Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-05 / 79. szám

1928 április 5. DÉLMA-"\RORSZAG Ä BáiüiMORSz^c Bnáw H.ö.WCiLS: tka a&iTücrsícaftCöcsc FORDÍTOTTA-Sziwri 7n>AAáH., r .. . --W-- •'. ' '1 132 VII. Ha maguk németek tudnál:, hogy tt hábóru előtt harc nélkül is hogyan hódították a vilá­got, lassan, de feltartóztathatatlanul! Ha a háborúra pazarolt energiájuknak csak a felét fordították volna arra, hogy békéssen és ked­vesen meghódítsák a lelkeket és szellemeket, már régen a világ vezetői lettek volna és senki sem vonná kétségbe az elsőségüketl Tu­dományuk tíz évvel, társadalmi és gazdasági szervezetük husz évvel előzte meg az egész világot. Soha még nép nem volt ugy arra hivatva, mint maguk, hogy á világ élére álljon és az emberiséget a tudományos szolidari­tás, a világköztársaság és az egyetemes béke révébe vezesse. Csak egy kis fantázia, és egy kis nagylelkűség kellett volna hozzá! De a maguk junkerei, hercegei, gyárosai és nagybirtokosai sokkal komiszabb agyagból voltak gyúrva. Tenger választötta el őket ilyen nemes álmoktól Rikácsoló lelkesedéssel bele­kergették a német népet a háborúba és a né­met szellem minden nagyszerű tuljdonságát a Sátán szolgálatába kényszeritették... VIII. Bizonyára tudja, hogy a maga fia fölytón arról a világbékéről álmodozott, amelyről most beszéltem. Több szív volt benne, mint a hazá­jában. A háborút csak félreértésnek tartotta. Az Esperanto vagy Ido tökéletesítéséről ál­modozott, mert azt hitte, hogy örök béke lesz, mihelyt a népek meg tudják értetni ma­gukat egymással. Az én fiam is hasonló ál­mokkal foglalkozott, ö a nemzetközi tudomá­nyos szolidaritásban látta azt a kapcsot, amely a népeket összefűzheti egymással. Es ezeket a fiukat, ezeket a nagy reménysé­geket megölte a háború... Mr. Britling felsóhajtott és kiejtette a papi­rost a kezéből. IX. — Száraz elmélkedések! — dünnyögte elé­gedetlenül. Ugy érezte, mintha megszállta volna Isten szelleme és küldetést nyert volna arra, hogy hogy az uj világrend megteremtésén munkál­kodjék a tollával és a gondolataival. De egy­úttal érezte, hogy balga, erőtlen, hebehurgya, rossz iró, aki nem tud meggyőzni senkit, mon­danivalóinak belső nagyszerűsége elsikkad a szavai közt. Most is szivében ragyogott a szeretet, a megbocsátás, a testvériség, az em­beri közösség evangéliuma. Publikuma is van hozzá, mert ki lehetne fogékonyabb és meg­értőbb a nagy hivó izenet iránt, mint az el­esett fiút gyászoló, megtört, bánatos szülők? De maga az üzenet száraz, rideg, lendület és melegség nélkül való. Mit ér az, ha érzi az igazi szót, de nem tudja megtalálni és ki­kurtölni? Maga előtt látta a pápaszemes pomerániai öregeket, amint a levelét olvassák és meg­ütközve, fejcsóválgatva forgatják a messziről jött papirost. Talán meg is lesznek bántva a levél általánosító vádjaitól. Talán azt fogják mondani haragosan: »Mi köze ennek az an­golnak mihozzánk, mit prédikál itt nekünk?« Fáradtan hátradőlt a székben, az álla a mellére csüggedt. Gépiesen kezébe vette az utolsó lapot és uira elolvasta az egyik mon-' datot: »És ezeket a fiukat, ezeket a nagy remény­ségeket megölte a háboru..x • — Nem ölte meg! — kiáltott fel Mr- Brit­ling. — Nem ölte meg, még élnek, élűi fog­nak mindig! Hirtelen különös érzés fogta el. Mintha nem lett volna egyedül. Érezte, hogy a messzeség­ben, a világ minden táján, ezer meg ezer, tízezer, meg tízezer, százezer, meg százezer férfi és nő virraszt, épenugy mint ő, sziwel­lélekkel keresve a nagy kibékítő szót. Nem­csak az ő gvénge keze fésziti a gerendákat, hogy lebontsa a népek közé emelt gátakat. Franciák és oroszok ülnek a sötétben kezü­ket tördelve és töprcnkedőn. Németek kere­sik az utat feléjük. De nemcsak igy nem volt egyedül. Való­ságos jelenlétét érezte valakinek a szobában. Már hetek óta érezte, hogy valaki körülötte