiszi megváltóját, amelyet a trianoni béke középkori kegyetlenséggel négy ló farkára kötve szaggatott szét. Vájjon nem fogj a-e azt gonflolni a nyolcnapi ünneplés áldozatának kiszemelt angol nagyúr, hogy az ő apjának miértünk már semmi tennivalója nincs, mert bz a föld a megelégedett, boldog emberek paradicsoma? Vájjon nem lesz-e abból baj, ha a dolgos és szenvedő Magyarország hélyett, aminek a nyomorúságát a maga szemével akarja fölmérni, egy bankettező és disz-vatíászó Magyarországot talál, amely nem tud hova lenni a jókedvitül? Távol legyen tőlünk, hogy fentartás nélkül magunkévá tegyük laptársunk véleményét, Tisztában vágjunk vele, hogy minket megégetne a nacionalizmus azért, amit a saját lapja meglehetős éles hangon szemére vet neki. Sőt ha jól esik valakinek, arra is hajlandók vagyunk, hogy pártját fogjuk az elhangzandó tósztoknak és felkaroljuk a fenérruhás lányokat. Ami a tradiciók szerint kijár a hazai nagyságoknak, azt nem szabad elsajnálni a vendégtől, annak az apának a fiától, akinek a neve a legnépszerűbb név ma mindenütt, ahol magyarok laknak. Keleti nép vagyunk s a vendéglátás nálunk nem európai idivat, hanem nemzeti virtus. Magunk ehetünk fekete kenyeret, de a vendég elé kalácsot rakunk. S ha számitásnak helye lehetne ebben a kérdésben, talán nem lenne egészen helytelen az a számítás, hogy a legelőkelőbb angol ur is csak ember s az ember nem szokta rossznéven venni, ha szeretet és megbecsülés árad felé minden téptén. Minél több a szin és minél pompásabb külsőségekben nyilatkozik meg a szivek érzése, annál felejthetetlenebb a benyomás, amit a vendég elvisz magával. Nem is az itt a baj, ami látszik, hanem ami hiányzik a látszat mögül. Senki' a világon azon meg nem ütközhet, ha egy mindenkitől elhagyatott nép lelkesedése nem ismer határokat, mikor egyetlen jóbarátja vérét látja vendégéül. Csak azon szorul össze a szivünk, hogy ezek az ünnepelt angolok sokkal jobban, sokkal önzetlenebbül szolgálják a magyar irredenta gondolatot, mint mi magunk, akik csak a szájunkkal vagyunk irredenták, nem a szivünkkél s kiéljük az eszmét szóban és irásban, de a lelkünkben nem ugy ápoljuk, ahogy kellene. Nemcsak ünnepnapok bokrétájának kellene a kalapunk mellé tűzni, hanem a lelkünk poharában mindig friss vizhen tartani TTgv kellene róla beszélni, mint a szentségről, térdel hajtva, kalapot emelve, kcrc^'.'rl v ívr. Imádkozni kilenc, mint a Hiszekegyet, gyerekek szivébe vésni, mint tízparancsolatot és ötparancsolatot De ezt mind olyan halkan kellene csinálni hétköznapokon, mint ahogy az árnyék jár a vízen. Ámde hol van az a magyar irredenta, amelyik mindenütt van, mint a levegő, de nem látható és meg nem fogható? Hol van az a magyar irredenta, amelyik olyan titokzatos hordozója az életnek, mint a vér az erekben? Hol van az a magyar irredenta, amelynek kristályfolyamába mindenki beleömleszt verejtékei és vért, mindent, amit kér tőle az eszme, de senki se horgászik benne aranyhalra? Ami irredentát eddig ismert a történelem, az mind elrejtő volt, karthausi fogadalmat tett, a vizek mélyén örvény lettt a viz tükre .sima volt és egykedvűen tükrözte vissza az ég napvilágát és fellegeit. Ami magyar irredenta van, az egészen speciális: csak látszata van, mint az üres szappanbuboréknak. Kívül cs\ipa szivárvány, aranvcsillam, hajnalszin káprázat, — belül | semmi. A mi irredentánk akár lósztozik, akár karikás ostort pattogat, mindig a kirakatba ül s az nem volna baj, ha a kirakat mögött tele volna a bolt. Sajnos, mi tudjuk, hogy a bolt üres. Ünnepeljük a nemes lord fiát, ahogy megérdemli. Mondjuk el neki, hogy az elborult magyar égen egyetlen csillag az ő apja neve. De azt észre ne vétessük vele, hogy fölszabadító munkájában miránk ne sokat számítson, mert csak azt adhatunk, ami van. S nekünk van irredenta mézeskalácsunk, irredenta bajuszkenőcsünk, irredenta bubifrizuránk, nálunk irredenta a bál, a könyvügynök, a jelvényügynök, a nemzeti szin farkú papírfecske, amit a pesti rokkant árul a járdaszélén, — csak éppen azzal az irredentizmussal nem szolgálhatunk, amely a lelkek mélyén dübörög, harsog és mennydörög olyankor is, mikor nem fogadunk vendéget. a prágai gyorsvonat A mozdony és öt Kocsi az ároKba zu&ant — Tizenöt sebesült (Budapesti tudósitőnk telefon jelentése.) Miskolcról jelentik: Ma délután ideérkező utasok beszélték el, hogy a prágai gyorsvonat, amely ma délelőtt féltizenegykor indult el Prágából, A bal és Kisladin között kisiklott. Négy személykocsi, a podgyászkocsi és a mozdony a pályatest melletti árokba zuhant. Tizenöt utas súlyosan megsebesült, kőztük többen életveszélyesen. Záhonyból jelenük, hogy ma délelőtt a Hidasnémeti— Kassa közt járó csehszlovák gyorsvonat alatt a Hernád hídja eddig még ismeretlen okból leszakadt. A gyorsvonat 3 Pullnumn-kocslja a vízbe zuhant, 3 sulvos és 9 könnyebb sebesülésről érkezett jelentés. Halálos áldozatokat még nem jelentettek. Közelebbi részletek még hiányzanak. Havazás* vihar. Jégverés, áradás (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Az utóbbi napok hűvös időjárását az elmúlt éjszaka általános fagy követte, amely főleg a szőlőkben idézett elő óriási károkat. Egyes helyeken ai egész szőlőtermés elpusztult. Baden környékén olyan módon próbálták a fagykárok hatását ellensúlyozni, hogy hatalmas tüzeket gyújtottak és füstfelhőkkel próbálták felmelegíteni a szőlőtőkéket. Belgrádból jelentik: Az ország minden részéből pusztító viharokat, jégverést, áradást jelentenek. Bosznia egyes vidékein egész nap havazott, a hegyeket vastag hólepel boritja. A Száva mindenütt emelkedik és Nóvskánál már ki Is lépett a medréből. A helyzet súlyos aggodalomra ad okot. Montenegrói jelentések szerint az utolsó hírek szerint az utóbbi napok állandó esőzései folytán a folvók mindenütt kiléptek medrükből és elöntötték a földeket. Nyolc falu teljesen vlz alatt áll, az anyagi kár igen nagy. Bánrévétől a trianoni határig pusztító árvíz öntötte el a falvakat és a földeket Katasztrofális áradás Borsodban — ismét emelkedett a Sajó, a Moldva és a Hernád (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Miskolcról jelentik: A tizenöt évvel ezelőtti nagy árvizpu&ztitás kontúrjai kezdenek kibontakozni a mostani borsodi áradás során. A legutóbbi huszonnégy óra alatt a Sajó ismét egy méterrel emeftedeft és végig a trianoni batár mentén Sajószentoéterig * az utasok a vonatból csak vizet látnak. A kár felbecsülhetetlen. Az ár ma mar lefutott Sajókuz&g e* jelenleg Sajószentpéter előtt vau, úgyhogy Ránr*r\é4o| » trianoni határig terjed *t árierük-t. Bánréve, IléVkőzsé?, Puínok, L)ubk*au>, Yadna, Barcika, Sajokaza termőföldjeÚ kaszálói teljesen viz alatt állanak. A katasztrófa legfőbb oka. hogy a Sajóba ömlő patakok teljesen szabálytalanok és ezek mind kiöntötték. A Moldva mentén Szirák, Sztnke, Edelény, Szendrő, Szendrőláb és Szalona községek határainak egy részét a Moldva vize elárasztotta. Szombaton délután egymásután érkeznek a jo. leütések a főispáni hivatalhoz, hogy a Sajó még mindig árad és hogy több község már csak csónakokon közeltthetó meg.