Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-19 / 89. szám

SZE«№D: SserkeiíWtóosDeAkFerenc FSILTFÍRFNK Atirílk 1Q MAKÓ:SzerketziOtégkiadóhivatal: ucca Teleion: 13-33.^Ktadöhlvaial, VOBIVHUB, 1ZJW3 A|iniI9 Urt ueca <V. Telefont 131.utn.« » « » « » aölMUnkönyvléf é» Jegyiroda: Aradi 9 $ $ HÖDMEXŐVASARHIÍY: Szerke»ta>«g ucca S. Telefon: 306. - Nyomda: l»w ,7AK. „„ . V/f kladúhlvatal: Andrdssy ucca 25. Lipót ucca 19. Telefon: 1Q-34.« »«» <c » IV. JC/TrUI/YArI Stf. Telelőn: 49. sz&m. «•• <«» «» «» fövárosban 3'80, kUUmdön 0-40 pengő. Egyes szára 16, -vasAr- i!ni"pnon 24 fillér ElSlCzetísl óra havonta 3-29 vidéken és a ludapeit és Szeged A budapesti közgyűlés hadi állapotja véget ért. Az egymással szembenálló felek fegyver­szünetet kötöttek. A közgyűlésnek jobboldali tagjai nem tagadhatják, hogy az a kompro­misszum, amit kötöttek, jobban megvédi a közérdeket, mint megvédte volna az a javaslat, aminek érdekében eddig csatázlak. A nagy küzdelemből egyik oldal sem került ki győz­tesen, de győzött Budapest. Akármilyen El­keseredetten álltak is egymással szemben,egy­ben megegyeztek: abban, hogy a fővárosnak szüksége van községi takarékra. S egyfelől az erőszakolt tárgyalási móddal, másfelől a tárgyalásoknak erőszakolt megnyújtásával a létesülő községi takarék érdekeit akarták szol. gálni. Nem akarunk most arról beszélni, hogy ha a főváros enormis áldozatot hoz annak érde­kében, hogy saját takarékpénztára legyen, ta­lán másutt is érdemes lenne a városi pénz­intézet megszervezésének lehetőségeit mérle­gelni. Ennek a kérdésnek taglalását alkalma­sabb időre halasztjuk; mosl a budapesti pár­tok kompromisszumában nem a községi ta­karék gondolatának, hanem a városi polgár­ság akaratának diadalát látjuk. A budapesti községi választások, — poli­tikai pártoktól független ez a meggyőződés, — nem hiveu fejezték ki a főváros lakossá­gának akaratát. A választásokon kifejezett akarat a választások utáni események kö­vetkeztében még inkább átszíneződött, még inkább elhajolt az uralom tömegvonzásának hatása alalt. Jelentékeny férfiak, sőt jelenté­keny csoportok szakították meg a válaszlóik­kal létesült kapcsolatot, jelentékeny férfiak jelentékeny csoportja ma olyan irányzatot képvisel a főváros törvényhatóságában, ami felett választóik győzedelmeskedtek. Nem a választóikat, hanem kisebbségben maradt el­lenfeleiket képviselik. És mégis, és ennek el­lenére is van annyi függetlenség, van annyi önállóság, van annyi elszántság a budapesti törvényhatóságban, hogy az uralom kedve­léseinek s a többségi erő megnyilatkozásai­nak drótakadályain keresztül is ki tudja har­colni Budapest népének jogát, meg tudja vé­delmezni a rábizott nagy érdekeket. Irigykedve nézünk az alkotmányos küzde­lem csatatere felé, amelyen nincs .legyőzött s nincs más győző, egyedül Budapest népe. Mi már cl is felejtettük azokat a küzdelmeket, miket magunk vívtunk. Mi már alig emléke­zünk rá, hogy nekünk is volt öukormányza­tunk, nekünk is volt autonómiánk s mi is tudtuk érvényesíteni- a magunk akaratát. A mi törvényhatósági életünk már régen csak a néma helyeslésben mutatkozik meg- Politikai vélemény? Közéleti küzdelem? Városépítő program? Mindez régen kihullott már a köz­gyűlésnek nem törvényes, de, valóságos hatás­köréből. Ma már csak gyermek játszótereket sürgetünk, — a pincelakások ellen mégcsak elhangzik egy-egy felszólalás, de már az ebadó is belekomolyodott a politikai kérdések közé s a színház körüli viták világnézleti harccá mé­lyültek el. Politika és világnézlet, tehát: noli me tangere. A régi időből hirmondókul itt maradt város­atyák is beleültek a kényelem és posszibilitás fotölyjébe s száz kilométerre kerülnek el min­den olyan kérdést, melyben akár a legrosz­szabbhiszemü gyanakvás politikát szimatol, vagy amivel a világnézlet stigmáját ütheti a neki kedvezőtlen alláspontra. Azokat a kér­déseket pedig, melyek a helyi uralom részesei­nek érdekeit, érzékenységét, tetszését, vagy kedvteléseit érinthetik, nem is száz, de czer­kilométeres messzeségben kerülik el. A fővá­rosi közgyűlés most kimondotta, hogy a meg­alakítandó városi takarékpénztárnak vezetősé­gében és igazgatóságában nem vehetnek részt sem városi tisztviselők, sem közgyűlési tagok. Várható-e a mai szegedi közgyűléstől az, hogy az összeférhetetlenséget ilyen áldozat­kész módon igazolja? Kimondaná-e a sze­gedi közgyűlés, hogy azokban a részvénytár­saságokban, melyeket városi pénzen, vagy vá­rosi