Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

1028 április S DÉLMAGYAROKSZAG A klisíkef a nürnbergi .Jubileumi bizottság bocsájtotta a ü é 1 m. a­gyarország rendelkezésére Dürer Albertet halálának négyszázévei for­dulója alkalmából ünnepli a világ valamennyi kulturucpe. Legközelebb ezen a nevezetes em­lékünnepen is mi magyarok állunk a nagy német fc-s tűhöz. Hiszen Dürer apja és nagy­apja a Gyula mellett íekvö Ajtósról vándorolt ki Nürnbergbe, ahol aranymüvesmesíerségük­:tiek művészileg is. anyagilag is nagyobb, ki­látásosabb tere nyilt. • Dürer Albert Nürnbergben született • * Müveit, szellemi hagyatékait akár eredeti­ben, akár reprodukcióban nézzük, az ábrázo­lásnak olyan drámai lüktetését érezzük mű­vészete technikai primitívségének formái alatt is, hogy akciót ma sem fejezhetnek ki festők féktelenebb aktivitással, szakadatlanabb for­lis&zimoval. Mégsem müvének örök szépségé­vel lett Dürer korának és hazájának leggigan­tikusabb alakja, hanem zsenijének apostoli szerepével. Akkor, amikor Dürer Németország, ban éli, Olaszország már Michel Angolokat, urer .'.'.wsra^wv.Ti Irta: Lengij'l Vilma Dürer Albert Lionardo da Vinciket, Raffaeleket, Belliniket adott a világnak, akiknek müvei erőben, titok­zatosságban, tökéletességben é lületesebben és megdöbbentőbben markolnak eszméletünkbe, mint Dürer legnevezetesebb metszetei. Dürer nem is a művészetben volt utolérhetetlen. Az uttörésnek, a művészet uj útjainak égi jeleit látta ő felragyogni, a középkor fordulóján és ő volt az első, aki az újkor küszöbére elhivatott­ságának erejével utmutatóan világított és utó­dok tömegének lett lanitómestere. Benne a német gótika beteljesedett, sőt en­uél |s tovább — fejlődött. A reformáció har­cosa lett Luther mellett és az akkori időkben felébredő lelki kétségekben istenfélő, de a vallást egyéni hittel hivő művészetével vigasz­talást és irányítást adott. Különösen apostol­képeivel, amelyeken az isteni szózatot a nyu­galom és biztonság, szeretet és béke hangula­tában hirdette, akarta kigyógyítani a refor­máció előtt duló téveszmékből azokat, akik a régi keresztény tanításnak megtagadták az engedelmességet, de nem voltak még elég erő­sek ahoz, hogy más biztos orientációban ta­láljanak megnyugvást. Ebben az időben az emberiség nyugalmát földönfutóvá tette az uj gondolat: kerek a föld. Ezzel a félelmetes uj érzéssel és tudat­tal született meg a XV-ik és XVI-ik század Telki chaosza, melyet a humanisták, kikhez Dürer is tartozott, igyekeztek eloszlatni. Eb­ből a korból és tanításból győzelmesen két ember került ki: Luther, erőteljes, velős beszé­deivel, szuggesztív szellemi világosságával és Dürer \ érrel táplált elevenségü müveivel, ame­lyek korának különösségeit, lelki és testi jelentkezési formáját mindennél maradandób­ban örökítették meg. így kapcsolódott a re­formáció szellemi harcába és lett a reformá­ció gondolatának apostola. Megvalósította azt, aminek szükségét Luther csak érezte. Megteremtette a német bibliát és polgárnak, parasztnak érthetővé tette, mert 'megfosztotta a kereszténységet román-ázsiai alakoktól, német földre költöztette a szent történetet és német köntösbe öltöztette a szen­• tekét. A nagy Passió metszeteiben az Isiea fiáról eltörölte a legendái ködszerüséget, szen­vedéseibenembernek mutatta, a szenvedők ben­ne felismerték saját lelki drámájukat, a német nép akkori dult állapotátés megváltásnak tekin­tették a művészetét, amely a fájdalomból a szeretethez vezetett. * Dürer már tizenötéves korában elhagyta tanítómestereit művészetének feltűnő önáiló­Dürer-Mz eágával. Legjobban az akkor divatos famet­szetekhez vonzódott, amelyek könyvek utján legjobban elterjedtek. A Passióiban és Mária élete metszeteiben zuhog az élet és e vallá­sos témáiban a német olthen erkölcsös csendje, bensösége éled. Az Apokahjpsisben éreztette fantáziájának vízionárius természetét. Ebben a rézmetszet-kötegben van Dürer három leg­ismertebbmüve. Louag, ha'ál és ördög, Hyeroni­mus a házában és a Melancholia Ennek a három metszetnek a késői művészeti esztétika különö­sen sok szimbolikus jelentőséget tulajdonított. Ha Dürer művészetét meg akarjuk ismerni, ben is és minden késői munkájában. A testen, az akton, amelyhez olyan áliiíattal közeledett, az .olaszok puha költőisége helyett mindun­talan kicsengtek a német gótikus aranymü­vesség tradíciói. Mégis a legnagyobbra vitte, amire festő vihette. Világneve királyokat von­zott, országokat késztetett leborulásra, hire és dicsősége a halhatatlanság utait kövezte. Dürer pedig a művészetben tudóssá küzdötte, fel magát. Tankönyveket irt a jövő generációk­nak, geometriáról, szent tanító ösztönnel ki akarván emelni a német festészetet mély szintjéből, de még itt is az alkotóművész állandó viaskodásban élt a matematikussal. * ,Í Magánéletéről a német kegyelet lassankint elkobozott minden kutforrást. Boldogtalan há­zassága Ágnes Frev-iel, egy gazdag nürnbergi leánnyal sok mendemondára adott alkalmat és elindította az anekdoták zárt sorát, amelyek Sokrales és Xantippe esetére emlékeztetnek. Miksa császár nemesi rangba emelte, ami­kor az egyik udvaronc vonakodott Dürer lét­ráját tartani azzal az indokolással, hogy mél­tóságán aluli ez a szerep. A császár rendre­utasító szavát lel is jegyezte a krónika: »Albert a művészete által lalán több, mint egy nemes em­Dürer sirja még az emberre kell vetnünk néhány vonással világosságot, az emberre, akiben a fény prob­lémája, a proporcio és perspektíva megtalálása toronymagasságú érzéshullámokon hányódott. Törvényeket keresett, amikkel a »láthatót« meg lehet hódítani. Azt hitte, hogy a geómetria vezet a természet titkainak kapujához, az an­tikokhoz fordult, az olaszokat tanulmányozta, addig, mig a túlhajtott teoretikus szellem ká­rosan megmerevítette fantáziáját a festészet­ber, mert én parasztból tudok nemes embert csinálni, de nemes emberből művészt aligha.« Hire már életében eljutott messzi országokba és a legnagyobb művészek tanultak metszeteiből. Michel Angeloval való együtt dolgozásáról szól egy kedves epizód. Dürer inasnak állt be a leg­nagyobb olasz mesterhez és egy napon legyet festett az egyik akt homlokára, amely oly, élethű volt, hogy Michel Angelo utána kapott. Ekkor tudta meg, hogy inasa nem más, mint a nagyrabecsült német Dürer. • - i Dürer nem nyugodott belé, hogy a művész elismerése csak szorványos jelenség legyen. A művészet és művész szabadságának társa­dalmi forradalmát hirdette, lerázta a mester­ember kasztjába sorozó helyzet bilincseit és a lelki élet emelkedettségének megfelelő tár­sadalmi állást követelte és biztosította magá­nak és müvésztársainak. Sokoldalú alkotóerejét igy az élet', a vállá?, a tudomány szolgálatába állította és a refor­matorikus szellemnek olyan emléket állitotl, amelynek megfejtése még további századok­ban lesz tanulmánytárgya. Dürer Altiért jubileumi emlékérem . . Dürér Albert halálának 100-ik évfordulója alkal­miból a bajor kormány megbízásából emlékérmet tervezett Qoetz Károly, az ismert müncheni szobrász. Az érmeket a régi 5 ko­ronánknagy ságában ez ust­Tasstte azjjflam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom