Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

1928 április 8. DÉLMAGYARORSZAG SZAKÁLLSZÁRITÓ írja JUHÁSZ GYULA Ciróka-maróka Három szegedi magyar történelemiró hetek óta veszkődik azzal a kérdéssel, hogy kiktől és honnan erednek a székelyek? Az egyik szerint a hunok utódai, a másil: szerint idegen eredet, a harmadik szerint a honfoglalók törzséből valók. Mind a három tudósunk derék, becsületes magyar és mind a három másképpen tudfa az igazat. Melyiknek higyjen az ember, mert hiszen mind a háromnak nem leheti Nekem az az érzésem, hogy az ilyen tudományos bizonytalanságnál még a Horváth István apostolt bizonyossága is jobb. És nekem az a hitem, hogy a székelyek múltjánál sokkal, de sokkal tontosabb előttünk a székelyek jövője! * Jámbor Pállal, aki Hiador néven volt költő Petőfi idejében, kissé mostohán bánt el a magyar irodalomtörténet. Pedig ez a müveit, finom és tehetséges költő 18í7-ben irt egy verset Kossuth Lajoshoz, amelyben a nagy népvezérnek és szabaditónak, a magyar Washingtonnak sokkal különb és igazabb portréját találjuk, mint az őszies Kossuth szobrokon, az amerikait is beleértve. • Dürer Melancholla cimü rézkarcán az a szomorúság és nyugtalanság érzik, amely Shakespeare Hamletjéből árad felénk. Egy uj kor lelke ébred ebben a két alkotásban és nem véletlen csupán, hogy Dürer nagy tisztelője volt Luthernek és hogy a dán királyfi Wittenbergában tanait. És hogy költője többször emlegeti a melankóliát. * Aki a gyermektől elveszi játékát, az a jövőtől elrabolja a reményt! • Tóth Béla*irta 1902-ben: Áldani fogom a tollat, mely megirja az uj magyar Orbis pictust. Csakhogy lesz-e olyan tollf Kötve hiszem. Mai pedagógiánk ellene mond az ilyen könyvnek, mely már n kis gyermekben is az értelmet akarja fejleszteni. Tóth Béla nyugodtan pihenjen sírjában, az uj Orbist pictust már megírta valaki, Amos Comcrtiushoz méltóan: Móra Ferenc a Betüország olvasókönyveiben. Bartha Miklós egy vallomásában ezt mondja: Husz éves koromban megvettem Börne mankáit. Ez a német megbabonázott. A szerelőm lett. Bartha Miklós, a legnagyobb magyar ctntiszemita publicista tehát a zsidó Börnétől tanult. * A középkori német passionalékból Szent Sebestyén vértanuságának történetét olvastam mult éjjel és utána egy modern ekszpresszionista époszt. Mindakettőben ugyanazt a mély hitet és szent elragadtatást találtam. 1 13 823b fiuk«s leánykák részére 3—8 éveseknek, csakis a legfőbb kivitelben, méríék uíán is olcsé szabóit árakon Pofiák Testvéreknél GseMcs és Fekeiesas u. sarok. 3 pengőért nyaralhat Pen&íone Luisaban. Elsöraneu családi otthon. — Kiünö konyha. — Magvai kiszolgálás és tegezés. Tulajdonos: Pál László. Lido—Venezia-Ttali». K17 SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXVII Fehér Ipoly és Fekete Ipoly 1891 őszén két uj tanár jött a szegedi piarista gimnáziumba: Bolgár Mihály Veszprémből és Fekete Ipoly, már nem tudom, honnan. Bolgár Mihály ölnyi magas, erős emter volt, Fekete Ipoly jóval kisebb, szikár ember, Bolgár a fizika és matematika tanítását vette át osztályunkban, Fekete Ipoly pedig latinra és görögre oktatott bennünket. Mindkét tanár ezúttal először került alföldi városba; idegen volt nekik itt a levegő, idegen volt a társaság, (Bolgár hamar el is kívánkozott innen) és mintha csak összebeszéltek volna, már a második vagy harmadik napon megmagyarázták nekünk, hogy mi, szegedi fiuk aféle félvad emberek vagyunk, kiabálva beszélünk, esetlenek és modortalanok vagyunk és tenger sok olyan hiba van bennünk, ami a jobban nevelt felvidéki és dunántuli fiukban nincs meg. Mi ezt azonnal el is hittük, — bármennyire csodálkozik is az ilyesmin a mai nemzedék, — és a legnagyobb hálával fogadtuk egyéniségünknek azt a csiszolgatását, ami e két piarista tanárnak még több gondot és fáradtságot okozott, mint tantárgyaiknak előadása. Mind a két tanár ur nagyon hamar igen népszerű lett közöttünk ezen a réven s igyekeztünk is a munkájukat megkönnyíteni. Bolgár tanár ur egy alkalommal a fizikából feleltetett engem. Meg volt elégedve, de egy kis intelmet is intézett hozzám: — öcsém, mondotta, maga jó tanuló, de azért mégse menjen tudományos pályára. Mert mit használ a tudomány, ha egészség nincsen? Maga nagyon rossz bőrben van és én attól tartok, hogy nagy baj lesz a tüdejével. Fogadja szívesen azt a tanácsomat, hogy erdőtiszti pályára menjen! Fekete tanár urnák azonban más véleménye volt. — Magát az Úristen is tanárnak teremtette, mondotta akárhányszor. Fekete tanár ur ugyanis már az első feleletem alkalmával észrevette, hogy a latin nyelvben én már messze túlhaladtam a gimnázium tananyagát és mivel akkoriban neki is voltak filologíai passziói, gyakran megcselekedte azt a tréfát, hogy valamelyik osztálytársamat, aki latinból »reménytelenül gyenge«: volt, rossz felelete után helyére küldte és engem állított ki a táblához. Ilyenkor egy-egy olyan nehéz mondatot diktált le, hogy e világon igen kevés gimnazista birta volna azt a mondatot latinra fordítani. Nekem azonban mindig sikerültek ezek a produkciók, amelyekben a tanár urnák szemmel láthatóan öröme telt s ugy ápólta a filologíai tehetségemet, mint a kertész a virágot. Munkánknak az eredménye nem is maradt el. Egyszer, mikor valaki rémitően rosszul felelt latinból, Fekete tanár ur letörölte homlokáról a verítéket és kiszólított: — Ugyan jöjjön és irjon a táblára valami okosat, amiből talán tanulhatnak a többiek -. Én éppen akkoriban magoUam be (természetesen privát passzióból) Maczke Valér egri cisztercita Poétikájából a tragikumnak egy rendkívül nyakaiékert stilusu, de tartalmilag zseniális meghatározását és ezt a komprimált mondatot felírtam a táblára: ».4 tragikum: a megsértett világrend helyreállítására törekvő nagy jellemnek erre vonatkozó páthoszában elkövetett túlkapásából eredt vétség miatti elbukása folytán kiegyenölése a világrendi összhangot sértő zavarnak.«. — Derék egy mondat! — szólt Fekete tanár ur. — Mit akar vele? — Le fogom fordítani latinra és görögre, válaszoltam nyugodtan. — Lássuk! Öt perc múlva kész volt a latin szöveg, — egészen korrekt volt További tíz perc múlva kész volt a görög szöveg. A tanár ur ezt is elolvasta s azután igy szólt: — Hohó, barátom! Itt kimaradt az állítmány 1 És oda irta a mondat végére, ahova éppen illett, az állitmányt: »esti«. Vergiliussal, meg a többi klasszikusokkal nem igen háborgatott engem Fekete tanár ur: tudta ő feleltetés nélkül is azt, hogy többel, tudok én azokból citálni, mint amennyit a többiek több-kevesebb fáradsággal lefordítanak. De azért fordítgattam én is az osztály szine előtt: például Vörösmarty verseit, a képviselőházi beszédeket, a postautalvány bla*kettájának szövegét, stb. Negyed század múlva István öcsémrek a l|a, színién Lász^, fílkerü't a piarista gimnáziumba. Fekete tanár urnák, ki őt a latinra tanította, feltűnt a fiu neve és Pnelogg József igazgató segítségével, (ki különben osztálytársam volt ) megállapította, hogy az ifjabb Szabó László unokaöccse az idősebbnek. Prelogg megírta nekem, hogy Fekete tanár ur a fiút felhívta a katedrára és igy szólt az osztályhoz: — Ugy nézzétek meg ezt a fiút, hogy ennek egy hasonló nevü nagybátyja huszonöt évvel ezlőtt ide járt hozzánk iskolába és az a másik Szabó László ugy tudott latinul, mint azóta senki! Szóval: bizonyíték vagyok rá, hogy Fekete Ipoly tanár ur idejében a szegedi piaristáknál a latin nyelvet igenis meg lehetett tanulni. Egy izben azonban »pechje« colt velem Fekete tanár urnák. Meglátogatta az iskolánkat Fehér Ipoly főigazgató, a későbbi pannonhalmi főapát. Latin óra volt. — Hadd lássuk hát, mit tudnak a nuü, szólt a főigazgató ur. — Fekete tanár ur engem kiszólított, azután a téli kabátja zsebéből kivette a Pesti Napló aznapi számát és igy szólt: — Nagyságos uram, ezt az újságot tíz perccel ezelőtt hozta meg a postáról a pedellus, —• ezt a lapot még senki nem olvashatta. Itt van ez a fiu, — ez a mai lap vezércikkét szó* tár nélkül, rögtönözve lefordítja latinra s azt hiszem, nem lesz benne egy betűnyi hiba Fehér Ipoly nagyot nézett, s azután igy, szólt: — Ha ez a fiu olyan jól tud latinul, akkor fölösleges őt feleltetni Lássunk egy gyengébb tanulót! Nagyon sajnáltam akkor Fekete tanár urat t> nem tartottam méltányos dolognak, hogy tehetségtelen tanítványai után kutattak, a tehetséges tanítványait pedig szóhoz jutni sem engedték. A görög nyelvben gyengébb voltam, mint a latinban, dc azért jól megérdemeltem és meg is kaptam a »jeles «-t, bár némi nehézség árán. Mindjárt a tanév elején egy alkalommal I? Ha már elmulaszlolla "J í« *] ben pólol)a o z fdén és tegyen egy próbautat az ty pu su ercedes1 BdiZ~el UJ helyiségeink: % Budapest, IV.f Váci ucca 24. 3 Telefon: T. 229 -24 és T. 140 70. 1» ......... ........... _ _ íj N k ^ERCEQES'BEKZ AUTOMOBIL R. T. MII