lebeg, de hiába meresztette a szemét, nem tudta meglátni, hiába nyújtogatta a kezeit nem tudta megérinteni. De most érezte, hogy nincs egyedül, többen vannak a szobában rajta kivül. És realitás volt, nem vízió. Tud­ta, hogy nála van a fia, Hugh, aki meghalt és Heinrích is itt van, él, a háta mögött áll, Hugh vállára teszi a kezét És rajtuk kivül vesztette magát. Ez volt életének a legválsá­gosabb perce. Azután elsuhant mellette Isten, mint könnyű felhő az áprilisi égboltozaton. Mint a Világteremtés első napján... Mr. Britling alig gondolkodott, alig léleg­zett, alig vert a szive. Kimerülten dőlt a szék támlájának, karjai erőtlenül lelógtak a szék támlái mellett. Azután kiegyenesedett, mély lélegzetet vett és olyan friss lett hirtelen, mintha hideg vízben" fürdött volna. Csöppet sem csodálatos, csak természetes... Szelleme heteken át játszott ezzel a gondo­lattal. Lettynek is beszélt a Véges Istenről, aki vezérlő kapitánya az embernek kalandos utján időn ós téren keresztül. De éz az Isten eddig csak elméleti valami volt Mr. Britling számára, az ész alkotása, kieszelt dolog. De most a szivével érezte teljes meggyőződéssel. Ugy járt, mint az az ember, aki belép egy palotába, teremről-teremre jár, de nem talál­kozik élő lélekkel sehol... csodálkozva nézi a gyönyörű műkincseket, ízléses bútorokat, a sok felhalmozott szépséget, amely mind arra vall, hogy nemes szellemű nagy ur lehet a házigazda... de sehol senki... és álmélkodva járkál az émber folyosókon át, felfedezgeti egyik szobát a másik után, mig egyszerre csak lent a lépcsőházban felcsendül a Ház Ura meleg és barátságos üdvözlő szava... Ne csüggedj, Britling, ha a gyengék közé tartozol is... Isten veled van. Jön a Vezéred, a Kapitányod, a Király közeleg az övéihez. Sötétségen és zűrzavaron által, a háború lidér­ces kegyetlenségein és szörnyűséges ostoba­ságain keresztül megjelent Isten, hogy át­vegye a vezérséget... tör, tör sötét seregeken át, kiküzdi magát az útra és mi megyünk ott volt még valaha legfőbb, a régen keresett utána testvériség, a Világköztársaság a Mester, az emberiség Kapitánya, o, o, o, aranvUanlli * 8 maga az Isten. Mr. Britling ugy érezte, mintha eddig ta­pogatózva botorkált volna a sötétben egy szik­lás tájon, farkasvermek, szakadékok, kegyet­len, szűrős szirtek között és hirtelen egy erős kéz fogta volna meg a kezét. És a háta mögött egy hang biztatta volna, hogy legyen bátor, ne féljen. Nem volt már nyomorult, elhagyatott, kétségbeesett- Isten nála volt, mel­lette, benne, körülötte. Egy percei előbb még a szakadék peremén tántorgott, majdnem el­DUSCHÁK fettőipar vállalat Szeped, Kálvária ucca 21b. 3s Készítek: szobafestést elsőrendű Külföldi mintákkal, mázolást és fényezést a lenszebb kivitelben és a legolcsóbb napi árakon. Költségvetéssel szívesen szolgálok. Teleion 771. aranykapui felé... Ne csüggedjen el senki azért, hogy a mun­kája szegényes és gyenge: fő az, hogy akarja az igazat, dolgozik a nagy ügyért, megteszi a magáét szerény erőihez képest. Ha sokan követik a példát, a gvenge kezek megmozgat­ják a hegyeket. — Az volt a hiba, hogy mindig csak ma-* gamra gondoltam, — suttogta Mr. Britling. — Pedig nem fontos az Én, nem vagyok egye­dül ós velem van ö is... (Vége következik.)' a leafinomabb gyümölcspálinkákat, likőröket, rumokat, konyakot, mergesl borokat és 96°/o-os finomszeszt a Fekeíesas és Kígyó ucca sarkán Sigmond Testvérek utóda Sffifi 56 Nincs pénze? 968 Annyi baj legyen! Menjen be BLAU IGNÁC férfi és női ruhaiizletébe (Kelemen ucca 5.) ahol kaphat: Férfi öltönyt (Cheviot). . . P 36­Férfi öltönyt (Kamgarn) . . P 43'— Férfi öltönyt, kék és fekete P 60— Férfi felöltőt P 40 — Női koverkot felöltőt . . . P 36'­Cégem reklámja mérték utáni öltöny 80-100 pengőért mmmtwmmmmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom