Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-14 / 85. szám

1928 április 14 WMU •tW'SMFS'fó. DÉLMAGYARÖRSZAG 5 A pok@I lépe , Gyermekkorunk egyik legmélyebb hatású Szenzációja volt a vásári panoráma viasz­csoportozata, amely Sándor cár halálát ábrá­zolta, akit a pokolgép ölt meg. A mutatványos bódé közepén meredt a szemlélőre ez a jele­net és a fogékony lelkű néző rémülten látta, mint hörög utolsókat a tragikus sorsú uralko­dó és még nagyon sokáig lidércnyomásos ál­mok kisértették az embert utána. A milánói pokolgép robbanása ilyen régi rossz emlékeket riaszt föl a lelkünkben. Sa­sulics Vera, Ravachol, Cesario, Luccheni, Prin­Cip árnyékai támadnak föl és bár mi tanúi voltunk a legszörnyűbb és leggyászosabb, a legnagyobb és legőrültebb merényletnek, ame­lyet gonosz és ostoba hatalmasok egy egész Világ ellen követtek el, mégis megrendül a velő agyunkban az olaszországi detonációra. Minden merénylet őrültség és minden merény­let oktalanság. Minden merénylet a józan ész Ellen történik, az élet ellen támad, akár egyéni akció müve, akár politikai propaganda szü­lötte. j Valamikor a görög óda magasztalta Har­Biodiust és Aristogitont, akik megszabaditották a zsarnoktól hazájukat és népüket De ha a zsarnokot eltették is, nem tudták eltávolitani magát a zsarnokságot. Mennyi uj tirannus jött és ment azóta, mennyi uj bilincset tettek kezekre, lábakra, szellemekre és igaz­ságokra mennyi elnyomás és meg­alázás következett. És ott vannak a világtör­ténelem legkülömb és legbátrabb zsarnokölői, Brutus, akit nemes ellenfele is derék, becsü­letes embernek emleget, a sáppadt Cassius, az érdemes Casca, mind, akik Julius Caesart, a római diktatúra megalapító mesterét ledöf­ték ama nevezetes március idusán Pompeius oszlopának tövében! A hazafiság és a nemzet érdeke adta kezükbe a gyilkot, ök legalább Így gondolták és igy hirdették. És mégis, mi történt? Akár Plutarchost olvassuk, akár Mommsent forgatjuk, akár Ferrerot tekintjük, bizony mind azt érezteti velünk, hogy itt mégis csak és csak azért is Julius Caesar győzött, a halálában lett legnagyobbá, a dia­dalmas hazafiak feje fölé nőtt, a csillagokba és a világhírbe és Phílippinél már az ő szel­leme kergeti a kétségbeesés kardjába Brutust és Cassiust. Nem jő dolog és nem okos politika halot­iakat csinálni az ellenfelekből és igaza van az egyházatyának, aki szerint a vértanuk vére a kereszténység élesztő kovásza. Aki pokol­géppel dolgozik, az a pokol tornácát kövezi tovább. És van valami pokoli logika abban, hogy az ilyen merényleteknél rendesen egé­szen érdektelenek és ártatlanok pusztulnak el, akiknek semmi közük az egész dologhoz. A merénylet értelmi szerzőjének éppen az ér­telme hiányzik és lette valahogy ugy hat, mint fez elemi katasztrófák, a földrengés, az árviz, a tűzokádó kitörése, de éppen az hiányzik belőle, amely ezeket mégis bizonyos termé­szeti monumentalitás nagyszerűségével és ha­talmával ruházza föl. A és amikor mélységes emberi részvéttel és Molidaritással tekintünk a milánói merénylet &errnc$étlen áldozatai felé, bizonyos elégtétel­lel állapithatjuk meg, hogy a magyarság lel­két61 milyen távol van, meunyire idegen az leffajta cselekedet. A mi legigazabb nemzeti tragédiánknak, a Bánk bánnak egész levegője lés szelleme egy nagy tiltakozás az ilyen erő­szakos és önkényes megoldások ellen és a má­sik nagy hazai tragédiánk, Teleki László Ke­gyencének is az a gondolat adja meg alap­hangját és kiemelkedő motívumát, hogy a bosszú kétélű fegyver, amely egyaránt sujt ártót és ártatlant. De persze, az ilyen merényletek, mint ami­lyen ez a mostani olasz massacrc is, egyúttal szeizmográfjai bizonyos belső rengéseknek és remegéseknek, amelyek jelzik, hogy valahol valami nincsen egészen rendjén. Nagyon beteg világban lehet csak ilyen nagyon beteg dol­gokat elkövetni és igen jól tudjuk a históriá­ból, hogy minden őrültségben van valami rendszer és minden rendszer őrültségeket te­rem. amely nem számol az emberi természel jogaival és igazságaival. A beteg társadalmat, az őrült világot csak a jóság és okosság orvosai gyógyíthatják, csak ők találhatják meg azt a remédiumot és azt a szérumot, amely az em­se bert a pokolgéptől az üdvösség kertvárosába vezeti, ahol nem a bomba ós a tőr, a gyűlölet és a bosszú uralkodik, hanem a művészet, tu­domány és munka szentháromsága. Színházjegyek a Délmagyarország jegyirodájában elővételi dij nélkül válthatók. A műszaki ¡bizottság epyliangn határozattal a tatai szén rendeléséi Javasolta a közgyűlésnek A város rem szerződtethet „verseuyföfőííeí" a pécsi szénhez (A Délmagyarország munkatársától) rA2 nagyobb szegedi iparvállalatok szakértőivel ki­egészített műszaki bizottság pénteken délben ült össze, hogy véleményt mondjon a versengő szénbányák legújabb szénajánlatáról. A kiegé­szitett bizottság ülésén a polgármester elnö­költ és a bizottság néhány tagján kivül meg­jelent Back Bernát, a Back-malom vezérigaz­gatója s a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár elnöke, Koránul Jenő, a villamosvasút igaz­gatója, Pongrátz Albert, a gázgyár igazgatója, de ott volt Balogh Lajos is, úgyis mint város­atya s úgyis, mint a pécsi banya szegedi kép­viselője. Fodor polgármesterhelyettes ismertette az eddig történteket. Elmondotta, hogy a belügy­miniszter rendeletére ugy a talai, mint a pécsi bánya szenével próbafűtést rendeztek a viz­mütelepen a technológiai intézet szakértőinek és Reichard Vilmos műszaki főtanácsosnak ellenőrzésé mellett. Felolvasta a polgármester­helyettes ezután a technológiai intézet jelenté­sét a fűtési próba eredményéről, majd ismer­tette a két bánya ujabb ajánlatát, amely a tanács felszólítására a napokban érkezett be és amelyben mindkét bánya olcsóbban ajánlja a városnak a szenet. A tatai bánya ajánlata világos és félreérthe­tetlen volt, ellenben a pécsi bánya ajánlatá­nak több mondata raagyárazatra szorult, ugy hogy a bizottság tagjai egy-egy mondat értel­mezése fölött sokáig elvitatkoztak. Balogh La­jos a vita közben többször felszólalási hajlan­dóságot árult el, azonban a polgármester nem adta meg neki a szólásjogot, mondván, hogy érdekelt az ügyben és igy nem beszélhet. Balogh Lajos ugyan erősködött, hogy semmi köze sincs a pécsi bányához, de ezt senki sem akarta elhinni neki. Amikor a polgármesterhelyettes befejezte az uj ajánlatok ismertetését, az elnöklő polgár­mester elrendelte a zárt ülést és felkérte az érdekelteket, valamint a sajtó képviselőit, hogy távozzanak cl az ülésteremből. A polgármes­ter felszólítására az újságírók azonnal elhagy­ták a termet, Balotsia Lajos azonban nyugodtan a helyén maradt és csak percek múlva je­lent meg a városháza folyosóján mérgesen és méltatlankodva, miután meggyőzték odabenn, hogy mégis csak érdekelt fél a szénháboruban. Az ajánlatok fölött megindult vita három­negyed kettőig tartott. A vita eredményét a polgármester közölte a Délmagyar ország mun­katársával — A bizottság minden egyes tagja nyilat­kozott az ülésen és a vitából az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy a város maradjon meg a talai szénnél. Ennek a véleménynek, illetve javaslatnak általános indokolása az, hogy a pécsi bánya ajánlata nem prcciz, van­nak benne homályos mondatok, amelyek ké­sőbb esetleg kellemetlen vitákra, sőt pöröskö­désekre is alkalmat adhatnának. Igy például nem mondja meg a pécsi bánya pontosan, hogy a hajón szállított szén kirakásának, mér­legelésének a dija kit terhel, belekalkulálta-e az egységárakba a kővezetvámot, pedig ez a három tétel métermázsánként husz fillér dif­ferenciát jelent, ami viszont a két ajánlat közötti arányt lényegesen megváltoztatja. Egy­hangú volt a bizottság véleménye a tekintetben, hogy ebben az amúgy is nagyon élére állított kérdésben a városnak a közszállitási szabály­rendelet rendelkezéseit a legszigorúbban ho kell tartania, ebben az esetben pedig nem ve­het figyelembe semmiféle utóajánlatot sem, hanem a meglévő ajánlatok alapján kell dön­tenie. Igy nem fogadhatja el a város a tatai bánya kiegészítő nyilatkozatát, amely szerűit a bánya magára vállalja a kövezetvámot. Ez különben tárgytalanná is vált, mert a szenet a tatai bánya a város telepein adja át a vá­rosnak, amikor a szállítmány már tul van a kövezetvámon és igy ezt külön nem is számit­hatná fel. Megállapította a bizottság, hogy a pécsi szén kezelése lényegesen nehezebb és kö-< rülményesebb, a próbafűtés alkalmával a pécsj bánya versenyfütője tüzelt vele, de a munkát az is alig győzte. A város ilyen versenyfütóket viszont nem szerződtethet, mert az üzemek fűtői rendszeres állást betöltő városi alkal­mazottak, akik nem bocsájthatók el. A vasúton szállított pécsi szén drágább a tatainál, hajón szállítva viszont olcsóbb, de mivel hajón har­minc vagonnál kevesebbet egyszerre nem le­het szállítani, ekkora tömeg elraktározására pedig nincs hely, de szükségtelen is ilyeu mennyiség felhalmozása, mert a város pénze hónapokig heverne igy a szénben, ami érzé­keny kamatveszteséget jelentene a város szá­mára. Kifogásolta a bizottság, hogy a pécsi bánya a nedves állapotban szállított szén be­száradása cimén csak öt százalék engedményt tesz, holott a szakértők véleménye szerint tíz-tizenöt százalék sulyvesztcség is előállhat ilymódon. — A vita végén feltettem a kérdést — fejezte be nyilatkozatát a polgármester —, hogy a bizottság egyhangú határozattal javasolja-e a tanácsnak a tatai szén megrendelését. A válasz igen volt. Igy ez a javaslat a tanács elé kerül és a tanács ennek alapján rövidesen meghozza döntését. Két óra előtt néhány perccel Balogh Lajos, aki az ülésről való eltávozása után a város­házáról is eltávozott, megjelent a polgármes­ternél és kezében frissen kapott táviratot lo­bogtatott. Ebből a lobogtatásból joggal lehet arra következtetni, hogy most megindul az uj szénháboru ós a felebbezések sorozata zudul majd az illetékes és illetéktelen hatóságokra. BELVÁROSI MOZI Apnlis 14., 15 én, szombaton és vasárnap legújabb filnve: HARRY PIEL Páni M. Kalandor film 10 felvonásban. AzonkivOl: Ula Híradó. KORZÓ MOZI Aprüs 14.. ló-én, szombaton is vasárnap ZORO éS fiimU irakkal A Hét teocavaüásss­Vígjáték 8 felvonásban. — Azonkivtll Az őlajmezők hiénái. Vadnyugati történet 6 felvban. Főszereplő W. Pairbanlts. Előadások fcezdete 5,7, 9, vasár- ói ünnepnap 3,5 7 és 9 órakor, u Előadás >k kezdete 5,7. 9, vasár- és ünnepnap 3,5 7és 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom