Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

I l)CLiMAr.Y4RORSZAG 1928 április 8. V* tí. M^Km/k ~Jtb?T/rrrA. SWWM 7iMAAP­íüa x. Újra kezébe vette az Írásait és tovább ol­vasta o levelét, most már más szemmel, mintha idegen einber irlü volna, nem ő. Az utolsó feljegyzések már nagyon kus/ak vol­tak. akárcsak egy lázas beteg írásai: »Elvesztettük a drágáinkat, ugy sincs már miért élnünk fi földön: csapjunk fe' a világ­rend és a világbéke, őreinek...« »Tegyünk fogadalmat egymásnak arra, hogy Cjész maradék életünket ennek a célnak szen­teljük- Szívvel-lélekkel, minden energiánkkal lássunk munkához, hogy kidolgozzuk az igazi demokrácia módszereit és végleg kikorbácsol­juk váraikból a királyokat, császárokai, hamis papokat, a kalandorok maffiáját. az üzéreket, spekulánsokat, parazitákat, az összes haszon­lesőket, akik gazul rászedtek minket számta­lanszor és bel ^kergetlek n vér és gyűlölet c szörnyű mocsarába, ahol a fiaink elpusztul­lak és ahol fuldokolva fetrengünk még ma is... — Szánalmas uyivákolás! — sóhajtott fel Mr. Britling újra elégedetlenkedve. Kijavított néhány szót a kéziratban. — Az embert elfogja a düh és keserűség, — mondta mert tudja, hogy a maffiát nem halja meg semmiféle érv. Kimutathatod nekik kristálytisztán, megcáfolhatatlanul, hogy neked van igazad, akkor is mennek tovább a maguk utján vila nélkül, tlc ellántorilhalal­lanul. Ha bennünk is volna ennyi konokság! Ha az Eszmény és az Igazság ugy is be tudna idegeződni az emberbe, mint az önérdek ösztönszerű parancsszava! De a harag cs ke­serűség csak kishitűség jele. Ila az ember hisz a Felsőbb Hat alom bau, nem jöhet ki a sodrából... A kézirat ezen lapján csak az utoljára olvasott néhány mondat volt, több nem. A lap többi részen, majdnem az egész lapon, gondos ivással, gyönyörű betűkkel ezeket a szavakat irta keresztbe: »Hugh Philip Brit­ling. t A következő lapon is csak egy mondat volt: ».4 Yilágköztársaság legyen a vallásunk, az élethivatásunk. Építsük fel ezt a templomot i romok fölé « Ezzel megszűnt a kézirat. A következő lapon már csak összefüggés­iclfu szavak voltak. Az utolsó lap így festett: HUGH • HUGH №ES DB AGA FIAM JOGASZOK HERCEGEK lZLETEMfiEKÉK AKIKNEK PÉNZT HOZ A VÉR ÉS A HARC BECSÜLETESSÉG VÉR VÉR ... XI.' Felsóhajtott. Végignézett az asztalon szétszórt papírlapo­kon, amelyekből össze kéli állítania a levelét. Megszólalt benne a fáradtság: — Talán jobb volna, ha egyszerűen elkül­deném nekik a hegedűt kiscrö-lcvél nélkül ... Rákönyökölt h^ asztalra és sokiág ült igy. Lehunyt szemmel, .mo/.di'ilatlaüul. — Nem... írnom k II nekik.. Meg kell irnom nekik, hogy Isten lejött hozzám és én is megtaláltam őt... Azután hirtelen elfelejtette a pomerániai öregeket. Egész éjszakai vergődése, habozása és tétovázása után, ellenállhatatlan kényszer­rel kialakult benne egy határozott, erős gon­dolatsor : — Vallás az első dolog és a végső dolog. Amíg az ember nem találta meg Istent addig nincs kezdés és nincsen cél. Addig lehetnek az embernek barátai és kedvtelései, lehetnek benne becsukt-foszlányok, dű csak Isten fo­galma tudja az életet egészbe foglalni. Élni csak Istennel lehet. Istennel, aki együtt küzd az emberrel a Vak Erő és az Éjszaka és a Nemlét ellen. Isten a cél, az értelen» Isten a világ királya. Ha ö végre uralomra jut, akkor a régi világ minden veres szemétje, az álkirályok és cifra császárok, a ravasz politikusok és becstelen jogászok, a kapará­szok, hálószövők, zavarosban halászok, a há­borucsinálók ¿s elnyomók ugy el fognak tűnni, mint tűzgyújtás után a kályhába hányt papir-, hulladék... Kis vártatva hangosan hozzátette: — Meghaltak a ~ fiaink, de megmutatták nekünk az Istent...­Megdörzsölte a szemét és a homlokát Az éjszakai erőlködés kimerítette, már nem tudott gondolkodni. Egy darabig üresség töl­tötte bc sajgó idegeit és mozdulatlanul ült, öklét a szeméhez szorítva. Kérőbb felállt, az ablakhoz lépett és kinézett a kertbe. A lámpája még égett de már csak halvá­nyan pislogott a szobát elárasztó erősebb fény­ben. Megjött a hajnal. A dolgok visszakapták a színeiket, egyelőre még csak bágyadt színe­ket, olyanokat, mint a gyöngy fénye. Dc a halvány színek mégis tiszták és határozottak voltak, akárcsak egy gyermek pillantása vagy egy kislány hangja. A templom tornya fölött aranyos tüzesutak ragyogott az éi?en: a hajnali naptól kivilágított felhő. Köd lebegett a tő fölött, lágy, szürke köd, néhány arasznyi magasságban. Fürjcsapat futkosott a harmatos fűben a kert rácsa mögött- Ebben az évben nagyon elszaporodtak a fürjek, mert megcsap­pant a vadászok száma. A réLen tul nyul ült egy bokor tövében, mozdulatlanul, akár a kő. Csikó nyerített valahol a közelben... Egyik fényhullám a másik után, egyik meleghullám a másik után érkezeit meg, olvadt szét a tájon, mielőtt a Nap megjelent volna. Regge­ledett, mintha az egész világon nem volna semmi más, csak Reggel. A templom felöl, a rétről élénk hang csen­dült elő: egy lioránkenlő gazda a kaszáját köszörülte. VÉGE. Syozoiljin meg, hogy gyermekkocsikat Kummikat és alkatrészokot logolcsóbban vásárolhat WoEff gépárufrázban Hid ucca I. sz. Nagy javítóműhely. Évtizedek óta német és a legelismertebb kerékpárok szenzációs választékban Opei London Torpedó D. f. X. Wikíoria W. K. C. S'eyer Waffenfabrik POGC^motor '98 Világmárka Nagy raktár a klil- és belvárosi áramra uj és használt motorokból JANI ANDRÁS tekercselő tizemében Vidra ucca 2. Madách ¡ucca l Telefon 19—28 «WiB" i - ? Szeged. Feketesas ucca 15. szám. — Gyönyifrli sav torok Koptjától* kedvező fizetési feltételekkel is. 341 Monyára Nincs pénze ? " Annyi M legyen! Menjen be BLAU IGNÁC férfi és női ruhaüzletébe ahol (Kelemen ucca 5.) részletfizetésre kaphat: Férfi öltönyt (Chevioi). . . P 36 — Férfi öltönyt (Kamgarn) . . P 46 — Férfi öltönyt, kék és fekete P 60 — Férfi felöltőt P 40 — Női koverkoi felöltői . . . P 36 ­reftlimja mérték után« öfltftoy 8Q<iQ0 pengőért m ymmammm

Next

/
Oldalképek
Tartalom