pénz részvételével alapítottak, sem a ta­(Budapesti tudósítónk telefonjelentőse.') Berlinből jelentik: A Bremen utasainak hol­létéről érkező jelentések egymásnak homlok­egyenest ellenkeznek és egyelőre senkisem tudja biztosan, hol van Kohl kapitány ás Ilühnefeld báró. Legvalószínűbbnek mindenesetre az a fel­tevés látszik, hogy a két német pilóta nem hagyta el Greenly Islandot és hogy Duke Schiller délelőtti távirata, amely szerint »ők is« útban vannak Quebeck felé, félreértésen alapul. A berlini lapok annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a német pilóták min­den körülmények között megkísérlik a startot Newyork felé, mé£ akkor is, ha a gép. javítási WJumi,iHpiJ.tiwiMiiiJ№iwiBWiiWMiiiwiiiüij 11 n n i nács, sem a közgyűlés tagjai nem tölthetnek, be fizetéses állásokat? . Nem nagy jelentőségű, de messze világító a példa. A főváros közgyűlését három év előtt választották s a szegedi közgyűlést tizen­ötödik éve. Az egyik maga mögött érzi még a választók tömegét, a másik maga előtt, már csak azt az akaratot látja, mely a törvény ­nyel is szembeszállva tartja életben. Az egyik a polgárság akaratának igyekszik érvényt sze­rezni, a másik annak az akaratnak jár ked­vében, amelyiknek élete meghosszabbítását kö­szönheti. Függetlenség? Bátorság? Önálló kez­deményezés? Ne is várjunk ilyen destruktív tulajdonságokat az önkormányzat látszatától. munkálatai esetleg hetekig eltartanának. Teljesen ellentmondó jelentések érkeznek arról is, vájjon egyáltalában lehetséges lesz-a a Brement olyan állapotba hozni, hogy to­vább folytathassa útját Greenly Islandból Newyork felé. Egyes jelentések szerint teli jesen kizártnak látszik, hogy a megsérült re* pülőgépet ismét használható állapotba lehet' sen hozni. Kohl kapitány felesége ma eremenbe uta­zott, ahol egy Newyorkba induló hajóra szálL Newyorkban nagy izgalommal várják a né­met pilóták érkezését. A városháza előtti té­rén és az 5-ik u<Tá"fc?;n hatalmas tribünöket állUoliak fel suaditk 'DUOÜO szemelv; beíoga­Izgalmas jelenetek a képviselőházban az olasz képviselők látogatásakor »Le a díkíaíurévaJ!« - kiáltották a szociálistók Budapest, április 18. A tegnap Budapestre ¿rkezett olasz képviselők szerdán délelőtt meg­tekintették a főváros néhány nevezetességét, majd délben megjelentek a parlamentben, ahol izgalmas jelenetek játszódtak le. A palotaőrök sorfala között vonultak be a fasiszta képviselők a parlamentbe, ahol Ka­ra fiát h Jenő háznagy üdvözölte őket. Az elnöki fogadóban ünnepélyes fogadás volt, amelytől az ellenzék távol maradt: A fasiszták ezután az egységespárti képviselők kalauzolásával megjelentek az ülésterem karzatán. \ A képviselők uagy érdeklődéssel nézték az olaszokat cs amikor Jánossy Gábor éljent kiál­tott feléjük, f asiszta karfölemeléssel köszöntötték az éljenző magyar képviselőket. Az egységes párt felállt és förgeteges tapsra zendített. Per­cekig tart a tapsvihar, miközben egyesek Mus­solinit éljenzik. Ekkor tört ki a botrány. A szociáldemok­raták ülve maradtak és egyöntetűen hangosan igy kiáltottak: — Mattsolti gyilkosai! Le a diktatúrával! Vesszen a diktátori Bethlen miniszterelnök mosolyogva nézi a szocialisták tüntetését, majd jelt ad és fo­kozott erővel folytatódik az egységes párt tap­solása. Az olaszok erre tüntetőleg ismét fel­emelik karjaikat, többen sápadtan nézik a szocialisták ellentüntetését. A szocialisták kórusban kiáltják: — Vészen tr. diktatúra! Matteotti gyilkosai! Heves integetési jelenet fejlődik ki most a karzaton álló olaszok és a szocialisták között. — Éljen, éljen, vivát! — harsog a jobboldal, — Matteotti gyilkosai! Pfuj! — kiáltoznak a szocialisták. Zsitvay elnök hiába csönget. Több kor­mánypárti képviselő éles szavakkal támad Peyer Károlyékra. Hunyadi Ferenc gróf üdvözli az olaszokat, a szocialisták nem hagyják magukat zavar­tatni: — Vesszen a diktatúral Az. egységes párt ismét feláll és Musso­linit tapsolja. Propper Sándor hangja süvit át a hang­zavaron: — Katolikus papokat gyilkoltál: meg é». most itt ünneplik őket! A fajvédők indulatosan kiáltoznak a szo­, cialistákra: Szégyeljék magukat! Mire a szélső baloldal igy válaszol: Doberdó! Doberdó! Az elnök egvremásra utasította rendre a szocialistákat, majd nemsokára az olaszok el­távoztak a parlamentből. Newyork nagy izgalommal várja a Bremen érkezését Köhlék a dühöngő hóvihar miatt még mindig Greenly Islanden vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom